Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-10-23 / 43. szám

SZATMÁR es vidéké. 13. Egy apród Rákóczi korabeli öltő- t zetben piros bársony párnán arany tollas ! sisakot visz, a kit két fegyveres testőr kisér. 14. Egy apród lefelé fordított hegyű pallost visz s mellette két testőr halad. 15. Egy apród párnán arany lovagi, sarkantyút és vezéri botot visz, a kit két testőr kisér. 16. Egy apród az aranygyupjas rend­jellel, két testőr kíséretében. 17. Fekete harcimén aranyhimzési ala-» kokkal (kerék alatt repkedő és kardott vil­logtató sas, Rákóci ciineralak) díszített fe­kete bársony teritővcl, melynek földig érő uszályát két apród viszi. A lovat két csat­lós vezeti. 18. Egyesitett úri lovas-bandérium a Rákóczi váamegyékből, az ország zászlóját vivő lovassal és Rákóczi régi hadilobogóivul. 19. Kassai dalárda. 20. Temetést végző papság. Szerzetes rendek. Püspökök. Pontifikáló bíboros. 21. Három lámpát vivő lovas. 22. II. Rákóczi Ferenc fejedelem ham­vait vivő halottas kocsi hat fehér ló által vonva. Minden pár lovat két csatlós vezet féken, három nyeregben ülő lovászszal. A koporsó arany lángnyelvekkel hím­zett bíbor színű térítővel van letakarva, kö­zepén a Rákóczi és Zrínyi cimer, tetején hermelines kucsma é* keresztbe tett kard. A terítő földig érő uszályát a Rákóczi vármegyék alispánjai viszik. A koporsó mellett mind a két oldalon 3 — 3 apród halad az ország és a Rákóczi család cimerpajzsával. A testőrséget Rákóczi 14 vármegyéjé­nek alispánjai, Szatmárnémeti szab. kir. vá­ros polgármestere és két tunácsnoka képezik akként, hogy mindkét oldalon haladnak'. Ezeken kívül két oldalt 24 viasz fáklya vivő, ugyancsak mindkét oldalon a 14 Rá­kóczi vármegye 6—6 hajdújából alakított őrséggel. 23. Két lámpát vivő lovas. 24. A Rákóczi családnak női ágon le­származó rokonai. 25. A második halottas kocsi négy fe­kete ló által vonva, melyen gróf Bercsényi Miklós és neje gróf Csáky Krisztina, gróf Eszterházy Antal és Sibrik Miklós hamvait tartalmazó koporsók nyugosznak. A terítő nemzeti szinü, az illető családi cimerekkel. Két oldalt 2—2 címert vivő apród 2—2 testőrrel és 6—6 fáklyavivővel. 26. Thuly Kálmán vezetése alatt u te­temeket Konstantinápolyból hazahozó ötös küldöttség. 27. Magyar királyi miniszterelnök jobb­ján a főrendiház elnökével, balján a képvi­selőház elnökével. 28. A magyar királyi kormány tagjai. 29. A főrendiház tagjai. 30. A képviselőház tagjai. 31. Kassa és Szatmárnémeti szab. kir. városok és a Rákóczi vármegyék közönségé­nek küldöttségei főispánjaik vezetése alatt. 32. Az ország többi vármegyei és vá­rosi törvényhatóságoknak küldöttségei. 33. Hatóságok küldöttei. 34. Abauj-Torna vármegye népies lo­vasbandériumának második csapatja. Rendkívüli közgyűlés volt teg­nap d. u. 3 órára összehívó, hogy a szat- már—mátészalkai vasút céljuira a Lókert­ből felajánlott egy hold terület dijtalan át­engedése tárgyában határozzon, azonban Az elegáns nők mind túlságosan tar­tózkodók, az úri nők túlságosan elegánsak. Az ember igazán zavarba jönne, ha nem volna az a biztos ismertető jel, hogy az egyik mellett mindig ásit egy idősebb ur: a férj; a másik mellett egyre vigyorog egy idősebb ur: — a barát. A hol a francia szellem uralkodik, ott a negyvenen aluli ember udvarlás dol­gában nem igen emelkedhetik vezető sze­repre. Nem lehet sem férj, sem önálló ba­rát. Csak házi barát, vagy a barát barát­nőjének a barátja. Ez nyilván azért van, mert ott a pénz beszél, kizárólag a pénz. Játék után aztán séta van és hang­verseny a terasszon, a mi olyan nagy, mint egy utca. Jó itt elüldögélni, nézni szemben a nagy havasokat, a holdfényt ringató tavat, a mint föltűnik rajta egy egy vitorla, vagy egy vizi motor rohanó vö­rös lámpája; szürcsölni egy kis jeges pezsgőt, és várni mig véletlenül közel érint egy suhogó selyem ruha. És milyen érdekes véletlen 1 Mindig érint I Aztán jó haza menni, és megmulatni és lenézni ezeket az embereket is, mint minden embert. Másnap ismét yisszaved- lettem rendezett életű fiatal emberré és már hajnali tiz órakor megjelentem az igazgatónő előtt és megszemléltem vele az egész lakást. (Folyt, köv ) JSk törzsvagyon elidegenítéséről lévén szó, miután a bizottsági tagok a törvénykivánta számban nem jelentek meg, az újabb közgyűlés no­vember 12-re tűzetett ki. A közgyűlésen a főispán elnökölt. Megjegyzések a díszruhához. Nagy meglepetéssel olvastuk, hogy a dr. Hadady Lajos cikke mennyire indulatba hozta a városi tanácsot, mely első felhevü lésében az állítólag megsértett küldöttségi tagoknak a teljes elégtétel megszerzését is kilátásba helyezte. Igaz, hogy a tanács azon kijelentése után, mely szerint: „a törvény- hatóság intézkedéseit bíráló illetéktelen vé­leménynyilvánításoknak semmi jelentőséget nem tulajdonit“ —nem lehet tisztán meg­érteni, hogy egyáltalán mi szükség volna a teljes elégtételre. Azon kezdjük, hogy a mit dr. Hadady Lajos bírált, az nem is a törvényhatóság intézkedése volt, mert tudtunkkal a köz­gyűlés nem határozott úgy, hogy a készí­tendő díszruhák az egyes küldöttségi tagok tulajdonai lesznek, maguk a jelentkező bi­zottsági tagok sem ilyenformán értették, s ha félreértés támadt a közönség körében, annak épen a tanács volt okozója, mikor saját határozatával azt a hitet keltette fel, mintha a közgyűlés a díszruhákat az egyes küldöttségi tagoknak oda ajándékozta volna. E végből csak sajnálni lehet, hogy a ta­nács hibájából a küldöttségi tagok, & kik önzetlenül vállalkoztak egy meglehetősen fáradtságos szerepre, olyan megítélés alá jöhettek a dolgok lényegével nem ismerős nagy közönség előtt, mintha fáradtságukat a díszruhával hor.oráltatni akarnák, holott ők, sem a jelentkezéskor, sem pedig ké­sőbb, nem gondolták másként, minthogy a város által megrendelt ruhák árát ők fize­tik és igy a küldöttségben a saját ruhájuk­ban fognak megjelenni. Nem lehet tehát a jóhiszeműséget a dr. Hadady Lajos cikkétől elvitatni, sőt az is bizonyos, hogy épen az ő felszólalásá­nak köszönhető, ha most a kérdés tisztázva lett, s a küldöttségi tagok nem jönnek abba a fonák helyzetbe, hogy bárki is azt mondhassa róluk, mintha ők nem a saját, de a város pénzén készült díszruhákban vettek volna részt az ünnepélyen. A kül­döttség ugyanis, a mim dr. Hadady Lajos cikkéből meggyőződött, hogy milyen kü­lönleges felfogások is vannak a közönség némely részénél, saját reputációja érdeké­ben is azonnal bejelentette a tanácsnak, hogy ajándékra nem gondolt és azt el sem fogadná, s ezzel útját vágta minden to­vábbi hasonló feltevéseknek. Egyébiránt itt is beigazolódott, hogy minden elhamarkodás megboszulja magát, mert ha idejében lógnak hozzá azok, kik az ünnepély rendezését intézik, alaposan meg lehetett volna csinálni és a legapróbb részletekig ki lehetett volna dolgozni áz egész programmot, mig igy, az utolsó órákra hagyva mindent, a dolog természete hozta magával, hogy senki sem volt tájé­kozva, s a legtágabb tere nyiit mindenféle szóbeszédnek. D. Apróságok. A Vecsey Feri hangversenyéről lévén szó, általános a lelkes elismerés a kis mű­vész remek játéka iráni. — Ez mind igaz — szól közbe va­laki — hanem ismerjük el, hogy a közönség is remekelt. Nem csak megtöltőt te a szín­házat, de űz egész előadás alatt úgy visel­kedett, mintha a templomban lett volna. * l— Eltetszik menüi a hangversenyre? — Miféle hangversenyre? — A Vecsey Feri hangversenyére. — Hát ki az a Vecsey? Ebben a párbeszédben az az' érdekes, hogy az egyik szereplő a zeneiskola igazga­tója volt. * Az elmúlt héten megint egy női apos­tol szerepelt Budapesten, a ki a nők egyen­jogúsága melleit tartott nagy előadást. — No még csak az kellene —- pattant fel Bögre ur, mikor lapjában olvasta — hogy még az országházba is bekerüljenek. Nem elég, hogy odahaza ők viszik a szót, még csak az hiányzik, hogy másutt is csak ők beszélhessenek ! * . — Mama édes, ki az az ezredes ? —- Ejnye lányom, hát nem látod, hogy az nem ezredes, haném csak őrnagy. — Honnan lássam, mikór én csuk a hadnagyi és a főhadnagyi rangot ismerem ! A kiadómnak egy praktikus eszméje akadt, az t. i. hogy rágálmazúsi és becsü­letsértési ügyekben mindig kérjem az Ítéleti­nek a lapunkban való közétételét is; — Mert lásd —. mondja ő — a tör­vény azt megengedi, s neked nem kerül semmibe. — Igaz, hogy megengedi, de én ennek dacára azt tartom, hogy ez az eljárás nem volna illő sem az ügyvédhez, sem a szer­kesztőhöz. Demeter. HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy fél iv melléklet van csatolva. Vecsey hangversenye. Elment a kis fiú, és nagy művész felejthetetlen emlékét hagyta nekünk. Hogy is volt csak az? Egy kis hegedű, és egy nagy min- denség. Az egész világ egy sejtből lett; ez a szebbik világ négy húrból fa­kadt életre. ­Négy húr kötötte Össze az embe­rek szivét a kis nagy mester hullámzó érzésével és átvezette az örömet, bá­natot, sírást, kacagást; egy egész csengő-bongó nagy -hangversenyét az érzelmek hangsorozatának. Mit töprengünk rajta, hogy mi­től van; hisz úgy sem fejti ezt. meg soha senki. Mitől áll meg a szívverés, mitől szökik köny a szembe, mitől - van a hanghatások zsibbasztó deleje? Két rejtély van itt Az egyik az, hogy miként tudja ilyen mesterileg közvetíteni az érzé­seket. A másik az, hogy miként lehet­nek neki már most ilyen érzései. Hosszú életek/tapasztalatát, bána­tát, szerelmét és csalódását előlegezte neki a természet. Elmosódó sejtelmek helyett világos senzációi vannak en­nek a gyermeknek: — a költőnek. Csupa poézis ez a művészet, és ép oly lényegtelen mellette, hogy miként érti a hegedülés mesterségét, a melyen át költészetét, kileheli, mint a milyen mellékes, hogy Petőfi milyen tollszár­ral és tollhegygyei irta költeményeit. Az összes élő nagy hegedűsöket hallottam, de sohasem hallottam ’ igy hegedülni. Soha ilyen erőt és gyöngédséget; ilyen szigorúan körülhatárolt hango­kat, amelyek azért egybeolvadnak, megőrizve mindenik a maga aranyban úszó szegélyét. Technikáról meg csak ott lehet szó, ahol nehézségek vannak; nála nincsenek nehézségek; egyformán egy­szerű és magától értetődő neki min­den feladat. Az ember szinte azt szeretné mondani „Ohó! hiszen igy nem kunszt hegedülni.“ Hogy a műsor darabjai közül me­lyikben volt nagyobb, melyikben di­csőbb, azt bajos volna megmondani. Ha a Vieuxtemps hangversenyre gondolunk, akkor abban; ha a Faustra gondolunk, akkor abban, s ha a Pa­ganini „Palpiti“-jére gondolunk, ak­kor a2t tartjuk a legnagyszerűbbnek. A tomboló közönségnek egy Dvo- rák „Humoreszkjét a Schumánn „Träumerei“-t- és egy Paganini variá­ciót játszott ráadásul. Ez utóbbihoz az egyik variációt maga Vecsey kompo­nálta. De nem csak az egyiket; mindet és mindent amit játszott. Vienxternps, Vienawski, Paganini mind csak egy-egy darab tervezetet nyújtanak ahoz képest, amit ö előad. Az igazi darabot ő maga írja meg a leikével és. a vonójával. Mert ő tesz bele szint; hangot, mozgást, életet. Áz ő. hasonlatosságára van teremtve A jó zongora kíséretet T a r n a y Alajos szolgáltatta, aki szóló szá­maival is aratott sikert. Már a mennyit Vecsey learatatlanul hagy egy este. A színház — hál’ Istennek — zsúfolva volt. — Egy-két garast...!! A te­metők kapujánál halottak estéjén s nov. 1-én a templomokban perselyek lesznek kitéve, az egyházi hatóságok engödelmével, a melybe begyült ösz- szeg a népszanatoriumok javára fog fordittatni. Egy virágszál illatával, egy gyertyaláng világával kevesebb legyen a sírokon, az elköltözőitek nem veszik azt rósz néven. A halottaknak már úgyis mindegy, ha 15 gyertya helyett 14-et gyújtunk meg s a 15-ik árát a perselybe dobjuk. Rajtuk tnár úgy sem segíthetünk. De segíthetünk és segítünk is azokon a haldoklókon, a kik a népszanatoriumok nélkül fel­tétlenül és igen rövid idő alatt sírba kerülnének. Ne sajnáljuk hát azt a pár garast, — a halottak napján gon­doljunk azokra a sápadt, beesett arcú, lázas szemű élőkre is, a kik olyan rekedten, szárazon, olyan halálosan — köhécselnek , . „ 1 !- Egy-két garast! Csak ennyit! De azt adjuk oda, hisz olyan nagyon szeretnének szegények —élni... ...Egy-két garast... 11 — Személyi hir. Dr. F a 1 u s s y Árpád főispán tegnap városunkban időzött; • délután elnökölt a rendkívüli közgyűlésen; közgyűlés után pedig értekezletre hivta a Rákóczi Ferencz temetésén résztvevő kül­döttségi tagokat, kikkel áz ünnepélyre vo­natkozólag szükséges, tudnivalókat megbe­szélte. — Hírek a püspökről. Dr. Bo­ro m i s z a Tibor szatmári püspök a múlt héten városunk notabilitásai közül igen sok­nál tett látogatást; — igy többek között dr. R ó t h Ferenc törvényszéki elnöknél, Pap Géza polgármesternél, K őrös tn e- z e i Antal főjegyzőnél, dr. V a j a y Ká­roly tisztiügyésznél. — Szombaton délben fogudta a püspök a dalegyesületet és zene­iskolája küldöttségét, mely dr.' V a j a y Imre elnök vezetése alatt tisztelgett nála. A főpásztor a küldöttséget igen szívélyesen fogadta. —Püspökünk holnap Nágyszőllősre utazik s ott részt vesz báró P erényi Zsigmond szobrának a leleplezési. ünnepén. — A vármegye küldöttségei a Rákóci ünnepélyen. A 18-án tartott vármegyéi közgyűlés határozatai közül a következőkben ismertetjük azokat, amelyek. SzHtmármegyének a Rákóczi, ünnepélysjir, való képviseltetéséről szólaltak. A tör/ényha-- tósági bizottság határozata, bogy a Buda-, pesten és Kassán tartandó gyászünnepélyeni résztvesz, azokon magát képviselteti, s a. rendezés intézésével a vármegyei alispántt bízta meg. A budapesti ünnepélyen a vár-- megye zászlóját és a két Rákóczi zászlói lóháton Domahidy - István és Doinuhidy • Elemér, Balázey József viszik. Ezután Rá. kóc/.i koporsóját Dr. Falussy Árpád vezet ője alatt a következő gyalog bandérium köpeti: Gróf Károjyi István, Ilosvai. Aladár.-, ük Yécsei László, Györffy Sámuel, Lufjy Bélit Kende Péter, gróf Teleki Géza éa Pál, id. . Helmecy József A kassai lovas f atndériuat­ban rósztvesznek gróf Teleky P ái, Szerda­helyi Ágoston, Berénoei Ko’/ács Sándor, Dr. Lengyel Alajos-, Balázs^ József, Kende Péter, Kálluy Ödön, Drv Lengyel Endre, Choluoky Imre, Galgóqzy István. Ezután a menetben egy diszuiagyar ruhás .gyalog ban­dérium vesz részt, dr. Falussy Árpád főis­pán vezetése alatt. A küldőttsé_ben részt-, vesznek: Károlyi István gróf, Ilo-vuy Ala­dár alispán, br. Vecsey László, Gvőrffy Sá­muel br. Kende Z-igmoncl, Döniuhidy István, Domahidy Elemér, Szuhányi Ferenc/, Prchy László, Gróf Teléky Géza és Pál,' Jekey Zsigmond, Ujfulussy. Miklós, br. Vecsey Miklós, Domahidy Viktor és Pál, Ber.-ncei Kovács Sándor, A vármegye’ ezenkívül ösz- szes járásaiból egy slillszerü öltözetű, népies küldöttséget küld. II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona valamint Bercsényi és Csáky Krisztina koporsójára koszorút helyez. A. főispán és alispán részére a vármegye disz-- ruhás öltözetű huszárokat, állíttat, azonkí­vül a koporsóé menetben szintén • hat dísz­ruháé hajdút állíttat. Az ünnepélyen Szál- márvármegye holgyküldöttsége is részt vesz: Károlyi Istvánná grófnő .vezetés.! alatt. ,— A nöegylet Rákóczi ünnepi küldöttsége. IL RáUóc/.i Fereuo, hamvaid­nak hazahozatala alkalmából kifolyólag, Fo&pó évi október 29-ik napján Kassán rendezendő gyá9zünuepélyi.-n n szatmári jótékony nőegy­let is küldöttsegitog részi vesz és u nagy- fejedelemnek, valamint örök t mlékezeíiijtny- jának, .Zrínyi Ilo.náiiak ravatalára külön- knlön koszorút helyez el. A küldöttség; tue- jai utcui, <fehetőleg fekete rulráhah j. lennek meg, vállon átvetett, szalaggal. A küldött­ség .tagj»i a tisztikar részéről: Uray Gézáné, Jékey Károlyné ulelnökuő, Nagy Leona, jegyző és dr. Ináncsv Elemér főjegyző. A választmányi tagok részéről ; dr. Feké.-házy SW" Folytatás a mellékleten,

Next

/
Oldalképek
Tartalom