Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-27 / 13. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN.-------- AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: -------Eg ész évre ... 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes száni ára . 16 » ■ Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Mervai Jánes könyvnyomdái* Eötvös-utcza 6 ik az. alatt. == TELBFOÍir'SZÁM : 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám.--------HIRDETÉSEK---------a lap kieééhivatatábaa a legolcsóbb árak mellett fWvétatnak. Nyilttér garmond sora 30 fillér.------- Hirdetések díjjal előre fizetendők, -.-rm némi jövedelemcsökkenés. De, kérem, ; valamint nem az uralkodókért van a nép, de a népekért az uralkodók, úgy nem a kereskedőkért vannak a fogyasztók. de a fogyasztókért a kereskedők. Furcsa kívánság az, hogy valaki azt, a mihez olcsóbban tud hozzá jutni, ne szerezze meg az olcsóbb forrásból, mert károsulni fognak azok, kik azt a bizonyos tárgyat drágábban árulják. Sajnálom, hogy a kereskedői köröket nem sikerült aggodalmaiktól megszabadítanom, de azt állíthatom, hogy a fogyasztók egyedül illetékes körét sikerült felvilágosilanom. Az 1898. évi XXIII. t.-c. 15. §-ának intézkedését jól ismerem, de ismerem az 1875. évi XXXVII. t.-c. í. rész XI. cím 226. §-ának 7 pontját is, melyet az 1898. évi törvény érintetlenül hagyott, s mely a szövetkezetnek hagyja meg azon jogot, hogy a felelősség fokáról alapszabályaiban intézkedjék. Ez a pont ugyanis azt mondja, hogy az alapszabályoknak tartalmazniok kell annak felemlitését, „hogy a tagok a szövetkezet kötelezettségeiért korlátlan vagy korlátolt felelősséget válalnak-e.“ Ez a „korlátolt“ felelősség annyit tesz, hogy a szövetkezet alapszabályaiban az ötszörös felelősségnél nagyobbat is, egész tízszeresig terjedőt is megállapíthat, de megállapíthat az ötszörösnél kisebbet is, mint például a budapesti „Keresztény szövetkezetek központja“ csak a részjegyek háromszorosára terjedő felelősséget kíván a fiók-szövetkezetektől. Ha pedig csak háromszorosig terjedő felelősség mellett is alakítható szövetkezet, úgy alakítható olyan is, mely csak a részjegy értékére terjed ki, s tényleg van ilyen is, példáiul ilyen a kassai fogyasztási szövetkezet, melynek alapszabályait 1899. évi március 6-án hagyta jóvá a kassai kereskedelmi törvényszék. Ezen alapszabály 23 §-a szóról-szóra ezt mondja: „Az üz letrészes tag felelőssége a szövetkezet ellen támasztott követelésekért korlátolt s csakis az általa bírt üzletrész erejéig terjed.“ Látszik ebből, hogy az R. jegyű cikk írója a törvényt vagy nem jól ismeri, vagy csak azt akarta belőle közölni, mi az ő álláspontjának kedvez. „Hogy jly körülmények között egy fogyasztási szövetkezetnek van-e létjogosultsága, közszükségletet képez-e, mely legalább a polgárság egy részének javára szolgál ? arról mindenki, aki tárgyilagosán szemléli a dolgokat, könnyen alkothat magának Ítéletet.“,- mondja R. ur. Ez igaz. De kérdés marad, hogy R. ur s kik az ő szemüvegén nézik az ügyet, azok szemlélik-e tárgyilagosan a dolgot, vagy pedig én s azok, akik velem tartanak. R. ur cikkeiből a tyuk is ki ismeri a kereskedőt, tehát nem érdek nélküli szemlélő s valószínűleg nem is egészen tárgyilagos szemlélő. En még fogyasztó sem leszek, mert vendéglőben élek, az egész ügyből a munka jut osztályrészemül s esetleg az „illetékes körök“ neheztelése s igy talán eléggé érdek nélküli s valószínűleg tárgyilagos szemlélő is vagyok s nyugodtan adhatom meg a feleletet s mondhatom, hogy Szat- máron nagyon is létjogosult a fogyasztási szövetkezet. . A szövetkezetek bukására vonatkozólag már előző cikkemben megadtam a választ. Tudom, hogy buktak s buknak olyan szövetkezetek, melyeket vagy lelkiismeretlen üzérkedők alapítanak, vagy nincs meg a kellő tőke, vagy hiányzik a vezetésben a szakértelem. Megbukik az olyan szövetkezet is, mely ellen az érdekelt körök szövetkeznek egyenesen azon célzattal, hogy amazt tönkre tegyék. így bukott meg a hus- fogyasztó szövetkezet is. Mint előző cikkemben, úgy most is biztositok mindenkit, hogy kellő tőke, kellő számú fogyasztó, szakértő üzletvezető nélkül a fogyasztási szövetkezet megalakításához én nem fogok hozzá járulni Azt meg minden tárgyilagos szemlélő biztosnak tartja, hogy ha ezek együtt vannak, a szövetkezet .ügye jól fog haladni. Ha összeállanak ellene s beszerzési áron kezdenek árulni, akkor sem fog megbukni, mert a szövetkezet tagjait könnyű lesz felvilágosítani a cselről. De mit beszélek? nem fog megbukni 1 Hisz még meg sincs alakítva s ennyi jóakarat mellett nagyon is kérdéses, hogy megfog-e egyátalán alakulni. Itatkovsxky Pál. Fogyasztási szövetkezet Szatmáron. Nem szívesen szólalok fel egy ügyben kétszer, azonban R. jegy alatt ezen lapok legutóbbi számában megjelent közleményre kénytelen vagyok nehány megjegyzést tenni. Az R. jegy alatt Írott cikk lényegében nem egyéb, mint az ezen jegy alatt megjelent első cikk más szavakkal s nehány adattal való kibővítése. Éhez mérten jelen sorokban csak arra terjeszkedem ki, mi a cikkben uj. Azt mondja a közlemény szerzője, hogy az én múltkori cikkem fejtegetései nem alkalmasak arra, „hogy azokat az aggodalmakat, melyeket a Szatmáron szervezendő fogyasztási szövetkezet eszméje az illetékes körökben keltett, eloszlassák“ s az ő állításait meg- gyöngítsék. Itt első sorban azt kérdezem, kikből állanak azok az „illetékes körök“.? R. ur valószínűleg a kereskedőket tartja illetékeseknek; én és azok, kik a szövetkezet eszméjét pártoljuk, a fogyasztók körét tartjuk „illetékes köröknek“. Mikor pár száz ember össze akar állani azon célból, hogy megélhetésének módozatait kedvezőbbé tegye, a saját körükön kívül semmiféle más kört ügyük elbírálására illetékesnek el nem ismerhetnek. Hogy a kereskedői köröket nem sikerült megnyugtatnom, azt elhiszem, mivel tény, hogy reájuk háramolni fog TÁRCZA.- . «O*0a>aae~- — Japán népélet. ívta: Barátoal Balogh Benedek. (Folyt, és vége.) 1893. október hónapjában voh a Hi- béya-parkban egy kiku-krállitás; Japán legszebb példányai voltak iit összehordva. Minden elképzelhető szin és színárnyalat szerepelt itt. A szinte koromfekete barnától elkezdve a hófehérig, a piros, viola, lila, rózsaszín, sárga, kék, ibolya, sőt zöld szin is — mint legújabb vívmány — tanúskodott a kikukertészet nagyszerű, voltáról. De nemcsak a virágok színe, azoknak alakja, nagysága is bámulatot kelt. Tányérnagy ságu egyetlen virág állott egy-egy tövön, fillérnagyságu ezrek a másikon. A szirmuk is változatos alakúak, kurta egyenesen állók, hosszú keskeny hegyesvégüek, kígyózó 10 cm. hosszúak váltakoztak egymással, néha ugyanegy virágtövön. Itt láttam először a trónörököst is gyalog, egész családjával. Kiszállottak kocsijukból és a nép közé vegyülve nézték végig a kiállított virágokat. V De elég erről ennnyi. A virágmegsze- mélyesitésnél a költők ezerféle szép hasonlattal élnek s a nők neve rendesen egy-egy virágnév az éleiben is. Az egész némáét előtt a cseresznyevirág á nőt, a szilvavirág a férfit jelenti. A hónapokat is a virágokról nevezték el s a japán kártya tulajdonkép virágkártya, úgy neveiben, mint rajzában. A piros ásznak, mint legnagyobbnak — a kiku felel meg. Jurakura* herceg legkisebb, 18 éves fia, feleségem nyelviskolájába járt. Apja halálakor levelet irt, hogy nehány hétig nem jöhet el, de márciustól fogva, újra kéri a lefoglalt órák fentar- tását. Február 2-án délután 4 és 5 óra között váratlanul betoppant Koraku tanár úrral hozzánk. Nagy hirt hozott. „A vének tanácsában a ma délutáni ülésen elhatározták a háborút s február 10-én az első japán uralkodónak, Yimmu tennonak trónra- lépése évfordulója emlékünnepén teszik közzé a hadüzenetet.“ Ez mély titok, mondották, s megkértek, hogy senkinek se beszéljek róla. Hogy, hogy-ncm eszembe jutott, hogy meg kellene sürgönyöznyi haza. Szinte küzdöttem magammal, inig végre megírtam a sürgönyt a „Budapesti Hirlap“-nak s magam mentem el vele a postára. Úgy látszik a hivatalban már értesülve voltak a háború híréről, mert magyarnyelvű sürgönyömet nem akarták fölvenni. Arra kértek, írnám angolul, németül, vagy franciául. Érthető okokból vonakodtam ezt megtenni, mire azt mondták, hogy hagyjam csak ott, majd elintézik. Haza mentem. Rövid félóra múlva egy táviróhivatalnok hozta visz- sza sürgönyömet és az érte fizetett jókora összeget. Egész indignálódva beszélt, hogy miféle gondolat volt ez tőlem, nem gondoltam meg a dolgot, hiszen ebből óriási kellemetlenségeim lehettek volna. Alig tudtam magam iránt jobb hangulatra bírni. Nem akarta elhinni, hogy nem vagyok újságíró. És én ma sem tudom, miként történhetett meg az a szokatlan csoda, hogy majdnem egy álló héten keresztül a világ- saj ó nem vett tudomást e dologról s hogy a február 8-iki p->rt-arthuri támadás az egész világ számára meglepetés volt. Mint a futó tűz terjedt végig az országon a háború és az első győzelem hire. Az újságoknak felhevüiten rohantak és zengettek „gogáy“ kiáltások között az utcán és a nép, melyről megszoktuk, hogy érzelmeit eltemeti, mintha szétszakadt volna az évezredek rabbilincse, ujongó arccal, örömtől tombolva rohant ki az utcára, hol ismerős, ismeretlen nevetve, kacagva örömében, sírva újságolta egymásnak: kitört a háború, meg vagyunk mentve, éljen a mi- kádó, éljen a háború, és mintha nagy ünnepre készültek volna, takarítottak házuk körül. Zászlókat, lámpionokat tűztek ki s akadt igen sok olyan, talán a shiutó hi- tüek voltak, aki az újévkor szokásos shime navat (szalmakötél) is kifeszitette a ház elé, talán azért, hogy az elköltözöttek lelkei visszaszálljanak a földre s ezekre telepedve várják és segítsék őket az eljövendő napokban. És a sok díszítés nem veszett kárba; február 9-én reggel fél kilenc órakor újra fölhangzott a rohanó „gogály“ kiáltás s amint izgatottan hámoztuk ki a hieroglifeket, megtudtuk az első tengeri ütközet fényes sikerét. A mesterember eldobta szerszámát, a diák könyvét, a hivatalnok tollát, a boltos becsukta üzletét és rohant mindenki az utcára örülni, tombolni. Frissen készült harci dalok keltek szájra s az ifjabb nemzedék csoportokba verődve és összeölelkezve járt végig a városon, egyre énekelve és kurjontgatva. Egy angol azt mondotta, hogy bolondokháza az egész Japán. Lehet hogy az, mámorosok, a mámortól félőrüllek voltak a nemzet fiai. Hogyne, egy évtized óta mellükön fekvő rém kezdett eltűnni, megsemmisülni. És a fölvillanyozott tömegek lázát még nagyobbra növelte az a hir, hogy a katonai és nemesi akadémia növendékei estére fáklyásmenetet rendeznek az Ueno- parkba, ahol ünnepet rendeznek és azután visszatérnek intézetükbe. Úgy is lett; az óriási park és környéke megtelt emberrel, az ifjúság felvonult, a japán himnusz fülhangzott a százezernyi ember ajakán s mivel az 5—6 négyszögkilométer területű dombos helyen nem hallhatta mindenki az ifjak ünnepét, minden 2—300 méterre fölkapaszkodott egy- egy népszónok s lelkes, tüzelő beszédeket intézett a tömeghez. A sok banzájtól re- I kedt volt már mindenki, de arról, hogy hazafelé tartsanak, szó sem volt. Nem aludt AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES ÍZŰ TERMÉSZETES HASHA1TÓSZER. .. .. Kérjünk határozottan .... Ferenoz József keserüvizet 11!
