Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-03-06 / 10. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN ===== AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: ------­Egész évre ... 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. 50 fill. Fel évre..... 3 > | Egyes szám ára IS » Községek, községi jegyzők ás néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Mtrvai lints Ueyvnyomdija Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt = TELEFON-SZÁM: 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám.------- HIRDETÉSEK ===== a lap Medéhivatalában a legsletébb árak mellett fölvétetnek. Nyüttér garmond sora 20 fillér.-------t Hirdetések dljjai előre fizetendők, -u« Fogyasztási szövetkezet Szatmáron. Mélyreható nyugtalanságot keltett városunk üzlet világának széles köreiben a Szatmáron létesítendő fogyasztási szö­vetkezet tervezete, mert az ilyen intéz­ménnyel, az ország más helyéin szerzett tapasztalatok az aggodalomra ugyancsak elég alapot és okot szolgáltatnak. A felvetett eszme tüzetesebb meg­ismertetése bizonyára felvilágositólag fog hatni azokra, akik talán a legjobb szán­dékkal e mozgalom élére állanak. Fogyasztási szövetkezetek alapítá­sára a legfőbbb indító okok, ha egyéb tendenciák kizáratnak, bizonyára az az igyekezet, hogy a közönség jó minőségű árucikkekhez- olcsó árban juthasson. Az erre vonatkozó sokféle és minden két­séget kizáró tapasztalatokból azonban világosan bebizonyítható, hogy ez az üdvös cél a tervezett utón semmi esetre se lesz elérhető és egyetlen esetben sem éretett el. Merő képtelenség ugyanis, hogy ilyen f. szövetkezet, melynek tag­jai‘bármily tiszteletre méltó egyének legyenek is máskülönben, a kereskedelmi áruisme és üzleti gyakorlottság hiányá­ban, a nagymérvű szabad versennyel szemben, szöv. tagjainak annyit vagy még többet nyújthasson, mint a hiva­tásos tapasztalt kereskedő. Föntebbi állításunk legékesebben szóló bizonyítékát az utóbbi évtizedben alapított fogy. szövetkezetek nyújtják, mert a legtöbb szövetkezet az említett okokból elvesztette létjogosultságát és mután a sfcöv. tagok összes be­TAR CZ A.- ' r 11—flor—<i i Imádkozás. Irta: Szabolcska Mihály. Bágyadt szemével alkonyként Azért néz vissza tán a nap. Mert nem tud a tájjal betelni Hová sugári hulltanak... Hová reggeltől estig én is Naponta százszor gondolok; Fáradt lelkem -r- már félig alva — Utolszor is ott andalog. Körül járom kis udvarunkat; Minden fűszál mosolyg felém, Csak vén eperfánk bús; — gyümölcsét A nyáron meg sem izlelém; Avult lombjáról könnyeképen, Egy-két levélke rám pereg ... — Oh, hogy minden picinyke lombját Az Is'en százszor áldja meg! S ott bent, a kis csendes szobában Templomi, szent érzés hat át tétéit felemésztette, végre is feloszlott. Az életöket tovább tengető fogyasz­tási szövetkezetek pedig annál kevésbé voltak képesek szöv. tagjaiknak várako­zását teljesíteni, mert leginkább olyan helyeken, mint p. o. Szatmár városa, a korlátlan versennyel lépést tartani nem tudtak, a mennyiben árucikkeiket a túl csekély fogyasztás miatt nem tudták az első legjobb forrásokból beszerezni, továbbá, mert a vezetőség — kevés kivétellel — teljesen megbizhatlan volt „és mert az üzleti forgalomban nélkülöz- hetetlén pénzügyi műveleteket tapaszta­latlan kezek célszerűtlen módon kézelték. Világosan kimutatható, hogy Szat­már egyike azon helyeknek, hol a közönség megélhetési viszonyainak köny- nyitésére hivatott szövetkezet alakítása merőben felesleges. Nagyon aggassztó kép tárul elénk, ha a fenálló hasonló jellegű üzletágak közt körültekintünk, mert az ország kevés városában találjuk a különböző üzletágak oly mérvű elszaporodását, mint. Szatmár városában. Ezen aggasztó állapot az oka, hogy az érdekeit üzlet­tulajdonosok, már régóta nem találnak szilárd talajt a megélhetésre, sőt további fennmaradásukat, életérdekeiket a leg­komolyabban fenyegeti a mindinkább növekvő verseny, mert a tényleges szük­ségleteket messze túlhaladó pusztító concurrencia miatt a romboló árszédel­géssel szemben csak a régi tőkepénzes cégek képesek szilárdan megállani. A tervezett fogy. szövetkezet élére állott egyén egyúttal egy-kiterjedt üzleti forgalommal biró pénzintézetnél is vezér­Lakóii csókkal sorra járom: „Jó éjszakát, jó éjszakát!“ S hogy telkemet ott éri álom Es imádkozni elfeled: Imádság számba nézi Isten S megért, meghallgat engemat. Színház után. Sokszor érdekesebbek azok a meg­jegyzések, miket az ember színházból ki­jövet hall, mint maga az előadás.- Ismer­tem egy úri embert, á ki csak azért járt színházba, hogy a felvonások közben fel­menjen a karzatra s ott hallgassa a kriti­kákat, melyekkel a konyha tündérei, a vitéz baka urak, a kamasz korba lépő su- hancok, a szerelmes szakácstiék s a kar­zat többi előkelőségei az előadást megdi­csérik vagy elitélik. Jaj be jól lehet ezen az ellentétes kritikákon mulatni. Ep oly jól mint a mennyire bosszankodni lehet az újságokban megjelenő ellentétes kriti­kákon, mert azok naivak, de az újságok kritikái bosszantók. Hogy Írhatnak tudo­mányosan képzett emberek oly ellentétes dolgokat ugyanazon előadásról ?1 Vagy ha már Írnak, okadatolják meg, hogy szerepet játszik s így bizonyára bőséges alkalma van arról meggyőződni, hogy legtöbb kereskedőnk csak pénzintézeti hitelek folytonos igénybevétele által képes további fennállását biztosítani, újabb bizonyítéka ez annak, hogy a fékte­len versenyzésben elért nyereségek nem juttatják kereskedőinket az óhajtott jól­léthez, habár ebben a küzdelmes con- currenciában a mi kereskedőink sem maradnak el egy vidéki város mögött sem. mert akár az esztétikai külső kiál­lítást, akár a minőséget illetőleg a leg­kényesebb igényeket is képesek kielé­gíteni. Kell e kézzelfoghatóbb bizonyíték arra, hogy a helybeli piacon a példát­lan árconcurrencia már régóta nem enged vagyoni gyarapodást a kereskedő néposztálynak, mint az a szomorú körül­mény, hogy lefolyt utóbbi évtizedben a törzsökös, ősi, virágzó üzletcégek, majd kivétel nélkül, felhagytak üzletük­kel, mert sok évi fáradságuk, becsüle­tes munkásságuk gyümölcsét nem akar­ták az áldatlan üzleti verseny prédájául fijladobni. Nem képzelhető, hogy azok a tekin­télyes, társadalmi hivatásuknál fogva is előtérben álló személyek, akik a jel­zett fogy. szöv. eszméjét felvetették és ez irányban a mozgalmat megindították, más egyebet céloztak volna, minthogy a nagyközönség gazdasági érdekeit szol­gálják, mert ha valóban egyéb társa­dalmi tendenciákról lenne szó, akkor nem tudnók eléggé figyelmükbe ajánlani az illető szöv. vezető egyéniségeinek, hogy a fogy, szövetkezet életbeléptetése által els^D sorban főleg azok a társadalmi mién volt oly nagyon jó, vagy botrányo­san rossz az előadás. A karzat kritikái érdekesek, mulat­ságosak. Érdekesek a földszinti állóhely bírálatai is, de e kritikák már tudomá­nyosabb színezetűek, hisz ott a múzsák csarnokába járó ifjak : a deákok állanak. De lássunk nehányat e kritikákból, melyeket színházból kijövet lestem el an­nál az ajtónál, hol a fenséges nép az úgy­nevezett németi páholyból tódult kifelé. A csöppség előadása után igy szól az egyik: — Ebből a fiatal leányból e osöpp- ségből még jó színésznő lesz, most még gyerek s már is jól’ játszott. — Svindli az egész, — feleli a má­sik, — nem oly kicsi az s nem olyan gye­rek ; a múltkor egész olyan volt, mint a többi színésznő, hosszú ruhája volt s még gyereke is. Gül-Baba előadása után indignálódott az egyik, hogy a múltkor egy gyerekkel több volt; a cigány asszony egy kis gyer­meket is hozott ki, a kit maga mellé ülte­tett; ez miért maradt el? — Igen, mert most már megkapta Krémer az igazgatóságot, most nem fél, nem bánja, ha ki is hagynak a darabból. A szökőkút se ment most oly magasra, mint azelőtt. A kültelki hercegnő előadása utánj osztályok sujtatnának legérzékenyebben, melyek sociális és felekezeti szempont­ból a tervezett segitőactió előharcosai- hoz legközelebb állanak és tönkre jutna a kisebb és- középszerű — derék — kereskedők egész sorozata, kiknek exis- tenciáját egy csekélyebb rázkódtatás is pusztulással fenyegeti. Akinek egy város életérdeke iránt kellő fogékonysága és érzéke van, az nem zárkózhatik el azon tény elől, hogy különösen Szatmáron, hol úgy a jelen­tékenyebb ingatlan birtok, mint egyéb nagyobbszabásu iparvállalat teljesen hiányzik, az adóteher nagy súlya úgy­szólván kizárólag a kereskedők vállaira nehezedik. Ez az adóteher aztán nap- ról-napra újabb és újabb cimek alatt lavinaszerűig emelkedik és ha még a rendkívül magas boltbért is hozzászá­mítjuk, olyan dimenziókra növekszik, hogy végre is nem egy üzleti existen- ciát fenyeget biztos pusztulással. Ezek azok a morális szempontok, melyeket nem -tudunk eléggé figyelmébe ajánlani a t. kezdeményezőknek, mielőtt véglegesen arra határozzák magukat, hogy egy tekintélyes számú kisebb exis- tenciára lesújtsanak, anélkül, hogy ebből a kárhozatos cselekedetökböl leendő híveikre a legcsekélyebb anyagi előny vagy haszon járulna. j* A szatmárnémeti kereskedelmi betegsegélyzö egyesület évi rendes közgyűlését 1906. március 25 éo d. u. 3 óra­kor fogja megtartani a kereskedő ifjak köre helyiségében, melyre a tagok vulamint a munkaadók azon értesítéssel hivatnak meg, hogy a határozatképességhez legalább 40 tag — Be nagyszerű volt! Hogy össze­verekedett a két kísértet, ugyancsak pü- fölték egymást; azután a rendőrök is ve­rekedtek, meg a herceg a trónörökös is, majdnem mindegyik. Ez volt aztán a ki­tűnő darab, Sok jó darabot láttam már, melyben verekedtek, de ez a legjobb, mert ebben verekedtek legtöbbet. A kaméliás hölgy előadása után, mi­kor Tesztori Julia vendégszerepéit. — Ez a pesti színésznő tán meghűlt az utón, mert sokat köhögött. — Nem értesz hozzá — feleli a má­sik — hisz mondták, hogy tüdövészes azért köhögött. — Te nem értesz hozzá, csak a szín­padon kellett néki a tüdővészest játszani, ő igazában nem tüdővészes. — De hát miért köhögött ? — Mondom, hogy biztosan meghűlt az utón. Egy suhanc, kit statisztának használ­tak, igy szólt a másikhoz: — Barátom, belőlem jó színész lenne; a mint ott álltam a szép huszár uniformis­ban, hát láttam, hogy a Julcsa meg a Trézsi mind csak engem néz, azután tap­soltak is; de külön nem mertek tapsolni j csak mikor a többiek; hanem azért tud­tam, hogy nekem tapsolnak, csakhogy nem hajthattam meg magamat mint a szi- i nészek. Ez valóságos lopás volt, ők kö­Stóth. Fülöp kárlsbádi czipöraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a ^1 KÖZVétién a> PAMI011ÍA legolcsóbb bevásárlási forrást. - szálloda mellett! Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. riGlEL MEZTETÉSül As előrehaladt téli idény miatt*a még raktáron levő téli átrak gyári áron alól is beszerezhetők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom