Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-02-27 / 9. szám

SZATBEÁR ÉS VSDEKE.

Színház.

Az e heti színházi élet főképen ismétlésekből telt ki. Kedden „Leányka“, szerdán „Veér Judit rózsája“, pénteken „Aranyvirág“ az előzőkhöz hasonló előadások, a közönség változó érdeklődése mellett. Élénkséget csak a csütörtök esti jutalomjáték és a szombat esti premier hozott az egyhangúságba, azért főképen ezekre terjeszkedünk ki.

Cütörtökön Harkányi Gizella jutalomjátékául Konti bájos zenéjü operettje a „C i t e r á s“ került szinre. Volt persze virág, babér, vastaps, a jutalomjátékok szokásos milieuje. Harkányi játékáról az egész eddigi saison alatt mindig csak elismeréssel nyilatkoztunk. Nagyon sikkes, ügyes játéku színésznő, aki a külsőre, respective toitettjeire is igen nagy súlyt helyez. És bár a jutalomjáték napján nem - volt kellőleg disponálva, nem a szokott kedvvel játszott, mindannak dacára megérdemelte a megjelent igen nagyszámú szép közönség elismerő tapsait. Maga az előadás azonban egyike volt az idei saison leggyengébb operett előadásainak és talán ennek deprimáló hatása volt észlelhető a jutalmazandó játékán is. A különben máskor igen jó erőknek szerepükről logalmuk sem volt s egymást hozták zavarba. Semmi összhang, semmi élet. Ke- rényi, mint mindig, ez este is igen szépen énekelt, bár szereptudása nagyon labilis volt. Tihanyi és Szőreghy mókái voltak közbe-közbe jótékonyan ébresztő hatással a közönség hangulatára.

Szombaton volt Henri Bernstein nagy sikert aratott 3 felvonásos színmüvének a „B a c c a r a t“-nak bemutatója. A darab meséje röviden ez. Heléne Lebourg báró leánya apja kivánatára nőül megy Armand grófhoz, kit nem szeret, jóllehet unoka- testvérével Amédie vel már jegyben is járt. Azonban viszonyt folytat De Chaceroy Róberttel — akiben a szerző egy önérzetes allűrökkel ékeskedő világfi kártyást akar bemutatni, — kedvese azonban sokat vészit és aki, midőn Heléne unszolására feltárja a valót, hogy sikkasztott, kedvese meg akar menteni és erre atyjától kér pénzt, a kinek feltárja viszonyát és midőn e miatt szülei szemrehányására hazulról elszökik, volt jegyese karjába veti magát, hogy pénzt kapjon. Ezt el is éri, mire azonban a pénzt kedvesének átadni akarja, ugyanazon percben az a szomszéd szobában, mielőtt találkozhattak volna, egy elökellő világfi phlegmájával, de nagyon szép jelenet után szivén lövi magát. A darab telve hálás szerepekkel és a szereplők ki is tettek magukárt. Bár rendkívül nagy, fárasztó szerep úgyszólván mind, bámulatos szereptudással (a szokotthoz képest) és meglepő közvetlen- séggel és természetességgel játszottak valamennyien. Radnai mint Helén, kifogástalan alakítás volt, legremekebb alakítása volt ez, a mit nyújtott. Oly tökéletességgel volt kidolgozva nagy, nehéz szerepének minden egyes részlete, aminöt e sai- sonban sem tőle sem a többi tagtól nem látttunk. De partnerei is méltó partnerek voltak. Szőreghy mint Lebourg gróf, Tihanyi mint De Chaceroy, Kiss mint Amedie, Rónai mint Lebourg grófné, mind egytől egyig elismerésre méltó kifogástalan alarat, óvatolás, licitáció s a licitációról az absolutizmus s így tovább.

Igen sok érdekes s a népiélek saját- lagos megnyilatkozását jellemző szokás jött át a legújabb időkbe a különböző néptörzseknél a disznóval vonatkozásban. A germánoknál p. o. minden esztendőben a téli nap-éj egyenlőség ünnepén a nap istennek egy jól kihizlalt kant áldoztak fel s nagy áldomások között újították meg egymásnak tett testvéri fogadalmaikat. Ez a szokás később a németeknél is megtalálható különösen a karácsonyi és újévi ünnepélyek, s néha vallási szertartásokkal is összekötött u. n. családi lakomáknál, mely szokás átjött Erdélybe is, hol p. o. egy község lakosai közösen hizlaltak meg egy disznót, azt leölve közösen költötték el, közben a testvéri szeretetre tett esküjüket minden alkalommal megújították. Khinában a legnagyobb ünnep harmadik napja a disznónak volt szentelve, sőt ezen a néven is hívták. Nálunk igen sok helyen ma, is szokásban van, hogy a pap disznóját a presbitériumnak valamelyik tagja öli meg, s ilyen alkalmakkor .ünnepélyes lakomákat tartanak. S ha mindeme szokásoknak a magyarázatát keressük, körülbelül a disznóhusnak, mint pótolhatlan tápszernek a jóságában találjuk meg, hiszen a nagykunsági példabeszéd szerint a férfi kiválósága is abban áll, hogy „mindenben jó, mint a disznó- hus“. Egy német tudós fölfedezte azt is, hogy a disznóhusnak ötvenféle ize van, s egy másik e felfedezést azzal bővitette, hogy az ötvenféle Ízhez mérten ötvenféle- képen készíthető. Ma is nálunk újév nap- ián szokásos a malacpecsenye készítés, s

ki tás volt, a kik mind megérdemelték a megjelent közönség őszinte elismerő tapsait. Tisztái, Rajz, Borsodi kisebb szerepeikben igen jók voltak.

Vasárnap délután „Gül Babá“-t adták, este pedig a „Baccarát“-ot ismételték meg csaknem üres ház előtt, de a bemutatóval egyenlő rangon álló, jó előadásban.

Heti műsor.

Ma este Gazdi Aranka, a budapesti „Népszínház“ művésznőjének első vendégfelléptével: .Boszorkány“, színmű. Szerdán Gazdi Aranka második vendégfelléptével: .Sötétség“, színmű- Csütörtökön V á r a d y Márton jutalomjátékául : „János vitéz“. Pénteken „Fecskefészek“, Operette ■— félárban.

Apróságok.

A napokban találkoztam egy volt képviselővel, s egyről-másról beszélgetvén, szó jött a választásról is.

— Hogy mikor lesz —j mondja ő — nem tudom, de annyi bizonjos, hogy csuk az a boldog ember, a ki nem »kar képviselő lenni, inert ennél most riszkirtubb üzlet nincs a világon. Nugy befektetéssel jár, s nein lehet tudni, hogy meddig tart.

*

A választó közönség körében az ország- gyűlés feloszlatása nem csinált olyan visszatetszést, mint a hogy várni lehetett volna. Hanem az u kérdés, hogy lesz-e választás és mikor, már jobbun izgatja a kedélyeket. Az általános vélemény abban csúcsosodik ki, hogy az elkövetett törvénytelenségnek csak egy orvossága van, elrendelni a választást, de minél hamarább. Ha ismételni találják', az se baj.

*

A rodostói tanyán nagy a szomorúság, mióta nyilvánosságra jött, hogy a fejedelem a hatalommal lépett szövetségre. Egyik ezt a jó tulajdonságát, a másik amazt emlegeti, vigasztalnák egymást, ha lehetne, de a vége mindig csak az:

— Károly, Károly, ezt nem helyesen csináltad I

*

A megyei tisztikar újból kimondta, hogy abszolút kormány alatt nem akar szol- gálni. A 60-as bizottság tagjai nagy lelkesedéssel és ámulattal szemlélték a jelenetet, mikor ezt bejelentették.

— Hanem azért én úgy láttam —- beszélte egy bizottsági tag — hogy voltak cöztünk többen, a kik szívesebben vették volna, ha a tisztviselők engednek Valamit a 46-ból.

* •• • «jjí

Egy társaságban arról folyt a beszéd, hogy íme most már a sajtószabadságot is megtámadják, s hu ez igy halad, nemsokára ismét a cenzoroknál leszünk.

— Mindenesetre baj — jegyezte meg Bögre ur — hanem annyit valljunk meg magunk közt, hogy egy kis fékezés nem épen ártalmas, mert a mit az újságíró urak az utóbbi időben elkövettek, az már nem sajtószabadság, de szabadosság volt.

Demeter. \

a ki csak holmi hitvány baromfit eszik, az ne számítson abban az esztendőben áldásra, ellenben a ki jó ropogós malac- pecsenyével kezdi az ujesztendőt, az egész éven át szükséget nem szenved, annak bőven lesz zsirja, búzája s házi békessége.

Fájdalom, napjainkban vajmi ritkán juthat az ember hozzá, a sok sertésvész, s ezzel kapcsolatosan a hús steigerolás valóságos delicatessé tették a disznóhust. Igaz, erre is azt mondhatná egy a szükséget még hirböl sem ismerő, hqgy ha nincs disznó, hát egyenek sonkát. És ez egészen következetes észjárás, mert ha a kenyeret pótolhatja a zsemle, miért ne pótolhatná a disznóhust p. o. a sonka, vagy a kolbász. Tudvalevőleg egy éhínség alkalmából valaki panaszkodott a nyomorúságot s az élet terheit még madártávlatból sem is- | merő magas rangú nőnek, s élénk színek- j kel ecsetelte a helyzetei, hogy a népnek nincs kenyere, ezt a biztató választ kapta, hogy: hát ha nincs kenyér, egyenek zsemlét. — Azt hiszem, zúgolódás nélkül nyugodnánk mi is ma bele, ha hozzájuthatnánk valahogyan az olcsó sonkához, vagy legalább a szalonnához, s nem kellene még a fejünket is folyton azon törni, hogy mikép lehetne holmi fogyasztási szövetkezetekkel a nehéz helyzeten könnyíteni. Még nem ismertem olyan embert, a ki ne sympatirozna a disznónak ezzel a pótolhatlan részével s e tekintetben erős koali cióban vagyunk a világ legtöbb népével, sőt magával a némettel is. Egy 1782-ből fenmaradt számla szerint a hires Schiller mindennap legalább egyszer sonkát evett s ebből egész természetszerűleg következik, hogy legszebb verseit körülbelől az

HÍREINK.

— Lapunk jelen számához egy negyed iv melléklet van csatolva.

— Rendkívüli közgyűlés. Tegnap

d. u. 3 órakor a szatmári törv. hatósági bizottság Papp Géza polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, melynek tárgyai a következők voltak: A Kegyes György által felajánlott alsókörtvélyesi ingatlanokra vonatkozó szerződést egyhangúlag elfogadta.' — A statusquountc izr. hitközség a város tulajdonát képező szénarak- tár területét temetkező helynek kérte s e helyett cserébe a batizi-ut mellett levő ingatlanát ajánlotta fel s kötelezte magár, hogy e felajánlott területet bekeritteti s a • szénaraktár céljaim megfelelő állapotba hozzu. A közgyűlés az ajánlutot egyhangúlag elfogadta. — A harmadik s/átn volt a Horváth Bertalan s Társai 363 hold avasi bérei erdő megvételére vonatkozó ajánlut, melyet a városi közgyűlés szintén elfogadott.

— Novák Lajos bankettje. Novák Lajos főszámvevő 25 éves szolgálatának jubileumára rendezett bankett, március 3-án este lesz u Társaskör helyiségében megtartva. Vacsora-jegy ára 4 korona. Mint hallják, a közszeretetben s becsülésben álló férfiú ünnepeltetése iránt az érdeklődés igen nagy és széleskörű.

— Meghalt a Nagymama! P r ie 1 1 e Kornélia ki dísze és fénye volt több mint félszázadou át a magyar művészetnek, vasárnap este fél tízkor meghalt. Ép két hónappal ezelőtt esküdött meg Van- der Hoschke — Rozsnyai Kálmánnal. Az esküvőt megelőző izetlenkedések annyira kimerítették, hogy azóta nem is tudott magához jönni, az utolsó héten már állandó agóniában volt. Utolsó kívánsága az volt, hogy koporsóját ne zárják le,: csak mikor már a sírba helyezik. Halála életének 80. évében következett be. Prielle Kornélia 1826-ban született. Tizeuötéves korában lépett föl először Szatmáron. Először 1844-ben játszott a Nemzeti Színházban. A szabadságharcig Nagyváradon, Kecskeméten, Koiozsvártt s főleg Debrecenben működött. 1847 ben nőül ment Szerdahelyi Kálmán színészhez. Erre az időre esik Petőfivel Vuló ismeretsége is. Később Hidassy Elek huszárkapitány felesége lett. Hidassy fölcsapott színigazgatónak s ekkor tőle is elvált. 1859-ben szerződött a Nemzeti Színházhoz. Szerdahelyivel másodszor is házasságra lépett. 1891-ben ünnepelte félszázados színészi jubileumát. A Nemzeti Színház; örökös tagja volt.-- Antal Dániel temetése. Folyó hó 22-éu délután ment vegbe uz Antal Dániel temetése az egész város közönségének osztatlan részvétele mellett., A temetési szertartást Hebelein Károly kanonok végezte. Igen szépen nyilatkozott meg a kereskedők kegyelete, kik a temetés alatt üzleteiket bezárták, a rollókat lebocsátották s testületileg jelentek meg a temetésen. Ugyancsak testületileg vonult ki a városi tisztikar, u pénzintézetek tisztviselői, nőegylet stb. A koporsót úgy a család, mint a jó ismerősök s egyesületek részéről számos koszorú borította.

— Köszönet. Mindazok, kik feledhet- lez férjem temetésén megjelenni és részvétüket kifejezni szívesek voltak, fogadják ez utón is hálás köszönetemet. Ozv. Antal Dánielnc.

evés utáni hangulata inspirálta; az is históriai tény, hogy Kantnak, a hires bölcsésznek a szalonna volt egyik legkedvencebb eledele. Az angol matróz a disznó- húsos borsot többre becsüli egy tengeri győzelemnél. Az erdélyi szász felesége halála alkalmából azon kesergett, hogy ezután a szalonna nem fog jól esni neki, mert nincs a ki azt úgy készítse el, mint a boldogult tudta. E téren pedig a szász sokkal tapasztaltabb, mint mi magyarok, mert azt tartja, hogy a hol az asszony dirigál, ott „szalonna nő a szarufából is,“ ellenben a hol a férfi sz.akác$kodik, ott még a falu kanját is elpusztítják.

Na, de azt mondja Arany János, hogy: „a kolbász is elfogy, akármilyen hosszú;“ — s bár még tudnék e kérdésnél tovább is időzni, félbeszakítom, hogy ígéretem második részét is beváltsam.

Emberi természetünkben rejlik a gyilkolás ; nap-nap mellett hódolunk e szokásnak, gyilkolunk kíméletlenül apró marhát nagy marhát egyaránt, (bár csak az utóbbinál maradnánk mindig) s nem jut eszünkbe, hogy az a sok kiontott vér hátha boszuért felszáll az egekbe s ott meghallgatásra talál. Ezzel korántsem azt akarom mondani, hogy legyünk mindnyá- jan vegetáriánusok, hanem igenis fppel- lálni óhajtok emberi voltunk nemesebb részére, a kíméletre, a szánalomra. Hát miért ne lehetne p o, a disznónak a zsírját elvenni a nélkül, hogy megölnők? Becses engedelmükkel egy kissé ezzel a kérdéssel foglalkozom. Egyszer egy tudós professor feltalált egy olyan gépet, mely- lyel a di-znóból elvehette a zsírt a nélkül, hogy megölte volna, s már épen Qtf állott

— Nyugdijaié«. Mint a Kmtnio* lap jeienti, 0 felsége u király Pap Józse1 szutinárnómeti-i kir. lv»zéki bírót sajtit kérelmére nyugulomba helyezte s egyben azon kitüntetés érte, hogy tíz ő*z bírót sok évi hű és buzgó szolgálatú elismeréséül, őfélsége a kir. itélőtáblabirói címmel íuházta fel.

— Bírósági kinevezések. A szatmárnémeti törvényszéknél üresedésben volt egyik törvényszéki bírói állásra a király Dr. Horváth Benő albirót nevezte ki, a másik egyidejűleg üresedé* ben volt bírói állast pedig Dr. U j f a I u s s y Dezső már- marosszigeti törvényszéki bíróval töltötte be. — K ó t a y Lajos szatmári .(széki jegyzőt ti halraii járásbírósághoz elbírónak nevezte ki. — B a c s i n s z k y Ödön nyíregyházi jbsági joggyakornokot az igazságögyminiszLer a szatmári törvszékhez aljegyzőnek ne-vezteki.

— Bírói kinövéséé, őfelsége a király dr. I n á n c s y Jenőt, a nagybányai járásbíróság aIbíróját a márroaiosszigeti kir. törvényszékhez bíróvá nevezte ki.

— Államsegély. A vallás és közoktatásügyi miniszter a helybeli kereskedő tanonciskola javára 1000 kor. államsegélyt engedélyezett.

— Szatmárvármegye uj főjegyzője. Máj os Károly miniszteri titkárt, a helyettesítésre kirendelt főjegyzőt, többen megkérdezték, miért fogadta el most a kinevezést, mikor addig egyáltalán nem akart semmit elvállalni.

A belügyminiszter — mondá Mujos — és a főispán ur azért helyettesítettek engem a felfüggesztett főjegyző helyébe, mert Szat- mármegyéből egyre érkeztek a panaszos feljelentések a minisztériumba, hegy a vármegyei tisztviselők a rezisztencia örve alatt a legsürgősebb természetű ügyeket sem intézik el. így például a kivételes uősülési engedélyeket hónapokig hagyták heverni íróasztalukon az egyes előadók. Tegnap vettem át a hivatalomat, és azóta már vagy busz paraszt legény keresett fel hivatalomba, ki uz apjával, ki a mátkájával, bogy a házasulási engedélyt nekik megadjam. Ezekből már eddig vugy tizenkettőt intéztein el, de sietnem kell, mert két nap múlva itt a böjt, ezek pedig pap nélkél nem házasodnak.

Látható ebből is, hogy Szatmármegyé- ben a legutóbbi' hónapokon nem dolgoztak- megfelelően n tisztviselők. Ezen az állapoton, pedig segíteni kell; akár a jelenlegi hiva-. talnokok maradnak meg, akár a jelenlegi, hivatalnokok maradnak meg, akár újak jönnek helyükbe, a kötelességük esküjöKhöz: feljebbvalójuk parancsának feltétlenül engedelmeskedni': A közigazgatás ilyetén való. elfajulása, mint a milyen jelenleg, a telje« hivatali anarchiára vezetne.

Legközelebbi teendőmnek tehát a rend helyreállítását tartom. Ha azután rend lesz, akkor beszélhetünk jövendő terveimről, melyek mind ennek a vármegyének jólétét és boido» gulását célozzák. Hiszen az én varmegyéin ez, hosszú évtizedekik működtem benne különböző minőségben, hát elképzelhető-e, hogy én annak ne a javát akarnám. Különösen ti szegény emberek helyzetén akurok javítani az által, hogy Szatmármegyében a jövő hónapban megkezdendő földtehermentesitési akciót, melyet a jelen kormány n kisbirtokosok érdekében indított, teljes erőmből támogatni fogom.

Ezeket mondta a vármegye uj „haza-- árulója.“

a dolog, hogy a gép elindul világboldo- gitó útjára, de az asszonyi beavatkozásra, maga a tudós is világbolondjává lett. A dolog igy történt.

Egy kis városban (azért mondom, hogy kis, — mert nagyban nem igy esett volna a dolog) előkelő közönség előtt prelegál a tudós feltaláló; előadja, hogy a humanizmusnak maga az ember a legnagyobb ellensége, csak jelszó előtte, melynek cégére alatt valóságos barbarizmussal irtja a neki mit sem vétő ártatlanokat, valósággal kéjeleg a vérben, válogatott eszközökkel, előre megfontolt szándékkal készíti elő áldozatának tárgyát, s minél jobban gömbölyödik termete, annál kéjesebben gondol a végzetteljes pillanatra, a. mikor egyetlen szúrással kiolthatja életér,. Hát hol van itt az a sokat emlegetett humanizmus, hol a keresztyén morál, melyek őt ember voltára emlékeztessék? Pedig milyen egyszerű megoldása van a i.ehéz problémának, s csak egy pillantást kell ve t n ü n k üperhu ngar icoma nga I icoyorshiri- kopracticomodopinguinoéxtractor-féle gép1 re s azonnal belátjuk, hogy milyen egyszerű módon lehet elvenni a disznónak a zsírját, a nélkül, hogy megölnénk. P. 0., ha egy meleg lemezt rá teszünk a kezünkre, a lemezen kevés idő múlva egy zsirfolt keletkezik, melyet a lemez kezünkből vont el és a mi igy kicsinyben kivihető, nagyban is épen úgy reprodukálható. Verba volant, facta narrant;— nagyobb bizonyság okáért meginvitálta az egész hallgatóságot lakására, hogy zsíréi vonó gépének hatását egy kihizott disznón mutassa be. Férfi tervez, asszony végez, — De lássuk, hogy mi történt ezalatt otthon, a tu-