Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-02-27 / 9. szám

SZATBEÁR ÉS VSDEKE. Színház. Az e heti színházi élet főképen is­métlésekből telt ki. Kedden „Leányka“, szerdán „Veér Judit rózsája“, pénteken „Aranyvirág“ az előzőkhöz hasonló elő­adások, a közönség változó érdeklődése mellett. Élénkséget csak a csütörtök esti jutalomjáték és a szombat esti premier hozott az egyhangúságba, azért főképen ezekre terjeszkedünk ki. Cütörtökön Harkányi Gizella ju­talomjátékául Konti bájos zenéjü operettje a „C i t e r á s“ került szinre. Volt persze virág, babér, vastaps, a jutalomjátékok szokásos milieuje. Harkányi játékáról az egész eddigi saison alatt mindig csak el­ismeréssel nyilatkoztunk. Nagyon sikkes, ügyes játéku színésznő, aki a külsőre, respective toitettjeire is igen nagy súlyt helyez. És bár a jutalomjáték napján nem - volt kellőleg disponálva, nem a szokott kedvvel játszott, mindannak dacára meg­érdemelte a megjelent igen nagyszámú szép közönség elismerő tapsait. Maga az előadás azonban egyike volt az idei sai­son leggyengébb operett előadásainak és talán ennek deprimáló hatása volt észlel­hető a jutalmazandó játékán is. A külön­ben máskor igen jó erőknek szerepükről logalmuk sem volt s egymást hozták za­varba. Semmi összhang, semmi élet. Ke- rényi, mint mindig, ez este is igen szépen énekelt, bár szereptudása nagyon labilis volt. Tihanyi és Szőreghy mókái voltak közbe-közbe jótékonyan ébresztő hatással a közönség hangulatára. Szombaton volt Henri Bernstein nagy sikert aratott 3 felvonásos színmüvének a „B a c c a r a t“-nak bemutatója. A darab meséje röviden ez. Heléne Lebourg báró leánya apja kivánatára nőül megy Armand grófhoz, kit nem szeret, jóllehet unoka- testvérével Amédie vel már jegyben is járt. Azonban viszonyt folytat De Chaceroy Róberttel — akiben a szerző egy önérze­tes allűrökkel ékeskedő világfi kártyást akar bemutatni, — kedvese azonban so­kat vészit és aki, midőn Heléne unszolá­sára feltárja a valót, hogy sikkasztott, kedvese meg akar menteni és erre atyjá­tól kér pénzt, a kinek feltárja viszonyát és midőn e miatt szülei szemrehányására hazulról elszökik, volt jegyese karjába veti magát, hogy pénzt kapjon. Ezt el is éri, mire azonban a pénzt kedvesének át­adni akarja, ugyanazon percben az a szomszéd szobában, mielőtt találkozhattak volna, egy elökellő világfi phlegmájával, de nagyon szép jelenet után szivén lövi magát. A darab telve hálás szerepekkel és a szereplők ki is tettek magukárt. Bár rendkívül nagy, fárasztó szerep úgyszól­ván mind, bámulatos szereptudással (a szokotthoz képest) és meglepő közvetlen- séggel és természetességgel játszottak va­lamennyien. Radnai mint Helén, kifogás­talan alakítás volt, legremekebb alakítása volt ez, a mit nyújtott. Oly tökéletesség­gel volt kidolgozva nagy, nehéz szerepé­nek minden egyes részlete, aminöt e sai- sonban sem tőle sem a többi tagtól nem látttunk. De partnerei is méltó partnerek voltak. Szőreghy mint Lebourg gróf, Ti­hanyi mint De Chaceroy, Kiss mint Amedie, Rónai mint Lebourg grófné, mind egytől egyig elismerésre méltó kifogástalan ala­rat, óvatolás, licitáció s a licitációról az absolutizmus s így tovább. Igen sok érdekes s a népiélek saját- lagos megnyilatkozását jellemző szokás jött át a legújabb időkbe a különböző néptörzseknél a disznóval vonatkozásban. A germánoknál p. o. minden esztendőben a téli nap-éj egyenlőség ünnepén a nap istennek egy jól kihizlalt kant áldoztak fel s nagy áldomások között újították meg egymásnak tett testvéri fogadalmai­kat. Ez a szokás később a németeknél is megtalálható különösen a karácsonyi és újévi ünnepélyek, s néha vallási szertar­tásokkal is összekötött u. n. családi lako­máknál, mely szokás átjött Erdélybe is, hol p. o. egy község lakosai közösen hiz­laltak meg egy disznót, azt leölve közösen költötték el, közben a testvéri szeretetre tett esküjüket minden alkalommal meg­újították. Khinában a legnagyobb ünnep harmadik napja a disznónak volt szen­telve, sőt ezen a néven is hívták. Nálunk igen sok helyen ma, is szokásban van, hogy a pap disznóját a presbitériumnak valamelyik tagja öli meg, s ilyen alkal­makkor .ünnepélyes lakomákat tartanak. S ha mindeme szokásoknak a magyarázatát keressük, körülbelül a disznóhusnak, mint pótolhatlan tápszernek a jóságában talál­juk meg, hiszen a nagykunsági példabe­széd szerint a férfi kiválósága is abban áll, hogy „mindenben jó, mint a disznó- hus“. Egy német tudós fölfedezte azt is, hogy a disznóhusnak ötvenféle ize van, s egy másik e felfedezést azzal bővitette, hogy az ötvenféle Ízhez mérten ötvenféle- képen készíthető. Ma is nálunk újév nap- ián szokásos a malacpecsenye készítés, s ki tás volt, a kik mind megérdemelték a megjelent közönség őszinte elismerő tap­sait. Tisztái, Rajz, Borsodi kisebb szere­peikben igen jók voltak. Vasárnap délután „Gül Babá“-t ad­ták, este pedig a „Baccarát“-ot ismételték meg csaknem üres ház előtt, de a bemu­tatóval egyenlő rangon álló, jó előadásban. Heti műsor. Ma este Gazdi Aranka, a buda­pesti „Népszínház“ művésznőjének első vendégfelléptével: .Boszorkány“, színmű. Szerdán Gazdi Aranka második vendég­felléptével: .Sötétség“, színmű- Csütörtö­kön V á r a d y Márton jutalomjátékául : „János vitéz“. Pénteken „Fecskefészek“, Operette ■— félárban. Apróságok. A napokban találkoztam egy volt kép­viselővel, s egyről-másról beszélgetvén, szó jött a választásról is. — Hogy mikor lesz —j mondja ő — nem tudom, de annyi bizonjos, hogy csuk az a boldog ember, a ki nem »kar képviselő lenni, inert ennél most riszkirtubb üzlet nincs a világon. Nugy befektetéssel jár, s nein lehet tudni, hogy meddig tart. * A választó közönség körében az ország- gyűlés feloszlatása nem csinált olyan vissza­tetszést, mint a hogy várni lehetett volna. Hanem az u kérdés, hogy lesz-e választás és mikor, már jobbun izgatja a kedélyeket. Az általános vélemény abban csúcsosodik ki, hogy az elkövetett törvénytelenségnek csak egy orvossága van, elrendelni a választást, de minél hamarább. Ha ismételni találják', az se baj. * A rodostói tanyán nagy a szomorúság, mióta nyilvánosságra jött, hogy a fejedelem a hatalommal lépett szövetségre. Egyik ezt a jó tulajdonságát, a másik amazt emlegeti, vigasztalnák egymást, ha lehetne, de a vége mindig csak az: — Károly, Károly, ezt nem helyesen csináltad I * A megyei tisztikar újból kimondta, hogy abszolút kormány alatt nem akar szol- gálni. A 60-as bizottság tagjai nagy lelke­sedéssel és ámulattal szemlélték a jelenetet, mikor ezt bejelentették. — Hanem azért én úgy láttam —- beszélte egy bizottsági tag — hogy voltak cöztünk többen, a kik szívesebben vették volna, ha a tisztviselők engednek Valamit a 46-ból. * •• • «jjí Egy társaságban arról folyt a beszéd, hogy íme most már a sajtószabadságot is megtámadják, s hu ez igy halad, nemsokára ismét a cenzoroknál leszünk. — Mindenesetre baj — jegyezte meg Bögre ur — hanem annyit valljunk meg magunk közt, hogy egy kis fékezés nem épen ártalmas, mert a mit az újságíró urak az utóbbi időben elkövettek, az már nem sajtószabadság, de szabadosság volt. Demeter. \ a ki csak holmi hitvány baromfit eszik, az ne számítson abban az esztendőben ál­dásra, ellenben a ki jó ropogós malac- pecsenyével kezdi az ujesztendőt, az egész éven át szükséget nem szenved, annak bőven lesz zsirja, búzája s házi békessége. Fájdalom, napjainkban vajmi ritkán juthat az ember hozzá, a sok sertésvész, s ezzel kapcsolatosan a hús steigerolás való­ságos delicatessé tették a disznóhust. Igaz, erre is azt mondhatná egy a szükséget még hirböl sem ismerő, hqgy ha nincs disznó, hát egyenek sonkát. És ez egészen következetes észjárás, mert ha a kenyeret pótolhatja a zsemle, miért ne pótolhatná a disznóhust p. o. a sonka, vagy a kolbász. Tudvalevőleg egy éhínség alkalmából va­laki panaszkodott a nyomorúságot s az élet terheit még madártávlatból sem is- | merő magas rangú nőnek, s élénk színek- j kel ecsetelte a helyzetei, hogy a népnek nincs kenyere, ezt a biztató választ kapta, hogy: hát ha nincs kenyér, egyenek zsem­lét. — Azt hiszem, zúgolódás nélkül nyu­godnánk mi is ma bele, ha hozzájuthat­nánk valahogyan az olcsó sonkához, vagy legalább a szalonnához, s nem kellene még a fejünket is folyton azon törni, hogy mikép lehetne holmi fogyasztási szövet­kezetekkel a nehéz helyzeten könnyíteni. Még nem ismertem olyan embert, a ki ne sympatirozna a disznónak ezzel a pótol­hatlan részével s e tekintetben erős koali cióban vagyunk a világ legtöbb népével, sőt magával a némettel is. Egy 1782-ből fenmaradt számla szerint a hires Schiller mindennap legalább egyszer sonkát evett s ebből egész természetszerűleg követke­zik, hogy legszebb verseit körülbelől az HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy negyed iv melléklet van csatolva. — Rendkívüli közgyűlés. Tegnap d. u. 3 órakor a szatmári törv. hatósági bi­zottság Papp Géza polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, melynek tárgyai a következők voltak: A Kegyes György által felajánlott alsókörtvélyesi in­gatlanokra vonatkozó szerződést egyhangú­lag elfogadta.' — A statusquountc izr. hit­község a város tulajdonát képező szénarak- tár területét temetkező helynek kérte s e helyett cserébe a batizi-ut mellett levő in­gatlanát ajánlotta fel s kötelezte magár, hogy e felajánlott területet bekeritteti s a • szénaraktár céljaim megfelelő állapotba hozzu. A közgyűlés az ajánlutot egyhangú­lag elfogadta. — A harmadik s/átn volt a Horváth Bertalan s Társai 363 hold avasi bérei erdő megvételére vonatkozó ajánlut, melyet a városi közgyűlés szintén elfogadott. — Novák Lajos bankettje. Novák Lajos főszámvevő 25 éves szolgálatának ju­bileumára rendezett bankett, március 3-án este lesz u Társaskör helyiségében meg­tartva. Vacsora-jegy ára 4 korona. Mint hallják, a közszeretetben s becsülésben álló férfiú ünnepeltetése iránt az érdeklődés igen nagy és széleskörű. — Meghalt a Nagymama! P r i­e 1 1 e Kornélia ki dísze és fénye volt több mint félszázadou át a magyar művé­szetnek, vasárnap este fél tízkor meghalt. Ép két hónappal ezelőtt esküdött meg Van- der Hoschke — Rozsnyai Kálmánnal. Az esküvőt megelőző izetlenkedések annyira ki­merítették, hogy azóta nem is tudott magá­hoz jönni, az utolsó héten már állandó agó­niában volt. Utolsó kívánsága az volt, hogy koporsóját ne zárják le,: csak mikor már a sírba helyezik. Halála életének 80. évében következett be. Prielle Kornélia 1826-ban született. Tizeuötéves korában lépett föl elő­ször Szatmáron. Először 1844-ben játszott a Nemzeti Színházban. A szabadságharcig Nagyváradon, Kecskeméten, Koiozsvártt s főleg Debrecenben működött. 1847 ben nőül ment Szerdahelyi Kálmán színészhez. Erre az időre esik Petőfivel Vuló ismeretsége is. Később Hidassy Elek huszárkapitány fele­sége lett. Hidassy fölcsapott színigazgatónak s ekkor tőle is elvált. 1859-ben szerződött a Nemzeti Színházhoz. Szerdahelyivel másod­szor is házasságra lépett. 1891-ben ünnepelte félszázados színészi jubileumát. A Nemzeti Színház; örökös tagja volt.-- Antal Dániel temetése. Folyó hó 22-éu délután ment vegbe uz Antal Dá­niel temetése az egész város közönségének osztatlan részvétele mellett., A temetési szer­tartást Hebelein Károly kanonok végezte. Igen szépen nyilatkozott meg a kereskedők kegyelete, kik a temetés alatt üzleteiket be­zárták, a rollókat lebocsátották s testületi­leg jelentek meg a temetésen. Ugyancsak testületileg vonult ki a városi tisztikar, u pénzintézetek tisztviselői, nőegylet stb. A koporsót úgy a család, mint a jó ismerősök s egyesületek részéről számos koszorú bo­rította. — Köszönet. Mindazok, kik feledhet- lez férjem temetésén megjelenni és részvé­tüket kifejezni szívesek voltak, fogadják ez utón is hálás köszönetemet. Ozv. Antal Dánielnc. evés utáni hangulata inspirálta; az is históriai tény, hogy Kantnak, a hires böl­csésznek a szalonna volt egyik legkedven­cebb eledele. Az angol matróz a disznó- húsos borsot többre becsüli egy tengeri győzelemnél. Az erdélyi szász felesége ha­lála alkalmából azon kesergett, hogy ez­után a szalonna nem fog jól esni neki, mert nincs a ki azt úgy készítse el, mint a boldogult tudta. E téren pedig a szász sokkal tapasztaltabb, mint mi magyarok, mert azt tartja, hogy a hol az asszony di­rigál, ott „szalonna nő a szarufából is,“ ellenben a hol a férfi sz.akác$kodik, ott még a falu kanját is elpusztítják. Na, de azt mondja Arany János, hogy: „a kolbász is elfogy, akármilyen hosszú;“ — s bár még tudnék e kérdés­nél tovább is időzni, félbeszakítom, hogy ígéretem második részét is beváltsam. Emberi természetünkben rejlik a gyil­kolás ; nap-nap mellett hódolunk e szokás­nak, gyilkolunk kíméletlenül apró marhát nagy marhát egyaránt, (bár csak az utób­binál maradnánk mindig) s nem jut eszünkbe, hogy az a sok kiontott vér hátha boszuért felszáll az egekbe s ott meghallgatásra talál. Ezzel korántsem azt akarom mondani, hogy legyünk mindnyá- jan vegetáriánusok, hanem igenis fppel- lálni óhajtok emberi voltunk nemesebb részére, a kíméletre, a szánalomra. Hát miért ne lehetne p o, a disznónak a zsír­ját elvenni a nélkül, hogy megölnők? Becses engedelmükkel egy kissé ezzel a kérdéssel foglalkozom. Egyszer egy tudós professor feltalált egy olyan gépet, mely- lyel a di-znóból elvehette a zsírt a nélkül, hogy megölte volna, s már épen Qtf állott — Nyugdijaié«. Mint a Kmtnio* lap jeienti, 0 felsége u király Pap Józse1 szutinárnómeti-i kir. lv»zéki bírót sajtit ké­relmére nyugulomba helyezte s egyben azon kitüntetés érte, hogy tíz ő*z bírót sok évi hű és buzgó szolgálatú elismeréséül, őfélsége a kir. itélőtáblabirói címmel íuházta fel. — Bírósági kinevezések. A szat­márnémeti törvényszéknél üresedésben volt egyik törvényszéki bírói állásra a király Dr. Horváth Benő albirót nevezte ki, a másik egyidejűleg üresedé* ben volt bírói állast pedig Dr. U j f a I u s s y Dezső már- marosszigeti törvényszéki bíróval töltötte be. — K ó t a y Lajos szatmári .(széki jegyzőt ti halraii járásbírósághoz elbírónak nevezte ki. — B a c s i n s z k y Ödön nyíregyházi jbsági joggyakornokot az igazságögyminiszLer a szatmári törvszékhez aljegyzőnek ne-vezteki. — Bírói kinövéséé, őfelsége a ki­rály dr. I n á n c s y Jenőt, a nagybányai járásbíróság aIbíróját a márroaiosszigeti kir. törvényszékhez bíróvá nevezte ki. — Államsegély. A vallás és közok­tatásügyi miniszter a helybeli kereskedő tanonciskola javára 1000 kor. államsegélyt engedélyezett. — Szatmárvármegye uj főjegy­zője. Máj os Károly miniszteri titkárt, a helyettesítésre kirendelt főjegyzőt, többen megkérdezték, miért fogadta el most a kine­vezést, mikor addig egyáltalán nem akart semmit elvállalni. A belügyminiszter — mondá Mujos — és a főispán ur azért helyettesítettek engem a felfüggesztett főjegyző helyébe, mert Szat- mármegyéből egyre érkeztek a panaszos fel­jelentések a minisztériumba, hegy a várme­gyei tisztviselők a rezisztencia örve alatt a legsürgősebb természetű ügyeket sem intézik el. így például a kivételes uősülési engedélye­ket hónapokig hagyták heverni íróasztalukon az egyes előadók. Tegnap vettem át a hiva­talomat, és azóta már vagy busz paraszt legény keresett fel hivatalomba, ki uz apjá­val, ki a mátkájával, bogy a házasulási engedélyt nekik megadjam. Ezekből már eddig vugy tizenkettőt intéztein el, de sietnem kell, mert két nap múlva itt a böjt, ezek pedig pap nélkél nem házasodnak. Látható ebből is, hogy Szatmármegyé- ben a legutóbbi' hónapokon nem dolgoztak- megfelelően n tisztviselők. Ezen az állapoton, pedig segíteni kell; akár a jelenlegi hiva-. talnokok maradnak meg, akár a jelenlegi, hivatalnokok maradnak meg, akár újak jön­nek helyükbe, a kötelességük esküjöKhöz: feljebbvalójuk parancsának feltétlenül enge­delmeskedni': A közigazgatás ilyetén való. elfajulása, mint a milyen jelenleg, a telje« hivatali anarchiára vezetne. Legközelebbi teendőmnek tehát a rend helyreállítását tartom. Ha azután rend lesz, akkor beszélhetünk jövendő terveimről, melyek mind ennek a vármegyének jólétét és boido» gulását célozzák. Hiszen az én varmegyéin ez, hosszú évtizedekik működtem benne kü­lönböző minőségben, hát elképzelhető-e, hogy én annak ne a javát akarnám. Különösen ti szegény emberek helyzetén akurok javítani az által, hogy Szatmármegyében a jövő hónapban megkezdendő földtehermentesitési akciót, melyet a jelen kormány n kisbirto­kosok érdekében indított, teljes erőmből támo­gatni fogom. Ezeket mondta a vármegye uj „haza-- árulója.“ a dolog, hogy a gép elindul világboldo- gitó útjára, de az asszonyi beavatkozásra, maga a tudós is világbolondjává lett. A dolog igy történt. Egy kis városban (azért mondom, hogy kis, — mert nagyban nem igy esett volna a dolog) előkelő közönség előtt pre­legál a tudós feltaláló; előadja, hogy a humanizmusnak maga az ember a legna­gyobb ellensége, csak jelszó előtte, mely­nek cégére alatt valóságos barbarizmussal irtja a neki mit sem vétő ártatlanokat, va­lósággal kéjeleg a vérben, válogatott esz­közökkel, előre megfontolt szándékkal ké­szíti elő áldozatának tárgyát, s minél job­ban gömbölyödik termete, annál kéjeseb­ben gondol a végzetteljes pillanatra, a. mikor egyetlen szúrással kiolthatja életér,. Hát hol van itt az a sokat emlegetett hu­manizmus, hol a keresztyén morál, melyek őt ember voltára emlékeztessék? Pedig milyen egyszerű megoldása van a i.ehéz problémának, s csak egy pillantást kell ve t n ü n k üperhu ngar icoma nga I icoyorshiri- kopracticomodopinguinoéxtractor-féle gép1 re s azonnal belátjuk, hogy milyen egy­szerű módon lehet elvenni a disznónak a zsírját, a nélkül, hogy megölnénk. P. 0., ha egy meleg lemezt rá teszünk a kezünkre, a lemezen kevés idő múlva egy zsirfolt keletkezik, melyet a lemez kezünkből vont el és a mi igy kicsinyben kivihető, nagy­ban is épen úgy reprodukálható. Verba volant, facta narrant;— nagyobb bizony­ság okáért meginvitálta az egész hallga­tóságot lakására, hogy zsíréi vonó gépé­nek hatását egy kihizott disznón mutassa be. Férfi tervez, asszony végez, — De lás­suk, hogy mi történt ezalatt otthon, a tu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom