Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-27 / 9. szám
Huszonharmadik évfolyam. 9-ik szám. Szatmár, 1906. február 27. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Fogyasztási szövetkezet Szatmáron. Több ízben próbálták már városunkban a fogyasztási szövetkezet eszméjét megvalósítani. Mindeddig azon ban sikertelenül. Mindnyájan tudjuk, hogy az e téren eddig elért balsikereknek nem az alakítani szándékolt fogy. szövetkezet lényege, vagy a helyi viszonyokhoz való alkalmatlan volta, hanem többnyire azon egyének függő helyzete volt az oka, a kik a mozgalmaknak mindenkoron élére állottak. Most egy minden tekintetben független ember, Ratkovszky Pál kir. kath. főgymn. igazgató vetette fel legközelebb az eszmét, megindította az akciót, élére állott s neki köszönhetjük, ha rövid idő múlva virágzó szövetkezet fogja megkönnyíteni társadalmunkban a megélhetéssel küzködö családok háztartásának vitelét. A legközelebb létesíteni szándékolt szövetkezetnek ugyanis csupán az a célja, hogy feltétlen jó rninőségü árukat lehetőleg első kézben, a termelőknél, előállítóknál megszerezvén, azokat oly árban szolgáltassa tagjainak, a melyért azt a minőséget kereskedő a mai viszonyok közt ki nem adja. De nem is adhatja, mert a kereskedőnél az üzleti haszon, az önérdek a főtényező, a fogyasztási szövetkezet azonban haszonra nem törekszik, csupán a tagok vásárló igényeinek minél teljesebb, olcsóbb s i előnyösebb kielégítése a célja. A szövetkezet lesz a közönségért. Ennek teljesen alárendeli önérdekét s jogi személyi mivoltát csak másodsorban tekinti. Máskülönben létezésének nem is volna jogalapja. A szövetkezet alakításának s fenntartásának módozatai különben a következők. A szövetkezetbe beléphet mindenki, a ki egy vagy több részvételi jegyet vált. Egy részvételi jegy ára 25 kor. Ezen 25 koronákból jön létre a szövetkezet tökéje, a mely után a tagoknak maximum 5 százalék kamatot fizet. A szövetkezet forgó tőkéjét egyelőre csupán azon élelmi cikkekbe fekteti, a melyek a háztartás viteléhez szükségesek. De csak egyelőre! Mert ha az érdeklődés iránta elég nagy lesz, akkor a világitó, fűtőanyagra, s a hus- nemüekre is kiterjeszkedik. Említettük már, hogy a szövetkezet haszonra nem törekszik. Természetes azonban, hogy boltbér s a személyzet fenntartása, szállítási dij s más felmerülhető^ kiadásai a szövetkezetnek is lesznek. Ennek fedezéséről az árak megállapításánál gondoskodni is fog. De ennél tovább nem megy. A szövetkezetnek ugyanis tőkegyűjtés egyáltalán nem célja, legfeljebb a forgalom minél nagyobb kiterjesztése. Ha mindennek dacára előnyös üzletkötések révén némi haszonra tesz szert, azt a tagok közt úgy osztja el, hogy mindenki a részvételi jegyeinek befizetett értéke után legfeljebb 5 szá- zálék kamatot élvezzen, öt percentnél azonban többet nem. Mi történik azonban azzal az összeggel, a mi esetleg mégis mint tiszta haszon az öt percent kamat kifizetése után fennmarad ? A szövetkezet vezetősége ezen optimista, álláspontról is megfontolta a dolgot s oly megállapodásra jutott, hogy ezt az összeget pedig a vevő közönségnek vásárlási visszatérités címén az egy évben történt vásárlásaik arányában —- visszaszolgáltatja. Ez a bizonyos haszon előállhat annál könnyebben, mert eltekintve a fentebb említett kiadásoktól, a fogyasztási szövetkezetnek egyébb kiadása alig van. A kereskedelmi törvény értelmében adót fizetni nem tartozik, a mi pedig nagy rubrika a kereskedők költségvetésében. A szövetkezet továbbá minden árucikket készpénzért vásárol, a miből az következik, hogy míg igy egyrészt olcsóbban szerzi be áruit, addig másrészről a kamatfizetés és a lejáratok más nyomasztó terheit elhárítja magától. Ilyen előnyök birtokában aztán valóban sokkal olcsóbban adhatja az árukat, mint a kereskedők. Az árak olcsósága mellett feltétlen bizalommal viseltethetnek a vevők a szövetkezet iránt, mindenki abban az árban szerezheti be a szükséges cikket, a mit az valóban ér. Ennek előnye főkép azon cikkeknél tűnik ki, a melyeknek finomságát a laikus közönség egy tekintetre fel nem ismerheti. A szövetkezet tagjainak a hitelre való vásárlás módját is megadja. Még pedig oly képen, hogy a részvételi jegyek értéke arányában élvezhet ki-ki egy hónapra hitelt. A ki egy részt jegyzett s fizetett be, az hitelre nem vásárolhat. A kinek azonban 2—3 jegye van, az 25—50 koronáig terjedő hitelt élvezhet. Ezek azok a jelentőségteljes körülmények, a miket a fogyasztási szövetkezetekről e helyen elmondani akartam. Ezenkívül még egyszer említem azt meg, hogy a szövetkezetnek tagja lehet mindenki kivétel nélkül, any- nyival is inkább, mert a szövetkezeteknek a kereskedelmi törvényben gyökerező természeténél fogva a tagok száma megállapítva nincs. Mindenesetre úgy a közönségre, mint a szövetkezet életképességének emelésére előnyös és fontos az, hogy minél többen magukévá téve az eszmét, tömörüljenek a kibontott zászló alá. A ki megérti az eszme célját és felfogja, hogy mily előnyök birtokába juthat, nem fog kimaradni azon nagy- számuak sorából, a kik már most belépni szándékoznak. Dr. Pirkler Ernő. TÁR, CZ A. Felolvasás az iparos dalárda dalestéjén. Tartotta: Osváth Elemér. X. K. Azt mindenkj tudja, hogy ha Szentjános kenyeret, vagy medve cukrot .akar enni, nem kell sem a bibliai Szent Jánoshoz, sem egy máramarosi medvéhez fáradnia; azt is tudj 1 mindenki, hogy a budai keserű ép annyira használ a fogfájás ellen, mint a cascara sagrada a tyúkszem ellen; azt is tudja mindenki, ho^y a szatmári kifli mindig egyformán kicsi akár drágább, akár olcsóbb a búza ; azt is tudja mindenki, hogy mi a különbség a szatmári iparos dalárda dalestélye és egy deres között, t. i. a dalárda estélyén humorosan felolvasnak, a deresen h »maroson olvasatlan mérik a salláriumot. Azt azonban vajmi kevesen tudják, hogy mi szükséges egy humoros felolvasáshoz. Gondolják talán* hogy először is kell felolvasás, azután humor vagy megfordítva. így gondolja ezt a legtöbb felolvasó is s a végén vagy úgy jár, hogy humor nélkül írja meg felolvasását, melyre a t. k. azt szokta mondani, — unalmasabb volt egy rósz prédikációnál, igazán erős próbára tette az ember éberségét; vagy pedig ad humort, de nem igazi „felolvasást“ — s erre meg azt mondják, hogy okos ember létére, hogy tud annyi sületlenséget összeírni. Mindkét krízisen magam is átestem s igy tapasztalatból beszélek. Épen ezért ezt a nehéz problémát ma más szempontból próbálom megoldani. Mindenekelőtt megmondom azt, hogy mi szükséges egy humoros felolvasáshoz. Először is szükséges egy balek, kit — mint a pulykakast — ugratni lehet; — azután egy rendező, a ki tolakodó, mint egy veréb, kellemes szavú, mint egy status quoante kántor, vértszivó, mint a nadály, s a lerázhatlan- ságig kedves, mint a poloska, hizelgö, mint egy vizsla s erőszakos, mint egy koalíciós menyecske, a ki sic volo, sic iubeo, kiíratja a meghívóra, hogy humoros felolvasás lesz, s mert annak kell lennie s punktum. Tiltakozhatik aztán utólagosan az illető felolvasó, úgy jár vele, mint az egyszeri tótlegény, ki arra szegődött, hogy krumplit fog kapálni s aztán akarata ellenére oda tették zabot hegyezni. E rövid előrebocsátásból is méltóz- tatnak látni, hogy én mos* úgy állok, — akarom mondani ülök, — Önök előtt, mint humoros felolvasó Keresem a tárgyat. Hogyan is szokták a nagy iiók kezdem? „Zengjed óh istennő. ...“ Ne, ne zengjed, majd elzengem én, csak azt mond meg, hogy mit?! Múzsám, itt röpkéd mellettem, (megjegyzem, minden felolvasónak okvetlen kell lennie egy múzsájának, ki ihlesse s vezesse a felséges eszmék megmérhet- len birodalmában) az enyém ép most súgta fülembe, hogy: „Egy csil lagjdsló igen nagy figyelemmel, Vizsgálta a csillagos eget félszemmel; , Vizsgálataiba gyakran úgy elmerült, ' Hogy figyelme minden más tárgyat került. A gödröt maga előtt észre nem vette, Mert látcsővel nézte és méregette Az égnek egy ujdonan feltűnt csillagát, S egyszer csak a gödörben lelte magát. Egy ismerőse igy szól: tudós barátom 1 Te ügyetlen is, vak is vagy, a mint látom. ' Sorsunkra csillagokból akarsz jóslani, S égi titokra minket megtanítani, Te bölcsességet keressz a csillagokban, S nem látod azt, a mi az orrod előtt van I“ Csakugyan, — hát érdemes kitenni magát az embernek, hogy gödörbe essék? Érdemes szaladni Poniiustól Pilátusig, Makútól-Jeruzsálemig, mikor az orra előtt kínálkozik a tárgy. — Épen csak az előbb mutattam be egy ideális rendezőt, s hogy ismétlésekbe ne essem, egyik szavamat a másikba ne öltsem, engedje meg nekem a T. K. hogy a disznóról olvassak fej, és pedig a disznóról, mint ősrégi házibarátról, s a házibarátról, mint ujabbkori disznóról. Kezdjük az elsővel. Mindenek előtt méllóztassanak megengedni e kevés hízelgést nekem, hogy ne tartsam magamat olyannak, mint a ki hírből sem ismeri Kniege illemtanárt s igy azt sein tudhatja, hogy mi illik, mi nem egy ilyen társaságban. Egyszer egy kényes dáma, a ki a mezőn termő tököt sertésdinyének, a kártyában szereplő tököt sárgának, a csütörtököt hol csütör- dinynyének, höl csütörsárgának s ha egyik sem jutott hirtelen eszébe, csütörizének szokta mondani, — arra figyelmeztetett engem, hogy a disznó szót úri társaságban nem illik kimondani, de ha véletlenül kicsúszik mégis az ember száján, azonnal tegye hozzá: engedelemmel legyen mondva. Hát engedelemmel legyen mondva, ha régen szabad volt p. o. Cicerónak „a királyok gyülekezetében“ — használni ezt a szót, s ha később szabad volt egy anglius- nak a saját királyát mindig per „disznó- ságod“ címezni, s ha manapság szabad egy nekünk nem tetsző dologra rámondani, hogy ez disznóság, (még sohasem hallottam, hogy valaki azt mondotta volna, hogy ez sertésség) miért ne volna szabad nekem is használni ezt a szót. Az is igaz, hogy mondhatnám sertésnek is, mert sertésnek mindig sertés a disznó; de sertés ám a cipész inas, a pudli kutya, sőt néha a „nagyságos Száli kiasszony“ is, 'ezekre pedig vice-versa nem lehet alkalmazni a másik kifejezést. Aztán eltekintve attól a szintén elég nagy jelentőségű szokástól, hogy a magyar ember mennyire fukar e szó alkalmazásánál, s csak kivételes alkalmakkor, s csak kiváltságos személyiségeket szokott azzal megtisztelni, — mondom, mindezektől eltekintve nem is olyan karakterisztikus a sertés szó, mint a disznó. Ha a disznó szót hallja az ember, okvetlen eszme társulás utján a kolbászra és a sonkára gondol, mig ellenben ha a sertés szót hullja, eszébe jut azonnal a sok sertésvész, erről meg a husdrágasága, erről az adóssága, azután a váltói, a sok lejáRoth rülöp kárlsbádi czipöraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a Közvetlen a Pannónia legolcsóbb bevásárlási forrást. mgg- =_^„ szálloda mellett! Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. FIGYELMEZTETÉS!!! Az előrehaladt téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk gyári áron alól is beszerezhetők.