Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-11 / 50. szám
as n / szatmár és vidéke. téyel Biky Károly esperes mondott egy megható imát, majd a színházi énekkar gyászdala után tartott egy szép búcsú beszédet, a melyben rámutatott az elhunyt által megfutott pályára és felsorolta a kiváló érdemeket, miket a város vezetésében a maga részére kivívott. Utána ismét az iparos dalárda énekelt, mire a szertartás véget ért, s tisztviselő társai feltették a koporsót a gyászkocsira és a menet megindult a temetőbe. Az Attila-utca egyik oldalán a két főgymnasium és az ev, ref. felsőbb leányiskola növendékei állottak sorfalat tanáraik vezetése alatt. A simái Gachal János s. lelkész és dr. Vajay Károly tiszti főügyész beszélt, az utóbbi a tisztviselő társak és a város közönsége nevében búcsúzott az elhunyttól. Színház. A csöppség, (dec. 4.) A Fényes Samu bájos darabját játszották kedd este jó félház előtt igen jó előadásban. Talán az első este volt, amikor döcögés nélkül simán, s a szatmári viszonyokhoz képest elég gyors tempóban lement a darab. Az egész estét Báthori Mari (csöppség) s Tihanyi Vilmos (Ambró) uralta. Két ambi ciozus s tehetséges múvészlélek vetekedése volt, amit véghez vittek. Bebizonyították, hogy vannak a társulatnak olyan tagjai, akiket nemes pályaszeretet s hivatás vezérel. Jászai Olga, Szűcs Irén, Váradi, Tábori, Tisztái részben kifogástalan, részben elfogadható alakításaikkal járultak az est sikeréhez. Nap és hold. (dec. 5.) A régi operett repriz nem vonzott nagy közönséget, de nem is érdemelte volna meg a telt házat. Talán keveset, vagy régen próbálták, nem volt összjáték. Az estét Komáromy Gizi mentette meg, ki játékával s éneké vei feledtette velünk az előadás rósz menetét. Tisztái, Váradi, Barna jók voltak. Beatrixe szerepét Fábián Linka játszotta és pedig minden kifogás nélkül. Fábián Linkát oly sok szerepben játszatja Krémer, hogy nem csodálkozunk, ha nem képes az énekszámokat preciz betanulni s a játékát kellőleg kidolgozni. Négy énekesnő van a társulatnál s a tnásik kettőt alig látjuk. Pedig a Barna Mariska temperamentumos játéka, kedves megjelenése, fényes öltözetei szintén igen vonzó erő lenne. Igaz, hogy nincs oly erős hangja, mint Fábián Linkának, de éneke mindig preciz és korekt. Semmi szin alatt nem alatt nem akarjuk Fábián Linkát hátpár hétre. Szeptember végére már ismét Párieban leszek. — Biztos az? — Legalább is valószínű. Ott vár a munka, itt pedig csak heverek. Ezt pedig nem akarom megszokni. Jöjjön üljünk le, — szólt Sza- lánczyné, egy sürü orgona-bokor alatt álló padra intve. Fáradt vagyok, még mindig érzem a szedrest kirándulást. Tudja egy nagy társasággal jártuk be az egész vidéket. Tegnap este jöttünk vissza, s még mindig nem pihentem ki a hegymászás fáradalmait. Leültek, hosszan elhallgattak mind a ketten. Végre Szalánczyné törte meg a csendet. — No az azonban még sem volt szép magától Árpád, hogy annyi szép vidéket bejárt, s még sem jutott eszébe néha legalább egy-egy kártyát küldeni. Emlékezik reá, hogy hányat rajzolt nekem egykoron, ma is megvannak mind, egy egész külön kis album. Én megőriztem őket, s maga még sem küldött többet. — Ah, érdekes! Nem gondoltam. Azt hittem, hogy a lapjaim is a saját sorsomra jutottak. Lám, még mindig érheti meglepetés az embert. — Meglepetés ? Én nem látok ezen semmi különöset. Mj meglepő volna ab ban, ha valakinek a leveleit megőrizzük, plane, ha az legjobb barátunk volt, vagy talán még több is valamivel. — Több is valamivel ? S ez csak most jut eszébe. térbe szorítani, de nem látjuk indokolva a Barna Muriska mellőzését. A lovag ur. (dec. 6.) Az uj Zri- nyiász hatása alatt irta Csergő Hugó a Lovag ur c. vígjátékot. Egy lovagkorbeli magyar nemes, telítve családi hagyományokkal és rég letűnt korszak előttünk már csak hírtől ismert, ám szép s nemes eszméivel él elzárkózva a XX. században s unokájának nevelése a főgondja. Az unoka azonban a lovagvárból bekerül a városba egy nagy bankházba gondnoknak. Apródruhában, karddal, csákósan, nagyapja eszméitől áthatva iszonyú helyzetbe kerül. A pénzemberek ridegsége, de az egész mai élet ellentétben van azzal, ami az ö lelkében él. Csak a főnökének leánya veszi komolyan a bolondnak tartott apró- dot, beleszeret. A sok összekoccanás miatt azonban ott kell hagyni a bankházat visszatér az ősi várba, Rongyos ruhában összetört lélekkel betegen éhesen érkezik haZa. Az öreg nemes már boszut esküszik s a vár őrséget fegyverbe szólítja, amikor megérkezik Alice, aki ut'ná szökött apród- jának. Alice után pedig jön az apja, aki végül áldását adja a szerelmesekre. Mese, $lképzelhetlen absurdum, a helyzet beállítása különösen erőszakolt s szinte kellemetlen, bántó; de látszik, hogy a színpad titkait igen jól ismerő ember scenirozta. Az első előadás bizony vontatott, nehéz kés volt, ami különösen a verses részekben volt észrevehető. Az apród szerepét Tihanyi creálta. Egész játéka, minden szava csupa lélek, csupa szív. Át értette s át- érezte egész szerepét. Az absutd helyzetekbe annyi igazságott tudott vinni, hogy szinte valóságnak hittük a mesét, és még sem esett ki pillanatra sem ez szerep ideális hangulatából. Jók voltak Báthóri M., Papp Etel, Kis Miklós, Tisztái s Kis Jenő. Csikós, (dec. 7.) Félhelyáras telt háznak adták ezt a népszínművet gy.enge előadásban. Egyedül Váradi és Fábián játszottak ambícióval s odaadással. Igazán szép sikerük volt. Jók voltak Tisztái, Tihanyi, Peterdi. Szombat este Rab Mátyás, vasárnap délután a Peleskei nótáris, este a Koldus gróf ment. Apróságok. Az elmúlt hét csupa gyászból állott. Meghalt Borsos Benő igazgató, meghalt Pap Géza a polgármester. Nagy részvéttel temettük el mindukettőt. Szebbnél-szebb koszorúk a koporsókon, szebbnél-szebb beszédek a koporsók felett, s minthogy az élet törvényei változatlanok, most azon törjük a fejünket, hogy kiket ültessünk bele üresen maradt székeikbe. * Erős akt-.ratu férfiú volt mindakeltő, határozott karakter, a ki hu valami célt — Ugyan Árpád! Hát még most. sem érti. — Én nem értettem akkor sem, de ma sem érthetem. — De hát nézze: Mikor maga udvarolt nekem, én akkor már 22 éves voltam, azt maga is tudta nagyon jól. — Igen. — Azt is tudta, hogy a kelengyémen kívül jóformán semmit sem adhatnak nekem. Az évek teltek, nekem férjhez kellett mennem. Nekem nem volt olyan hozományom, a mi miatt 28 — 30 éves koromban is elvegyenek. Maga megkért, s én azt mondtam, hogy hozzá megyek. Ez igaz. Hiszen szerettem magát. De hát miből éltünk volna meg ? Maga még akkor fiatal ember volt a kezdet kezdetén, enge-1 met pedig tudja, hogy milyen igényekkel neveltek. Én .tudtam, hogy magának van tehetsége. Meg voltam győződve arról is, hogy akarna dolgozni érettem. Csakhogy ismeri a szüléimét. Azoknak nehéz lett volna azt megmagyarázni, hogy lesz idő, mikor Kuthy Árpádnak 25—30 ezer francot fognak egy-egy képért fizetni. Ekkor jött közbe az, hogy Szalánczy megkért. Apámnak régi jó barátja volt, derék intelligens ember, én bácsinak szólli- tottam. Idősebb volt nálamnál 21 évvel. De körülbelül fél ennyi ezer hold birtoka vök a Tisza mentén. Én először hallani sem akartam az egészről, de hát szülők is vannak. Apámnak váltó giránsa volt vagy 45 ezer forintig, a mint már mond; tam, testi-lelki jóbarátja. A szüleim kénykitűzött, attól semmiféle erő nem volt képes eltériteui. Még | haláluk is hasonlít egymáshoz. Egyik sem törődött a bujával; mint jó katonu, mikor megszólalt a kürt, indult a háborúba, s harcolt az utolsó leheletéig. v * Rövid idő alatt á harmadik polgár- mestert temetjük. Városunk fejlődése és rohamos haladása épen az ő idejükre esik. Hu van a síron lul találkozás, érdekes volna meghallgatni azt a beszédet, a mely közöttük végbe megy. A tnásik kettő bizonyára el nem hiszi, hogy mik történtek azóta a világon, mióta ők pihennek. * Sok keserű összetűzésünk volt nekünk is egymással, de soha sem végződött úgy, hogy harag lett volna belőle. Fejedelmi vonás volt benne, hogy a hízelgőket, és az érdekhajhászókat megjutalmazta és megvetette, de a kiről tudta, hogy a közérdek szolgálatában került vele szembe, bárminő erős volt is a támadás, annak mindig meg- tudott bocsájtani. * Egyszerre érte a betegség és az a nagy változás, a mi a közéletben beállott, nem csoda tehát, ha az utóbbi két év alatt kedve is, enerzsiája is megcsappant. De azért igy is egész ember volt, a ki még városának sokat használhatott volna, s a kinek halála veszteség mindnyájunkra nézve. Veze'tő egyéniségnek született, s ezt a tulajdonságát mindvégig megtartotta. Nyugodjék békében I Demeter, HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy fél iv melléklet van csatolva, A jövő színigazgatója. Nevek nélkül tárgyaltuk a kérdést mindaddig, inig a „Szamos“ laptársunk végre nyíltan megmondta a mi szivén van. Azaz, a mit a szivére kötöttek, a mit azért hangsúlyozunk, hogy laptársunk a világért, se vegye rósz néven és magára az alább elmondandó dolgokat, hanem továbbítsa oda, a honnét . magatartását elhatározták. Ha van dolog tiszta és világos, akkor ez a kérdés az. Szatmár városa évi tizenöt ezer koronát áldoz kamatban és egyebekben a szinügyre. Ez a tizenötezer korona a polgárság tizenötezer koronája, a miért megkívánhatja, hogy Ízlésének megfelelő társulat működjék a színházban. sűrítettek, magával még beszélni sem tudtam az alatt. írtam. Maga nem válaszolt. — Ez nem igaz, mert még abban az órában Írtam magának a mint levelét megkaptam. — Lehetséges, elhiszem. Azonban azt is gondolhatja, hogy a szüleim mennyire vigyáztak rám. Minden levelemet felbontva mama adott át. Hogy a magáét nem hagy- ták a kezembe jutni, az valószínű. Tehát mondom Szalánczy megkért, egy hét múlva jegyet kellett váltani, s két hónap múlva megesküdtünk. Szeretni nem szerettem soha. De jó ember volt, valósággal imádott. Nem tudtam gondolni olyat, a mit kész ne fett volna a kedvemért megtenni. így éltünk elég elfogadhatóig három évig. Egyszer egy délelőtt berohan az inas hozzám, hogy menjek azonnal a kertbe, mért a férjem hirtelen nagyon rosszul lett. Mire lefutottam, már nem élt. Szivszélhüdést kapott. Azóta özvegyen vagyok. Többen kértek már meg, de nem mentem ismét férjhez. Igazan szeretni csak egyet lehel, ma pedig már mi sem kényszeríthet szerelem nélküli frigyre. A szép asszony felállott, indulni készült az étterem felé a vacsorához, de Kuthy visszatartotta. Maradt. A távoli zene-pavillonban a cigány valami régi keringöt kezdett játszani, a szél a pad felé hozott belőle egy-egy ac- cordot. A szép asszony pedig nyolc hosszú év után ismét szenvedélyes, hosszú forró Csókkal boldogította az ö igazi szerelmét. Bakó Béla. Hogy minő társulat felelne meg az Ízlésnek, azt / egyelőre nem lehet megállapítani. Egyelőre megállapítani csak azt lehet, hogy melyik társulat nem felel meg. A Krémer Sándoré. E fölött nein vitatkozunk senkivel, mert szánalmas beugrás volna olyasmit erösitgetni, a mit mindenki tud. Az is, a ki az ellenkező állítás szolgálatában áll. . Miután tehát Krémer Sándort épen az itteni működése miatt kell elejteni, nem marad más hátra, mint „felülni“ a többi pályázók „nagyhangú Ígéreteinek“. Ezek az Ígéretek csaknem minden pályázónál egybehangzók, és egybehangzanak azokkal is, . a melyeket évtizedek óta kapunk és a megfelelő nyugodt mosolylyal fogadtak mindig. A „Szamos“ laptársunk a többi, pályázókat jóindulatulag felsorolja ugyan és támogatását csak azért vonja meg tőlük, mert leplezetlenül megváltja, hogy föltétlenül Krémer Sándort óhajtja a jövőre is. Csupán Kondor és Baróti közös pályázatától vonja meg a pártfogását. Ez az a pályázat, a mely szóba sem jö-, hét, és e miatt az egész cikken át ezzel foglalkozik. Mit tettek ezek az emberek? Letettek. Letettek 30,000 korona értékű betétkönyvét két budapesti intézetnek — óvadékképen. Sőt mert a „Szamos“ jogászai és más hasonló osztályozásu jogászok az óvadék megbízhatóságát kifogásolták, letettek még 20.000 korona névértékű állampapírt is. Nyilván azt hitték, hogy. a „Szamos“ és fsai ezt elég jő papírnak fogják tartani. Mi azonban nem hisszük, hogy az ö szemükben a magvar állam kincstárának hasonló bonitása volna, mint a Krémer személyének. Hát még mit vétettek? Kötelezettséget vállalták ennek' O az óvadéknak a terhére. Kötelezték magukat pl. hogy átfestetik az összes színházi díszleteket ás ha nem teszik, a város megteheti az ö pénzükből, a mely a város ke: zén van.. De vannak önnél még sokkal szetnérmetleuebb ajánlataik is. Arra kötelezik magukat például, hogy az évad alatt miiideh hónapban kötelesek egy operát előadni budapesti, operaházi vendégekkel és a minden havi mulasztás 1000 azaz ezer korona bírságot von maga után. Hát csak a vak is látja, hogy tiszta becsapás 1 Mert miből fogja azt megállapítani a sziníigyi bizottság, meg a „Szamos“, hogy a mit előadtak, az opera volt-e, vagy sem? Hisz azt lehetetlen megállapítani 1 És igy nem lehet, lesz megállapítani azt sem, hogy jár-e az ezer kőrona, vagy nem. A „Szamos“-t ugyan nem csap^ ják be ezek a góklerek, az ö nyomorult ötvenezer korona óvadékukkal! Képesek voltak ezek az emberek még arra is kötelezni magukat, hogy évente 16.000 koronát fektetnek be uj darabok kiállításába. Merték ezt tenni egy Krémerrel szemben, a kinek múltja van itt; a ki két fotelt vett már a színháznak. Egyet tavaly! Egyet az idén! Felháborító dolog ez csakugyan. Oh! kedves laptárs, mi értjük is teljesen a felindulását. Látja, látja ezért MT Folytatás a mellékleten. 8® Páskuj Imre hazai ipar- csarnokában pV az olcsó karácsonyi vásár megkezdődött. "Vb "tá
