Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-12-04 / 49. szám

SZATBSÁK ES vxbebe. résztvevők ellen. Ezt a pert 6 tisztán kri- minálisztikai szempontból s legelemibb ügyészi kötelességéből kifolyólag vitte. E miatt öt szemrehányással illetni nem le­het. Ekkor inditványozott többek ellen le­tartóztatást és vizsgálati fogságot, a mi felettes hatóságától vett egyenes utasításra történt s a mi szintén múlhatatlan ügyészi tiszte volt. Ezt vetik különösen a szemére, egészen oktalanul. Az is igaz, hogy ügyészi működése alatt több laplefoglalás történt. Ez ép oly sérelme volt a sajtó szabadságnak akkor a Lányi korszakban, mint most a Polónyi- korszakban. Csak az a különbség, hogy a Lányi ügyészei csak éjjeli ügyészek vol­tak, Polónyi pedig azt mondta a képvi selőház előtt: „Az én ügyészeim éjjel és nappal teljesitik tisztöket.“ Főképen azt vetik a Várady dr. sze­mére, hogy darabont szolgálataiért léptet­ték elő a VII fizetési osztályba. Ez sem igaz. Okmányokon alapuló pozitív ada­taim vannak arra, hogy Várady dr. azért kapta ezt az előléptetést, mert mint az or­szág egyik legkitűnőbb ügyészét pár év alatt háromszor helyezték át mindig fon­tos igazságügyi missziók teljesítése végett és pedig kitüntetésből. Budapestről Nyí­regyházára, majd onnan Szatmárra s Szat- márról, az olcsó városból, Debrecenbe, a sokkal drágább helyre és pedig ugyan­olyan fizetés mellett. Ezért kapta a soron- kivüli előléptetést és pedig oly időben, midőn darabont-szolgálatokat még nem is teljesíthetett volna. De ő ilyet nem is teljesitett soha. Mégis, miért kellett eljönnie Debre­cenből ? — kérdenék. Ezt is megmondom. Én ismertem Várady Sándor dr. tel­jesen korrekt s hazafias szempontból kifo­gás alá nem vehető egyéniségét és maga­tartását. Közbeléptem tehát érdekében (nem az ó érdekében, hanem a becsületes igazság érdekében) Polónyi igazságügy­miniszter urnái. Polónyi szószerint a kö­vetkezőket mondta: — Nincs nekem, kedves barátom, semmi kifogásom Várady ellen. De Deb­recenből okvetlenül el kell jönnie, mert én oda vissza akarom vinni Galánfy Jánost. Ezért helyezte Váradyt Marosvásár­helyre. Az én marosszéki székely véreim be­csületes hazafias érzülettől vezéreltetve mozgal­mat indítottak a rósz hírbe kevert Várady dr. ellen (ép úgy, mint ti is megtettétek) és pedig Sebess Dénes volt orsz. képviselő kezdeményezésére s Polónyi — kit az er­délyiekhez különben is bensőbb kötelékek fűznek — engedett a góbék nemes felbuzdulá­sának s az áthelyezést visszavonta. Megjegyzem, hogy Sebess Dénes, mikor a szükséges felvilágosításokat meg­kapta, mint igazi tiszta fejű és szivü jó ember, leikéből sajnálta az egész mozgal­mat, a mit Várady ellen Marosvásárhelyen csináltak s azt mondta nekem: — Ha csak pár nappal elébb szóltál volna, lefújtam volna az egész mozgalmai! így került hozzátok az én Várady Sándor barátom. Madarat tolláról, embert barátjáról. Vagy én reám vontok ebből hátrányos következtetést — ez az a ve­szély. a minek én nem haboztam magamat kitenni; vagy elhiszitek, hogy Várady derék, kiváló jó ember és jó hazafi. Nekem jó barátom s mentül méltatlanabbul bán­talmazzák, annál nagyobb szeretettel szo­rítom magamhoz. Minden divatnak meg­van a maga undorító elfajulása: a politi­kai divatnak is. Várady Sándor most boj­kott, közmegvetés, kiközösítés alatt áll. Családjától megfosztva, vakandok-életet él; félreeső zug szoba a szállása, a hol ételét is elbújva fogyasztja. Legközelebb meglátogatom, hogy megosszam vele. Hazafias üdvözlettel vagyok tisztelő hived Benedek János dr. orsz. képviselő, a képviselőház jegyzője. Színház. A dolovai nábob leánya, (nov. 27.) Várakozással tekintettünk az elő­adás elé, mert a benne levő szerepekben mutathatja meg a színész mit tud s mit ér. Az egész közönség ismeri a darabot, azért mégis szívesen nézi meg újból. Természete­sen a színész ilyenkor állja ki a tűzpróbát. Es ezen az estén a szereplők egy része ki­állta a, próbát. Jób Vilmát Papp Etel kre­álta. Játékán meglátszott, hogy gondosan, odaadással dolgozta ki minden részletében, j ő valódi művészlélek,. a ki nemcsak meg­érti, de át is érzi a szerepét. Báthori Mária Szentirmainé szerepében kapott ismét tap­sot. Meg is érdemelte. Tihanyi Biliczkyje sorakozik harmadiknak a két alakításhoz, ö, a ki képes minden szerepében újat, ere­detit nyújtani, ez eBtén is elismerésünket' -érdemelte. Ez a három szereplő minden le­hetőt elkövetett az előadás érdekében, A többi szereplők mintha versenyeztek volna, ki tud rosszabbul játszani. Kiss Jenő mint Tarján Gida mutatta meg, hogy az ilyen nagyobb szerepek egyáltalán nem neki va­lók. Szív, lélek s tudás kell egy ilyen sze­rep eljátszásához. Az a mit ő művel, nem egyéb, mint rideg elmondása annak, a mit a súgótól már előbb hallunk. Hangjában nincs színezés. Ha van. az bizonyára fals. Mimikája nem sokat mondó. Mozdulatai darabosak. Sokszor idétlen s komikus. Nem szívesen Írjuk ezt ki, de kénytelenek va­gyunk a közönség érdekében. Elvégre azt hisszük Krérner pályázni fog u jövő idényre is. A saját érdekében kérjük a közönség nevében, hogy jó bonvivant színészt szer­ződtessen. Kis Miklós szintén igen elna­gyolta Szentirmai százados szerepét. Nem feledkezhetünk meg Tisztáiról, a ki a tiszti szolga szerepében nagyon jó volt. Szombuton a „R u b Mátyás“ ment telt ház előtt ez idényben először. A darab rövid tartalma az, hogy Hunyadi Mátyás (Komáromi G.) Prágában mint theologus nevelkedik s beleszeret Eysik Baernek (Tisz­tái) a hitközség elöljárójának leányába, Gitába (Kerényi A.), akinek azonban már van vőlegénye Gabiről diák (Váradi) sze­mélyében. Mátyás csalódását látva, fájó szív­vel bár, de mégis enged honfitársai óhajá­nak s visszatér Magyarhonba, hogy ■ elfog­lalja a királyi trónt. E köré a sovány mese köré szövődnek aztán a különféle hézágos és meglehetősen unalmas epizódok, melyekbe csak Tihanyinak (Czódik hitközségi szolga) sikerült néha egy kis elevenséget és ke­délyt hozni. Ám a szövegírónak tiszta szívből meg­bocsátanánk, hisz operetterői van szó, l a a zenében kárpótlást találnánk! A Rab Má­tyás muzsikája azonban teljesen hidegen hagyja « hallgatót. Keressük benne ama bi­zonyos melódiát, mely magával ragadja a legvastagabb fülű szinhá-zláiogatót is, de se- holsetn találjuk. Az eredeti intentio hiányát, az érzés melegségét és mélységét nem fe­ledteti velünk a modern hangszerelés techni­kája és egy-egy hosszabb ária után meg­könnyebbülten sóhajtunk fél, lío!>y hál-’ Is­tennek végei Az egész partitúrában nem ta-. látunk sehol sem egy fülbemászó dallamot, / egy bájos keringőt, egy kacér be- vagy ki­lépőt ! A szövegíró fantáziájának a kisérő zene visszhangja kell hogy legyen, simulnia kell a cselekmény minden fordulatához. A Rab Mátyás zenéje azonban nem őszinte. Az egy-? házi zene méltóságteljes akkordjaitól az or­feumok könnyed kupléjáig, a modern tánc­zene keringőjéből a mélabus magyar hall­gatóig elő fordul ugyan b-nne minden mo­tívum, de hiányzik a legfőbb, a melegség s ha fel-fel csillan is benne égy-egv melegebb taktus, az is csakhamar elfúl a többi szá­raz, színtelen hang között!... Színészeinken is meglátszott a kedvet-. lenség! Csak Tihanyi hozott néha egy kis jókedvet a színpadra természetes humorával. Alakítása most sem szorul bővebb dicséretre. Komáromi G-val (Mátyás király) szintén meglehetünk elégedve, mert keveset kellett énekelnie, mig mozdulataiban és játékábun sok rubint és ügyességet fejtett ki, tói lettjei pedig keresetben elegánciáru vallottak. Ke­rényi Adélt elismerés illeti megiskolázott szép hangjáért, Barna Mariska pedig kedves jelenség volt hol tűzről pattant elevenségé­vel, hol gyermekesen naiv önzetlenségével, melylyel Mátyás apródjának szerepét kreálta. A többiek is több-kevesebb jó eredménynyel, de igyekeztek megálláni helyüket és nem rajtuk múlt, hogy a közönség hideg maradt a darabbal szemben, kivéve a földszinti álló­hely arany ifjúságát, melynek szive nyitott könyv, de tenyere annál kérgesebb I . Legutóbbi beszámlónk óta két operett repriz volt. A Tavasz (nov. 29.) ób a Ripp Van Vinkle (d-c. 3.j. Mind a kettőt jó menetű előadásban kaptuk. Komá­romi Gizi már teljesen ura a közönségnek. Amint a szinpadra lép, taps fogadja. Jele­néseit, énekszámait ho^yvolttal Végzi. Barna Mariska, Kerényi, Fábián L. szintén ked­velt tagjai a társulatnak. Váradi. Márton, Barna Andor megállják a helyüket a nekik való szerepekben. "Váradjnak-igen -zép ala­kítása volt a Ripp. Kellemes hangja, játéka ebben a szerepben teljesen érvényesülhetett. Barna Andor mint Gál Feri (Tavasz) nyúj­tott egészen elfogadható alakítást. Péntek este a' Lőcsei fehér asz- s z o n y t láttuk félhelyáras igen gyenge elő­adásban. Apróságok. A lelkész épen akkor lép be egyik hí­véhez, mikor'az jóízűen szalonnázik, s köz­ben egy-egy pohár bort is megereszt. Épen azért ment hozzá, hogy a józanságra intse, s ki is fejtette előtte, mennyire ártalmas, ha valaki az italt nagyon szereti. —, Tévedni méltóztatik — szólt alá­zattal az atyafi — ha azt tetszik hinni, hogy én az italt szeretem. A magam ked­véért soha sem ittam egy kortyot sem. — Hót most ? — Most is a szalonna kedvéért iszom. * Egy vidéki városban működő szent egyletnek (Chevra kadisa) igen szigorú el­nöke volt, a ki éber figyelemmel vigyázott az egylet vagyonára. Felülbírált mindent, s megesett, hogy a mikor az orvos egy. beteg részére 24 pirulát rendelt, ő ráírta az or­vosi vényre: — Fele kiadható I * Iszonyú peches ember vagyok — be­széli valaki vendégeinek — ha én valahova utazom, egész biztos, hogy valamit otthon felejtek. Nem rég’ Budapestre mentem, s mikor le akarok feküdni, jövök rá, hogy a háló ingem otthon maradt. Persze, ilyen kö­rülmények között, lefekvésről szó sem le­hetett. * X. ur módos ember létére szenvedé­lyes kibic volt, s különösen a hazárd játé­kot szerette ily módon élvezni. Utóbbi idő­ben azonban kerüli még a helyet is, ahol kártyáznak. Egyik ismerőse megkérdezte az okát, mire ő siralmasan igy felelt: — Barátom, a múltkor egy makaót kibiceltem, mikor a játékosom plüre esvén, hirtelen hozzám fordult, hogy adjak neki 100 koronát. Mindenki rám nézett, ,s én odaadtam. A többit aztán gondolhatod. * —lg Móric 1 szaladj a csendőrséghez, s 'mond, hogy egy csendőrt küldjenek!­— Főnök ur, én nem megyek a csendőr-kaszárnyába, , ha a Pannóniát ne­kem adja. — Miért? hisz te nem vagy ügyvéd- jelölt ! Demeter. HÍREIN k, — Lapunk jelen számához egy fél iv melléklet van csatolva. A jogállam osendőrei. Vórlázitóan brutális kegyetlenséggel intézte el a -minap a közvagyon és közbiz­tonság egy őre Don Quijot.t bátorságát is megszégyenítő hősiességgel — egy helybeli ruhakereskedő s egy vásárlója között felme­rült jogi differentiákaf. A felháborító eset, mint egy helybeli. laptársunktól értesülünk, a maga undorító részleteiben a következő A múlt szerdán a szokott vásári tolongás­ban egy helybeli ruhakereskedő boltjába beállított egy vevője s egy áru kicserélését kérte. Miután a csere hosszabb időt vett igénybe, a kereskedő felkérte vevőjét, hogy jöjjön el akkor, mikor arra több idő van. Erre vásárlója az üzletbe egy csendőrt ho- hozott, ki valószínűleg nem ellensége a spiritusnak, mert röviden járásbirónak elő­léptetve magát, az áru azonnali becserélését követelte. Tette pedig ezt. oly modorban, hogy becsületében sértett kereskedő éle,s szóvitába keveredett a derék_csendőrrel. Erre egy jelenvolt ügyvédjelölt azt az ajánlatot tette, hogy hajlandó őket a városházára elkísérni, hol is jegyzőkönyvet vesznek fel az esetről s ott az arra illetékesek őzt le is tárgyalják. A mi művelt csendőrünk rá is állt. Alig értek azonban a csendőrlaktanyá­hoz, a hős hadfi szó nélkül megfordulva, a gyanütlauul haladó ügyvédjelöltre vetette magát s teljes erejéből össze-vissza pofozta, rugdalta. A meglepetéstől szóhoz nem jutó ügyvédjelöltet sikerült is igy berugdalni a l legénységi szobába, hol az ebédnél ülő csen­dőrök kitörő örömmel fogadták á nem várt mulatságot, mit a szóban forgó intelligens csendőrünk világért sem mulasztott volna.el tovább folytatni collégéi éktelen unszolására. Mikor az ártatlan szórakozást' már megun­ták, az agyonkinzott ifjú természetesen sietett a rajta esett bántalomért pana-zt tenni. Az elégtétel meg is adatott neki oly módon, hogy az őrmester ur — a teljha­talmú rendfentartó két szuronyos csendőr őrizete alatt fényes nappal, — mint egy gonosztevőt — a városházához vitette s ott két óra hosszat lezárva tartották. A köz­szájon forgó esetet ezekben adtuk elő, de hozzátesszük, hogy c-aknem hihetetlennek tartjuk és. várjuk a vizsgálat eredményét. — Változás szerkesztőségünk- ben. E hó elsején léptek be szerkesztősé­günkbe belmunkutársakul Bakó Béla és Bernát Dezső urak. Mind a ketten a modern újságíró gárda nevelései, reméljük, hogy t. olvasóink a mi hasábjainkon is az­zal a rokonszenvvel fogják cikkeiket fogudni,.v a melylyel más lapoknál már eddig számos alkalommal találkoztak. — A színházi bérlet pályázata ma jár le. Lapunk zártáig a következő concur- rensek adták be pályázatukat: B. Polgár Gyula, Miklósi Gábor, Halmai Károly, He­ves Béla, az erdélyi I. színi kerület igazgu- ' tója, Baróthi Rezső, Kondor Elek és Kré­met* Sándor. Mint ebből a névsorból látható a bérletért erős vetélkedés folyik jelesebb s kevésbé jobb directorok között. Ez csak kul­turális előnye' lehet városunknak, mert a szi- nügyi bizottságnak most alkalma lehet olyan directorra bízni aki képes azt abban a szel­lemben vezetni s oly irányban, a minőt meg­kíván városunk fejlett esztétikai Ízlése s a ki hivatásával járó cultur missióját át tudja érezni s a kinél vezetés tekintetében nem a directori zseb, de a hivatás betöltése a szem­pont. Kívánatosnak tartjuk, hogy a szinügyi bizottság fontolja meg jól Ítéletét, mielőtt'a pályázatok felett döntene. A színház mindig erős bástyája a magyarságnak és a cülturá- nak. Ez terjeszti áz ízlést, fejleszti a mű­veltséget. Olyan okok ezek, a melyek nem engedhetik meg azt, hogy a bizottság con- servutivismusát, továbbra is megtartva a régi és merev véleményét újabb tapasztala­tok alapján meg ne változtassa. A jelenlegi- állapotok úgyis egész sorát kívánják az uj intézkedéseknek. Sok rossz és még több rosz- szabb tapasztalat nem elég ok arra,’ .hogy - régi nézeteit fenturtsa u bizottság. Gyökeres^ változtatást követelnek a jel-nlegi mizériák. Ezeken pedig- okvetlenül -és- azonnal- aeg-i u-ni kell. Mert végre is nem ártana, ha a szat­mári, valóban hálás és szinpártoló közönség, valahára olyan igazgatást kapna, aki ezt. u pártolást méltányolná és ezért olyat nyújtana, amit az jogosun meg is kívánhat. (B. D.) ■— Képviselet. Az Andrássy-ezobor tognapi leleplezési ünnepén városunkat Tan- le ó c z i Gyula főkapitány, Ferencz Ágos­ton tanácsjegyző és dr. Pap Zoltán I. jegyző képviselték. — Kirendelés. Az igazságügymi­niszter Markovits Mihály nagysomkuti la­kos ügyvédjelöltet, a szutmániémeti-i ügyész­ség kerületébe ügyészségi megbízottul ren­delte ki. — Áthelyezés. A kereskedelemügyi miniszter a nagykárolyi államépitésreti hi-, vataltól Elek Émil segédmérnököt a pécsi és Fischer Béla sigédmérnököt a trencsénj- államépitészeti hivatalhoz a szolgálat érde­kében áthelyezte. ' — Uj Ügyvédek. Dr. F a u r Au­rél és dr. Ma n d i C s József a napokban tették le az ügyvédi vizsgát Budapesten. Dr. Fáur M. -szigeten, dr, Muudics pedig Técsőn . nyit irodát. — Eljegyzés. C s e p 1 á k Gyula hely­beli fodrász ipuros a napokban jegyezte el . özv. Éva Ferencné leányát Erzsikét. — Diszes esküvő lesz e hó 8-ikán.. Szombaton d. u fól 4 órakor a helybeli, székesegyházban, e napon v'ezéti oltárhoz: W i 1 s c h Frigyes kolozsvári nagykereskedő és drogueria tulajdonos Komka Böske ur- leányt. Komka Alajos és neje Kunovich ; Róza kedves leányát. — Házasság. Hajós Géza deb- I receui nagykereskedő folyó évi december j hó 9-én vezeti oltárhoz Spitz Dezső- i nagyec8odi nagybérlő és földbirtokos leányát, j Margitkát. — N e u f e I d Mihály tisza- ; polgári lakos a múlt hó 25-én kötött há- j zasságot Sternberg Margit, kisasszony­nyal, özv. Sternberg Lipótné leányával N-- . Károlybai). Folytatás a mellékleten. Télikabát CSAKIS :: szövet:: i a legjobbnak bi­zonyult szöveték különlegességek I vannak forgalom­ban a legmoder­Wt, jjfrlI'fOf iQfmii; @ !m! nebb kivitelben. gyapjúszövet divat-üzlete SZ-A-TDbvÉ-Á-lEe, IDeáls-tér szám. -e­Utólérhetlen olcsó árak. Martin Sons Különlegességek — & C. LTD. ­női Gostüme angol gyapjúszö­vet gyárosok H szövetekben. egyedüli raktára. mwmwmm

Next

/
Oldalképek
Tartalom