Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-11-27 / 48. szám

nák őket a haza oltáráról, ahol jó tanácsokkal áldoznának 1 Persze, perszel Ha igaz lelkese­dés és tartalom hajtana bennünket, akkor nem volna ok és alkalom pénz« röl beszélni és bármiről is gondol­kozni. De jobb ez igy, méltóságos főispán ur és tekintetes városi köz­gyűlési Mert ha a lelkesedés vezet, akkor az ész nincs helyén 1 És ma nincs helyén sok minden és sok mindenki, a kiknek az észhez semmi közük. Abszolúte semmi. Színház. Legvitézebb huszár, (nov. 20.) Martos Ferenc operettjét jó félház előtt adták és jó előadásban. Simonyi óbestert Váradi kreálta. Kellemes hangja és ügyes játéka sok tapsot kapott. A marquisnét Fábián Linka adta szép hangja teljes érvényesíté­sével. Jó volt Kiss Miklós, Tihanyi és Tisztái. Barna Mariska a szobaleány epi­zód szerepében excellált. Csodálkozunk, hogy ezt a kitűnő erőt oly keveset szere­pelteti Krémer igazgató. Muskátli, (nov. 21.) Bemutató előadás. A premierek vontatott menetével adott da­rab, valamint a fővárosban, úgy itt sem ta­lált rokonszenves fogadtatásra. A darab a nőkérdéssel foglalkozik s alapeszméje az, vájjon megmaradjon-é a nő mai hivatásá­nál, avagy féri! nélkül, önállóan intézze sor­sát, csak egyéni existentiája megalapítására s biztosítására törekedjék. A darab tenden- tiája természetesen az, hogy maradjon meg a nő annak, — ami eddig volt. Bereczky Klára (Jászai) háza Julia vénkisasszony (Szűcs Irén) vezetése alatt valóságos temploma a nőemancipationak. Férfit Bereczky Kázmér máltai lovagon (Kiss Miklós) kívül nem is bocsátanak a házba A máltai lovag furfangjával jut be Szomody Gábor, Jablonczay s Borhiday. Ezek aztán beveszik a bevehetetlen vára­kat s némi apró akadályok s elvi ellentétek után egész sereg házassággal végződik a darab. Gyenge kis cselekmény fűszerezve némi helyzetkomikummal. A színészeken is meglátszott, hogy nekik sem sok kedvük van a darabhoz. Ami sikert kicsikartak, azt valóban maguknak köszönhetik. Jászai Olga, Szűcs Irén, Báthori Mária, Tihanyi, Tisz­tái, Peterdi érdemelnek említést. Giil-bábo..(noy. 22.) A Martos-Huszka főznek, ha ugyan nem kolozsvári káposz­tát pirítanak kolbászszal. Szinte a számba futott az ize. A nagy ehetnékem tapasz­totta a kilincsre a tenyeremet. Jókor! Belülről is ekkor nyitottak ajtót. A gazda. Megismertem a prémes mándlijáról, a te­kintélyt parun^oló kucsmájáról, meg a jó gömbölyüséges arculatjáról. (Hajh*, hát ennek készül a kappan leves?) — Mi járatban van ? — fordult felém. — Nevem éhes Péter, Kajlasról, kán­tor vagyok. — Aha. Úgy, úgy. No forduljon be hozzánk. Épen jókor. Az anyjuk most tá­lalja a kappan levest. Olyat ugrottam, hogy a nadrágom beleakadt a kis kapu egyik szögébe, bor­zasztót feslett. De nem bántam. Micsoda európai nagyhatalom az az áudung 1... Bent oszt közrefogtak. Hogy milyen a hangom. Rágyújtottam rögvest. A Grossvardeint. Az egész Varga család nagy áhítattal hallgatta az átmagyarositott szö­vegű fülbemászó áriát. Csak a gazdaasszony kérdezte a végén: hogy böjtre való ének-e ez, vagy sátoros ^ünnepre. — Pászol ez minden alkalomra felel­tem. Nálunk disznótorokon fújják — for- ditám a legfontosabbra a figyelmet. Ellágyitottam az egész famíliát. A kicsinyeket rézkrajcárral enyveztem ma­gamhoz. Igazán disznó szerencsém volt. Ennek a családnak a protekciója biztos győzelem. Legalább is koma az öreg Varga bácsi a falun belül mindenkivel. A nótá­riussal pertu, papokhoz meg bejáratos. Annyira biztos voltam az ügyemmel, hogy a kis noteszemben már fel is számítottam a jövedelmet. Ezután még trafikban árult bor szivart is szívhatok az olcsóbbjából. Vagy két napig éldegéltem a Varga famíliában, Fürösztöttek tejbe, vajba. Fakó ábr&zatomon kiviritott a jólét bazsarózsája és olyan nótás hangulat fogott el, hogy majdnem élceket szórtam a Csáky rende­letére. (Tetszik tudni, nekem se tetszik az a dolog sehogy). Végre fölviradt a dicső nap hajnalai Én ezzel a hajnallal keltem tapra. Félrehuzódiam a félszerbe egy ku­korica morzsoló mellé és ott fisztuláztam a lyrai tenorommal. Csak most bele ne sül­jek. A választáson. Csak most kivágjam az Á-t, mondhatok aztán B-t még C-t is. Helyen leszek, mint Mikalaka. Es mikor reménységeim lilaszín egén egy szikra felhőcske se kerengett, ekkor ütött az Istennyila. A porta elejéről hal­lottam a Varga Péter jó házigazdám hivó szavát: csak tessék beljebb kerülniI De­hogy lesz alkalmatlan, dehogy 1 Sőt in­kább! Már is van egy kántornak való szálláson. Ketten vigabban lesznek stb. stb. Kiödöngtem a télszerröl szembeállani a rémmel. Mondhatom, kellemetes emberke volt. Harcias, magyar gyerek, vasalt sima, arc­cal, mellette az én ragyavert arcom bi­zony alaposan lemaradt. Láttam. Az asz- szonyhad előtt menten megrendült a pozícióm. Hogy hámozták ki a felső ka­bátjából, mint , édeskedtek. Azt hittem megüt a guta. És a kulyon, hogy értett .a hangulat csináláshoz. A kis Varga cse­metéket öt percre, hogy végig simogatta, két angyalos rézkrajcárral kedveskedett. Oda vagyok I A közvélemény hátat mutat. No, de még bírtam. Szegény jöve­vény egyben nem főzhetsz le 2 a kosztban. Emberölő porcikát raknak itt eléd és ha az utolsó tporzsáig magadba nem gyűröd, kész az antipátia. Éhez pedig gyenge vagy, gyerek. Micsoda torna lesz itt rög­tön! Furcsa nézni, kin szenvedni... Lett is. Betálalták a reggelit. Az én szokott porciómat most két egyenlő adag­ban hozták, két köcsöggel szinültig telve kávét. A Rozi leányzónak egész emelet volt a két kenyérhosszba metszett piritós, . cagtató és megható jelenettel. A zenéje itt ott igazán szép, különösen ahol más régi melódiákra emlékeztet. Különben egyetlen hálás énekszám nincs benne. A címszere­pet Tihanyi adta. Egész szerepét minden izében kitünően játszotta meg, különösen második este. Arról, hogy a .nagyobb éne­kes szerep nem neki való, nem tehet. A drámai jelenéseket oly pompásan játszotta meg, hogy szívesen elengedtük volna neki az énekszámokat. Mellette erősen kivetnék a sikerből a részüket Komáromi G., Fá­bián L., Báthory M., Tisztái és Kiss M. A két est clouja azonban mindenesetre a két kis Hermann leányka volt, Ella és Mi­lica. A gróf kis fiát adta szombat este Hermann Ella, vasárnap este Milica. Gye­rektől ilyen bátor, higgadt játékot látni nem mindennapi dolog. Helyes hangsúlyozással, értelmesen beszélve és helyesen énekelve, táncolva játszott mind a kettő. A közönség nem győzött eleget tapsolni a kis művé­szeknek. Babérágat s csokrot kaptak mind a ketten. Vasárnap délután a „Falu rosszá“-t, hétfőn este a „Drótostót“-ot adták. Apróságok. Az 5 éves Bözsike látogatóbau volt keresztszüleiné), u hol is okos beszédjével nagy dicsőséget aratott. — Milyen eszes — mondja a kereszt- mama — kár, hogy nem fiúnak született? — No csakhogy végre magad is be­ismered! — szólal meg a keresztapa. — Mit ismerek én be P — Hogy uz ész nem a nőknek való. * Bögre ur mélyen elgondolkozva halad a Deáktéren, mikor szembe jövő ismerőse megszólítja és hivju a Pannóniába sörözni. — Köszönöm, felhagytam az ivással. —■ Mióta? hisz tegnap még..., — Ma kezdtem meg. * ­Újságolom egy társaságban, ho^y me­gyek fel a fővárosba egy pár napi idő­zésre. — Mit csinálsz te most Budapesten? — kérdezik valamennyien. — Ilyet kérdezni, hogy mit csinálok, mikor az udvar is ott vun. * Az elmúlt hét szenzációja a Hartmann- féle gyors kiárulás volt. Ez is, az is, csupa üjcsekedésből állt ki, hogy mennyit . és mi­a mit elénk szervizett. Na gyürkőzz, ve- télytárs. Ha ezt betakarod, ember vagy gyomorban, — gondoltam. A vetélytárs pedig a legnagyobb egykedvűséggel emelgette a köcsögöt. Olyanokat nyelt, mint egy gőtény és olya­nokat harapott, mint egy hiéna. Nekem erre farbába változott az arculatom a két liter cikóriától, ő még a szemöldökét se mozgatta; de olyan dicséreteket szórt a kávéra, mintha valami ausztráliai madár­fészket evett volna. Mikor a kávéval megvoltunk, ben­nem egy kazán ereje dolgozott és fűtött. Nem bírtam felállani. Erre történt a ka­tasztrófa. Berontott Vargáné asszony és édeskésen kérdezte, nem ennénk egy kis malacszalonát ? Nagyon jó. Ajánlja. Én csak huzakodtam, nem akartam á meleg gesztenyét a kollegám számára kikaparni, tegye ő! Hadd tűnjön le a népszerűsége. ő meg egészen egykedvűen felelte: — Nagyon szívesen. Szinte előre tudom, milyen jó lesz. Beemelt az asszony egy emelet sza­lonét, erősen kikötve, hogy ebből ne ma­radjon ám semmi. Meg kell enni az utolsó falatig, mind. Oh, gyomrok felkent baj­noka 1 Nyelt az én kollegám szépen I Gé­gémen nagy önmegtagadáasal csúszott le egy-egy falat. Rozi asszony abba a rni- nutumba végigszapult a kel tétlenségeimért és dicsérte Kis Jeremiást, a társamat, a Danaidák hordójának élő birtokosát. Veszve voltam. Megülte a köcsög kávé a gyomromat. Egy zenei hang se ihdott kiszorulni a gégémen. Kis Jeremiás meg úgy kornyi- kált, akár egy éneklő pelikán 1 Persze, hogy ő lett meg. Ez a köcsög kávé tra­gédiája. ­lyen olcsón vásárolt. E'.'y úri' embert hovo.'l .sen megtámadta a felesége, a miért nem tu-M dott neki szólani érről u szép alkalomról.-! — örvendj, hogy nem szóltam mondja a férj — lásd az illető mar csődbej von, most aztán te is restelkedhetnél, lm vásároltál volna. * Különben büszkén regiaztálhatjuk, hogy a bíróság fényes elégtételt szolgáltatott la­punknak, a mennyiben az uj csődtömeg gond* nokává dr. Hadady. Lajos ügyvédet nevezte, ki. Szolgáljon ez intelmül és követendő pél­dául másoknak is, napnál világosubb lévén ebből, hogy a „Szátmár és Vidéke“ ve/Jil cikkeiért lehet kapni a legszebb hono<! ráriumot. Demeter,1- ..............I-----........................................... HÍ REINK, jfl — Lapunk jelen számához egy. fél iv melléklet van csatolva. — Püspökünk Nagykárolyban! Dr. Bo r óin iái a Tibor püspök vasárnap reggel Nagykárolyba utuzott, ahol délelőtfl 9 órakor ünnepélyes nagy misét mondott! melynek végeztével résztvett a nagykárolyi: oltáregyesület kiállításán. A kiállítás félj szentelése után a kegyesrendiek rendházában fogadta a tisztelgéseket. Délután látogatá-j sokat tett. Este megjelent az oltáregyesület felolvasó estéjén. Püspökünket a nagyki-; rolyiak egész imp ünnepelték. Reggel a vasútnál impozáns fogadtatásban részesig tették; a házakat fellobogózták; este pedig! a kaszinótól a vasúiig terjedő útvonalat, hűlj a városból kivonult, kivilágították. PüspöJ künk aznap este a gyorsvonaton jött haza.] — Adomány. Dr. Bpro ra 1 s 1 aj Tibor püspök a róm. kaih. elemi fiúiskolái szegény tanulóinak felruházására 300 koro-j nát adományozott. — A villamvilágitási bizottsági szombaton d. u. 3 órakor illést tartott, a melyen tudomásul vette, hogy az ujaptfan berendezett villami elep f hó október 7-tőlj október 27-ig ideiglenesen üzembe vétetvén, 1 az kifogás nélkül működött, mi végből; hozzájárult, hogy a telep a vállalkozó cég-, tői átvétessék. Az átvétel tegnap d. e, 9 órakor vette kezdetét. A bizottság az igazgató javaslatára hozzájárult ahhoz.is, hogy a számvevőség azon tagjai, kik u villamvilágitási vállalat-ügyeiben dolgoznak, jutalomban részesüljenek. . Önképzököri díszgyülés. A s/almárnémeti kir. letup, főgymnasium Ka- zinczy-önképzőköro szombaton d. u. 5 .óra­kor a gymnasium tornatermében II. Rákóczi Ferenc fejedelem emlékere Bikerült diszgyü- lést rendezett, a melyen szép közönség volt jelen. Ott volt dr. Borömissza Tibor püspök is. A 40 fillér belépő-dij a tüdőbetegok Jó­zsef szanatóriumának javára fordittatík. A műsor 11 pontból állott. Volt ének, szava­lat, felolvasás, ünnepi beszéd, zeneszámok, s befejezésül uz ifjúsági zenekar játszotta el a Rákóczi indulót. A szereplők mindany- nyian remekül megállták helyüket, s a közön­ség zajos tapsára valamennyien rászolgáltak. — Iskolai ünnepély. A helybeli ev. ref. tanitónőképzőintézet tornacsarnoká­ban, vasárnap d. e. 11 órai kezdettel szépen sikerült Rákóczi-ünnepély folyt le. Az ün­nepély műsorán emlék beszéd, szavalat, melo­dráma, felolvasás, dalok, zongorajáték s páros jelenet szerepeltek. A programra min­den száma igen szépen sikerült s n hallga­tóság méltán jutalmazta gyakori tapsaival a szereplőket. — Kiküldetés. A szatmárnémeti ke­rületi betegsegélyző pénztár vasárnup d. e. 11 órakor igazgatósági ülést tartott, a me­lyen a kerületi betegsegélyző pénztárak or­szágos központi bizottságának u f. hó 27-én d. e. 10 órakor Budapesten tartandó orszá­gos értekezletre való meghívását tárgyalván, kimondta, hogy azon magát képviselteti, e „végből dr. Fejes István -titkárt megbízta, hogy az értekezleten a pénztár képviseleté­ben jelenjen meg. Az értekezlet a munkás- biztositásról szóló törvényjavaslatot fogja tárgyalni. — Uzsonna. A szatmári izraelita fii- léregylet november hó 29 én, azaz csütörtök délután .5 órakor az „Európa“ éttermében uzsonná t rendez. Belépő-dij személyenkint 2 korona. Felülfizetések köszönettel fogad­tatnak s hirlapilág nyugtáztatnak. W Folytatás a mellékleten. AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES*IZÖ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER. ... Kérjünk hat&rozottan .... Ferencz József keserüvizetÜl } j darabok oly ismeretesek az egész ország szinházjáró közönsége előtt, hogy e dara­bok előadása vonja maga után a legtöbb kritikát — a vidéken. Igen’ jól tudjuk pl., > hogy mikor Gábor diák először bejön, a * falról kötélhágcsón ereszkedik le. Mert hi­szen más utón a török Őrökön keresztül Gül-baba szent kertjéhez nem is juthat. El­tekintve azonban az ilyen apró s nem is mindenki által észrevett hibáktól, — a da­> rab igen jól ment. Komáromi Giza Gábor­I diákja fényes alakítás. Az eleven, léha, betyke diákot, temperamentummal, kedvvel adta; eddig ebben a szerepben excellált legjobban. Leila szerepét Kerényi adta. Neki van a legterjedelmesebb s legiskolá- zottabb hangja. Énektudása s zeneérzéke kitűnő. Sok élvezetet szerez a műértőknek is. Jók voltak Szűcs Irén, Tisztái, Tihanyi. Ideges nők. (nov. 23,) A szinlap „rend­kívül mutattató, nagyhatású“ vígjátéknak nevezi. A szinlapnak valóban igaza van, mégis azt hisszük, hogy az ilyen Mucsára való reklámra Szatmáron már nincs szük­ség. A színészek egész estén unottan s ked­vetlenül játszottuk, annyira, hogy csak a fenti jelszókkal ellátott darab ügyes hely­zetkomikumainak köszönhető, hogy a kö­zönség, mely szinültig megtöltötte a szín­házat, jól mulatott. Szűcs Irén, Papp Etel, Jászai, Tisztái nyújtottak elfogadhatót. A koldus gróf. (nov. 24—25.) Két zsu folt házat hozott Szatmáron az amerikai izü operett. És amilyen szerencséje Kré- mernek van, még kap néhány telt házat ezzel a darabbal. Tartalma amerikai his­tória. Karinszky gróf (Tihanyi) miután nyakára hágott a vagyonának, Newyork egy mulatóhelye előtt, az utolsó áttáncolt éj után főbe akarja magát lőni. Különös ugyan, de operettben megbocsátható, hogy a nagy töprenkedés közben egy lócán — elalszik. A mulatságról jövők azt hiszik koldus, s úrrá teszik jó csomó bankóval. A szakszervezetben egyesült valódi koldu­sok észreveszik és gróf Karinszky kényte­len-kelletlen beáll közéjük és a koldustör­vények szerint nőül veszi Jessyt (Komá­romi G.) a kolduskaszinó elnökének (Tisz­tái.) leányát. Sfephenzon (Kiss M.) rendőr­főnök leányával (Fábián L.) megszeretik egymást s össze is házasodnak a polgári törvények szerint. Karinszky kettős életet él. Egy személyben koldus, csavargó — és nagy ur, gróf, üzletember. A titok kiderül s a felesége elválik tőle. Ekkor aztán beáll tisztességes munkásnak. Mint villanyszerelő kerül hat év múlva az apósa házához, ahol kis fiát s feleségét felismerve, kibékülnek. A darab rövid vázlata ez, telítve apró ka-

Next

/
Oldalképek
Tartalom