Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-10-30 / 44. szám

(I SZATMÁR ÉS VIDÉKE. Apróságok. Lezajlott a Rákóczi ünnepély, s a kik ott voltunk, egy fényes emléket hoztunk magunkkal. Nekünk, a mostani nemzedék­nek, jutott a feladat, a magyar szabadság két legnagyobb apostolának, Kossuthnak és Rákóczinak koporsóját kísérni, s bár a mai ember nem épen ideálista, azért még sem volt ott senki, a ki lelke mélyéig meghatva ne lett volna. * Egy öreg kuruc állott mellettem, mi­kor a menetet szemléltük. Folytonosan mor­mogott magában, mig egyszer hozzám for­dulva megszólalt: I—Hjal igy volt ez, és igy lesz ez mindig ezután is. Harcolunk, harcolunk, s végezetül mégis csak az történik, u mit a császár akar. * Az ősz Thaly Kálmán tartotta az ün­nepi beszédet, a melyben a többi között ez is benne volt: „Mert az volt baja mindig a magyarnak, hogy árulók is voltak, de erről most nem akarok többet mondani.“ — Elég baj az kérem, — súgja egy fényes diszmugyar a szomszédjának — mert hát tulajdonképen erről kellene minél töb­bet beszélni. * Hadady knrtáream is eljött Kassára. Persze, hogy a küldöttségi tagok nem épen barátságos szemekkel méregették, s oda kí­vánták, ahol a bors terem. Az egyik meg is jegyezte: — Mire kellett ennek is eljönni. Nem elég, hogy odahaza úgy felboszantott ben­nünket. * A küldöttségi tagok megérkezvén szál­lásukra, mindenki igyekezett maga részére u megfelelő ágyat kiválasztani. — No én ezt választom — mondja Csomay — mert én csak bal oldalon szok­tam aludni. . — Pedig tekintettel az idők változá­sára — mondom neki — még lehetne már próbálni a jobb oldalt is. — Igaza vau 1 — szólt rá elmélázva. ' * A megyei lovas bandérium nagyon jól mutatott. Az élén Oomahidy Pista bátyánk lovagolt, aki oly délcegen ült paripáján, hogy gyönyörűség volt ránézni. Egyértel- müleg konstatáltuk, hogyha megszólalna a tárogató, az öreg ur ma is elmehetne ku­niénak. * A mi fiaink is jól festettek, hanem a népies küldöttség mintha megapadt volna. Akárhogy is próbáltam őket összeszámitani, nem tudtam 6 vagy 7-dél többet kihozni, a többi a menetből hiányzott. Jó volna utána nézni, hogy a többi hová lehetett, mert hi­szen a szabály az, hogy aki mire vállalko­zik, annak embere íb legyen! Demeter, De éppen ezért gyönyörűség volt a tapasztalat, hogy nálunk is sokan vannak már, akik elmerészelnek menni a hang versenyre, leküzdve öröklött pogányhitö- ket, hogy ök nem tanulták, tehát nem értik a zenét. Az, hogy a színházat megtöltő lelkes közönség átszellemülten hallgatta a csoda- művész játékát, egyszerre megnyithatta az 'önmagukat nem ismerő pogányoknak a szemét. R-ájöhettek, hogy bár nem ké­pezték magukat benne és azért csakugyan nem értenek hozzá, mégis megkapta a lelkűket a hangok varázsa. És ez minden. A zene a laikus közönség részére nem tudomány, hanem érzelmi hatás aminek a befogadására csak úgy képes mindenki, akár a szerelemre, örömre vagy bánatra. Egészen közönbör., hogy vannak, akik az előadott darabot szakszerűen is értik s a játék művészetét alaposan megbirálni képesek. Ezekre egy hangverseny még több értékkel bír. De a lelkűnkbe szívni a hangok által közvetített élvezetet, erre mindannyian alkalmasak vagyunk. Vecsey Ferinek sokkal tartozunk azért, hogy erre a fontos dologra rámuta­tott — a nyirettyűjével. Mert nem lehet mást hinni, mint, hogyezenml lesz közön- ségök a többi művészeknek is, ha (amitől eddig tartózkodniok kellett) Szál márt is beiktatják ama városok közé, ahol itt ott szívesen szentelnek az emberek egynéhány órát zeneélvezetnek. Próbálni, próbálták ezt valamikor nálunk, de sikertelenül. Hubay, miután diadallal járta be Európát, a Vigadónk­ig I R E I N K. — Lapunk jelen számához egy fél iv melléklet van csatolva. A Kölcsey-kör ünnepélye. Városunk közönsége is kivette részét azokból az ünnepségekből, me­lyeket a nagy fejedelemnek és holtuk után hazatérő bujdosó társainak em­lékezetére rendeztek tegnap szerte az országban. Több küldöttség utazott városunkból a magyar országos ün­nepségekre, de az itthonrnaradottak is ünnepelték nemcsak szívben, lélekben, igazán, de külsöképen is kifejezést adva hazafias érzelmeiknek. Iskolák­ban, templomokban városszerte meg­emlékeztek e napon a nagy fejedelem­ről s szabadságháboruja dicsőséges napjairól Központja, legkiemelkedőbb része azonban a szatmári ünnepségek­ének az az ünnepély volt, melyet a Kölcsey-kör rendezett d. u. 3 órai kezdettel. A városháza erkélye, honnan a szónoklatok elhangzottak nemzetiszin- nel volt bevonva s fel volt lobogózva, valamint ott lengett a nemzeti zászló a közeli házak mindegyikén is. Ezrekre menő sokadalom verő­dött össze már jóval 3 óra előtt, mely hazafias érzelmektől áthatva várta az ünnepély kezdetét. A város­házának s a közeli házaknak ablakai is telve voltak az érdeklődök sokasá­gával, kik között ott láttuk a szat­mári intelligenciánknak igen sok elő­kelő alakját; sőt lenn a városháza előtti téren a polgárság, a nép között elvegyülve is nagyon sok tagja volt látható intelligenciánknak: itt nem voltosztálykülönbség, mindenki egyenlő lelkesedéssel s egyenlő testvéri érzés­sel ünnepelt. Az ünnepély kezdetén a szat­mári dalárdák énekelték el a Him­nuszt, melyet az egész közönség levett kalappal hallgatott; majd a cigány zenekar játszott el néhány szép, ha­zafias dalt. Ezután Fecht.el János fögimnáziumi tanár kezdte meg ült- népi beszédét. Valóban aligha lehetett volna nálánál kiválóbb ünnepi szó­nokot találni. Nem tudtuk, a kitűnő hisztórikust, vagy a láugszavu rhétort csodáljuk-e benne jobban; beszédje ban harminc-negyven ember előtt mutatta be akkor már világhirü művészetét, ame­lyet nem élvezhettünk, akik ott voltunk — a szégyenkezéstől, hogy olyan kevesen vagyunk. Megváltozik idővel minden; megvál­tozott hát ez is. Lassacskán kinyílik a szemünkkel együtt a fülünk is, hogy utat engedjen a szivünkhöz a földi élvezetek egyik legnemesebbjének, a zenének. És a büszkeségünk, hogy nem vagyunk többé süketek, csak mellékeredménye lesz an­nak az igazán nagy vívmánynak, hogy a csúnya világban megnyílik előttünk egy szép (és nekünk uj) világ. Mert csakugyan csúnya világ. Hogyne volna az, mikor a Vecsey hangversenyét megelőző napokban szünet­lenül azon törte sok ember a fejét, hogy miért nyerjen az előadás révén a Harmo­nia, mint vállalkozó, temérdek pénzt? Azt, hogy sok más téren semmi emberek, gyak­ran minden kockázat nélkül, olykor pisz­kosságért is, rövidesen egész vagyonra tesznek szert, nem kifogásoljuk. Termé­szetes. De azt, hogy műélvezetért, még pedig a javából valóért, nehány koronát áldozván, ebből valakinek a tisztes fára­dozása fejében haszna legyen, már nem lehet jó lélekkel elviselni. Volt alkalmunk meggyőződni, hogy befolyásos tényezők e kinos érzelemtől ösztönözve, szerették volna megakadá­lyozni az előadást, és visszafelé .húzták a szekeret, amit nemcsak e.lőre tolni, hanem | huzni is kötelesek volnánk. gyönyörködtetett s oktatott is, de egyúttal gyújtott, lelkesített s min­denki szivében visszhangra talált. A szép szónoklatot messzecsengö, érces hangon mondta el. A nagyhatást keltett szónoklat után a dalárdák énekeltek hazafias dalt a „Szent hamvakéról, majd dr. Pirk- ler Ernő szavalta V. Nagy Gusz­táv „a nagy temetés napján“ c. gyö­nyörű ódáját, melyet mai számunkban közlünk. Bensöségteljes, lelkes szavalata megkapóan juttatta érvényre a költe­mény hatásos részeit. A szavalat el­hangzása után a dalárdák énekelték a „Szózat“-ot. — A kalap ismét lekerült a fejekről s a közönség ünnepi áhí­tattal hallgatta végig nemzetünknek ezt az örökszép dalát. — Ezután ismét megszólaltak a cigányzene hangjai; majd, mikor már osztani kezdett a közönség, felzugott a tárogató mélabus danája, mely önkéntelenül is ismét elénk varázsolta azt az időt, mikor még Rákóczi, Bercsényi, magyarok vi­téz vezéri küzdöttek a haza szabadsá­gáért. — Az ünnep szép, lélekemelő volt s rendezéséért nagy elismerés il­leti a Kölcsey-kört. — A Rákóczi-ünnepély Kassán tegnap végbement. Minden programi» sze­rint történt. A hamvak reggel 5 órakor érkeztek Ka-sára és a koporsók diszcsarnok- ban helyeztettek el, s diszőrség állíttatott melléjük. 8-kor vette kezdetét a gyászszer­tartás, amelynél Fischur-Colbrie Ágost kassai I püspök pontifikáit. Utána a dalárda énekelt, I ín ijd Thaly Kálmán tartotta meg tíz emlék- beszédet, melyuek végeztével ismét a dalárda ' énekelt, mire az összes harangok zúgása mellett, miközben 24 ógyulövés is elhangzott, megindult a diszmenet. Gyönyörű látvány volt, aki látta, soha sem fogja elfelejteni. A menetet gróf Hadik János államtitkár ve­zette, utána 4 kürtös lóháton, s azután a Rákóczi megyék lovasbandériummai, egyik szebb a másiknál. Abauj-Torna vármegye egy 300 tagból álló népies lovas bandériumot állított ki, a mely négy csoportban úgy fes­tett, mint egy lovas ezred. Majd a külön­böző megyék és városok népies küldöttségei. A gyászkocsik melleit a Rákóczi megyék, továbbá Kassa és Szatmár-Németi váro­sok polgármesterei adták a diszkiséretet. Dr. Vajay Károly, ki beteg polgármesterün­ket helyettesítette, pompásan nézett ki a diszmagyarban. Úgy Szatmármegye, mint váro>uuk küldöttségei jól mutattak. A me­net u kassai dómba vonult, a hol u gyász- szertartás következett. Délután a koporsók megkoszorúzása volt, 9 5 órakor a kopor­Vegyük be ezt is, ha szívesen eldi­csekszünk vele, hogy ennek dacára is volt telt háza a nagy művésznek, amiben ép­pen azoknak volt legkevesebb részök, akiknek az egészet kellett volna köszön­nünk. És hadd legyen megemlítve még egy különös jelenség. A nyáron itt járt Buffaló Bili. Hallatlan árak mellett mutogatott... mit is? Én nem tudom, mert nem láttam. Mondják meg azok, akik gyönyörködtek a Wild West halhatatlan művészének.mu­tatványaiban. Rengeteg sokan voltak, mert. a saj'ónk kivétel nélkül izgatta a kíváncsiságot heteken át a közönségben. A Vecsey hangversenye előtt fel­tűnően csöndes volt tollas kollégáimnak a berke. Azt kell hinnem, hogy a nagy esemény elöérzetében fojtották el a léleg- zetöket. Persze, nem mindenki olyan jám­bor, mint én, a jó kolléga. Gonosz lelkű és rossz nyelvű emberek azt vélték, hogy nem az előadást várták, han«'tn a Buffaló- nál megizlelt — pausálét. Higyje akinek tetszik, nekem nem tetszik. Mindent összevéve, haladást lehet észlelni a szép felé. És, ha útközben egy kis elhajlás történik is oldalra, vagy visz- szafelé, sebaj. A legmagasziosabb célok felé ritkán vezetnek egyenes utak, és ka­nyarodó ösvényeken sétálunk a legszebb parkokban. A fő'az, hogy nem zsibbadunk el a helytállásban. Előre! sók a már előzetesen beszentelt kriptákba helyeztettek el. Este a város fényesen ki volt világitva. Mu Késmárkon van Thököly Imre hamvainak elhelyezése. Városunk kül­döttségei ide is elmentek. A diszmenetben részt vett dr. Boromiszu Tibor szatmári' püspök is. — Rákóczi-ünnepségek az isko­lákban. A k i r. k a t h. főgimnázium- | ban | székesegyházi istentisztelet után tar­tottak tegnap Rákóczi-ünnepélyt. Az énekkar, adott elő néhány Rákóczi dalt ez ünnepélyen ' s Bagossi Bertalan tanár mondott hazafias beszédet, melyben nagy lelkesedéssel emlé­kezett. meg Rákócziról. Az ünnepély az in­tézet tornacsarnokában folyt le. Ugyancsak a főgimn. tornacsarnokábun tartotta ünnepélyét a ref. főgimnázium ifjúsága is tegnap d. e. 10 órakor. Ez ünuepélyen az énekkar két énekszámmal szerepelt; Hantz Jenő giinn. tanár szép és emelkedett hangú beszédet mondott s Vince Elek VIII. o. t. szavalt nagyhatást keltve. A S z u t m á r-N é m e t i róm. k a t h. tanítóképző intézet ifjúságii a tanárikar vezetése mellett, igaz magyarokhoz illőén ünnepelte meg Rákóczi Ferenc hamvainak eltemetését. Az ünnepség műsora a követ­kező volt: Ünnepi beszéd. Tartotta Gopcsa E. dr. tanár, ki beszédében a Rakóczi-kor nagyságát, eltűnését, majd a jelenkorban való fölébredését költői ihletséggel fejtegette. Rákóczi kesergő. Irta: Szügyi Gy. Éne­kelte az ifjúsági énekkar. Mikes. Irta: Lé- vay J., szavalta: Griga P. IV. éves. Bákóczi hamvaihoz. Irta : Rác/. P. IV. éves, szavalta: Kinka L. IV. éves. Ezek után a Rákóczi- indulót énekelte az ifjúsági énekkara. Az ünnepély végeztével Peréuyi J. Igazgató út­iéi kesbeszédé vei buzdította az ifjúságot Rá­kóczi F. emlékének tiszteletére. Alig lehetne itt felsorolni a városunk­ban tegnap lefolyt összes iskolai ünnepélye­ket. Iskolai ünnepélyek voltuk a zárdában, a nonöveldóben. a kereskedelmi intézetben, az összes elemi iskolákban. Minden intézet- | ben méltó kegyelettel ünnepeltek a Rákóczi . emlékezetének szentelt ünnepélyen. — Istentiszteletek Rákóczi em­lékezetére. Tegnap d. e. 9 órakor a szé­kesegyházban ünnepi gyászistentisztelet volt, melyen a misét H o h e 1 e i n Károly pre- látus-kanonok celebrálta. A szatmári ev. ref. templomban tartott istentiszteleten R á c t István lelkész mondotta az ünnepi beszédet, Németiben pedig Nagy Emil segédlelkész. — A küldöttségek indulása Rá­kóczi temetésére. Városunkból a küldött­ségek, melyek részt vettek Rákóczi ham­vainak eltemetésén a vasárnap • réggel 6 órai vonattal indultak el. Nagy sokadalom foglalt helyet az állomás körül, mely nézte a küldöttségek megérkezését. Nagyobbrészt utiruhábun voltak a küldöttség tagjai, de f már nem egyen ott volt a festői diszmagyur is.. — Ugyané vonattal utazott az ünnepé­lyen résztvevő B o r o m i s z a Tibor dr. püspök és P e m p Antal praelátus-kanonok . és Hám ö n Róbert titkár kíséretében. — Nemzetiszin mindenfelé. Jóle>ü; örömmel láthatjuk e hó 2Ő'ika óta a város- '* ban mindenfelé lengedezni a hazak tetején ;t nemzeti lobogókat, melyek jelzik, hogy nem­zeti ünnep van az országban. A főbb utcá­kon csaknem minden házon olt van a ha- romszinü zászló s a mellékutcák há/niu ’ igen sok helyen látható. Tegnap,"a tulajt* on_ képeni ünnepély napján a feli űzött hé llom. szinü kokárdák is jelképezték uz ür különösen | tanuló ifjúság volt őr | í\„népi szokás szerint szinte egy szálig feldis/itve.. kokárdákkal. Öröm volt nézni 5 _(i év es fiukat és leánykákat, kik mí‘1(j mH büszkeséggel és öuérzettel | (..cllék g |la2Ufi ságnak ez igénytelen, de sokr ltj. jelvényét. Ünnepi harar gSZó. Tegnap dél-. után 5 órakor annak |b- ‘d; ]fái jelezve, Imgy most tesz.k huzu ||| )be Rá|<éczi és bujdosó tarsai báiuvu.it-, meg ^oudultak városunk ööz- ezes templom unlak hum,trjuj 8 **gy óra ho?/- sza.g állandóan rdZÓIol,iik> Q. . i 'fíyszölösi ünnepély. Ív hó eplezté |e Nagys/őlősön a v-ti.-iuu- liilalt halt - p e r é n y i Zdgmond báró szob- ra*'‘ 7 ^ iiiepély d. e. 9 órakor istentiszte­letie íqt dodött, melyen a s/ent mi^ói dr. . 01 ■ .n i s z a Tibor szatmári püspök ce­e K ’J1- a. Mise alutt O r o s /, Alajos főgym- nasiu iinj t.anái* egy gyönyörű B ethoven féle “y .széneket énekelt el, mely mély. áhítatra -gadtu a diszes templomi közönséget. — Ezután díszközgyűlést tartottak, me ívelj B u t y k a y Viktor mondott emlékbe­szédet. A szobornál S z u » t p á I y I-tván ny. alispán tartott szónoklatot. Ezt követte Dr. Tanódy M.árt< in. Folytatás a mellékleten. Ili Róth Fftlöp kárlsbádá cs^pörakiárat ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a Közvetl en SL Pannonit legolcsóbb bevásárlási forrást. ■- ■ 1 1 _j .I H Sza tmár es vidéke legnagyobb cfJ por aktára. JfülftitJi.BKEZTEK!!! az őszi cs téli idényre megrendelt összes őri-, női- és gyermek valódi chevro ék bők bőrből készfiit fizipök a legjobb és legdivatosabb kivitelben szálloda mellett!

Next

/
Oldalképek
Tartalom