Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-21 / 34. szám

34-ik szám.

Huszonharmadik évfolyam.

Szatmár, 1906. augusztus

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

21.

(K szent király jobbja.

(T. E) „ ... Véletlenül ugyanabban az időben Miksa lengyel herceg övéi- vel elfogadva a keresztény hitet, követeket küldött a pápához, hogy támogassa őt apostoli áldásával és tüntesse ki királyi diadémával... Ki volt már tűzve a nap, amelyen a már kész koronát elküldendő volt, midőn előtte való éjjel megjelent látományban a pápának az Ur küldöttje és szólt: „Tudd meg, hogy holnap az első órában eljönnek hozzád egy ismeretlen nép küldöttei, kik a magok hercege részére királyi koronát és apostoli áldást kérnek tőled. A kész koronát tehát halogatás nélkül küldd hercegüknek, mert tudd meg, hogy a királyság őt illeti meg dicsőségeivel együtt, az ő érdemeiért.“

Szilveszter őszentsége sem volt tehát kivétel a lélektani törvény alól, hogy az ébrenlét gondolatai alvásközben zilált és kalandos álomképek alakjában visszatérnek. Mert István király már jóval előbb diplomatiai érintkezésben volt a pápával rokona, a császár, utján, továbbá Bruno és Adalbert közvetítésével. És Ascaric az érintett napra már be volt jelentve audentiára A nép tehát — amely szóban volt — csak az Ur küldöttje előtt volt ismeretlen, aki vak lehetett, mert ő volt: — a végzet.

A végzet, amely elhatározta, hogy ez a nép a keresztény vallással fölvegye a nyugat életét és erkölcseit;

TÁK.CZA.-«-^■coatu A fürdő.

— Edmond Harancourt. —

(Folyt, és vége.)

A rabszolganők eleinte némi undorral fogtak a dologhoz, mert bizony a jámbor bölcs meglehetős piszkos volt tizenöt évi szent élet után. Halomra hordták rongyait a padló márványára, és a kik nem őt vetkeztették, azok magok vetkőztek le a fürösztéshez.

Ártatlansága szenvedett és védekezni akart. De a szoba leányok jó erőben voltak és vonszolták a fürdő medence felé. Körül fogták fehér, meleg karokkal és patyolat testükkel nevílve szorongtak körűié. Meg volt lepve nagyon; sohasem gondolt ilyen kalandra. Sohasem volt alkalma asszonyt ruhanélkül látni. Nem tudta, hogy hányán vannak, nem is akarta tudni. Nem akart tudni semmit tés pilláit görcsösen zárta le, mintahogy az ember ökölbe szorítja a kezét.

Ez az óvintézkedés hiába való volt. Belátta, hogy lehunyt szempilláin át vakító tisztasággal rajzolódnak ki a valóság csábos képei.

királyt és főpapokat. A végzet, amely halálosan döfte a tőrt a fehér ló szü- gyébe. És mikor erdők vadona, csillámló patakok vize fölött felragyogott a nap, vonaglani látta a fehér lovat, az ősi istenek nemes áldozatát.

A hívők pedig elbolyongtak völgyek sötétjébe, puszták végtelenjébe. Sokakon pedig végrehajtották a végzet halálos ítéletét, és kiirtották, hogy magva vesszen.

De magva nem veszett és a fehér ló most sem adta ki páráját. Hörgő haldoklása felhallatszik és megdermeszti a nyugati haladás vérét. Papok legendájában, udvari történetíróknál, mágnások bérenc íródeákjánál megjelenik időnként a régi áldozat vallása: — az igazi pogány, az igazi kuruc, az igazi negyvennyolcas.

Kupa, Rákóczy, Kossuth.

Három neve egy azon felkelésnek. A világtörténelem tisztességének forradalmárai. Keresztes vitézek, a kik keresztes hadat vezetnek a fejlődés zsebrákjai ellen.

Az Ur küldöttje, a végzet, elhatározta, hogy az ismeretlen népnek együtt kell haladni a nyugati műveltséggel, a mely pénzt ad, hatalmat ad.

Kinek ?

Annak, aki közvetiti a nyugati haladás értékeit Az ismereteket, a pénzt, a hatalmat lefölözik provízióban az ügynökök. A nép marad tudatlan, szegény és jogtalan.

Kupa tudta, hogy Géza fejedelem felvette a kereszténységet, de titokban

Sőt minden érintés uj képet varázsolt elé, és úgy érezte, Hogy egész testével lát és a bőrének minden pórusb egy- egy szem volna.

Hiába igyekezett rajta, hogy gondolatát istenhez emelje a hüs hullámok között : — imája szórakozott volt és nem szárnyalt a magasba. A helyzett lefelé vonzotta. Bár lelke tiszta volt egész a felháborodásig, mégis olyan gondolatai támadtak, amelyek nem illettek egy idálistához.

Sohasem volt képzelete arról, hogy az asszonyok igy néznek ki. A nemek különbségére vonatkozó halvány boctani ismeretei sohasem tárták föl előtte azt a kétségbevonhatatlan bájt és varázst, amelyet a Teremtő ezen művének adott egészében és részleteiben. Hálátlanság lett volna el nem ismernie, hogy örömet lelhetünk benne, ha Istennek eme művét megbámuljuk, föltéve, hogy a teremtés geniállitásá- val szemben tanúsított hódolatunkat nem fertőzik meg. vágyak, amelyet a kilencedik parancs elitéi.

— Uram — mondá — légy áldva és magasztalva minden alkotásodban. Afnen!

És közvetlen közelségben látta a dagadó kebleket, amelyeken vizcseppek gyöngyöztek. A leányok félig vizalá merülve nevetve folytatták munkájukat; mosták a szent életű férfiút. Testük olyan káprázatosán fehér volt, hogy Istenes Jámbor most már nem azt restelte, hogy ő látja a leányokat, hanem, hogy a leányok látják az

áldoz a régi isteneknek és a pogányo- kat irtja, mert azok ellenszegülnek hatalmának, amelyet a kereszténységtől és a nyugati világfogástól tiszteletdij fejében kapott.

És tudta Rákóczy, és tudta Kossuth, hogy a mit a nyugatról hoznak, az mind jó volna, ha odaadnák a nemzetnek. De nem adják oda.

Egy évezred magasztalta a szent király jobbját; a kezet, a mely a nyugati műveltség kényszerbefogadásának törvényszerűségét jelenti.

És jelenti örökkévalóságát az elvnek, hogy a nyugat ismereteit, világfelfogását részben állandó hatáskép, részben feltűnő beözönlés alakjában felvennünk kell, mert a nyugat azért halad, mert halad a mindenség és. nekünk is azért kell haladnunk.

De a fejlődés kényszerére optiója van a hatalomnak és a pénznek. Az szállítja nekünk miniszterek és képviselők utján, és mire leér a néphez, annak annyi jut belőle, mint a török közlegénynek a zsoldból, amit a török ezredestől lefelé az egész török tisztikar megdézsmált.

A szent király jobbja európai életünk szimbóluma.

Ezeket az európai vonatkozásainkat, amelyek nemcsak kényszerűek, de hál’ Istennek értékesek is — ezeket oda kell adni a nemzetnek házi kezelésbe, és ki kell venni a bérletből, amelyben a pénzen és demagógián felépült alkotmányos hatalom bírja, mert > ez rablógazdaságot folytat.

ői szánalmas földi hüvelyét, amely szürke és éüdes volt az ő habtestük mellett. Behunyá szemeit.

Ez struc elhatározás volt, amely nem hozá meg a kellő megnyugvást: Szégyene továbbra is megmaradt. Meglehet azonban állapítani, hogy ennek a pillanatnak döntő jelentősége volt a szent életében: — Szemérme ugyanis megváltoztatván indokait, megváltoztatta természetét is; vallási szeméremből emberi szeméremmé változott át és igy a szentben megszületett äz ember.

Ez alatt puha apró kezek, szappantól habosán futottak rajta végig; először.

És most^ ismét kinyitva szemeit, úgy találta, hogy Éva kitünően sikerült a teremtésnek. És úgy találta, hogy Éva leányai helyesen teszik, ha mosolyognak, mert ajkuk, fogaik, arcuk, szemeik és a számtalan kis gödör olyan édes összhangba olvadtak ilyenkor, a mely dicsősegére válik a mennyei bölcseségnek.

Tehát kacajuk is Isten müve volna? O is reájuk mosolygott.

A szép szobaleányok kihúzták a vízből és dagadó vánkosokra fektetve, szá- ritgatni kezdték a bőrét puha fehérneművel és bekenték illatos szerekkel.

A szent felállott és fellélegzett. Melle kitágult, termete kiegyenesedett; eleven életnedv keringett ereiben. Erősnek és felvilágosultnak érezte magát. Mint akit újjá szült a bünbocsánat, felvilágosított az uj ismeretek tára. Egy nem remélt, csodás

Hogy a bérlet megszüntetéséhez a nemzetnek ereje legyen, ezért kell imádkozni a szent király jobbjához!

Apróságok.

— Csúnya do'ojr,. mikor a balba köhög ! — (lörinögi Bögre ur újságolvasás közben.

— Mire mondod uzt. ? — kérdi a felesége. '

— Csak képzeld, valami „Oroazlán-viz“ hirdetése van irt. a lapban, s az áll benne, hogy jobb a bikszádi-viznél. Megérdemelné a ki ilyot ir. hogy nyilvános rágalmazás miatt becsukják.

*

A jószágigazgató referál a püspöknek a lorméai .eredményekről, s | többi közt. azt is előadja, hogy az idén több ugyan a kereszt mint tavaly volt, de nagyon rosszul ereszt.

— Barátom — szól erre a püspök mosolyogvu — jegyozze meg, hogy a püspöknek a kereszt mindig jól ereszt.

*

Két jó barátnő, a kik mindegyikének az ura fogatot tart, beszélget egymással.

— Hogy van az, hogy te bármily rövid útra, még u boltba is kocsin mégysz ?

— Az úttól van, mert én gyermekkoromtól kezdve hozzá vagyok szokva a kocsihoz.

— Kedves atyád talán kocsigyártó volt?

*

Az elmúlt héten az ügyvédek adóját tárgyalta az adó kivető bizottság. Persze, az adóval az ügyvédek is úgy vannak, mint minden magyar ember, azt szeretnék, hogy minél kisebb legyen. Igyekezett is mindegyik azon, hogy ezt a célját elérje.

— Kérem tekintetbe venni — mondja egy fiatal ügyvéd — hogy én csak kezdő vagyok.

világ nyílt meg előtte. Ennek a világnak égboltozatán rózsás hajnal derengett s egének távoli perimén összegabalyodva egy sölét ponton látta múltjának tévelygéseit. Álomnak tűnt fel, fellegnek, amit felcsókol a kelő napsugár.

Öltöztetés közben megcsúszott és hanyatt esett a dagadó vánkosokra. Ifjúságának heves szédülete mámorossá tette. Fejét nehéznek érezte. Gondolkozni próbált. Hol van ? Kicsoda ö ? Más, mint azelőtt ?

Megfeledkezett Istenről, és olyan tekintettel nézett körül, mint a minő az álmából ébredő gyermeké. A leányok kö- rülállották, meglepve munkájuk sikerén, és csodálva a szent férfiú ösmertetett szépségét.

Az egyik még szerelmesebben" mosolygott reá, mint a többi. Ennek mosoly- lyal válaszolt.

A leány félénken előrelépett mintha attól tartana, hogy félreértette és tulme- rész lesz.

O egyre mosolygott felé. Ekkor meg nyiltak a leány ajkai, mint két összehajtó rózsaszirom. Látta a mint közelit az ő szájához, összeforr vele.

Tekintete az övébe mélyed, két szempár zavaros tekintete. Hamvas keblét szi- I vén érezte, és első szerelmének hófehér vállain át lát'a, hogy a többiek távoznak.

Diszkréten és duzzogva.

.. 0 ■ • ■■ íveljuuiv uu.Liiruz.uii.au ..

AI EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES*1ZU TERMÉSZETES HASHAITOSZER. mt..erüTi,.tnl