Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-06-26 / 26. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. m MEGJELEN MINDEN KEDDEN.---------AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: ----------­Egés z évre . . . 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. 50 fill. Pél évre .... 3 > | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : I = Morvái János Mnyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik az. alatt = xbx.tt.t’on-szlájm: : 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. == HIRDETÉSEK ===== a lap kiadóhivatalában a legolcsóbb órák mellett fólvételnek. Nyüttér garmond sora 20 fillér.---------Hirdetések díjjal előre fizetendők. ■ . Helyiérdekű társadalom- tudomány. (T. E.) A csütörtöki általános és a megelőző részleges sztrájkok nyomán felfakadt írásban és szóban a meg­figyelések, megfontolások, szenvedélyek és kétségek özöne. A rejtvény, a melyet feladott a sors, a világtörténelem élclapjának ki­fogyhatatlan humoru szerkesztője, a következő: hogyan lehetne és kellene a szociális agitációt letörni, és legfájóbb megnyilvánulásának — a sztrájknak elejét venni. A megfejtés pedig, a mit erre a helyiérdekű társadalomtudomány csak­nem egybehangzólag ad, a következő: el kell venni az ágyukat az eljenség- től, és erre a célra ki kell küldeni egy előőrsöt. Továbbá: föl kell világosítani az ellenséget, hogy hagyjon föl a harccal, mert a háborúban meghalhatunk: ő is, mi is. Hát ez mulatságos volna, ha nem volna ^szomorú. Az egész művelt világot átfogó, óriási, elkeseredett, és mindenre kész szövetség alakult a társadalom mai rendje, összes alapvető intézményei és hatalmai ellen. A munka tulajdonosai háborút viselnek a munkások tulajdo­nosai ellen. TÁR. CZ A. Az Ezres Bikszádon. Az indulás. Méltó befejezése- volt az Ezres jubi­láns ünnepségének a bikszádi kirándulás, a mit vasárnap tartott meg a városi dal­egylettel szövetkezve. Vasárnap reggel 6 órakor indult a több mint száz tagból álló kiránduló társaság külön vonaton Bikszádra. A sok előkészület, fáradságos propaganda és sok akadály leküzdése után mindnyájan örömmel konstatáltuk, hogy végre itt va­gyunk, — a vonaton. Mert kérem nehéz azt a sok kapacitálást, utazást, alkudozást, ké­rést, átírást és más mindenféle munkát el­képzelni is, a mit e kirándulás érdekében a főszervezők, Dr. Fechtel János, Dr. Fodor Gyula, Nagy József, Dr. Vajay Imre és a többi korifeusok végezlek. Node végre felhangzott a bikszádi vasút mozdonyának hírhedt, sikitása, s elindultunk kelet felé. Kiki megtalálta a maga társaságát; a hölgyek reménykedve nézték a napos fel­hős eget, megkörnyékezték szt. Antalt egy kis jóidőért; a férfiak zsebéből előkerült egy kis sziverÖsitő, hús, kolbász, szalona, kenyér és — kártya. És mernünk . . . hol lassan hol még lasabban, de hogy men­tünk, az bizonyos volt abból a jelenség­ből, hogy majd a kupé egyik falához ütőd- tünk, majd a másikhoz. Jtt-ott a tengeri betegség tünetei is kezdtek mutatkozni, A harc kiterjed a harctér minden megtámadható és minden megvédel­mezhető pontjára. A vallásra, a házas­ságra, a családra, az erkölcsi világ­felfogásra, a hazára, a nemzetre, a fajra és végül és főként : a magán tulajdonra. Már most a kik ezt a rendet tá­madják, azok utolsó emberig lázas szen- vedélylyel küzdenek; egész életüket, boldogságukat és nyugalmukat szente­lik és áldozzák ennek a küzdelemnek. A kiknek pedig védniök kellene, azok a hatóságot küldik a csatába, és kezébe nyomják a büntető törvényt. Hát mi lenne vagy mi lett volna a világból, ha a nagy reformküzdel­meket a törvényesség jegyében vívták volna meg, és az újítók eszméit a bün­tető törvények akarták volna lecáfolni ? Mit bánja azt a mai Francia or­szág, hogy alkotmánya a régi nemesi alkotmány szerint jogbitorlás? Ki vet­heti Magyarországnak a szemére, hogy a mai, annyira amennyire demokrati­kus alkotmányát egy véletlen politikai fordulat csavarta ki a régi hatalomnak: a nemességnek kezéből? Letartóztatnak egy embert, és azt hiszik, hogy egy eszme haladását tar­tóztatták fel 1 Kitoloncolnak egy embert, és azt hiszik, hogy az eszmét tolon- colták ki! Szuronynyal még 'egyetlenegy esz­mét sem győztek le, de az eszmék de ezt hamarosan megszüntette egy kfs, friss pogácsa . . . régi szilvorium. A katasztrófa. Bár az auspiciumok kedvezők voltak, mégsem eshetett meg a kirándulás baj nélkül. Körül-belül az 5. sz. őrház előtt egyszerre rémes sikoly reszkettette meg a léget. Az utszéli fákról ijedten rebbentek széjjel a madarak s a vonat megállóit. Mitörtént? Elromlott a masinája? Haller Franczi nyugtatott aztán meg mindenkit, hogy nem történt semmi baj, csak a má­sodik kupé — kisiklott. No lett erre ré­mület. Hát mármost itt maradunk? Vissza megyünk? Telefonáltak segély vonatért? Elterjedt a hire, hogy két óra hosszáig ott vesztegelünk. Node nem úgy történt. A bikszádi vonat közegei előrelátó férfiak s hoztak magukkal amerikai emelőgépet a mivel hamarosan helyre emelték a ki- siklott kupét s mehettünk tovább. Thur- ner Albert méltatlankodva mutatta a mű­sort, hogy abba a kisiklás nem volt előre jelezve. Fodor Gyula erre megjegyezte, hogy benne volt ez a műsorban, csak kell tudni a sorok közt olvasni. Bikazádon. Az ut további része mind inkább aggasztó volt. Elkezdett esni az eső s mire célhoz értünk, ugyancsak hullott az áldás. De nem bántunk már semmit. Az életve­szélyes utat megtettük, egy kis eső nem árt, még jó volt. Dermedt tagjainkat sie­tésre bírta. Esernyők alatt szaladva vo­nult be a nagy csoport a vendéglő fedele 1 alá s azután nagy ambibicióval fogyasz­sokszor legyőzték a szuronyokat. A máglyákon még egy világrenditő gon­dolatot sem égettek el, de a máglyán elhamvadt izgatok pora szerteszóródott, és világrenditő gondolatok sarjadtak jelőle! A szociális mozgalommal meg­küzdeni lehet, szabad és kell. Senki sem tudhatja, hogy mikor és ki részén áll be a győzelem. De elsikkasztani a harcot és ren­dészeti kérdéssé ledegradálni azt, a mi ma a művelt világot mozgatja, és amin ma államok léte és hogyléte fordul meg: az nem küzdelem, hanem szá­nalmas vergődés és tudatlanság. Gombostű szúrásokkal csak a cse­rebogarat lehet ártalmatlanná tenni. A szociális mozgalom százfejü hydrájához ellenben legalább fej szükséges. Egy józan, gondolkodó fő, a mely érvekkel győzi a maga igazát. A mely tet­tekkel és érvekkel mutatja ki, hogy a megtámadott intézmények jók, jók azok­nak is, a kik támadják. A mely meg­cáfolja azt, hogy a mai társadalom korhadt, igazságtalan, beteg; a politi­kában megnyilvánuló életműködése er­kölcstelen és hitvány! Igazolják be, hogy a gazdasági viszonyok egészségesek; hogy helyén való dolog az, hogy a haza földjének ijesztően nagyobbik része a nagy bir­toktestekben van lekötve, és ezért a kapható kisebbik résznek az értéke tóttá a Kelemen Samu borát és a kecske- foust. A kecskehus volt ugyan is a kirándu­lás clou-ja. A ki borjupörköltet rendelt, kapott — kecskepörköltet. A ki marhavet- recét kért, ehetett — kecskevetrecét. Elvégre ha a mócok nem halnak meg tőle, a szat­mári kirándulók is megehetik. A matiné. Reggeli után a hangverseny terembe vonult a kiránduló s fürdőzö közönség, a hol pompásan sikerült müsorszámokat hall­gatott végig. Bikszádi üveges ládából össze tákolt dobogó körül festői csoportben ál­lott fel a dalárda s megnyitó dalt énekelt. Azután Dr. Fechtel János tartott alkalmi felolvasást a mit nagy tetszéssel hallgatott végig a közönség. A felolvasás a kirándu­lás előkészületének mulatságos részleteit adta elő sziporkázó szellemes modorban, a mivel Fechtel János ismét meghódította úgy a férfiakat, mint a — hölgyeket. Ez­után nagy élvezetben részesítette a közön­séget Mándy Bertalan és neje duója, mit a müvészpár gordonkán s zongorán adott elő. Először Gregoir Servais „Lohengrin“ duóját játszották. A közönség kitörő tapsára s hogy voltjára előadták még Popper Dá­vid „Gavott“ ez. darabját. Ferencz Anna urleány lépett ezután a pódiumra. Méder Mihály zongora kísérete mellett elénekelte Nyári: Concert polka mazurját s Hildach : a szivem választottja ez. darabot. Ritkán halljuk Ferencz Anna urleány énekét, de megállapíthatjuk, hogy hangja s zenetu­dása folyton fejlődik. Vasárnapi sikere na­gyobb s maradandóbb volt összes eddig aratott babérainál. Örömmel hallanánk mi­természetellenesen emelkedik, és hogy ezt a mesterséges értéktöbbletet a par­cellázó legények vágják zsebre. Igazolják be, hogy a házasság ma is szent és érintetlen; hogy az erköl­csök tiszták; hogy a magántulajdon tud termelni és tudja igazságosan megosztani a termelt javakat. Ha pedig véletlenül úgy fordulna, hogy mindezt nem sikerül beigazolni: akkor lássanak munkához, és mutassák meg, hogy a megtámadott társadalmi rend tud haladni, és van benne jó­akarat és fejlődésképesség. Hogy haj­landó tiszta politikát csinálni, okos gazdaságot, és megnyugtatóan hajlandó gondoskodni a művelődés terjedéséről. Szóval, mint a jogászok mondják, méltóztassék „érdembe bocsátkozni“ és az egész vonalon és komolyan küz­deni a mai társadalmi rend ellenségeivel. A fejlődés és az értelem fegy­vereivel. A mit ezzel szemben a helyiérdekű társadalomtudomány mond, mikor ráüt a csendőr fegyverére: az egy kezdet­leges falusi tanító szinvonaláról van mondva. Az a társadalom, a mely’ a világ­történelem forradalmainak elintézését a rendőrség hatáskörébe utasítja, az el van maradva a korszellemtől, de nagyon. A ki pedig el van maradva, az el is van bukva, és nem segít rajta a világon senki és semmi _____ nél gyakrabban hangversenyeinken. A Pirkler Ernő tréfás szavalata után a da­lárda éneke zárta be a műsort s a közön­ség neki látott az ebédnek Az ebéd. Erről semmi irnivalónk nincs. Amit írnánk, az nem okozna örömet a vendég­lősnek, sem azoknak a kirándulóknak, a kikben kellemetlen emlékeket idézne fel. Elég az, hogy legjobban az járt, a ki — szalámit ebédelt. Ebéd végén Dr. Fechtel János mondott toasztot, üdvözölte s éltette a megjelenteket s a szereplőket, majd disz- elnöki jogából kifolyólag kinevezte Méder Mihályt, mint buzgó Ezres karmestert doctor melodiárum-ává, Mándy Bertalant, ki a külön vonat érdekében sokat fára­dott, az Ezres vasúti miniszterévé, az ösz- szes megjelent hölgyeket pedig palotahöl­gyekké. Csomay Imre emelte poharát Dr. Fechtel Jánosra, Dr. Fodor Gyula pedig Dr. Rottenbiller fürdőorvosra. A délután. Ebéd után megállt az eső, kissé ki­derült s a közönség felhasználta a jó al­kalmat, sietett a zöldbe. Azonban a nap­fény csalóka volt, félóra múlva ismét megázva szaladtak vissza az „üdülők“ a vendéglőbe. A kedélyes időtöltést nem zavarta azonban az ilyen incidens. Ez mind csak alkalom volt tréfára, élcre. Fogyott a bor, emelkedett a kedv, amit még az sem rontott el, hogy Haller Franci lefény­képezte a közönséget. Ezenkívül Hollósi is eszközöltetett felvételeket. A nagy te­remben koncertet rögtönöztek, a melyben AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES® IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER. ..« Kérjünk határozottan .... Ferencz József keserüvizet! I!

Next

/
Oldalképek
Tartalom