Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-29 / 22. szám
Huszonharmadik évfolyam. 22-ik szám. Szatmár, 1906. május 29 TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN.-------- AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: -----Egész é vre ... 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. 50 fill. Fél évre .... 3 > | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanitők részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIAOÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6 ik sz. alatt. = tetjeufou-szAjm: = 73. A Szerkesztő lakása : Eötvös-utcza 19-ik szám.-------- HIRDETÉSEK = o lay kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmoud sora 20 fillér. Hirdetések díjjal előre fizetendők. Uj pénzintézet. Ismét alakulóban van egy pénzintézet, a melylyel, ha csakugyan létesül, a miben kétség alig lehet, nyolcra emelkedik a száma városunkban az úgynevezett takarékpénztáraknak. Nem számitva természetesen az osztrák-magyar bank helybeli fiókját és a Leszámítoló bankkal egyidejűleg létesült betéti társaságot. És ezeknek a pénzintézeteknek a legfőbb, mondhatni egyetlen foglalkozásuk,- kölcsönök adásával jövedel- meztetni az alaptőkét, s a folyó kamatokból minél nagyobb Osztalékot juttatni a részvényeseknek. Az egyetlen Vármegyei takarékpénztár, mely a termény és áruraktár felállításával hasznos dolgot is cselekedett. Hogy a közszükséglet vinne szerepet az uj pinzintézet létesitésénél, vagy vitt volna egyáltalán az utóbbi időben keletkezetteknél, azt nem igen lehet állítani, mert hiszen a hiteligények kielégítése hiányt eddig sem szenvedett, miután a meglévő intézetek e tekintetben minden kivánalmaknak eleget tenni képesek voltak. Ha ebből a szempontból nézzük, akkor bátran mondhatjuk, ihogy a közszükségletet kielégíteni az intézeteknek fele is elég volna. A közönségre különben haszon az újabb intézetek alapításából csak akkor származnék, ha az olcsóbb kamatot eredméTÁRCZ A. Künn az állomáson. Irta: Kemény József. A főnök csak azt várta, hogy az éjféli személy vonat iul legyen a váltón,, bement az irodába, nehány utasítást adott a forgalmi hivatalnoknak s lecsapta az asztalra a piros karszaliagot. Éva a szomszéd szobában nikli aprópénzt göngyöli tekercsekbe. A vasláda dördült, a főnök beszólt a pénztárba: — Végeztünk kiasszony? Ha tetszik sétáljunk egyet. — Azonnal főnök ur! Néhány pillanat múlva az irodában volt a leány. — Nem tart velünk, Árpás ur? — ikérdi oltalmat esdÖ pillantással. A hivatalnok rekedten felel: — Köszönöm, nem mehetek. Sajnálom . . . arról a megsérült bőröndről kell sürgönyt leadnom. Éva csalódottan fordul meg.- Jó éjt! — Csókolom a kezét. A főnök szótlanul bicqnt a tisztelgő hivatalnok felé. Mikor elmentek, a nő ruhájának illata végig lengett a petroieumszagu irodán. A fiatal ember összeharapta a száját. —- Milyen nyomorult is vagyok! — hörögte. Gyorsan befejezte a kopogtatást a szomszéd állomásnak szóló „jó éjszakáztál, valamint jegyzett még rovatos könyvekbe, aztán kilépett a peronra. Neki támaszkodott a korlátnak s belemeredt a nyezne, de ezt a hatását még egyetlen újabb bankalapításának sem tapasztaltuk, a mi természetes is, mert hiszen, ha a kamat leszállítására dolgoznának, nem lehetne nagy osztalékot adni, a közönség pedig épen azért fekteti pénzét a részvényekbe, mert a remélhető nagy osztalék által tőkéjét megtöbbszörözheti. És ha akadni fog vállalkozó, a ki veszi magának a fáradtságot az utánjárásra, a mig csak lesz arra való ember, a ki még nem tagja valamelyik pénzintézet igazgatóságának vagy felügyelő bizottságának, mindaddig lehetséges lesz újabb és újabb pénzintézetekhez a szükséges alaptőkét összehozni. Sőt a tapasztalat azt mutatja, hogy mostanában sokkal kevesebb fáradtsággal és gyorsabban lehet egy bankot~a1apitan:, mint régebben lehetett. Egészségtelen tünet minden esetre a bankok szaporítása, s nem nagy jóstehetség kell hozzá, hogy elöbb-utóbb megboszulja magát, mert a verseny a a dolog természeténél fogva abban fog nyilvánulni, hogy miután a kisebb kamatról szó sem lehet, a kölcsönt igénylő közönség felhajszolása lesz napirenden és annak megnyerése céljából a nagyobb kölcsön adása viszi majd a szerepet, a mi végezetül egyforma kárára fog szolgálni úgy a kölcsönadónak, mint az adósnak. Ily nagyszámú pénzintézet mellett még jobban terjedni csöndes, tündöklő éjszakába. Az üres vá gányok ezüstös csíkokként futottak el mellette a holdfényben. A távozókat nézte. A főnök magas alakjának, himbáló árnyéka pillanatokra el-elfedte a leány sugár termetét. Nézte őket. Az emeletről bölcsőringás moraja hallatszott le a csöndességben. Azok meg mintha kacagtak volna amott. Árpás keze ökölbe szorult. A sétálók megállnak az őrház előtt: a leány fönn lakik a raktárnokéknál. Néhány percig beszélgetnek még a hivatalnok látja a mint kezet fognak, a főnök percekig tartja Éva kezét a magáéban. Aztán el válóba a férfi egy darabig a távozó leány után néz és fütyörészve indul vissza a fölvételi épület felé. Az őrház emeletén egy ablak megvilágosodik. Aztán mintha valaki kinézett volna egy pillanatra, vagy csak a szeme káprázott Árpásnak? Kinzó düh forr föl a fiatal emberben. Itt künn, a pusztai állomáson, ahová az első falu is órányira esik, a szolgálati fegyelem tart együtt néhány embert; Mikor őt ide helyezték a fővárosból, a fiatal tanfolyamista szerelmében hajótörött szive egyedüllét után sóvárgott, nyugalomra vágyott. Itt megtalálta mind a kettőt. Emlékeinek és súlyos szolgálatának élve, esztendők múltával' lassan visszanyerte lelke nyugalmát, Mikor a főváros felé robogó vonatok menetleveleit aláírta, eleinte úgy sajnált leugorni a kalauzkocsiból . . . Lassan lassan ez is elmúlt, közönbösen hagyta a sok száz utas arca, mely elvonult előtte. Nem kívánkozott többé el. Kultur- . igényeit a 'legkisebbre lefokozva élt és örvendett annak a kis derűnek, amit vég- I zete sok embernek oly szűkén, mér. fog a könnyelmű adósságcsinálás, s miután a mi pénzintézeteink egymással szemben titkot csinálnak abból, hogy kiki az adósaik, a ki kölcsönre szorul, az abban a szerencsés helyzetben van, hogy hitelét nyolc helyen honoráltat- hatja. A ki messziről nézi ezeket a bankalapításokat, azt hihetné, hogy nálunk óriási a vállalkozások száma, s a nagy közgazdasági tevékenység teremti a pénzintézeteket, de a kik közelről szemléljük, tudjuk, hogy minő kis okoknak köszönhető, épen azért nem látunk örvendetes jelenséget az újonnan létesülő pénzintézetekben, s kívánatosnak tartanók, ha a vállalkozásnak ez a neme nem lelkesítené továbbra is a közönséget. B. A nemzeti alapvetés munkája. TT-, Irta: dr. Vértes József. — A nemzeti művelődésnek, egy ország haladásának legjobb fokmérője az iskoláztatás. A nemzeti alapvetésnek legde- r«kabb mivelöl, legkiválóbb harcosai hazánk tanítómesterei, a tanügy igaz barát- jai és a kulturális élettel foglalkozó jeles szakemberek. A szubordinációnak semminemű lánca nem köti meg a tanítók, tanárok kezét föl- lebbvalóikkal szemben s mégis a legössz- hangzatosabb munkát hazánknak ez a hatalmas testületé végzi. Sokszor szólloliunk már arról a nehéz és nemes munkáról, A derű egy sugárral élénkült meg az nap, amikor az újonnan kinevezett pénztárkezelőnő a kis állomásra megérkezet'. A fiatalság viruló tavaszán már túl volt Éva, sem valami tüneményes szépség, de bájos- egyénisége nem csupán a pusztai állomáson halott volna környezetére. Éva csakhamar megnyert mindenkit: a férfiak tisztelték, az asszonyok, az őrök feleségei rajongtak érte, még a főnökné sem tagadhatta meg tőle a barátságot. Árpás napról napra jobb kedvvel ment szolgálatba, hisz ott tudta közelében Évát. Nem sokára olyasforma tüneteket észlelt magán, mint amikor szive először lobbant föl. Sokszor eldudolta mély melancholiával, szolgálatban átvirrasztott éjszakákon, a sínek közt bolyongva, a régi nótát: „Kétszer nyílik az ákácfa virága . . .a Most, hogy ezzel az édes illattal volt telve a lég, fájdalommal gondolt nehezen visszanyert és oly köny- nyeri elvesztett nyugalmára. Mikor a 24- órák végén reggelenként fölkelt bésötéti- tett szobájába, fáradtán fetrengett ágyán, elkerülte az üdítő alvás. Egy kép kínozta folyton, a főnök mohó szeme, m*ly_a leányt kiséri. Tudta, hitte, hogy őrültség amitől re'teg. De borzadt a gondolatra, hogy őrült aggodalma valósággá lehet. Martalékul engedje át a könnyelműségnek azt a leányt, a kit a kenyér kiszakított a természetes őrködés határából! Elnézze, mint ólálkodik .4 ledérség á körül a leány körül, akit életénél íe ; jobban szeret?! Tudta, hogy cselekednie kell, a kicsinyes habozás ideje elmúlt. De nem tudta, hogyan ? És most, amint a ragyogó éjszakában látta főnökét vidám füttyszóval lassan közeledni s hallotta a hálószoba nyitott melyet | határvidéki iskolák tanítói végeznek, nem egyszer tettük már szóvá a modernebb szellemek, a józan hazafiasságnak az iskolába való beplántálásáí, mely nemcsak szép szavakkal, fényes, csillogó frázisokkal igyekszik hatni, hanem mely céljául a telteket tűzi ki. Tetteket, melyek hazánk fölvirágzásának jelentős tényezőivé válnak. A nemzeti alapvetés kicsiny hajlékába, az iskola épületébe' meg egy nevetés mozzanatot vittek be közoktatásunk munkáját a modern szellem mellett | ez az ügy iránt való igaz szeretet. Ennek a két tényezőnek, — a tudományos foglalkozásnak és a lelkes odaadásnak egymással való párosulása teremtette meg a magyar iskolát. Mint minden nevezetesebb mozgalomnak, úgy ennek is a főváros a szülője. Az a hatalmas föllendülés, melyet a budapesti iskolák a legutolsó tiz esztendő alatt , tettek meg, felér évtizedek előrehaladásával. Tágas, modern iskolák építése, azok pompás felszerelése, kitűnő tanerők alkalmazása mind, mind a fővárosi tanügynek igaz dicsérete. Az iskolán kívül nem szűnnek meg tanítók, tiépmivelők lenni. Alapítanak gyermektanulmányi társaságot, hol beszámolnak érdekes gyermek lélektani problémákról, kérdésekről. Felolvasó üléseket tartanak, szülői értekezleteket hívnak egybe s azokon beszélik meg a családnak s az iskolának ügyes-bajos dolgaikat. Mostanság, hogy a népet még jobban belevonják e kulturális munkába, uj folyóirat alakult, mely nem csak egész Magyarország tanítóságát fogadja munkatársai táborába, hanem a külföld jeles pe dagóguss 1 inak müveit is figyelemmel kiablakán át a bölcső nyikorgását, az elhanyagolt, megunt asszony, a fájdalmas anya bánatos altató dalát, dühe újból fölkavargott. 0>szeszoritott ököllel ment vissza az irodába. Nem szeretett volna e pillanatban főnökével találkozni. Megélénkült az állomás: a tehervonat hozott is, vitt is eleget. Egy ideig hallatszott a kihaladó vonat gyöngülő moraja, aztán ismét csönd borult az állomásra. Árpás a táviró készülék előtt gubbasztott. A petróleum lámpa pislogó fénye halvány arcát még sárgábbra festette. Gyerrneksirás szűrődött át a falakon. Fölriadt. Kinézett a p*»rronra, a málházó a pádon kóbiskolt, lámpásában füstölgőit a kanóc. Mint az álomjáró, szinte öntudatlanul fölment az emeletre. Mikora főnökék ajtaja előtt nesztelen léptekkel elsurrant s hallotta a csecsemő sírását, úgy rémlett neki, hogy az is öt kéri segítsen rajtuk ! A hold teljes fénynyel világított be szobájába. Egy pillanatig körülnézett szegényes holmiján. Kis csomagot vett ki szekrényéből. Lent aztán kibontotta az íróasztalán. Olyas apró haszontalanságok voltak benne, a miket a fiatalok ereklyeként szoktak megőrizni: szallag foszlányok, selyempapirosban elszáradt virágtörmelék, képeslevelezölapok, levelek. Elnézegette egyenkint. Szinte elbeszélgetett velők, hisz nem volt senkije, akinek tusakodásáról szólhatott volna elhagyatottságában. Emlékei föl rajzott ak, de a régi fájdalomnak is csuk az emléke maradt meg. A régi seb beforrt. Egy kis aranyszegélyes kártya akadt a kezébe. Két uév volt rajta, egy rövid szóval összefoglalva. És e régi seb nem sajgóit meg. AlEGYEDÜL ELISMERT KELLEMES1 IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER. Ferencz József keserüvizet 111
