Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-08 / 19. szám
Huszonharmadik évfolyam. 19-ik szám. SZATMAR Szatmár, 1906. május 8. , TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az igazi iparpártolás. A magyar ipar pártolásáról beszél- nek mindenfelé az országban. Gyűléseken, hírlapokban, magántársaságban mindenütt arról folyik a Szó, hogy milyen jó volna: ha Magyarországnak is volna ipara. Eddig is elég szó esett erről a témáról Itt-ott fel is buzdultak, a magyar ipar azonban még most is csak kezdetleges állapotban van, mert az a pár ember, aki a mozgató szerepet kezébe vette szegény emberek voltak, a nagy tőke mind kiment a külföldre és a külföldi gyáripar nagy produktuma, olcsóságé val a szegény és általában a magyar iparos intelligenciája nem bírta sokáig a versenyt. Mindezideig azért nem volt képes a magyar ipar fejlődésnek indulni. A vagyonos osztály pénzének külföldre való importálása és a magyar iparos intelligenciája volt a mélyreható oka annak, hogy a magyar iparos nem tudott vagyonba terjeszkedni, gyárakat létesíteni. Ehhez a főbenjáró okokhoz csatlakozott még az is, hogy a magyar középosztály vakon követte a mágnásosztályt, ki fiaiból jogászt, hivatalnokot nevelt s a kinek mód adatott ahhoz, hogy fiának földet, pénzt adjon, az egy sem engedte fiait iparpályára, hanem gazdának nevelte, a hol szenvedelmesen tombolt a kártya, az asszonyszenvedély, a lóversenyzés, a nagy úri passziónak soksor észszerűden és indokolatlan költekezése. Most a válság ideje alatt megdöbbenve látta a nemzet, hogy mennyi hivatalnok jelentkezett állás után. A hírlapok, maga a közvélemény mily erővel, mily dehonesztáló szavakkal sietett megbélyegezni az embereket becsületérzésében és há bár sokaknak számolnia kellett azzal, hogy a társaságok diszvalifikálják őket, sokak nem meggyőződésből, nem hazafiságból, vagy azért vállaltak szerepet, mert azt vélték, hogy hazájuknak szolgálatot tesznek, hanem azért vállalkoztak, mert diplomával a kezükben máskép nem tudtak érvényesülni. Most, hogy vizsgákra készülnek fiaink, most a mikor újra megjelennek az iskolai évvégi értesítők és olvasni fogjuk az átlag emberek tanulmányainak vergődését, újból hangoztatnunk kell, hogy a magyar ipar fejlődésében az fontos gátló akadály, hogy nálunk any- nyian a hivatalnoki pályára tülekednek. De a mikor ezt konstatáljuk, eszünkbe jut az a momentum, mely szintén a válságnak egy érdekes eszköze volt s ez a tulipán mozgalom. Nem keressük a politikai okokat, mert azokkal nem is akarunk foglalkozni. Egy azonban bizonyos, hogy az ipari vállalatok felkarolására egy egész ország összetartó ereje szükséges és hogy eredményeket tudjon felmutatni, azt éppen a tulipán mozgalom mutatja. Az iparpártolás eszméjének állandónak kell lenni és hogy állandó maradjon, a tőke pénzesnek, a földes és mágnás uraknak ipari vállalatokat kell létesíteni, kiknek hegyi birtokain az ipari gyártáshoz szükséges természeti erők maguktól, ingyen kínálkoznak. Mihelyt az aristokrácia azzal a valóságos demokratikus szeretettel nézi az iparpártolás eszméjét, hogy iparpártolásával a hazának, polgártársainak tesz szolgálatokat, az ipar fellendül; fel pedig azért, mert az emberek megtalálják egymást, nem keresnek ellentéteket egymásnak s nem is a megkülöm- böztetések áldatlan harcainak szentelik az időt, hanem megkedveltetik a munkát, a mágnás osztály is látva a munka áldásait, ipari vállalatainkhoz szívesen adja a tőkét, mert annak kamatai jóval felül haladják a föld jövedelmét. Az önálló vámterület előkészítésével uj jövőt kell biztosítani az ország lakosságának. Fiaink kenyerét, már most kell biztosítani^ mért hihető, hogy az uj korszak uj alakulását jelenti az iparnak is. Az lesz az igazi ipar pártolás, ha az iparnak is ép, egész embert nevelünk. Ez a rendszer többet ér, mint a szónokló emberek rendszere, de azért a beszéd sem árt, mert mentői többet szólunk róla, annál jobban sietteti a cselekvést, az idő. Nagy feladatok előtt. , A hosszú válság főleg a gazdasági éleiben éreztette káros hatását, mert a válság ideje alatt úgy szólván szünetelt u munka, az emberek idejét a politikai élet hullámverése izgatta, foglalkoztatta. . Most, hogy a kibontakozás mindenkinek óhajtása szerint megtörtént, időszerű még a társadalmi lapoknak is azzal foglalkozni, hogy mikép indúljunk neki a célra vezető, sikeres munkának, melynek nyomában fellendülés várható. Első ilyen munka az, hogy a vármegyék a maguk saját autonómiájuk keretében igyekezzenek saját városaik és községeik érdekeit előmozditani, ipari és kereskedelmi erőforrások gyűjtésével: a gazdasági foglalkozások intenzív reformálásával, piacok, értékesítő intézmények lé? - tesitésével. Az 1917-ben várható önálló berendezkedés mindezekre utalja Magyarországot. Az uj érától hiszszük, hogy megalkotják a' nagyszabású demokratikus jellegit birtokpolitikát, hogy az állam az általa vásárlandó birtoktesteken parcelláztat, föld- tehermentesités által a kis- és középbirtok adósság terhének csökkéntését keresztül viszi. Várja a haza minden polgára azt is. hogy a vizíutak . kiépítésére nagymérvű beruházásokat tesz, azonkívül ád egy programmot,. mely munkát ad és eredményesen hozzájárul az állam bevételek fokozásához, Az ipartörvény revisiója, a tisztességtelen verseny kiirtása, a magánhivatalnokok és kereskedelmi alkalmazottak, valamint a munkás jogviszonyainak rendezése, a gazdasági és erdészeti hivatalnokok nyugdíj és jogviszonyainak rendezése, szaTARCZA. Kézfogó előtt. — Irta: Szabolcsira Mihály.— Mosolyog még, Mosolyog az őszi rózsa, Lesz virág még, Lesz virág a kézfogónkra. Hacsak az ősz le nem tépi Akkoráig, Holnapután ilyentájig. Legalább mi Védjük meg a mi bokrunkat; Kis angyalom, Nyissuk ki az ablakunkat, Nyissuk rájok, s még a jövő- Eszakára: Hagyjuk nyitva ulóljára! Hogyha a mi Édes álmunk borul rájuk : Friss virágot Hoz hajnalra minden Aguk, Sőt a melyik beteg is most: Újra épül, A mi szivünk melegéiül. Úti levelek. írja: Dr. Fischer József. Berlin, 19Ó6. lípril A franciák nem is mondják másképpen, csak „ces terribles Allemands.“ Es ma már mindenfele ez a hivatalos nevök. És mintha megakarnák érdemelni, ezt az elnevezést, a melyet a francia esprit rájuk hajított, most egyszerre szembe kerültek a világ valamennyi nemzetével. A fránciák- kal természetesen . . . Az angolokkal magától. értetődőlég. Az oroszoktól sajnálták a pénzökét; az olaszokat gyűlölik az algecirasi grimaceik miatt. És a végén még talán velünk sincsenek egészen rendben; mert úgy látszik, mintha minálunk egy kicsit szúrásnak találnák azt a rózsa bokrétát, amelyet a császár Bécsbe röpített és a diplomatáink mintha húzogatnák az orrukat annak erős és bántó szaga miatt. A népek pedig mondogatják; egyik tovább adja a másiknak még most hálkan, elfojtva, de már is bizonyos megdöbbent tisztelettel „Ces terribles allemands.“ Én amint itt ülök a magam fried- richätrassei kis szobámban és rendezgetem szerteröppenö impressióimat, amelyek után reggeltől estig szaladgálok, elolvasom jegyzeteimet, amelyeket Otti Giziké és Heinrich Brunner előádásai után készít- ■ getek, magam is ügy találom, hogy a franciáknak igazok van. Már Moltke is érezte ezt. Előre megjövendölte a 20-ik századbeli Németországra vonatkoztatva „geachtet, gefürchtet aber nicht beliebt.“ És amint az ember, keresi kutatja ennek az irigy gyűlöletnek a raisonját, százféle magyarázatra talál.; Kézen fekszik mindjárt az is, hogy a németek hirtelen megnő vése, hatalmas előtörése és imponáló uralma többiek előtt nem valami kedves látványosság. Nem a jelen esetben pláne, mikor minden hatalmi előrenyomulás, minden talpalatnyi terület meghódítása tulaj donképpen elhóditást jelent idegen hatalmak, idegen érdekek elől. A főok azonban még sem ez lehet. Valószínűbb az, hogy kulturájok merev hidegsége bánt bennünket. Aa. a brusquerie, amelylyel a vezetést mindenütt a magukénak tartják, mindenüket szépnek, nagynak, , jónak hirdetik és a mijök van, azt rája kénysze- ritenék az egész világra, Mesterei akarnak lenni egész Európának, tanító mesterei és útmutatói. Kuhurájokban mindenütt az a piros, szilaj német vér folyik pezsegve és feltarthatatlanul, amely mással soha nem vegyül. Egy színes álom van előttük folyton, amely után dacos elszántsággal a maguk izomba és mégis lelkes kitartásával küzdenek és amely tüzes lázba hozza ezeket a nagy izmu, súlyos akaratú embereket ; Európa diktátorai akarnak lenni a szellemi téren és semmi egyebek. És ők hiszik fanatikus hittel, hogy azok lesznek. Sohasem fogom ezt elfelejteni. Az első előadáson vagyok. A nagy teremben, amely zsúfolásig van, komoly csend és az arcokon mindenütt őszinte tanulni vágyás. Brunner Hugó lép le. A német magánjogot adja elő főbb alapvonásaiban, különös tekintettel a nemzeti jogfejlődés idejére. Öreg, összetört ember, meghajolva jár és az arcán ott van a tudósnak az a fáradt blazirtsága, amely már nem talál gyönyörűséget a maga stúdiumában. A keze meg- megreszket, a hangja elcsuklík, á mint magyaráz és beszél lassan, Csendesen alig kivehetőleg. Egyszerre azonban mintha megváltoznék. Mereven odafigyelek és látom, hogy nem Csalódom. Magyarázás közben ahhoz a ponthoz ér, amely-.szerint a német jog lerázza magáról az idegen jármokat és tiszta német lesz; a jogfejlődés nemzeti irányt vesz és felszabadul az idegen befolyások alól. És amint az öreg Brunner ezt magyarázza, egyszerre csak mintha felegyenesednék. Nagy, széles alakja a maga tisztességében mutatkozik- Szép, öreg sáppadt arcéra .ráül valami kis futó tűz és kék jóságos fáradt tekintete mintha meg-megvillanna. A hangja mintha erősebb lenne és kihangzik belőle valami éles riadó- szerű. Elmondja kétszer, háromszor, hogy a német érzés, német gondolkodás diadalmas lett és győzedelmeskedett, elfoglalta a maga helyét, amely őt jogosan megilleti. És még büszkébben tette hozzá, hogy ez a gondolkodás most már elhatol mindenfele, . ott van minden nemzet jogában — és mi többiek hiába tiltakozunk ellene -r- ott van mindegyikünk törvényeiben és intézményeiben. A fiuk tüzesen egymásra néznek, aztán a tanárra. Ugyanazon érzés, a német faj uralma hevíti őket. A másik percben erős lábdobogás tör elő (ez a német studentek éljenzése) Ás amint ezek a nagy szál fiuk felállanak, az egész terem o)yan lesz, mint egy nagy kaszárnya, tele van Rőth Fülöp kárlsbádi czipöraktárát aiániiuk a't. vevo közönségnek mint a Közvetlen a Pannónia* t legolcsóbb bevásárlási forrást. ....... |f* — ... Szálloda melletti |i Ml * 1 Szatmár és vidéke legnagyobb csdpőraktéra. MjecíIí BKEZTEK !!! a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri-,.női- és gyermek valódi cltevro és box bőrből készült czipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.
