Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-01 / 18. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. ELŐFIZETÉS AZ ARA: ===== Negyedévre I kor. 50 fill. Egész évre -. . . 6 kor. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára •. 18 Községek, községi jegyzők éa néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Mervai Jánas kinyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik az. alatt = TKT.v.pnTj-azÁ rvr : 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. ===== HIRDETÉSEK ===== • hf kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fiivétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Hirdetések díjjal előre fizetendők. A társadalom legnagyobb baja. A társadalmi közélet sok sajgó sebtől vérzik. Az emberiség istene: az Én, aki az ambíciója útjában áll, az ellenség, a kit ha lehet elnyomni áská- lódással, rágalommal, azt elnyomja. A nagyra vágyás az emberiség legnagyobb, legszenvedelmesebb baja. Mindent az énért, mindent a magamért. Ez a jelszó. Ez üti ki a falatot embertársam kezéből, ezért törünk, ezért kapaszkodunk. Ha még a nagyravágyás a szivet csak a képesebb ember keblében dobogtatná, ha kiválóságaink után remélhetnénk az előnyt, úgy jogosult volna: a mai jelszó. Ámde javarészt nem igy van ez ma. A tehetős emberek pénze előre tülekedik. Előljárnak mindenütt. Utánunk jön egy másik tábor, a kiknek nincs meg az a pénzük. Nincs egyebük jmint a nagyravágyásuk. De ez aztán ;nagy. Tulon-tul nagy, mely lerombol mindent. Előbb az életkedvet, a nyugalmat, később az ambíciót, végül a családi életét, mely bármilyen kedvvel indult harcnak, sokszor a leggyávább módon meghunyászkodik egy buta fegyver, egy revolver előtt . .. Egy-egy tragédia oly hangosan kiabál előttünk, a szemünk előtt, hogy felocsúdhatnánk vétkes könnyelmüséTAR.CZA:--»—«fOOO—li oA sárga tengeren. Irta: Barátosi Balogh Benedek. Singapore olyan, mintha egy óriási kert volna. A khinai utcák egymásra zsufc'D házait kivéve az egész város a jókora .szigetet elborító pálmaerdők árnyékában fekszik. A várost a múlt század elején Apitették a franciák; ma szabad kikötő s Jakói fele részben khinaiak, fele részben et^épaiak, főleg angolok és franciák. A va'rost keresztül szelő csatornán akár Sangh áiban, ezrével álltak a khinai bárkák még több ezernyi lakójukkal. A piszok nem 01V «agy itt; az európaiak szigorúbban ve szik a tisztasági rendszabályokat és a te tiger dagálya naponként kétszer söpri el ,\ hulladékokat. A várost felséges sétautak szelik keresztül-kasul, gyönyörű pálmasoi 'okkal szegélyezve, kö- zötiük az angolok ji.Uéktereí foglalnak helyet. Modern épiile.tekben is gazdag a város s a csatornán .csinos kis lánchíd vezet keresztül. A talaj végtelen mradves. Az egyen- liiö közvetlen szomszé«Haágában lévén, a meleg is elviselhetetlent- Növeli a rossz hatását a levegő túlságos páratartalma, mely nem engedi az izzad ságot elpárologni. Pedig az ugyancsak szakiad az emberről úgy, hogy a hirtelen támvadt esőnek nem günkből. Nem tesszük. Elolvassuk, elfelejtjük és ha a Szabóék gyerekén bársonykabátot látunk, a miénknek selyem mellényt és arany órát veszünk. Ha a szomszédunk elmegy, hogy meggyógyuljon a csuzi vagy a révfülöpi partokon, a mi családunk Osztendébe vagy Karlsbádba megy. Nincs ember, a ki a másik egyszerűségét, egyszerűséggel szárnyalná túl. Mi nem az egyszerűt követjük, hanem a nagyravágyást szárnyaljuk felül. Nyomorúságainknak az oka az, hogy a pénzzel könnyen bánunk, mert nem ismerjük a munka nehézségét. A munka hiányt azt megérezzük, arról oly sokat panaszkodunk és jajgatunk, de a munka nehézségét azt semmibe se vesszük, mert a munkának nincsen elég becse. Nálunk vannak emberek, akiknek könnyen jön a pénz. Nem kell, hogy a fülük búbját megmozgassák, kitermi az édes anyaföld, vagy más dominium. Ezek könnyen költhetnek, van miből. Jó is, ha nem rakják élére a forintokat, tőlük él a kereskedő, az iparos. A középosztály után még sivárabb volna a panaszkodás, iparosaink és kereskedőink részéröl, mint jelenleg, mert tisztelet a kivételeknek, a hivatalnok és a proletár világ, úgy is csak hitelbe vásárol, a mi érthető is, akkor, mikor a rossz gazdasági esztendők alatt megváltozott drága élelmi cikkekre kell a kicsiny fizetés. A bajt nem látják, vagy nem akarvoit mit áztatni raj’unk. Csak az esteli hűvösebb szellő hoz némi enyhülést az emberre, amikor aztán megtelnek a vendéglők és játszóterek a nappal szobáikban rejtőzködőkkel s foly az élet, pezsegve egész reggelig. Éjjel élnek a jobbmódu emberek s nappal alusznak a szellős. szobákban, melyeknek levegőjét a piafontra függesztett függönyszerü legyezőnek folytonos ide-oda himbálása tartja mozgásban. Külön embereket tartanak erre a meleg földövön, akik kívülről egy csigán átfutó kötél segélyével mozgatják a legyezőket. Azt hiszi az ember, hogy harangoznak. Még a templomokból sem hiányzik ez igazán megfizethetetlen találmány. Egy gazdag, öreg angol kereskedővel jártam itt egyik alkalommal. Végigmutogatott mindent s mikor befejeztük a pagoda körüli utunkat, igy szólt hozzám: „Megmérhetetlen kincs van itt még ma is fölhalmozva, de egy százezred részét sem éri meg annak, ami csak egy félszázaddal ezelőtt itt volt. Az a sok drágakő a kápolnák oldalaiban ma csak olcsóbb, harmad-negyedrangu kő vagy egyszerűen üvegutánzat. Az arany- és ezüst-oszlopok csak tűzben vastagon aranyozott dolgok, a torony falain levő arany pedig alig egy milliméter vastag. Az eredetit ellopták az apáink mind, ezt az utolsó évtizedekben teremtette újra a rajongó vallásosságu nép. Csak a tető aranykoronája a régi és igazi, így van kérem ez mindenütt, nem csak itt. Nekünk már nem maradt mit ellopni.“ Igazi angol cinizmus. ják észrevenni, de főleg nem akarják reparálni. Hirdetik az egyszerűséget, csak azért, hogy annál kirívóbb színben tündököljön a nagyravágyás. Igazán nevetni kell, mikor egyszerű mulatságökon ott fénylik a sok selyem, a sok ékszer. Igazán bosszankodni kell, mikor a lapok az ő örökös témájukkal előhozakodnak tavasz táján, hogy a hazai fürdőket pártolja a közönség és az a tapsoló helyeselő közönség siet ki a külföldre, mert oda hajtja a nagyravágyás. Ezen kellene már változtatni, mert hoyá-tovább epidemikus jelleget ölt e társadalmi betegség. 1 Még mindég lehet a bajt reparálni. Péjiz nélkül, de.annál több akaraterővel. Ha egyesületek tudnak alakulni mindenféle jogcímen, miért nem tud liga alakulni a „Természetes Emberek Társasága“ címén, mely annyit tehetne hazafias, társadalmi téren is, hogy munkálkodása folytán eltűnne az a sok panasz, mely az emberek szivét nyomja. * És elmondtuk ezeket, mikor tavasz Jöttével újra megjönnek azok a hirdessek, melyek 1 magyar közönséget a külföldi fürdőbe csalogatják színes üzleti nyelven. A magyar orvosok kötelessége, hogy a kikhez beszélni tudnak, beszéljenek lelkűkre Hála Istennek Magyarországon van elég természeti kincs, vannak fürdőink, melyek a beteg embert testben-lélekben Újabban az angol kormány nem is tűr meg ilyen dolgokat. A pagoda újra nyer vissza valamit régi fényéből, mert a zarándokok mindenike hoz bár egy aranylapocskát a pagodára. Ezeknek száma pedig meghaladja évenként a százezret. Napokig imádkoznak a földön csúszva egyik kápolnától a másikig, egyik istenszobor elöl a másik elé. Mondanom sem kell, hogy a koldusok mily nagy számban vannak ide Összeggyülve. Mindeniknek megvan a maga állandó helye, honnan mint leshelyről támadnak az emberre, megcsonkított vagy förtelmes sebekkel borított tagjaikat nyújtogatva felénk. Oly borzasztók ezek, hogy még a hajóorvos is összerázkódott ez iszonyú fekélyek láttára. Később hallottam, hogy nagyrészük felragasztott sebeket hord, melyeket este szépen eltávolít és vigan él az összekoldult pénzből. A birmánok hatalmas, szálas nép, széles vállakkal és csípővel. Arcuk is szép, megnyerő. Villogó fekete szemükben sok érzés és - értelem tükröződik. Ruházatuk, tekintettel a forró égövre, igen egyszerű. A kulik egyetlen ágyékövet hordanak s testüket tetoválják. A jobb módúak fejükön nagy turbánt, könnyű, fehérszövetü, zsinóros kabátkát és egy övükre csavart tarka szövetdarabot hordanak, amely úgy néz ki, mint egy szoknya. A nők viselete is hasonló, de a csípőjük körül csavart szövet lenge, finom selyem és úgy van fölerösitve, hogy minden lépésüknél föl- nyilik és látni engedi szobortökéletességü tagjaikat. meggyógyítják. A gazdagot azért, mert hazájának gyarapította jövedelmét, a szegényt azért, mert a ifiig magát meg- gyógyittatta, erőt szerzett magának arra, hogy újból életerővel kezdhesse a munkát, ne kelljen azon panaszkodni, hőgy egészsége visszatért, csak a lelke 'lett beteg, mert az adósság gondja őríi. A választás. Az országgyűlési .ké p v i s u I ő- v á 1 ti s z t ú 3 tegnap ment végbe, s miután más jelöltre nézve ajánlás nem adatott be, uz egyedül jelölt dr. Kelemen Samu megválasztott képviselőnek nyilváníttatott.. Pont 8 órakor d. e. nyitotta meg a választási eljárást dr. Fejes István választási elnök, 8 hívta fel a városháza erkélyéről a választó közönséget, hogyha jelöltet akarnak állítani, az ajánlást fél 9 óráig nyújtsák he hozzá a városházán a közgyűlési. teremben ; d. e. fél 9-ig más ajánlás nem történvén, elnök a választási eljárást befejezettnek jelentette ki és uz egyedül ajánlott dr. Kelemen Samut megválasztott országgyűlési képviselőnek nyilvánította, a mit a városház erkélyéről is kihirdetett a nagyszámban megjelent választó közönség előtt, a kikhez aztán a megválasztott képviselő tartott gyakori j éljenzéssel kísért lelkes köszönő beszédet. A mandátumot 9 órakor adta át a választási elnök a választási helyiségben á képviselőnek, lelkes szavakban mutatván rá a.szép kitüntetésre, mely polgártársai részéről érte és jelezve a kötelességekét, a melyek ezen kitüntetéssel járnak. A képviselő könnyekig meghatva köszönte meg az öt ért egyhangú bizalmat, s a mandátumot átvévén, ünnepélyes Ígéretet tett, hogy szívvel, lélekkel törekedni fog a hazának és a városnak mÜ- ködésével hasznára lenni. Ezzel a szép aktussal nyert befejezést a választás. mely A birmán nők nem küzdenek az emancipációért. Teljesen egyenrangúak a férfiakkal s ami tán sok irigyet kelt nálunk, — ők udvarolnak a férfiaknak s ők kérik meg férjük-uruknak. A többnejüség szigorúan tilos és a válás is nehéz. Rendkívül vallásosak és maradiak móg a fiatal nemzedék is, kikbe a papok — mint a nemzet ősrégi tanítói beleverik a bigottságot. Nemzeti öntudatuk abban merül ki, hogy ősrégi műveltségükkel dicsekednek; tán az egyetlen nép, mely nem törődik a hazájával s jórészt nem is tudja, mit • jelent ez a fogalom. A dolgot sem nagyon szeretik; ha van egy falat ennivalója, nem megy el dolgozni még a legszegényebb kuli sem. A vidám mulatozás, dal, zene és látványosság az, amiért mindenbe képesek s ami egyedül képes őket kihozni békavérükből. A forró napot átalusszák, vagy elheverik, hogy az egész éjszakát sétálás- sal és mulatozással tölthessék. Ipari téren alig termelnek többet, mint a mi éppen kielégíti á mindennapi szükségleteiket. A földművelést a vidéken elég odaadással űzik I a gyapot és rizs a főtermékük. Ez utóbbi, a világ legelső rizse; az az áttetsző rizs, melyet' asszonyaink annyira szeretnek, túlnyomó részben innen kerül ki. Évi rizskivitelük 100 -150 millió koÍ 1 róna értéket képvisel. Egy vasúton telt kirándulásunk alatt láttam, hogy a mezei munkásoknak legalább fele hindu és khinai volt. Ró th Fülöp kárlsbádi czipöraktárát ajánljuk a t.vevő közönségnek mint a *^i Közvetlen ít PcLnnoniSb legolcsóbb bevásárlási forrást. — Szálloda mellett! Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. JHfiGEBKEZT?£K!if a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri-, női- és gyermek valódi chevro és box bőrből készült czipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben
