Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-11-07 / 45. szám

SZATMAR ES VIDÉKÉ. sikerülne az Alföld nagyobb területeire kiható állandó háziipari vállalatokat te remteni, melyek arra az időre nyúj­tanának a családok százainak — mert hisz egyelőre nem lehet még ezerekről szó, ez csak fokozatosan történhetik •— rendes keresetet, mikor a mezőgazda- sági munka a lakosság nagy tömegei számára szünetel: gyorsan megváltoz­nának az aranykalászos rónák népének gazdasági viszonyai és ezzel egyúttal hatalmas lépést tehetnénk előre a nem­zeti és kulturális haladás terén. Hatósági mészárszékeket! A hús drágaságáról, a nép nyomo­ráról, a középosztály tengődéséről bizo­nyára nem kell beszélnünk. Nem kell ar­ról sem Írnunk, hogy a mindennapi ke­nyér megszerzése mily határtalan gondot ad mindannyiunknak s ha fáradságos munkánk után felvettük robottunk bérét, bizony-bizony alig telik betevő falatra. Nem telik, mert a közönség tétlenül nézi, hogy mint dolgoznak az ő érdeke ellen, nem telik, mert miattunk akár a házunk ablakát is kivehetnék. Erezni fog­juk, hogy kutya hideg van, de miért ? Arra bizony nagy nehezen tudunk majd megfelelni. Épen igy vagyunk a hús drágasá­gával is. Sopánkodunk, sírunk, hogy igy meg úgy nem telik már húsra való, mert olyan méregdrága, akárcsak az orvosság. Dehogy a bajnak a forrását kutatnánk, az bizony eszünkbe se jut. Végre Budapest megnyitotta az első hatósági mészárszéket s a dicsérendő pél­dát követték Kolozsvár és Arad. Mind­három helyen kitünően bevált az uj in­tézmény. A lóhus, melytől érthetetlen okok­ból annyira idegenkedtünk, igen ízletes­nek bizonyult s mind a három helyen a leghamarabb fogyott. A marha és sertés hús és ez igen jellemző — nem örvendett oly nagy kelendőségnek. Miért? Azért, mert a hatósági mé­szárszékekben a marha és sertéshúst csak alig egy két fillérnyivel adták olcsóbban, mint a többi mészárszékben. A népnek pedig ez drága. De hát eddig nem volt drága ? — kérdezi majd egynémely olvasóm. Eddig még a napszámos családjának a konyhá­ján is főtt hús, ha nem is mindennap, de legalább is minden másnap s ma bizony a középosztály ünnepet ül, ha jóllakhatik hússal. A rövidlátó ember, a hebehurgya nem sokat gondolkozik s üti, szidja a mészá­rost. Mert ki is volna a hús drágaságá­nak az okozója, ha nem más, mint a mé­száros. Összeálltak ketten-hárman, hozzá­juk csatlakozott a város többi mészárosa s megszületett a — kartell. Nem a kartell, nem a mészárosok érdekszövetsége okozza a hús drágulását, hanem mezőgazdaságunk egyik fontos tényezőjének elhanyagolása. Nem törődünk a legelőkkel s min­den talpalatnyi földet — a németeket utánozva s jegyezzük meg mindjárt, hogy elég helytelenül és rosszul utánozva — mezőgazdasági célokra használunk fel. A legelők mind összébb és összébb szorulnak, a gulya és csorda a kicsiny területen meg nem élhet, ezt belátja — fájdalom későn 1 — a rosszul gazdálkodó földmives is s akarva, akaratlan abban- hagyja az állattenyésztést, egyik fontos jövedelmi forrását. Az élelmes idegenek ezt észre is ve­szik, behajtják ezerszámra a barmot, a sertést és meggazdagodnak a magyar nép, a szegény nép fillérein. A hús drágaságának egyik legköz­vetlenebb, de épenséggel nem a legelső és legfontosabb oka a tavalyi takaimány- hiány. A szegény ember, a kisgazda 2—3 barmának nem tudott elegendő takar­mányt adni, mert annak ára oly magasra szökkent, hogy többe került volna a ta­karmány, mint az az ár, melyet magáért a baromért kaptak volna. Ez az egyik ok, mely mindannyiunk­nak szemébe ötllk. A másik okról már föntebb is meg­emlékeztünk. Ez a fontosabb és ez az igazi oka a hús drágaságának s előidézője a takarmányhiánynak. Ha gondoskodnak legelőkről, lesz takarmányuk is s barmai­kat sem kell időnek előtte eladogatni. A mészárosokat a jelen viszonyok kényszerhelyzetbe kergették, ók drágán kapják a húst s ezért adják drágán. Ne nézzük őket rossz szemmel, a mészárosok azt a kevés mennyiségű húst, amit kap­nak — s ezt a számok bizonyítják I — vagy nyereség nélkül vagy épen veszte­séggé adják el. Azok pedig, kik nagyobb h ússzál litásra kötelezték magukat, meg épenséggel. tönkremennek. Fontos kívánni valónk az állatte­nyésztés föllenditése érdekében is annak a szokásnak a meghonosítása, hogy az egész­séges marhának nyolc hetes korán túl és hároméves korán alul való levágását egyáltalán tiltsuk el. A hús drágaságának egyik crök- kentő eszköze a községi legelők meghonosítása. Amig ezt a czélunket el nem érjük, nyissuk meg mi is a hatósági mészárszékeket, a városi tanács pedig le­gyen rajta, hogy mindenfajta nehézségtől, akadálytól óvja meg ennek az intézmény­nek életpeléptetésér. Igyekezzék azon, hogy ne csak a lóhust, hanem a marha és sertéshúst is olcsón mérhessék ki a a hatósági mészárszékekben. Ott végezzük, a hol kezdtük: — Hatósági mészárszéket I Apróságok. Nugy László tehát n fői-páni esküt le tette. Mikor olvastam az erről szóló hirt, eszembe jutott a nagyhangú közigazgatási és koáliciós ellenzék, a mely hetek óta fújja a harci riudót és ily komikus módon hagyja magát lefőzetni. Uraim I ne mérgelődjenek, mert ez igazán kncagni való. Lesznek majd hangzatos cikkek fent is, lent is, a tegnapi vármegyei közgyűlés­ről, a melyekben ez is, az is, megkapja a hazaáruló cimet stb. — pedig hát csak annyi törvénytelenség történt, hogy egy 10 órára összehívott közgyűlést pontbun 10 óra­kor nyitottak meg. Bögre ur a hasát fogta, úgy kacagott, mikor meghallotta, és egy jó fertály órába került, inig annyit kitudott mondani: .No ez remekül sikerültI“ És kérem, a megbotránkozást fokozza, hogy ezen aktusnál a főjegyző, a 60-as bi­zottság és a gróf Károlyi István alispánje­löltje vitte az egyik főszerepet. Úgy látszik, a gróf urnák az ő alis­pánjelöltjeivel egyáltalán nincs szerencséje. Igaz, bogy az egyikkel nekünk se volt. — No hiszen, lőttek az alispánságnak I — dörgi egy nagypipáju — Abcug Ilo vay Aladár! mától fogva ez lesz a jelszó. — Fütyöl az rátok, meg az alispán- ságra — ingerkedik vele egy Nagy László párti — 100 virzsinába mernék fogadni, hogy nem sokára főispán lesz. Nem egyszer hallottam mondani, mi­kor Nagy Lászlóról volt szó, hogy több esze van, mint az egész vármegyének. Ez lehet igaz, lehet nem, de hogy több esze zan, mint a vármegyei ellenzéknek, azt a tegnapi ügyes sakliuzással megmutatta. Jókorább keljenek fel, hogy az ő eszén túljárjanak. * Képzelem, milyen gyönyörűséggel dör­zsölhette a kezeit KrietóíFy, mikor a sür- gönyi értesítést megkapta. — No ez jó választás volt I — mond­hatta magában — Ütöttem rajtuk egyet, mikor a helyemre kinevezlettem, s most ez a Laczi még meg is dupplázta. Demetrr. HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy fél iv melléklet van csatolva. — Főispáni instaláció a megyé­nél. Szaimárvármegye újonnan kinevezett főispánja Nugy László, tegnap délelőtt tette le hivatalos esküjét, mely alkalomból rendkívüli közgyűlés volt egybehiva. Az es­kületétel alkalmával az egybegyült bizott­sági tagok íülsiketitő lármával fogadták a belépő főispánt, ki alig pár perc alatt le­téve az esküt, ott hagyta a termet. a mely­ben minden oldalról heves kifakadások vol­tak hallhatók a főispán ellen. Délben egy órakor az uj főispán tiszteletére 200 terí­tékű bankett volt. A vármegyei közigazga­tási ellenzék délután 4 órakor szűk társas- ebódet rendezett gróf Károlyi István tisz­teletére, amelyen városunkból Dr. Kelemen Samu orsz. képviselő vezetése alatt számo­sán jelentek meg. A vármegyei bizottsági tagoknál általános az elégületlenség és félő, hogy ez csak erőszak útjára tereli majdan Őket. — Bä lesz alispán? Lapunk múlt számában említettük, hogy kik az alispán jelöltek. Újabban a jelöltek száma megsza­porodott, mert D o m a h i d y Viktor volt országgyűlési képviselőt, J é k e y Zsigmond volt országgyűlési képviselőt, Jé key Sán­dor fehérgyarmati főszolgabírót és Dr. Schőnpflug Richárd vármegyei tiszti főügyészt is emlegetik jelöltként; természe­tes dolog, hogy ez mind csak találgatás és combinátio, a miből sokszor ép az tud leg­kevesebbet, a kiről szó vun. — Halottak napja. Mindenszentek estéjén koszorúktól volt díszes és ezernyi gyertyalángtól ragyogott a temető. A te­mető lakóinak itt hagyott hozzátartozói igy akarták kifejezni elhunyt kedveseik iránt a síron túl is élő szeretetüket Este hét éra­kor, kilenc órakor és halottak napján reg­gel öt órakor megszólaltak a templomok összes harangjai, hogy imára hivják föl az élőket a holtakért. Mindenszentek délután­ján litániát, este pedig szent beszédet tar­tottak a székesegyházban. A templomban Tóth József a temetőben pedig dr. Csókás Vidor beszélt. Halottak napján gyászmNéket mondottak a megholt hivek lelke üdvéért. A szatmári gör. kaih. temetőben halottak napjának estéjén szintén volt szent beszéd, melyet Hubán Gyula lelkész tartott .az egybegyült hivek előtt. A szatmárrészi ev. ref. temető is ki volt világítva. — Eskütétel. Dr. Mayer Béla, a szatmári egyházmegye uj püspöke, e hó 4-én tette le Bécsben őfelsége kezeihez az ünne­pélyes esküt, a mely ulkaloinmal jelen volt Csekonic9 gróf, zászlós ur és Lukács György vallás és közoktatásügyi miniszter. Az eskü­mintát Vértesy Géza miniszteri tanácsos ol vast a fel. Eskü tétel után a burgban rövid kihallgatás volt. — Szerenád. Azon alkalom bél, hogy Kiss Zsigmond helybeli honvéd dán dá rparancsnokot őfelsége tábornokká léptette elő, a m. kir. honvéd zenekar e hó 4-én este szerenáddul tisztelte meg. A szerenád alatt n honvédbanda szebbnéi-szebb magyar nótákat adott elő. — Rendjel adományozás. A ki rály Brázuy János mezőpetri-i római kat- holikus plébánosnak emberbaráti és népne­velési téren szerzett érdemei elismeréséül a Ferenc József rend lovagkeresztjét adomá­nyozta. — Csillaghullás. A király f. évi november hó elsején Káin ay Géza Il-od osztályú honvédszázadost l-ső osztályú szá­zadossá, Kulcsár Károly és Böhm Miklós főhadnagyokat másodosztályú századosokká, Buday Aladár, Arendorfer Gyula és Hedry Béla hadnagyokat főhadnagyokká, Kalós Jó­zsef, Scherer Károly és Füzessy Zoltán had­apród tiszthelyetteseket hadnagyokká lép tette elő. — Hangverseny a színházban, A szatmári Dalegyesület Zeneiskolája e hó 4-én nagyszabású művészi hangversenyt ren­dezett a városi színházban, nagyszámú és intelligens közönség jelenlétében. Az előadott műsor a zenetudomány oly nagy fokán ál­lott, mely a legkényesebb művészi ízlést is teljesen kielégítette. A zeneiskola két derék művész tanára Füredi Sándor és Ben kő Miksa szinte vetélkedtek abban, hogy nagy művész tudásukat belevigyék az est sikerébe, ebben a művészi vetélkedésben méltóan ki vette a maga részét a honvédzenekar és ezzel derék fiatal karmestere Kövér Dezső, ki ezúttal is igazolta finom zenei tudását és azt, hogy méltó arra, miszerint a reábi- zott honvédzenekarnak vezérlő embere le­gyen, A műsor' minden egyes száma elra­gadta a közönséget s az előadó művészeket szűnni nem akaró tapsokkal honorálta. Mi kor a műsor véget ért, a jelen volt, közön­ség csak azt sajnálta, hogy már vége sza­kadt azon pompás mü élvezetnek, a mely­ben részesült. Minden tartózkodás nélkül registrálhutjuk, hogy a három szereplő mű­vész ez este igazán hódított, mégjobhan meghódította maga iránt városunk azon közönségét a mely a zeneművészetnek ba­rátja. Azért ízlésében bizonyára nagy ré­szük van azoknak is, kik ezt össze hozták s főleg Dr. Yajay Imre elnöknek, ki fárad­hatatlan buzgalommal igyekszik a Ddegy- let Zeneiskolájának mentői nagyobb közön­séget szerezni s ez által városuuk Zene élé- tét olyan tökélyre fejleszteni, mely csak büszkeséggel töltheti el azokat, kik a ma­gasabb zene tudománynak barátai és tisz­telői. — Eljegyzés. Márkust Zoltán, a szatmári Pannonia-szálló igazgatója, Márkusz Márton bérlő fia, e hó 2-án váltott jegyet Nagy-Váradon Schiller József nugy ven­déglős kedves leányával, Sárikával. — Oyáizir. Alólirottuk úgy a ma­guk, valamint az összes rokonok nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy a felejthetetlen legjobb anyu, testvér, só­gornő, anyós, nagyanya és rokon özv. K a t z Jukubné szül. Deutsch Sarolta folyó hó 2-áu este fél 11 órakor áldásos élete 62-ik évében rövid szenvedés után elhunyt. Sze­retett halottunk porrészeit vasárnap, folyó hó 5-én délelőtt 10 órakor fogjuk Szatmár­németiben örök nyugalomra helyezni. Mis­kolc, 1905. november hó 3-án. Áldás em­lékére, béke poraira! Mariska, férj. László Adolfné. Hermina, férj. Fejes Ltvánné, Kürti Dezső dr. gyermekei. Deutsch Zsig­mond özv. Klein Mórné Deutsch Joszefin, Darvai Arthur dr. testvérei. Kürti Dezsőné Sző’>e Zseni menye, Fejes István dr., László Adolf vejei. Katz Ferencz, Tanódy Márton, dr., Friedman Bernát sógorai, özv. Gutl- inunn Duvidné Katz Eszter, Katz Ferenczné Wei.8z Ida, Jakoby Dávidné Katz Ida, özv. I Katz Izsákné Groszmun Regina sógornői, László Imre, László Eruő, Fejes Ilona, Fe­jes Erzsi, Fejes Mariska, Fejf-s János, Fejes István, Fejes Margit, Kürti László, Kürti István unokái. — Halálosások. E hó 1-én délelőtt. 10 órakor városunk egy régi ás munkás polgára hunyt el Joó László órás é* ékszerész személyébon. Több évtizeden át volt az. illetőnek a helybeli pucon elsőrangú és jó hírnevű üzlete, a melyet munkássága, szolidsága és becsületessége emelt olyan hír­névre, mely vidéken ritkítja párját. Hutvan- három éves korában hunyt el egész rárutlu- uu! u derék polgár, kinek halála városszerte részvéttel találkozott. — Dr. Wolken­berg Károly szinérváraljui ügyvéd a napokban Szinérvárnlján 76 éves korábun meghalt. — Adomány, özv. Katz Jakubné sz. Deutsch Súrolta halálu alkalmából a család­tagok „koBzorumegváltás“ címén a helybeli izr. népkonyhának 100 koronát adományoz­tuk, a melyért fogadják hálás köszönetün- két. A népkonyha elnöksége. — A szanatóriumi ügyek előhar- COsai. A József kir. Herceg Szanatórium Egyesület most kiudott egyleti értesitőjében a Szanatóriumi Lapokban sorozatos közle­ményben megkezdi azoknak a lelkes urhöl- gyeknek urcmásu bemutatását, akiknek nagy­sikerű munkája révén terjed ez a szép em­berbaráti akció. Elsőül Lnsszberg Rudolf grófnő (Győr), Des Echerolles Krusper Sán- dorné (Nagyvárad) és Sternberg Albertné (Hatvan), arcképeit mutatják és méltatják a szegénysoreu tüdőbetegek érdekében kifej­tett működésüket. Az embrszeretetnek li­gája folyton erősödik 9 nem alaptalan u re­mény, hogy az egyesület nagy sikerrel fog lenni a szegéuysorsu tüdőbetegekért. — Koszom megváltás. Dr. Tanódy „Koszorumegváltás“ címén sógornője özv. Katz Jakabnéért 20 koronát ajándékozott u népkonyhának, melyért fogadja hálás kö-é szünetünket. A népkonyha elnöksége. — Előleges színházi jelentés. Tisztelettel értesítem Szatmár-Németi sz. kir. város és vidéke nagyérd. közönségét, hogy Operette-, dráma-, népszínmű- és víg­játéki színtársulatommal előadásaim soroza­tát 1905. évi november hó 17-ikén u in. kir. 12-ik honvéd-gyalogezred zenekarának közre­működésével megkezdem Első előadásul színre kerül: Bacsányi Történelmi színmű 8 felvonásban. Irta Fényes Samu. Társulati névsor: Művezető, rendező Rajz Ödön. Operett rendező Tisztái Miksa. Ügyelő Hegyesi Nándor. Nők: Harkányi Gizella eoubrette-éne \ kesnő, Kállai Kornélia énekesnő, Kerényi Adél coloratur-éneke9nő, Dörner Irén ILod énekesnő, Radnai Zsuzska nuiva, Ridó Rózsi drámai hősnő, Jászai Olga drámai szende és ■„ társalgási, Rónai Hermin anyaszinésznő, Szi­lágyi Etel vígjátéki és operette-komiku. 4 Láng Juliska, Dévai Boriska, Jánosi Vilma, Rajz Irén, Kövesdi Juci, Tisztái Mari, Kiss Eszti, Mikei Rózsi, Kolozsvári Blanka kar­ós segédszinésznők. Férfiúk : Rajz Ödön jellein- és apaszi-’ nász, Váradi Márton bariton- és népszínmű- ; énekes, Csáki Antal tenorista, Borsodi Fe­renc hősszerelmes, Kiss Miklós lírai szerelmes, Tihanyi Vilmos eiheder-szinész, Tisztái Mrksu komikus, Szőreghy Gyula operette-buffó Kré- mer Sándor kedélyes apa. Bánfalvi Zsigmond ifj. Fehérvári József- Hegyesi Nándor Réti f István Szabadkai József Balogh Béla Vécsei i Emil Szabadkai Miklós Antal Lajos Kar- és j eegédszinészek. Fehér Mátyás ruhatáros, Gurui Ferdi- : nánd szertáros két segéddel, Fürös. Zsigmond szinházezoiga. Szinrekerülő újdonságok : Operettek; Bolygó görög, János vitéz, Apajoune, Fecski- 1 fészek, Gül-Baba, Huszárvér, Legvitézebb lm- j szár, Mulató istenek, Ninette lakodalma, Dán- \ cigi hercegnő. Granadái vőlegény, Kis kofa, ) Drótostót, Fecskék, Bőregér, Hüvelyk Kata, ’ Fatinicu stb. Énekes vígjáték és népszínművek : Ku- koricu Jónás, Csöppség, Soprt-lovagok, Se- >j lyembogár, őrmester ur, Az anyuföld, Mavcsu, az ezred leánya, Ördög bibliája. Nagyapó, Huszárcsiny, Ezres bunkó, L számolás stb. Színmüvek és vígjátékok: Bizánc, Bo-. 1 szorkány,Három Ajux, Bacsányi, Az emigráns, Killikrankie herceg, Ideges nők, Ifjúságunk, Kolibri mama, Az udvari tanácsos. Bérlet hirdetés. Egész sziniévudrn, 1 minden előadásra, alsó- és középpáholy 600 korona. I-ső emeleti oldalpáholy 450 korona. Táuilásszék 150 korona. Körszék 105 ko­rona Zártszék 90 korona. Felkérem az igen tisztelt múlt évi © bcrlőközöoséget, kegyeskedjék bérletlielyeik iránt — f. hó 5-ikétől f. hó 7 ikéig délelőtti 10 órától 12 óráig a színházi irodában, hol személyesen intézetnél a bérlet-eszközlést— < iutézkedni, hogy azontúl újabb bérlők igé­nyeit lehessen teljesíteni. Tisztelettel Krémer Sándor a szatmári szinikeríllet igazgatója. Folytatás a mellékleten.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom