Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-14 / 11. szám

SZATMÁR és vidéke. ii-én a tiszti főügyész és gazdasági taná­csos bevonásával megtartott tárgyalásokon Vig Albert iparoktatási főigazgató úrral egyeiértöleg megállapítottuk a városunk­ban tervbevett állami ipari szakiskola fel­állítására vonatkozó szerződés feltételeit. A tárgyalásokat a bizottsági közgyűlés 270/904. kgy. számú határozata alapján folytattuk s ehhez képest a helyszínén több telket is kijelöltünk az iskola czél- jára úgymint az istvántéri Madarassi-féle telket, a vesselényi utczai, ev. ref. egyházi tulajdont képező telket, a kölcsey-utczai Kolozsváry-féle telket s a város tulajdo­nát képező árpád utczai 2ta —23 számú telket, azonban a főigazgató ur egyedül az utóbbit tartotta alkalmasnak az ipari szakiskola végleges elhelyezésére. S mi­után a T. közgyűlésiül felhatalmazást nyer­tünk más alkalmasabb telek hiányában ezen árpád-utczai teleknek felajánlására is, a szerződést erre nézve köiöttük meg. A város részéről a szerződésbe a telek áten­gedésén k Ívül még azon kötelezettség foglaltatott, hogy a város közönsége a köz­gyűlés által ösztöndíjakra megajánlott évi óooo koronával járul hozzá az intézet fel­állításához és fenntartásához. Ezzel szem­ben az állam köteles két év alatt az ipari szakiskolát a saját költségén felépíteni s megfelelő tanműhelyekkel felszerelni s az iskolát fenntartani, sőt az első évfolyamot már ez év szeptemberében megnyitja s a következő évfolyamokat 4 év alatt foko­zatosan kifejleszti. Ideiglenes tanterem és műhely czél- jára legalkalmasabbnak látszott veselényi- utczai régi elemi iskola épülete, melynek kibérlése iránt a megfelelő lépések meg- tétettek. Az idő rövidsége miatt nem lehetett a szerződést megfelelően előkészíteni, hogy a bizottsági közgyűlés elé tárgyalásra ke­rülhetett volna, de mert ingatlan községi vagyon elidegenítéséről is van szó, a szer ződés a községi törény 110. §-a értelmé­ben külön e czélra összehívandó rendkí­vüli közgyűlésen lesz tárgyalandó. Ugyanazért tisztelettel indítványozom, hogy ezen rendkívüli közgyűlés határide­jét folyó 1905 évi márczius hó 23-ikának délutáni 3 órájára kitűzni méltóztassék. Van szerencsém továbbá a T. bizott­sági közgyűlésnek bejelenteni, hogy meg­bízatásunkhoz képest f. évi február hó 28-ikán küldöttségileg adtuk át Kossuth Ferencz országgyűlési képviselő urnák a város díszpolgári oklevelét. A jelentést közgyűlés tudomásul vette. Megválasztotta árvaszéki kültagnak Bölönyi László és AVallon Ede bizottsági tagokat. A szatmár-erdődi vasúttársaság fellebbezését, a méntelepi trágya elszállí­tására vonatkozó szerződés felmondását elutasitó, úgyszintén Kolozsvári Károly fellebbezését, a felsö-körrvélyesi bérlet ki­adása tárgyában hozott tanácsi határozat ellen, közgyűlés elutasította. Bagaméri Sándor és társai volt rend­őrök kérelmét, a kik kevesebb fizetésre maguknál az egész nap. Nálam j"bb dolga van a cselédnek, bizony. Nem állna be? És milyen kaczagtatóan kacsintott a selyma. Mikor az őszinte vallomásokból ki- fogyott, a keserű borsot kezdte a fiókban szemelgetni. Hogyni. Nem akarja, hogy gaz vegyüjön az igaz közé. Pedig az a keserű bors igaz, vagyis „echt.“ Bizony mugácska kis hunczut — tóditotta. Aztán felpislogott nagy bizalmat gerjesztően s a pudlin keresztül szólt édesen. — De hát miért is nem szól magácska ? A lányka azonnal kész volt a fele­lettel. — Mert maga csúf vén róka, tudja. — Hehe, — mosolygott az öreg Bóka? Aztán lengette a fejét. Nem rósz . .. Nem rósz — motyogta. Hát csak a fiata­loknak illő a szinmézzel kedveskedni, he, az öregeknek jó az ágyi eczet is, mi ? És ismét felvetette a fejét. — Ugye maga azt gondolja, mi ? — Azt. — Ki a nyakas. Most persze meg­büntetem, oda a ráadás, érti? Pedig tele- vagyok jóakarattal A kis frucska a hogy szerét ejthette, megiramodott. János bácsi ábrándosán kö­vette a tekintetével ;• a továbbiakra tekin­tettel, a kis kapuban húzódtam meg. — Formás kis madár — gondolko­zott hangosan az öreg János. János 1 te nagy kópéi — eközben majd hogy léket I lettek alkalmazva s most eddigi fizetősök I utalását kérték, közgyűlés megszavazta. Ugyancsak helyt adott a József-főherceg ! laktanya parancsnokság azon kérelmének, hogy részükre a városi erdőből 4 darab fa kiadassák. Megváltoztatta közgyűlés az építési szabályrendelet 58. §-át, mely sze­rint eddig, építési engedély, csak 300 Q-öl területű belsőségre adatott, oly for­mán, hogy ezután csak 150 [j öl kíván­tatik, ha a teleknek kellő szélessége meg van. Élénk vitát idézett elő a szatmári és németi ev. ref. egyháznak azon kérelme, hogy a város a nö iöveldei tanítónői ké- pezde részére, építési célra 12000 korona segélyt engedélyezzen; a melynek vége az lett, hogy a közgyűlés dr. Tanódy Már­ton indítványára az ügyet visszaadatta a tanácsnak azzal, tegye tanulmány tárgyává, hogy ezen segély megszavazása esetén, minő igényekkel léphetnek fel a más , fe­lekezetek, miután a népoktatási törvény szerint, ha a város az egyik felekezetet segélyezi, ugyanolyan mértékben tartozik segíteni a többit is.' A szatmári bank kérelmét, hogy a közpénzek elhelyezésénél, figyelembe vé­tessék, közgyűlés kiadta a főszámvevőnek, hogy annak idején teendő előterjesztésében a kérelmező bankot is felvegye. Ezzel a tárgysorozat kimerittetvén, főispán a közgyűlést berekesztette. Színház. Hétfőn és kedden K. Hegyi Lili ven­dégszerepelt, előbb Bob herceget, utóbb János vitézt játszotta. Kellemes megjele­nése, fiatalos, üde játéka és tisztán csengő szép hangja minden tekintetben kiérdemli az első rangú primadonnáknak kijáró di­cséretet. — A két darab előadása a sze­replőktől már megszokott szép sikerrel járt. Szerdán a „Miniszterválság“ húzódott el gyöngéd előadásban csaknem éjfélig. Csütörtökön az igazi érdemet jutal­mazta a közönség, mely Kendi Boriskát jutalomjátéka alkalmából telt házzal és a legmelegebb tüntetéssel, vastapssal stb. ju­talmazta. „Egy szegény ifjú története“ ke­rült ekkor színre igen jó előadásban, mely­ből a föérdem a jutalmazottat illeti. Kendi Boriska igazi művészettel játszotta meg szerepét és hű játéka egyes jelenéseiben kiváló hatással volt a közönségre. Pénteken a „Drótostót“-ban mulatott a nagy számú zónás publikum. Révész Ilonka mesésen kék-vókozott, a közönség zajosan hogy-vótozott. Szombaton este Hajós Elza vendég­szerepeit a Suhancban. Elismerjük feltét­lenül színpadra termettségét, kedves, ügyes játékát és jó hangját, de még sem ajánl­hatjuk nyugodt lelkiismerettel a szerződ­tetését, mert a mi közönségünk nagyobb igényű és egy subrettől sokkal többet kí­ván. Ámde a Hajós kisasszony fogyaté­kosságai már eleve kizárják annak a le­hetőségét, hogy színházunkhoz való szer­nem ütött a kopasz fejére a mutató ujjá- val — megint hódítottál öreg, hehe. Aztán oly ünnepélyesen kiáltott fel, mint III. Richard, mikor a lovat kéri: — Jaj, de hunczut vagyok . . . Hihi. Kaczkiásan kihúzta magát, s lejtett a kis bolton keresztül rangosán, gangosán, mó­dosán. Tetszett nekem az öreg. Szeméből kipusztithatlan volt a mosoly, még a füle is neki veresedett. — A vén fűzfa — mormogtam fi­gyelőhelyzetemben. A bácsi pedig pudlija között monologizált. Szép idő, aranyos napsugár, hehe. Micsoda szemek! Kis szent-jános-bogár- kák, vagy hová is beszélek, a meny csil- j lagai azok és hogy mosolyognak! Épp ! úgy mint a lutris táblán a vörös számok. Most már idején láttam elősondorogni. És rá szóltam: — Jó reggelt. János hácsT. Ó a szemem közzé nézett, aztán nagy messze elmerült a gondolatában. — Nekem jó. Köszönöm I Szép időnk van, — valóságos tavasz. És mosolyogva dudorázta az ope- rette-áriát: „Szerelem csupán az élet!“ Én pedig kimentem a fűzfáim közé. A mint a korhadt régiségek tavaszi enyelgését néztem, lestem, bámultam: be kellett látnom, hogy az ős anyag egyforma bennünk, kik zajjal, vagy^zajtalahul a vi­lág bútorait tesszük . . . I ződtetése még csak szóba is jöhessen. — ! Egyáltatán nem értjük Krémért, aki a pályázat eldöntése előtt nagyban fogadko- zott, hogy szervezendő társulatának tag­jait virágvasárnapig fellépteti; most nem valami nagyon igyekszik e bemutatások­kal. Alig két hölgyet léptetett fel, s azok sem megfelelők. Hát ilyenekből akarja összeállítani társulatát? De már abból nem kérünk 1 — És mi lesz a férfi tagokkal? Azok közül még egyet sem láttunk s igy nem is valami nagy a bizalmunk a jövő évi társulat éji homályban veszteglő tagjai­hoz. — Várjuk a gyakoribb bemutatáso­kat és pedig a jobb erők bemutatását 1 Ha azonban igy megy, Krémer is kiakaszt­hatja a táblát: Hatóságilag engedélyezett végeladás, már csak csekély választék! — A „Suhanc“ különben egészen jó előadás­ban ment. Solti és Áldori a legigazabb dicséretre tarthatnak számot. Vasárnap délután a „Baba“ telt há­zat vonzott és Révész Ilonka kedves ala­kítása nagy tetszésben részesült. — Este kilencedszer „János vitéz“ ment, amikor is a szereposztás annyiban változott, hogy a királykisasszony szerepét Kőszeghy he­lyett Solti játszotta. Már igazán vártuk ezt a cserét, mert a magas fekvésekben gazdag koloratur szerep sehogy sem pá- szolt a Kőszeghy hangjához, mig most Solti oly élvezetesen adta elő e szép ének­számokat, hogy szinte újaknak tetszettek azok az ember fülének. — Az előadás a szokott jó tempóban ment, kivéve a sok­szor kifogásolt kiveendöket. Hétfőn a „Heidelbergi diákélet“ ment ismét és még mindig elég szép számú kö­zönség előtt. Az előadás most is oly jó volt, mint az előzők. Garai Ilus és Szőke Sándor most még élethüebben adták a szerelmesek szerepét, mint ezelőtt. Ja, most már benne lehetnek a praxisban ... . | (N.) Heti műsor. Ma kedden „Dolovai nábob leánya,“ Gyarmati vendégfellépte. Szerdán „II. Rá­kóczi Ferenc fogsága“ tört. színmű, félár­ban. Csütörtökön „Trilby“ színmű. Szőke Sándor jutalomjátéka. Pénteken „Nebánts virág“ Operette, félárban. Wft Szombaton „Aranypatkó“ énekes’vígjáték. Vasárnap „János vitéz“ 10-edszer. Hétfőn „Szökött katona“ népszinmű félárban. Apróságok. Olvasván a Zabari bátyánk haragos nyilatkozatát a küidöttségi dolgokra vo­natkozólag, kérdem egyik volt küidöttségi tagtól, hogy mi igaz van hát a sok mende­mondában. — Már hiszen — felel az illető — hogy parazsat kért a pipájára, ez szent igaz, de ezért nincs mit haragudnia, mert ebből is csak az látszik, hogy az öreg urnák Budapesten sem fogyott ei a vá­gott dohánya. » * A tegnapi közgyűlésen az egyik szó­nok, mikor a ref. egyházak kérték a 12 ezer korona segély megadását, olyanfor­mát mondott, hogy tulajdonképen nem történik más, minthogy a reformátusok visszakapják, a mit pótadóban befizetnek. — No hiszen — jegyezte meg rá va­laki — jól fog kinézni a város, ha min­den felekezet visszakéri a pótadóját I * A nagy vita alatt a hátam megett a következő párbeszéd folyt le, mikor épen az egyik unalmas szónok recsegtette a mondókáját. — Én nem értem, hogy ez is, az is, miért szólal fel mindig a közgyűlésen ? — Barátom, rna csak az érvényesül, a ki folytonosan beszél. — Igen, de csak ha okosan. * Beállít hozzám a napokban egy úri ember s arra kér, hogy legyek szives egy váltót aláirni. Mutatom neki bekötött ke­zemet, s mondom, hogy nem vagyok ké­pes a tollat megfogni.“ — De ha meggyógyul. — Alig hiszem, hogy valaha annyira meggyógyuljon, hogy váltót aláírhassak. * A kaszinóban a válságról folyik a beszéd, s egyik kombináció a másikat éri. — Pedig jó volna már '— szól közbe Bögre ur — ha vége volna, s végre' mi kormánypártiak is tudhatnék, hogy hova tartozunk, mert most úgy vagyunk, mint az ajtófélfa, se kint, se bent,« a ki ál­dója van I Demeter. HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy fél iv melléklet van csatolva. — Március 15. a színházban. A magyar nemzet szivében örökre hálás ke­gyelettel él az 1848. március 15-iki esemé­nyek emléke. Mig magyar lesz e földön, ne­mes lelkesedéssel fog visszatekinteni a le- . tűnt nagy időkre, a bennök élt nugy embe­rekre, nemzetünk ezen félisteneire! A „Szat­mári Kölcsey-Kör“ az általános nemzeti ke­gyelettől indíttatva f. évi március 15-én, délután fél 4 órakor a városi színházban hazafias emlékünnepélyt rendez, amelyre Szat- már-Németi szab. kir. város polgárait 11 kör kiküldött rendezőbizottsága tisztelettel meg­hívja.— Az ünnepély műsora: 1. Himnusz. Énekli a férfi dalegyesület. 2." Nemzeti dal, Petőfi Sándortól, szavalja Nagy Vince ur. 3. Emlékbeszéd. Tartja Komároiny Zoltán dr. ur. 4. Magyar dalok. Előadja Solti Vilma urhölgy. 5. Honfi dal. Gaál Ferehc- t'ől. É nökli a férfi dalegyesület 6 „Arany- lakodalopi“ színmű 5-ik képe. írták: Beöthy László és Rákosi Viktor. »Az ország szive“ Személyek: Koltay, honvéd őrnagy Krasz- nay Ernő. Katalin Sz. Kendi Boriska. Mi- kulák, honvéd káplár Tisztái Miksa. Krausz bácsi Szentes János. Szalmás, kém Ernyei Emil. I. tiszt Szőke Sándor. II. tiszt Völgyi Rezső. Káplár Gerő Sándor. Honvéd Sza­badkai József. Honvédek. Osztrák katonák. 7. Szózat. Énekli a közönség. — Helyárak : Alsó és középpáholy 5 K. Felsőpáholy 3 K. Támlásszék 1 K. Körszék 70 f. Zárt9zék 60 f. Karzati ülőhely középen 40 f. Karzati ülő­hely oldalt 30 f. Karzati állóhely 20 fillér. A földszinti állóhely a h-lybeli tanuló ifjú­ság számára van fentartva. Jegyek váltha­tók Lővy Miksa ur könyvkereskedésében. Az ünnepély tiszta jövedelme a Kölcsey-Kör muzeum alapjának növelésére szolgál. Haza­fias tisztelettel a Rendezőség. ,— Este fél 8 órakor uz Iparos Olvasókörben (Csokonai- utc( társus vacsora. — A szatmár-németi ev. ref. fő- gimn. ifjúsága mint máskor, úgy most is lelkesedéssel ünnepli meg márczius 15-ét melyre ti tisztelt érdeklődőket, tanügy ba­rátokat s szülőket ez utou hivja meg e ren­dezőség. Műsor: 1. Ének, Előadja a főgymn. énekkar, Nemzeti dal. Szavalja Hajdú Ár­pád. 3. Emlékbeszéd. Tartja Csűry Bálint. 4 Óda. Szavalja B 01‘OS Jenő. 5. Ének, elő­adja a főgymn. énekkar. — Önképzököri ünnepély. A Szat­márnémeti Kir. Kath. Főgimnázium Ka- zinc/.i önképzőköre 1905. évi márczius hó 15-ikén délelőtt 10 órakor u gimnázium tornatermében az 1848. évi márczius 15-iki események emlékére diszgyülést rendez Műsor: 1. Ima Verditől, előadja az ifjú­sági vegyeskar. 2. Talpra magyar: Pelőfi Sándortól, szavalja Márkusa Lajos VIII. o. t 3. Magyar népdalok, előadja uz ifjúsági ve- gyeskur. 4. Márczus 15, ünnepi ódu irta Bér­ezi Béla VII. o. t; szavalja, Molnár Imre VII. 0 t. 5. Ünnepi beszéd, tartja, Vinkler János VIII. 0. t. 6. Rigoletto ábránd Doni­tól, zongorán előadja Kishalmi Lajos VII.- 0.' t. 7. Szimfónia Haydi 1-től, előadja az if­júsági zenekar. 8. Mi a haza? melodráma Áb ráti'yi Emiltől, zenéjét szerzetté Horváth Ákos. Szavalja Pirkler Zoltán Vili. 0. t. zongorán kiséri Biró Béla VIII. 0. t. köz­ben énekel az ifjúsági férfi-kar. 9. Himnusz Kölbseitől, előadja az ifjú ■‘ági vegyeskar.' — Márcziusi emlékünnepély. A Szatmár-Németi szervezett munkások a vi­lágszabadság nagy harczosainuk, Petőfi Sán­dornak és Táncsics Mihálynak emlékére, a Károlyi-ház termeiben, f. hó 19-én már­cziusi emlékünnepélyt rendeznek* melyre a nagyközönséget ez utón hivja meg a ren­dezőség. A 11. számból álló műsor a leg­élvezetesebb számokból vun összeállítva, Be- lépő-dij dídcs. K-zdete este fél 8 órakor. — A kereskedő ifjak március 15-éje. Vasárnap tartották meg a kereske­dő ifjak március 15-ki ünnepélyüket a város­háza nagy termében, melyet, egészen meg­töltött a hallgatóság. A dalárda megnyitója után Páskuj Imre egyleti elnök hazafias hangú megnyitó beszédet mondott, mely nagy hatást keltett. Azután Szabó József szavalta el „A rab“ c. költeményt Petőfitől Folytatás a mellékleten. Ró tik Fülöp kárls!ba,«ti easápöraktárát G ajánljuk a t. közönségnek mint a ‘•l Közvetlen a Pannónia----- szálloda melletti leg olcsóbb bevásárlási forrást. BJj^ ° Sáatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. MEGÉRKEZTEK!!! a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri-, női- és gyermek valódi schwro és box bőrből készült czipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben

Next

/
Oldalképek
Tartalom