Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-04-18 / 16. szám

SZATMÁR ÍS VIDÉKE. a helyesen komoly Ítélkezés dolgában, amit majdnem kizárólag a jó tanítás van hivatva megszerezni. Nálunk ezt sajnos, nem lehet ta­lálni. Akár nyolc, akár tizenkét évig rójja a leány az iskola padlóját, az asszonyban nem találni meg a különb­séget. Egymagasságu nálok a szellem színvonala, csak egészség van több abban, aki'kevesebb ideig tanult. Tudni pedig ez sem tud kevesebbet. Ebből a tényből azután logikailag csak az következik, hogy jó leányis­koláról kell gondoskodnunk. Ha lesz ilyen, akkor számíthatunk rá, hogy a fiatal leányok tárcalevelök- ben nem azt kérdik majd a szerkesz­tőktől, vájjon, ha a szép Helénát meg lehet nézni, miért nem szabad akkor elmenni a Kati bácsiba is? Bizonyos, hogy ennél sokkal fon­tosabb dolgokhoz is fognak érteni, amikor aztán nem lesz nehéz tudni, vájjon Fitos fiu-é vagy leány? Ma körülbelül Ő maga sem igen van tisztában ez iránt... Dr. Tanódy Márton. Színházi zárszó. Vége a színi évadnak. Elmentek a színészek. Le kell zárnunk Thália csarno­kának ez idei annáleséc. — Előbb azonban az utolsó hét kiemelkedőbb estéiről kell még röviden beszámolnunk. Nemcsak e hétnek, de az egész szezonnak is igazi, értékes kin-ja a Peterdi Sándor jutalomjá­téka volt. A legkisebb helyig szorongásig megtelt a szinház, s mondhatjuk, hogy a szatmári közönségnek szine-java töltötte azt meg. És a hányszor csak megjelent a művész a színen, aztán meg a felvonások végén, ki-ki tört tt frenetikus, tömör hangú tapsvihar, amilyet a szatmári színházban még vendégszereplö nagy művésznők sem igen kaptak. Ritka lelkes volt a tüntetés, mely igaz jelét szolgáltatta az elfogulatlan elismerésnek a Peterdi kiváló művészete iránt, amivel közönségünket ebben a sze­zonban igazán kiemelte a vidéki seini élve­tet alantiságából s egy-egy klasszikus szerepnek magas nívójú alakításával tette emlékezetessé és felejthetetlenné szatmári szereplését. Lehetetlen vissza nem tekintenünk arra a pár hatalmas alakítására, melyben művészetének egész szinpompája előragyo- gott. A Zalemeai bíró első megjelenése mindjárt becsültté tette a Peterdi nevét, aztán Milton mesteri finomsággal megját­szott alakja, Egy katona történeté-ben az alakítás tökélye, Lear király szivettépó tragédiája, a Cigány zamatos, tőről metszett cigányos alakítása s végül Téli Vilmos ke­beldagasztó hősiessége: mind egy-egy pálmaágat fűzött az 6 nemes művészetének babérkoszorújába. — Nagy művészt vesz­tünk benne eltávozásával, de bírjuk ígé­retét, hogy a jövőben is fel fogja keresni színházunkat, ha csak egy pár estére is. — A „Teli“ előadásában nagy sikere volt még a kis Hermann Ellának, ennek a ta- lentumos gyermeknek, aki színpadra ter­mett ügyességével, érett beszédjével köz­bámulat tárgya volt. Szombaton egy tartalom- és érték­nélküli operettnek a „Granadai vőlegény“- nek volt a bemutatója. Az előadás a da­rab irodalmi értékével egy színvonalon állott. Betanulatlan, vérszegény kis elő­adásban vei gődött végig kevés néző élőtt a silány alkotás. A vasárnapi „János vitéz“-ze) mon­dott búcsút a társulat a közönségnek. Búcsúzóul Révészt babér- és virág esővel, Kornait és Soltit tisztelői virágcsokrok­kal lepték, meg. Tegnap a karszemélyzet vette juta­lomjátékát a „Sanyaró Vendelében. Az előadás jókedvűen, sikerültén zajlott le. * » * És ezzel vége a szezonnak. Röviden, ahogy terünk engedi, egy kis összefog­laló zárszót akarok mondani. A Krémer ez idei direktorsága alatt dicséretet érdemel a repertoár kellő gaz­dagsága. — És ezzel ki is vannak merítve az igazgató érdemei. Mert hogy hiányzott a szükséges művezetés, gyalázatos volt a darabok kiállítása, gyenge és hiányos, volt a karszemélyzet: azt már elmondot­tuk részletekben elégszer. — Reméljük a javulást jövőre 1 Ellenben társulatáról, melynek gon­dos szervezése minden esetre második és főérdeme az igazgatónak, általában elisme­réssel lehel szólani. Vegyük a drámai és társalgási sza­kot I A nők közt Kendi Boriska és Oarai Ilus elsőrendű erőknek bizonyultak és a szigorú kritikának is meg kell hajolnia alakító tehetségük, bensőségteljes, termé­szetes játékuk előtt. Szilágyiné is mindig megállotta helyét szerepkörében. A férfiak legelsejével, Peterdivel bővebben foglalkoz­tunk s nagy talentumát már e cikk ele­jén méltattuk. Rangsorban Krasznai kö­vetkeznék utána. De az tény, hogy bizony Peterdi után sok, sok nulla következik és csak azután jön Krasznai. Minden esetre meglátszik a játékán, hogy többet képzel, magáról, mint a mennyit tud. Szép orgá­numa az egyetlen jó tulajdonsága. Járni, beszélni nem tud, ellenben szavalni igen, noha ez már Kakszentmártonban is kiment a divatból. A legközvetlenebb szerepeit is affektált játékával, egyforma és megszo­kott pózos játékával tette tönkre. Minden mozdulatából kirí a nagy pozőr. Azonban mindeneseire volt egy pár sikerültebb alakítása, melyre több gondot fordított. Szőke Sándorban is volt hiba, de több sze­rénység is. Sok, kifogásolni alig való, jó alakitása is volt. Nagy igyekezetével, mely meg van benne, határozottan jó szí­nész, elsőrendű erő lesz belőle. Pataki Ri- záról ne essék fájdalmat keltő szó az el­távozáskor. Elismerő szó pedig, mivel nem sok elismerni való van, nem is es- hetik. Hát az operett személyzet? Énekes­nőnél első kelléknek — konzervatív szem­pontból — a hangot tartván, Solti Vilmát említem elsőnek. Gyönyörű hanganyag, jó iskolázottsággal. Ez meg van nála: hát kitűnő énekesnő. Hogy táncolni nem tud, választékos ízlése az öltözködésben nem volt: ez is tény, mely értékéből persze levon. Révész Ilonkának szubretti kvalitá­sait semmi intrika sem csorbithatja meg, kedves egyénisége, eleven temperamentu­mos játéka, tiszta és hajlékony hangja, aztán meg kifogástalan és elragadó tánca : határozottan kitűnő szubrett-primadonnát adott benne a társulatnak. Komáiról is mondjuk meg az igazat úgy, ahogy vau. Szép alakú, fess megjelenésű lány, aki határozottan tud is játszani. Énekelni és táncolni azonban abszolúte nem tud. Szó­val primadonnának erősen gyenge, míg társalgási színésznőnek szépen beválna, amint azt a „Kati bácsi“-ban fényesen be- is bizonyította. Kőszeghi Aranka a három éne­kesnő után következő al-harmadik énekes­női szerepkörben— de csakis itt — bevált. Eleven, mosolygós egyénisége, nem disszo­náns hangja kedvelné tették. Gerő Ida feltétlenül egyik főoszlopa volt a társu­latnak. Talán Tharaszovits Margit óta nem volt ilyen jó komika Szatmáron. Kel­lemes megjelenés, kitűnő alakitó képesség, gazdag humor voltak szép sikereinek elő- segitői.— És a férfiak? Bay hatalmas hangja, mely most a kolozsvári színpadra segítette őt, méltó elismerésben részesült mindig. Játéka ellenben darabos, mozdu­latai faragatlanok. Aldori intelligens mű­vész-ember, akinek hangjában azonban már csak a múlt maradványait vettük észre. Szentes örökké jó kedvű tehetséges komikus, aki mindig megjátszotta és ki­domborította szerepeit. Hogy gyakran egyforma volt és szerepeit sem tudtam min­dig, annak mentsége lehet az a lélekölő munka, amit nap-nap után való fellépései­vel kellett végeznie. Papír Sándor fejlődő stádiumban levő, határozott tehetséggel biró művész-anyag, aki kisehb túlzásait és járatlanságát leszámítva, kitűnő színész lesz. Tisztái jó izü, de kisebb kaliberű komikus. Nem egy jó estét szerzett a kö­zönségnek. Emyei jó ötleteiért és nagy buzgalmáért érdemel dicséretet. Bezárultak a szinház kapui. Kiment belőle a Múzsa. Kívánjuk, hogy jó nyara­lás után megerősödve térjen vissza hozzánk. Ngy. Apróságok. Pénteken este váratlan látogatóm akadt. Egy harcias amazon lépett be hozzám, s jó estét kívánva igy szólott: — Pataki Riza vagyok, a szerkesztő urat keresem ! — Én vagyok, mivel szolgálhatok ? — válaszoltam udvariasan, s hirtelen hármat léptem hátra felé. Eszembe jutott ugyanis az eperjesi újságíró esete és helyén valónak találtam az óvatosságot. * A látogatás célja különben az volt, hogy tt kisasszony nyilatkozkozni akart a lapban egy szerinte udvariatlan hitelezője ellen, a ki végrehajtóval, becsüssel és patvaristával személyesen rohanta meg a lakásán, a hol minden holmiját össze-vissza szórták. — Hát aztán legalább találtak-e va­lamit ? — Találni nem találtak, de kapni kap­tak, tudom, hogy megemlegetik. * Miután apróra elbeszélte az egész ese­ményt és én megtettem észrevételeimet, el­állóit a nyilatkozattól. — Mert tetszik látni — fejeztem be előadásomat — mi öröme volna a hitelező­nek, ha a midőn pénzéhez nem juthat, még csak meg se boszanthatná az adósát. Es itt teljesen felesleges a nyilatkozat, mert ez az eset olyan, a hol minden Demostheriesnél szebben beszél a tett. Belátta, hogy igazam van, köszönt és távozott, s én kellő távolságban kikisértem. * fl|^ Folytatás a mellékleten. sőt teljes ellátást kaphatunk. A vám a szomolnokiak s a nyaralók kedvenc ki­ránduló helye. A vámnak úgyszólván tő- szomszédságában, sűrű fenyves szé’én van a csinos, egyemeletes Petrogalli-féle villa. E kedves fekvésű nyaralóban olcsó pénzen szintén kaphatunk bútorozott szobát. Ha tovább folytatjuk sétánkat az országúton, a vidék is mind vadregényesebb lesz s az erdők sötétjéből itt is, ott is kikandikál, kimagaslik egy-egy hivogatólag magához intő hegy óriás, végül rövid háromnegyed órán keresztül kényelmes séta után elér­jük az uhornai vagy uj nevén dénesfalvi tavat. E tó, mely Szomolnoknak különös szépsége s érdekessége, mesterségesen ké­szült olyformán, hogy a képünk előteré­ben látható gyepes gáttal megrekesztet- ték a patak vizét, melyet innen egy 18 km. hosszúságú vízvezetékben, a már be mutatott kénkovand bányákhoz vezetnek s ott gépeket hajtatnak vele. Ez a vízve­zeték, melynek felső árok a neve, ismét egy külön specialitása Szomolnoknak. Nagyon sajnálom, hogy egyes, valóban gyönyörű részleteit be nem mutathatom, de felemlítem, hogy az egész szomolnoki völgy déli oldalának hosszában, majd sűrű fenyvesen, majd nyilt mezőn fut végig. Ha már most t. hallgatóim meggondolják, hogy 18 km. hosszú útat tehetnek meg hegyes vidéken oly egyenes, vízszintes ta­lajon, akár a szoba padlóján, be fogják látni, hogy a felső árok a legkedvesebb sétahelyek egyike. Hellyel-közzel pudocskákon ki is pi­henhetjük utunk fáradalmait. Sokat veszí­tett a tó szépségéből 1897 óta. E gyászos emlékű esztendőben iszonyú forgószél zu­golt végig Szomolnok völgyén s rövid egy óra alatt a városi erdőkből 32 ezer, az állami erdőkből százezer fát döntött ki a pokoli boszorkány tánc. Azóta a tó kör­nyéke le van tarolva s az újonnan ülte­tett erdőben majd csak a késő utódok fognak ismét gyönyörködni. Mindazáltal a tó igy is kedves kiránduló hely, csol- nakázhatunk is rajta. A tó őrénél nagyon jó tejet, vajat kaphatunk. Máskülönben itt megyünk az u. n. medve-völgyön fel­felé egyik legkedvesebb hegyünkre, a 1266 méter magas Pipitkára. Nagyon csendesen, lassan felfelé ha­ladva a kissé meredek medve-völgyben, két óra alatt fent vagyunk e gyönyörű formájú, kupalaku hegyóriás csúcsán, amelyről páratlanul szép kilátást élvezhe­tünk. Derekát sürü erdő borítja, csak itt- ott csillan ki a fenyves sötétjéből egy-egy rejtett mezőcske smaragdzöld foltja. Köz­vetlen a csúcs alatt a fenyők dísze, a cir- bolya foglal tért, melynek árnyékában épen most húzódott meg társaságunk egy kis pihenőre. Magának a csúcsnak északi lejtője füves, déli oldalát ellenben egy sziklás kőtenger borítja. Képünkön e kő tengeri mutatom be, melynek legmagasabb szikláiról kisded társaságunk a végtelen nagy távolságban kiemelkedő Máira hegy láncolatában gyönyörködik. Ha északra s észak-nyugatra fordulunk, magunk előtt látjuk a Magas-Tátra hóiedte bérceit s a pompás Királyhegyet. Oly mesés szépségű kép ez, mely látománynak is beillik. De bájos a kép kelet felé is! A hegyek fo­kozatosan alacsonyodnak s beláthatatlan síkságban tünedeznek el egyenként, mely­nek csak délkeleti szélén szabnak határt Sátoralja-Ujhelynek halvány körvonalak­ban kiemelkedő kupalaku, most már ki­aludt tüzhányóhegyei. Ellenben zordonabb a kép északkeletfelé, ahonnan a Beszki- dek komor fala sötétlik felénk. Nyugat felé Gömör és Zólyom megyékben vész el tekintetünk. Oly hatalmas látókört pillan­tunk itt át, melynek átmérője a 200 kilo­métert meghaladja. Sohase fogom elfelej­teni azt a mesébe illő képet, amelyet há­rom évvel ezelőtt augusztus havában tár­saságunk e csúcson élvezett. Derült, tiszta volt az ég, de oly metsző hideg szél sivi- tott a csúcson, hogy nem volt maradásunk fent, hanem lehuzódtunk az erdőszélre. Déltájt mégis felmentem, hogy mégegy- szer búcsúpillantást vessek a tündéries vidékre. Amint felpillantok a végtelen világűr kéklő boltozatára, kimondhatatlan magasságban, a Beszkidek felől, egy olyan hófergeteg zúgott nyugat felé, ami­lyen bizonyára csak Szibéria kietlen tá­jait szokta ellepni. Emelte ezen szokatlan, csodás látomány szépségét a nap derűs fénye is, amely vakítóan megvilágította a hópelyhek miriádjait. Késő délutánig gyö­nyörködött társaságunk e ritka látvány­ban. Kellő figyelemmel nézve, még egyes lehulló hópelyheket is láthattunk, amelyek a mélyebben fekvő melegebb levegőben elolvadtak. Természetes, hogy a Pipitka maga is több kirándulásnak lehet gócpontja. Szomszédságában van p. o. a bájos fek­vésű zöldkő meg a hidegforrás. Ez utóbbi ugyancsak rászolgált a nevére. Két év­vel ezelőtt julius hó 13-án déltájt hőmé­rővel megmértem vizének hőfokát s az 6° C-t, a levegő ugyanakkor 91/s° C-t mutatott. Dénesfalva tavától még egyéb pom­pás kirándulások kínálkoznak. Ha tovább j megyünk az országúton rövid félóra alatt elérjük magát Dénesfalvát. E kis piszkos tót falut, mely már Gömörben van. gr. Andrássy Dénes tiszteletére keresztelték el újabban, régebbi s még most is hasz­nálatos neve Uhorna. Sietünk is rajta vé­gig menni, hogy elérhessük a képünk hátteréban látható, keresztbe húzódó s karcsú kúpokkal ékesített hegyláncot, a pacsai hegyet. Gyönyörűen kigyódzik rajta az országút, de mi a rövidebb to­ronyirányt választjuk s rövidke háromne­gyed óra alatt fent is vagyunk a tetéjén. Káprázatos látvány tárul elénk 1 Ha vissza vagyis keletnek fordulunk, Szomolnok rengeteg fenyvesei sötétlenek előttünk. E komor képet csak a dénesfalvi tó mélyen alattunk s nagy távolságban fekvő tük­rének barátságos csillanása szakítja ineg. De ha előre vagyis nyugatnak és észak­nak fordulunk, a párhuzamosan futó hegy láncolatok olyan festői sorozatát lát­juk kiemelkedni, melyet leírni, szavakban kifejezni nem tudok! Közvetlen előttünk vannak Dobsina hegyei, a merészen ki­emelkedő Királyhegy, a ravatalszerü mu­rányi várhegy. Belátunk Gömörbe, Lip- tóba, Zólyomba s e távoli megyék utolsó hegyláncai már csak kéklő sávoknak lát­szanak I Bámulatunk s turista lelkesedé­sünk fokozódik, ha az országúton kissé lejjebb megyünk, mert ime mélyen alat­tunk egy kupalaku hegyen tornyokkal megrakott, valóságos középkori lovag vá­rat pillantunk meg, az Andrássyak ősi fészkét, Krasznahorkát. Kinek ne jutna eszébe a költő királynék Jókainak „A lőcsei fehér asszony“ cimü remekműve, íme valósággal itt van előttünk a szilaj dervis generálisra bízott vár! Valósággal itt állunk azon az országúton, amelyen egykor br. Andrássy Istvánnak, a deli kuruc generálisnak narancs színű sárga hintója vágtatott rég elfelejtett otthona felé! Végtelenül sajnálom, hogy ezen mindenfélekép érdekes várról készített fotográfiáim elromlottak s igy csak rajz­ban tudom azt bemutatni. (Folyt, köv ) Róth Fiilöp kárlsbádi czipöraktárát Közvetlen a Pannónia % =i szálloda mellett i ajánjjvk a t. iwí köifaiépitk Mint a legolcsóbb bevásárlási flbrrárt. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.« MEGÉRKEZTEK!!! a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes őri-, női- és gyermek valódi sehwro és box bőrből készült ezipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom