Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-28 / 13. szám
Huszonkettedik évfolyam. 13-ik szám. Szatmár, 1905. márczius 28. r r f TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN- = AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre ..... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL. hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János könyvnyomdája Eötvös utcza 6-ik sz. alatt. = TEXJEjrON'-SZiÁM : 73. A Szerkesztő lakása : Ef>i ,-s-utcza 19-ik -szám. '==■= HIRDETÉSEK = e lap kfadáhivatalában a legolcsóbb árak mellett fólvétetneR. Nyilttér garmond sora 20 fillér. —=■■ Hirdetések díjjal előre fizetendők. Egy kis község dicsérete. Az a kis község, melyet érdeme szerint megtakarunk dicsérni, Somogy- megyében van. Voltaképen iker község Alsók és Sakad. A gazdag Somogynak nem a legvagyonosabb községe, de az önsegítés elveinek nemes alkalmazásával országos például szol gál. Bár . sokan a nobile officiumok kényszerű és kötelességük alapján hivatott vezetői közül olvasnák el ezeket a sorokat és lelkesednének a példán, a melyet egyszerű íöldmivesemberek nyújtanak. Még elöljárójában csak any- nyit jegyzünk meg, hogy mi a minden áron szövetkezetesdinek nem vagyunk barátja, nem vagyunk barátja az agresszív és sokszor politikai avagy felekezeti jelszó alatt tülekedő népjóléti pana- ceának, amelyet a szövetkezetek czégére alatt kinálgatnak. Igen sok visszásság, visz- szaélés történt ezen a téren és a fogyasztási boltszövetkezeteket határozottan kárhoztatjuk. De hogy nem vagyunk elfogultak bizonyítjuk azzal, hogy mina somogyme^W*merKozség , értelmes paraszt- embereit, a kik ezelőtt nyolcz évvel a tejtermékeik értékesítését megkezdették. Az alsoki és sarkadi egyszerű földmivesembereket ezelőtt nyolcz évvel a kényszerűség vitte be egy tejszövetkezet létesítésébe. Ugyánis a két TÁBCZA. Báró Wesselényi Miklós. — Dr. Kardos Samu-könjve. — Ki szobrot érdemel, — mondja báró Eötvös József: — szoborra szüksége nincsen ; mert minden szobornál jobban dacol az idővel az az emlék, melyet önmaga emel magának az ember. És mégis, —i fáj látnunk, hogy ott, a hol Széchenyinek, Deáknak szobra áll, nincs hely az „árvízi hajós,“ a nagy Wesselényi szobrának, pedig nemes és önzetlen alakja világitó torony volt közéletünk zajló tengerén s eszméinek tiszta fényével biztos irányt jelölt mindazoknak, kik különböző utón, de mind egy célra: — a haza és nemzet bol- dogitására törekedtek. A kor, melyben Wesselényi élt (1796—1850), a nemzeti ébredésnek izzó, mozgalmas korszaka volt, a mikor nem — halni, hanem élni volt nehéz a hazáért. És Széchenyi korának, a harmincas évek hazafias ellenzékének, melynek lelkében a jövő Magyarország diadalmas eszméi értek, Wesselényi Miklós volt első vezére. A második Széchenyi volt, a harmadik Kossuth. Pályájuk kezdetén barátok mind a hárman; de aztán, mint a sülyedő hajók, — az egyik jobbra, másik balra sü- lyed el... A huszonnégy éves Wesselényiben már kész a legmagyarabb magyar, a huszonkilenc esztendős Széchenyiben még csak dereng — a legnagyobb. Wesselényi csupa község asszonynépe Csurgóra hordott mindennap tejet és azt házról-házra . adogatta el. Történt azonban, hogy egyik közeli nagyuradalom bérlője berendezkedett tejgazdaságra és a csurgói piaczról kiszorította az Alsok-sarkadi asszonyokat. Akkor a nép tömörült, szervezkedett. Százonfelüli gazda ezer liter napi termelésre szövetkezeti alapon munkához látott. Modern tejfeldolgozó gépeket rendelt meg és az alfa- separator olyan teavajat csinált, hogy az első készítmény mindjárt igen jó piaczot, Bécset hódította meg És mir tapasztaltak az alsok-sarkadi gazdák ? Azt, hogy a csurgói elhódított piaczot nem is nagyon kell sajnálni, már az első készítmény után kétszerannyi hasznuk volt, nyolcz éven át a szövetkezett tagjai között négyszázezer koronát ősz tott szét, egy évnek bevétele ma a hatvanezer koronát meghaladja. A szövetkezeteknek vagyona a húszezer koronát meghaladja, adóssága pedig nincsen egy krajczár se. De ez. csak egy része a dolognak. - Az anyagi siker. De mit ért ei a társulat erkölcsi téren. Talán az anyagiaknál nagyobb eredményeket. Ugyanis az egyesülés következménye volt a kölcsönös bizalom, a haladás becsvágya. Régi dolog, hogy az indrustria belterjessé tétele az állattartással szorosan Összefügg. A magyar gazda a kalászos hit, csupa szilaj hazafiság, mig Széchenyiben jövő nagy hivatásának még csak a sejtelme ébredez. A kornak, melynek küszöbén a két jó barát, fiatal szive hajlamából s egy nagy nemzeti cél érdekében jelenik meg, két szálból fonódó vezéreszméje: — legyünk európaiak és legyünk magyarabbak. Tipikus magyar mind a kettő a. szabadság lángoló szeretetében és a rendületlen király hűségben. Széchenyiről nem kell ezt bizonyítani, a kuruc Wesselényi pedig önmaga bizonyítja ezt, midőn pörbefogatása ellen irt tiltakozását (Balitéletek, 1831.) így végzi: — „Éljen törvényes fejedelmem oly sokáig s a végre, hogy hazám minden sebeit megorvosolhassa; éljett a nemzet s legyen mindig méltó, hogy szabad legyen!“ — Pedig akkor már titkon elhatározta a kormány, hogy elfogatja és megsemmisíti őt, s ezt Wesselényi maga is jól tudta. Meghasonlását Széchenyivel az okozta, hogy az eszközökben, a melyekkel nemzetüket nagygyá, hatalmassá és szabaddá tenni igyekeztek, nem értettek egyet. Széchenyi inkább a nemzetben magában kereste elmaradásának, sülyedésének, egész balsorsának okát, mig Wesselényi a százados nemzeti elnyomatásban, a törvénytelenségek végtelen sorozatában látta bajaink forrását. Ezért Széchenyi a nemzeti önérzet, a kulturális és gazdasági tevékenység fölélesztésével iparkodott fejleszteni a hazát, mig Wesselényi alkotmányunknak s ezzel szabad mozgásunknak biztosítását tartotta nemzeti fejlődésünk föltétlenül szükséges alapjának. Széchenyi nem akart ujjat huzni, szakítani a kor- mányoyal, mert féltette munkája eredmétermeléssel csak akkor fog szakítani, ha kifejlesztett állattenyésztéssel földjét jóerőben tarthatja, ha takarmányt termel, ha a kereskedelmi növények termelésére lassan rászokik. A siker, a bizalom nagy motor a tovább haladásra. A ki gazdasági konzervativizmusából valamelyest engedett, az már to- vább^ haladni fog a haladás mesgyé- jén. Érdemes lenne látni, hogy a mezőgazdaság egy termékének jobb értékesítésére alakult szándék micsoda eredményhez jutott más téren Még közegészségügyi tekintetben is nagy változásokat okozott. Hiszen tudjuk, hogy a népjólét és a közegészségügy általános tekintetei milyen nexusban vannak. És, hogy minden dolog, melyet ügyszeretet, állandóság és hűség munkál, sikerül, bizonyítja a két, ikerközség , fényes példája. Az önsegítés elvét fényesen alkalmazták, valósították az alsók sarkadi értelmes emberek. Nem szaladgáltak ők a kormányhoz és nem ütöttek zajt a maguk napi sikereivel.^ De szép lassan fejlesztették állatállományukat és minden igyekezetük ódairányult, hogy amit termelnek piaczképes legyen. És ma Budapestre, Bécsbe, Zágrábba, Fiúméba szállítják terményeiket és habár termelésük év- ről-évre növekszik, a keresletnek nem tudnak megfelelni. Mindenki tudja, hogy a dániai nyeit az esetleges közjogi bonyodalmaktól ; Wesselényi ellenben kuruc szenve- délylyel ostromolta a kormányt s az írott jog erejében bízva, mindenek előtt szabad teret akart biztositani a nemzeti munkának. Itt és ezért vált el a két nagy hazafi útja. Mint hatalmas feszítő ék fúródott közéjük a Kossuth Lajos gigászi egyénisége és Széchenyi már 1835-ben úgy ir Wesselényiről „Naplójában,“ mint később Kussut híréi: — „Mindent elront és összegázol a mit oly régóta s annyi fáradsággal vetettem, munkáltam 1“ —Széchenyi tehát elszakadt Wesselényitől, amint elszakadt Kossuthtól is, s bár a magánéletben nem szakította meg vele a jó viszonyt, a politikában mégis szembe fordult vele. Wesselényi ekkor egész leikével Kossut hoz csatlakozott, s együtt küzdött vele mindaddig, mig a forradalmi áramlatok fölül nem kerekedtek Kossuthban. Ekkor megdöbbent. Magyar lelkének hűsége került fölszinre a királyhoz és törvényhez; — a szántóvető aggodalma, midőn a már- már betakarítandó termést sötét felhők fenyegetik ... Az ifjúság elfordult egykori bálványától, a „vak oroszlántól,“ mikor a muzeum lépcsőjén mérsékletre éa törvény tiszteletre intette. Kossuth se értette többé a Corpus juris-szal argumentáló vak patriótát. Kora lezárult és utolsó pihenőjét újra Széchenyi keblén találja, aki nemrég oly megkapó melanchóliával irta neki : — „Te megroncsolt testeddel és én, nem kevésbé megromlott kedélyemmel és elko pott erőmmel: mi ketten már most csak két felet képezünk. — Egyesülve — egy volnánk“ ... hatalmas szövetkezeteit alulról fejlődtek, a falusi szövetkezetekből. Mindenki tudja, hogy ámbár ma két millión felüli betéte van a hazai tejszövetkezeteknek, az csak a kezdet kezdete és azokat hatalmasan lehetne fejleszteni és a nemzetvagyonosság egyik valóban elsőrendű tényezőjévé tenni. Mindenki tudja spéciéi nálunk, hogy egy ilyen szövetkezet áldás volna népünkre és mégis sopánkodunk, várjuk a sült galambot és nincs a vezető intelligenciában akarat, mely az erők tömörítését a kezébe venné. A somogyi példa lelkesen szólit arra, hogy azok, a kiknek a népjói étéért való szeretete ép és lelkes: indítsanak kezdő lépéseket. Hála és elismerés illeti azokat, a kik önzetlenül a nép javára lelkesen működnek és ebben az utilitarius korban oly annyira szükségünk van az önzetlen férfiakra 1 Színház. A „Vasgyáros“ került szinre szerdán este. Kendi Boriska mégagstó ^igyekezett valami természetességet belevinni játékába, de már Krasznai egészen el volt ragadtatva a szerep szép részeitől s úgy szavalt, olyan ambícióval deklamált, hogy a várt hatást el is érte: a karzaton két korosabb konyha-nő könnyeket hullatott a zsebbe valójába. Csütörtökön jutalomjáték volt. Kor- nait „jutalmazták“ San-Toy-ban. Kapott Most, a történelem távlatában, egyek iüár valóban a mi szemeinkben. És nem csak ők csupán, hanem Kossuth és Deák is. Emlékezetünkben újra találkoznak és együtt is maradnak a nagy, közös, nemzeti cél révén, mely földi vándorutjukon összehozta őket. ... Széchenyi, Wesselényi, Kossuth és Deák 1... Minő kor lehetett az, melynek vezérei ily hatalmas férfiak voltak 1 s mily külötnböző volt a sors, mit a Gondviselés az egy célra, egyformán nemes szándékkal törekvők számára kijelölt! Valóban : más a magvető és más az arató, a hogy az írás mondja; — s hányszor esik meg, hogy a jég elveri a termést s az aratást nem éri meg a szántóvető. így járt Wesselényi is, de jól járt, hogy „nem érte meg az időt, amit Sámson, ki világtalanul volt kénytelen őrölni a filiszteusok malmában“.... • * • Két hatalmas kötetben, tele egykorú illusztrációkkal és értékes okmányok hasonmásaival, irta meg Wesselényi Miklós életét és munkáit dr. Kardos Samu. Huszonöt év gondos munkája ez a vastag két kötet, nagy szorgalommal összehordott garmadája a legaprólékosabb adatoknak, részleteknek, melyekből a szerző figyelmes kritikája meleg szeretettel rakta össze a nagy történeti alak mozaikképét. Amint lapot lapra forgatunk, lassanként megelevenedik előttünk a magyar reform-kor, melynek izzó lelke Wesselényi volt. A nemzeti föladatoknak szinte meg- birhatatlan súlyával s az ellenséges erőknek megfélemlítő nagyságával szemben mindenki érzi az ország erejének csekélyAZ’EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES"ÍZŰ TERMÉSZETES HASHAJTŐSZER. .. .. Kérjünk határozottan .. .. Ferenoz József keserüvizetM!
