Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-10 / 2. szám

Huszonkettedik évfolyam. 2-ik szám. Szalmái-, 1905. január 10. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI< HETILAP. ÍV$P,v- ' 'V ÍX MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = A Z ELŐFIZETÉS ÁRA: == Egész évre ... 6 kor. | Negyedévre- I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6 ik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM : 73. A Szerkesztő lakása : Eötvös-utcza 19-ik szám. = HIRDETÉSEK ===== e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. ' Hirdetések díjjal előre fizetendők. ■ ■.,. & Városi közgyűlés. A főispán nem jött el, a tárgyso­rozat semmi különös érdekest nem ígért, csak az uj városatyák megjele­nése adott más színezetet a közgyűlés­nek, mint rendesen lett volna. Eljöttek valamenyien és szép csendesen helyet foglaltak az asztalok körül, mint a kik érzik az uj állás fontosságát és erősen figyeltek a régibb kollegákra, hogy eset­leg a szükséges dolgokat eltanulják, — Mindjárt nagy érdekkel hallgatták vé­gig a polgármesteri jelentést, a mely­ben részletesen volt felsorolva, micsoda óriási munka volt az, a mit a múlt évben a hatóság elvégezett. Nem ke­vesebb mint 67656 ügydarab lett fel­dolgozva. Oly óriási szám, hogy egyi­kük, másikuk gyanakodva nézett széj­jel, váljon nem akarják-e őket, mint uj embereket megtréfálni. Hát valljuk meg Őszintén, hogy a tisztikar múlt évi munkája elismerést és dicséretet érde­mel, s ha nem nyilvánult meg a köz­gyűlés részéről ez az elismerés, talán annak. tulaj.donithatór. jriert a politika közbeszólott és más irányba terelte a figyelmet. A polgármesteri jelentés kapcsán ugyanis dr. Kelemen Samu felszólalt és kéMést intézett a polgármesterhez, hogy mi dolog az, hogy bár már 4 TÁHC2A. ' Csillag futott... Csillag futott le az égről a földre; Kedves babám, Isten veled örökre! Úgy elmegyek, megse hallod híremet, Ha már másnak adtad oda szívedet. Itt van a tél, mindenfelé hervadás: Hej! énnékem nincs e földön maradás! Eltemet, a bánat engem s a panasz: Mire eljön, sírban talál a — tavasz. Sallay Lajos. Kedves Szerkesztő ur! Ugy-e régen nem Írtam? Pedig so­kat tudnék Írni, az agyam úgy duzzad a sok irni valótól, mint egy jól megtömött toll-párna. De mentsen ki hallgatásomért azon körülmény, hogy mióta saját erőmre támaszkodva igyekszem biztosítani öreg napjaimat, azóta minden időm le van fog­lalva. Kivéve az estéket. Ilyenkor pedig a ruhaneműimet szoktam átvizsgálni, nincs-e köztük javítani vagy kiselejtezni való. Eközben mindég úgy érzem magam mint a párizsi rongyszedő: Mennél több foszlány kerül a kezem köré, annál mesz- szebbre terjednek elmélkedéseim. Gondo­lataim elkalandoznak a régmúltba s lelki hónapja elmúlt, mióta a közgyűlés Kos­suth Ferenczet díszpolgárrá választotta, a díszpolgári oklevél ennek daczára a mai napig sem lett neki küldöttségileg átadva, azért indítványozta, hogy a díszpolgári oklevelet egy önként jelent­kező tagokból álló küldöttség, adja át Kossuth Ferencznek. Ezt az eszmét az­tán Uray Géza is magáévá tette és ő is felszólalt s hasonló értelemben tá­mogatta az indítványt, a miből egy kis élénk eszmecsere fejlődött ki, a mely a dr. Keresztszeghy Lajos szavaira ért véget, á ki mint ügyes diplomata rög­tön átlátott a szitán és nagy készség­gel hozzájárult az indítványhoz, s eh- hezképest a polgármester ki is mondta a határozatot, hogyha elkészül az ok­levél, egy küldöttség fogja elvinni Kos­suth Férenczhez. Nem igen valószínű, hogy Kossuth Ferencz nyugtalankodnék, a miért a díszpolgári oklevél még nincs a kezé­ben, s igy közel áll a feltevés, hogy a kérdésnek ilyetén felvetése nem volt egyéb, mint a választás előtt alkalmas­nak mutatkozó helyi hangulat élénkí­tése abban az irányban, hogy lássa a nép, mily éber szemekkel őrködnek némely hazafias keblek, a melyek a haza sorsán való állandó töprengés miatt talán még aludni sem tudnak. A mi ezután következett az már szemeim elé varázsolom kedveseimet, rég­elhunyt nénikéimet, kiktől e szövölteseket örök lém. Ezek még abban'a szerény, egyszerű korban éltek, melyben a nők kizárólag a ház körül foglalkoztak, de azért a szépet a hasznossal egyetemben kultiválták. Bár igaz, hogy kevesebb iskolával, de mégis bölcsebb elvekkel működtek a család, tár­sadalom és a haza érdekében, mint a mai modern hölgyek, kik a latin igeragozással, a matematikával vagy a khémiával fog­lalkoznak. De mióta a kulturális eszmék olyan határtalanul uralkodnak, azóta a tudomány túl szárnyalja a nők szivét, azzal az er­kölcsi fölszabadulással és azzal az édes álmonringó reményekkel, hogy ők egy színvonalra emelkedhetnek a férfiúval. Hány fiatal, szép leány feszíti túl ideg rendszeréi szilárd elhatározással és azzal a hősi bátorsággal, hogy a tudo­mány terén kiemeli Éva testvérjeit a rab szolgaság nyűge alól. Azzal az emanczi- pált elvekkel, hogy legyen a nő szabad és független 1 •Mennél messzebb terjednek elmélke­déseim, annál erősebb a meggyőződésem,, hogy ez irányban a nők túlfeszített mun­kája a magasabb tudomány terén is meddő marad. Mert a nő, ha még annyira bölcs filozófus, még akkor is csak Éva lánya marad. FejkötŐ alá vágyik, S a nagy tu­domány daczára is csak ott vannak, ahol (hogy he mondjam a mádi izráelita) a sze­rény varró leányok vagy az egyszerű ha­mupipőkék .... Ok sem választhatnak férjet szivök vagy izlésök, annál kevésbé igényük szerint. Legfeljebb kosarat adhat­nak. De legtöbb esetben a jó vagy a bal­nem volt egyéb, mint a tárgysorozat­nak egyszerű lepergetése. Egymás után olvasták az előadók az egyes határo­zati javaslatokat, s a közgyűlés nagyobb vita nélkül tudomásul vette vagy el­fogadta. Tudomásul vette az igazoló vá­lasztmány bejelentését az 1904 no­vember 27-én megválasztott bizottsági tagok igazolásáról és az 1905. évre a legtöbb adót fizetők végleges névjegy­zékének megállapításáról. Tudomásul vette a tiszti főügyész jelentését a városi peres ügyek állásá­ról és a tanács jelentését arról, hogy a közpénztár az 1904. év IV. évnegye­dében megvizsgáltatván, minden rend­ben találtatott Elfogadta közgyűlés a gazdasági szakosztály javaslatát az erdei termé­kek 1905. évi egységárainak megállapí­tására nézve, a mely különben pár fillér eltéréssel egészen olyan, mint, a múlt évben volt. Megszavazott egy évi időre a „Rendőri lapok“ költségére 240 ko- , rónát. ..... -----­-----------­Ho zzá járult, hogy az iskolaközi nyílt árok kiköveztessék, s a költség fedezetére a Csokonai-utczai árokra meg­szavazott költségből való megtakarítást jelölte ki. A városi védtöltések bérletéből ki­sors rendelésének hódolva föláldozzák ma­gukat és olyan gondolatban hisznek, mely­nek szivök ellent mond. Szomorú meggyőződéssel mondhatom, hogy a nő mennél magasabb fokra küzdi föl magát az önállóság terén, annál mé­lyebbre rombolja le az eszményit. Mahol­nap kihal a féi fiák leikéből a büszke ön­érzet, s mind ama nemes férfi erények, melyeket anyáink tisztelve, becsülve sze­rettek apáinknál. „Bodnár Zsigmond“ hazánk jeles gon­dolkodója azt Aliitja, hogy az ideálisták korszakát éljük. De vájjon hogyan fogja nevezni az utókort? Bizonyosan a hulpul- huplák korszakának . . , . Melyben nem lesz többé férj és feleség, hanem csak kompanista. Valahányszor férfit látok a nő kar­jaiba kapaszkodva haladni az utczán, mindannyiszor a jövő nemzedékre gondo­lok, arra a siralmas állapotra, melyben a férfi lesz a gyöngébb nem és ,a nő az erő­sebb, a ház feje, a család föntartó . . . . Már is egy kép vibrál lelki szemeim előtt, mely a jövő század javíthatatlan, korhely asszonyait ábrázolja, kik a ke­nyér kereset nehéz igájában elfáradva- poéta étvágygyal (mint a kefekötők) ha­ladnak az örökké vendégszeretők hajlé­kába, hol a keservesen szerzett fillérekért szivesen adják az alkoholt. De hiába mind ez 1 A művelődés korszakát éljük, melyben boldog, boldog- tálán egy bizonyos áramlattal elragad­tatva fölfelé törekszik. S többé nem az eszményieknek, hanem az anyagiaknak hódol. Végre ebből kifolyólag keletkeznek az elkeseredett harczok, a szomorú békét­lenségek, melyek nemcsak a család szent­'olyólag behajthatatlannak mutatkozó mintegy 83 K hátralékos bérösszeget eiratni rendelte. Minthogy a megüresedett II. oszt. számtiszti állás javadalma 1600 K, mig a Flontás László által betöltött II. oszt. számtiszti állás javadalma csak 1400 K. kimondta közgyűlés, hogy ez utób­bira hirdeti meg a pályázatot, mig a másikba Flontás Demetert helyezi. Anderkó László g. kath. lelkész részére, a ki annak idején a felfüggesz­tett Papp Lajost helyettesítette, s a ki ezen minőségben oly sokat fáradott a nyugalom helyreállítására, méltányos­ságból 300 K pótlékot szavazott meg. Elfogadta közgyűlés a gazdasági szakosztály javaslatát, hogy a város a kültelki és szatmárhegyi gazdasági is­métlő iskolák felállításához 22 hold területet és 5000 koronát adjon azon kikötéssel, hogy az iskolákban szakta­nár alkalmaztassék. Elfogadta közgyűlés a jogügyi szak­osztály javaslatára a korcsmák, sorhá­zak és pálinkamérésekre vonatkozó szabályrendelet módosítását,, a melyben benne van, hogy a Deák-téren pálinka butikok nem nyithatók. Tudomásul vette közgyűlés a nyugdíj választmány határozatát, mely szerint a csendőrségi szolgálat beveze­tése folytán elbocsátott rendőrlegény­ségét, hanem a társadalom boldogulását és a komolyan fölfogott nemzeti közérdeket is földulják és az el merülésbe sülyesztik. Mennél messzebbre terjed a czivili- záczió, annál határtalanabbak a hiú vá­gyak, a féktelen igények. Még az utcza- sarki csirkefogó is friss napilapot óhajt olvasni, jobban érdeklik őt a nagyvilági események, mint a komoly, hasznos mun­kálkodás, a tiszteséges megélhetés. A házi mindenes és a kocsis szivar (már nem is pipa) bodor füstje mellett fi­lozófiái s úgy politizál mint a leghivatot- tabb diplomaták. A faluról bekerült pa­raszt szobaleány a legmerészebb vágyak­kal öltözködik. A „Divat Szalon“ czimü divat lapból választja meg toiletjeit. A szakácsné .... még azon is túl tesz. ö a Fiirt újságot olvassa, mert úgy konsta­tálja, hogy az a legmulatságosabb. így tehát nem csoda, ha a kofa — marisok felsőbb leányiskolába küldik le­ányaikat, sőt még annál is följebb, lani- tónőképzőbe, kiknek alaposan müveit, gyöngéd lelkére van bízva a jövő nemze­dék sorsa .... Egy alkalomul il, midőn a külváros­ban volt teendőm, véletlenül egy kis házba nyitottam, hol egy koros nő kipirulva, iz­zadva mosott. Ezt az asszonyt ismertem, többször vásároltam tőle szárnyasokat. Azt is tudtam, hogy nagy leánya van, ki két év előtt a tanitónőképzöben oklevelet ka­pott, de még mindez ideig kinevezéshez nem jutott. Kérdém a mosónőt: —Nénike még mindig igy fárad? Hol van a leánya? — Miért nem segít magának ? — Jaj hírem alásan (megjegyzem, ez az asszony tót ajkú volt s a magyar nyelvet törve ejtette ki) — a/, én lányo­AZ’ÉGYEDÖL ELISMERT KELLEMES'IZÜ TERMÉSZETES' HASHAJTŐSZER. .. .. Kérjünk határozottan .. .. Ferencz József keserüvizetl!

Next

/
Oldalképek
Tartalom