Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-10 / 2. szám
Huszonkettedik évfolyam. 2-ik szám. Szalmái-, 1905. január 10. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI< HETILAP. ÍV$P,v- ' 'V ÍX MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = A Z ELŐFIZETÉS ÁRA: == Egész évre ... 6 kor. | Negyedévre- I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6 ik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM : 73. A Szerkesztő lakása : Eötvös-utcza 19-ik szám. = HIRDETÉSEK ===== e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. ' Hirdetések díjjal előre fizetendők. ■ ■.,. & Városi közgyűlés. A főispán nem jött el, a tárgysorozat semmi különös érdekest nem ígért, csak az uj városatyák megjelenése adott más színezetet a közgyűlésnek, mint rendesen lett volna. Eljöttek valamenyien és szép csendesen helyet foglaltak az asztalok körül, mint a kik érzik az uj állás fontosságát és erősen figyeltek a régibb kollegákra, hogy esetleg a szükséges dolgokat eltanulják, — Mindjárt nagy érdekkel hallgatták végig a polgármesteri jelentést, a melyben részletesen volt felsorolva, micsoda óriási munka volt az, a mit a múlt évben a hatóság elvégezett. Nem kevesebb mint 67656 ügydarab lett feldolgozva. Oly óriási szám, hogy egyikük, másikuk gyanakodva nézett széjjel, váljon nem akarják-e őket, mint uj embereket megtréfálni. Hát valljuk meg Őszintén, hogy a tisztikar múlt évi munkája elismerést és dicséretet érdemel, s ha nem nyilvánult meg a közgyűlés részéről ez az elismerés, talán annak. tulaj.donithatór. jriert a politika közbeszólott és más irányba terelte a figyelmet. A polgármesteri jelentés kapcsán ugyanis dr. Kelemen Samu felszólalt és kéMést intézett a polgármesterhez, hogy mi dolog az, hogy bár már 4 TÁHC2A. ' Csillag futott... Csillag futott le az égről a földre; Kedves babám, Isten veled örökre! Úgy elmegyek, megse hallod híremet, Ha már másnak adtad oda szívedet. Itt van a tél, mindenfelé hervadás: Hej! énnékem nincs e földön maradás! Eltemet, a bánat engem s a panasz: Mire eljön, sírban talál a — tavasz. Sallay Lajos. Kedves Szerkesztő ur! Ugy-e régen nem Írtam? Pedig sokat tudnék Írni, az agyam úgy duzzad a sok irni valótól, mint egy jól megtömött toll-párna. De mentsen ki hallgatásomért azon körülmény, hogy mióta saját erőmre támaszkodva igyekszem biztosítani öreg napjaimat, azóta minden időm le van foglalva. Kivéve az estéket. Ilyenkor pedig a ruhaneműimet szoktam átvizsgálni, nincs-e köztük javítani vagy kiselejtezni való. Eközben mindég úgy érzem magam mint a párizsi rongyszedő: Mennél több foszlány kerül a kezem köré, annál mesz- szebbre terjednek elmélkedéseim. Gondolataim elkalandoznak a régmúltba s lelki hónapja elmúlt, mióta a közgyűlés Kossuth Ferenczet díszpolgárrá választotta, a díszpolgári oklevél ennek daczára a mai napig sem lett neki küldöttségileg átadva, azért indítványozta, hogy a díszpolgári oklevelet egy önként jelentkező tagokból álló küldöttség, adja át Kossuth Ferencznek. Ezt az eszmét aztán Uray Géza is magáévá tette és ő is felszólalt s hasonló értelemben támogatta az indítványt, a miből egy kis élénk eszmecsere fejlődött ki, a mely a dr. Keresztszeghy Lajos szavaira ért véget, á ki mint ügyes diplomata rögtön átlátott a szitán és nagy készséggel hozzájárult az indítványhoz, s eh- hezképest a polgármester ki is mondta a határozatot, hogyha elkészül az oklevél, egy küldöttség fogja elvinni Kossuth Férenczhez. Nem igen valószínű, hogy Kossuth Ferencz nyugtalankodnék, a miért a díszpolgári oklevél még nincs a kezében, s igy közel áll a feltevés, hogy a kérdésnek ilyetén felvetése nem volt egyéb, mint a választás előtt alkalmasnak mutatkozó helyi hangulat élénkítése abban az irányban, hogy lássa a nép, mily éber szemekkel őrködnek némely hazafias keblek, a melyek a haza sorsán való állandó töprengés miatt talán még aludni sem tudnak. A mi ezután következett az már szemeim elé varázsolom kedveseimet, régelhunyt nénikéimet, kiktől e szövölteseket örök lém. Ezek még abban'a szerény, egyszerű korban éltek, melyben a nők kizárólag a ház körül foglalkoztak, de azért a szépet a hasznossal egyetemben kultiválták. Bár igaz, hogy kevesebb iskolával, de mégis bölcsebb elvekkel működtek a család, társadalom és a haza érdekében, mint a mai modern hölgyek, kik a latin igeragozással, a matematikával vagy a khémiával foglalkoznak. De mióta a kulturális eszmék olyan határtalanul uralkodnak, azóta a tudomány túl szárnyalja a nők szivét, azzal az erkölcsi fölszabadulással és azzal az édes álmonringó reményekkel, hogy ők egy színvonalra emelkedhetnek a férfiúval. Hány fiatal, szép leány feszíti túl ideg rendszeréi szilárd elhatározással és azzal a hősi bátorsággal, hogy a tudomány terén kiemeli Éva testvérjeit a rab szolgaság nyűge alól. Azzal az emanczi- pált elvekkel, hogy legyen a nő szabad és független 1 •Mennél messzebb terjednek elmélkedéseim, annál erősebb a meggyőződésem,, hogy ez irányban a nők túlfeszített munkája a magasabb tudomány terén is meddő marad. Mert a nő, ha még annyira bölcs filozófus, még akkor is csak Éva lánya marad. FejkötŐ alá vágyik, S a nagy tudomány daczára is csak ott vannak, ahol (hogy he mondjam a mádi izráelita) a szerény varró leányok vagy az egyszerű hamupipőkék .... Ok sem választhatnak férjet szivök vagy izlésök, annál kevésbé igényük szerint. Legfeljebb kosarat adhatnak. De legtöbb esetben a jó vagy a balnem volt egyéb, mint a tárgysorozatnak egyszerű lepergetése. Egymás után olvasták az előadók az egyes határozati javaslatokat, s a közgyűlés nagyobb vita nélkül tudomásul vette vagy elfogadta. Tudomásul vette az igazoló választmány bejelentését az 1904 november 27-én megválasztott bizottsági tagok igazolásáról és az 1905. évre a legtöbb adót fizetők végleges névjegyzékének megállapításáról. Tudomásul vette a tiszti főügyész jelentését a városi peres ügyek állásáról és a tanács jelentését arról, hogy a közpénztár az 1904. év IV. évnegyedében megvizsgáltatván, minden rendben találtatott Elfogadta közgyűlés a gazdasági szakosztály javaslatát az erdei termékek 1905. évi egységárainak megállapítására nézve, a mely különben pár fillér eltéréssel egészen olyan, mint, a múlt évben volt. Megszavazott egy évi időre a „Rendőri lapok“ költségére 240 ko- , rónát. ..... ----------------Ho zzá járult, hogy az iskolaközi nyílt árok kiköveztessék, s a költség fedezetére a Csokonai-utczai árokra megszavazott költségből való megtakarítást jelölte ki. A városi védtöltések bérletéből kisors rendelésének hódolva föláldozzák magukat és olyan gondolatban hisznek, melynek szivök ellent mond. Szomorú meggyőződéssel mondhatom, hogy a nő mennél magasabb fokra küzdi föl magát az önállóság terén, annál mélyebbre rombolja le az eszményit. Maholnap kihal a féi fiák leikéből a büszke önérzet, s mind ama nemes férfi erények, melyeket anyáink tisztelve, becsülve szerettek apáinknál. „Bodnár Zsigmond“ hazánk jeles gondolkodója azt Aliitja, hogy az ideálisták korszakát éljük. De vájjon hogyan fogja nevezni az utókort? Bizonyosan a hulpul- huplák korszakának . . , . Melyben nem lesz többé férj és feleség, hanem csak kompanista. Valahányszor férfit látok a nő karjaiba kapaszkodva haladni az utczán, mindannyiszor a jövő nemzedékre gondolok, arra a siralmas állapotra, melyben a férfi lesz a gyöngébb nem és ,a nő az erősebb, a ház feje, a család föntartó . . . . Már is egy kép vibrál lelki szemeim előtt, mely a jövő század javíthatatlan, korhely asszonyait ábrázolja, kik a kenyér kereset nehéz igájában elfáradva- poéta étvágygyal (mint a kefekötők) haladnak az örökké vendégszeretők hajlékába, hol a keservesen szerzett fillérekért szivesen adják az alkoholt. De hiába mind ez 1 A művelődés korszakát éljük, melyben boldog, boldog- tálán egy bizonyos áramlattal elragadtatva fölfelé törekszik. S többé nem az eszményieknek, hanem az anyagiaknak hódol. Végre ebből kifolyólag keletkeznek az elkeseredett harczok, a szomorú békétlenségek, melyek nemcsak a család szent'olyólag behajthatatlannak mutatkozó mintegy 83 K hátralékos bérösszeget eiratni rendelte. Minthogy a megüresedett II. oszt. számtiszti állás javadalma 1600 K, mig a Flontás László által betöltött II. oszt. számtiszti állás javadalma csak 1400 K. kimondta közgyűlés, hogy ez utóbbira hirdeti meg a pályázatot, mig a másikba Flontás Demetert helyezi. Anderkó László g. kath. lelkész részére, a ki annak idején a felfüggesztett Papp Lajost helyettesítette, s a ki ezen minőségben oly sokat fáradott a nyugalom helyreállítására, méltányosságból 300 K pótlékot szavazott meg. Elfogadta közgyűlés a gazdasági szakosztály javaslatát, hogy a város a kültelki és szatmárhegyi gazdasági ismétlő iskolák felállításához 22 hold területet és 5000 koronát adjon azon kikötéssel, hogy az iskolákban szaktanár alkalmaztassék. Elfogadta közgyűlés a jogügyi szakosztály javaslatára a korcsmák, sorházak és pálinkamérésekre vonatkozó szabályrendelet módosítását,, a melyben benne van, hogy a Deák-téren pálinka butikok nem nyithatók. Tudomásul vette közgyűlés a nyugdíj választmány határozatát, mely szerint a csendőrségi szolgálat bevezetése folytán elbocsátott rendőrlegénységét, hanem a társadalom boldogulását és a komolyan fölfogott nemzeti közérdeket is földulják és az el merülésbe sülyesztik. Mennél messzebbre terjed a czivili- záczió, annál határtalanabbak a hiú vágyak, a féktelen igények. Még az utcza- sarki csirkefogó is friss napilapot óhajt olvasni, jobban érdeklik őt a nagyvilági események, mint a komoly, hasznos munkálkodás, a tiszteséges megélhetés. A házi mindenes és a kocsis szivar (már nem is pipa) bodor füstje mellett filozófiái s úgy politizál mint a leghivatot- tabb diplomaták. A faluról bekerült paraszt szobaleány a legmerészebb vágyakkal öltözködik. A „Divat Szalon“ czimü divat lapból választja meg toiletjeit. A szakácsné .... még azon is túl tesz. ö a Fiirt újságot olvassa, mert úgy konstatálja, hogy az a legmulatságosabb. így tehát nem csoda, ha a kofa — marisok felsőbb leányiskolába küldik leányaikat, sőt még annál is följebb, lani- tónőképzőbe, kiknek alaposan müveit, gyöngéd lelkére van bízva a jövő nemzedék sorsa .... Egy alkalomul il, midőn a külvárosban volt teendőm, véletlenül egy kis házba nyitottam, hol egy koros nő kipirulva, izzadva mosott. Ezt az asszonyt ismertem, többször vásároltam tőle szárnyasokat. Azt is tudtam, hogy nagy leánya van, ki két év előtt a tanitónőképzöben oklevelet kapott, de még mindez ideig kinevezéshez nem jutott. Kérdém a mosónőt: —Nénike még mindig igy fárad? Hol van a leánya? — Miért nem segít magának ? — Jaj hírem alásan (megjegyzem, ez az asszony tót ajkú volt s a magyar nyelvet törve ejtette ki) — a/, én lányoAZ’ÉGYEDÖL ELISMERT KELLEMES'IZÜ TERMÉSZETES' HASHAJTŐSZER. .. .. Kérjünk határozottan .. .. Ferencz József keserüvizetl!
