Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-19 / 51. szám
Huszonkettedik évfolyam. 51-ik szám Szatmár, 1905. deczember 19. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. . == AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: == Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, kfiz8égl jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt. = TE3uEFON-SZÁM : 73. A Szerkesztő lakása: Eötv -utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK • lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvételnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Hirdetőnek díjjal előre fizetendők. életből merített példákkal világosítom meg. Ha a világ folyását nem is vizs- gálgatjuk latolgatással, hanem csak egyszerűen nézzük, lehetetlen, hogy a nyüzsgő-mozgó világban észre ne vegyük azonnal, hogy minden emberi cselekedetnek alapja a magánérdek. Ebből ágazik ki minden, a mi ezen a kerek földön történik. És ezen épül.fel aztán a közérdek, vagyis közügy. Az iparos azért dolgozik, hogy a maga létérdekét biztosítsa. A kereskedő, a gyáros ugyanilyen érdekből nyüzsög- mozog, áldoz, reszkíroz, tesz éjet-napot eggyé. A tudó«, a művész nemkülönben e célból önti ki agyának, lelkének teremtő erejét, szivének nemesebb érzelmeit. Az egyház szolgái, a tanárok, a néptanítók, a tisztviselők, hivatalnokok, a hadfiak, a földmivelök, általában véve az emberiség egyeteméhez tartozó minden rendű és ranguak munkásságának alapját elsősorban az egyéni és családi egzisztenczia megteremtése, biztosítása képezi. A mikor mindezek az első szemponton dolgoznak, ugyanakkor akarva nem akarva, észrevétlenül a közérdeket is szolgálják, vagyis, úgy társadalmi, minta különféle osztályok érdekeit istá- polják, igyekeznek virágzóvá, hatalmassá, életerőssé tenni, a közjó szempontjából. Ezen az alapon épül fel a közérdek, a mi az egész világ egyetemét összeöleli, hogy egyik a másik kebelén találja fel életörömét s boldogságát. S fel is találja mindaddig, mig a széthúzás ördöge, az egyenetlenség, a tülközés, j a csalás, az egyéni érdekek elkobzása keservesen keserű cseppeket nem önt az öröm poharába. Hogy pedig ez mindennapi dolog, nagyon is sajnosán, sőt keservesen kell észlelnünk. A jóval a rossz, az erénynyel a bűn, a jóakarattal a megállapodott gonoszság, a világossággal a sötétség, az őszinteséggel a farizeusi kaján álnokság, a becsületességgel a megrögzött gonoszság, az igaz munkával az alattomos ármány áll szemközt. Ez olyan emberi gyarlóság, a mit kiirtani nem lehet. Tehát ezek a kirívó ellentétek folytonos harcban állanak egymással. Ez igy volt kezdettől fogva, igy van ma — és talán méginkább igy lesz. Legalább a mai viharteljes időben étről győződhetünk meg leverően. Rettenetes ez a titáni harc, mit napjainkban a magánérdekek a közérdek ellen ádáz dühvei folytatnak. .t De nem folytatom e valóban lehangoló, sőt leverő tény további tárgyalását, mint a minek tárgyalása nem e keretbé való. Ezt csak úgy általánosságban, közbevetőleg említettem fel. Ez intermezzo után visszatérve tárgyamhoz, az előzők után csak arra reflektálok, hogy a magán és közérdekek összeegyeztetése szempontjából mi a kötelességünk ? E nagy kérdésre feleletem ez: Mindig jóakarattal, becsületességgel, ernyedetlen buzgalommal, szívós kitartással, kölcsönös egyetértéssel munkálkodjunk. Mert mig igy saját egyéni érdekeinket biztosítjuk, képesek leszünk a közérdekeket is megóvni; de nemcsak megóvni, hanem fel is virágoztatni.Ez legyen aranykátéja minden embernek. Ne elégedjünk meg a tízparancsolatnak ezen tételével: „ Amit nem kívánsz magadnak, te se tedd embertársadnak.“ Mert igaz, hogy ez magában véve is nagyon sokat lendít az emberi érdeken, de oda kell törekednünk, hogy az írás szavai szerint: „minden egyebek javát is munkáljuk.11 Mert ezen épül fel a köz- megelégedés, a nyugalom — és talán a boldogság tanyája is, a mire minden jóravaló becsületes embernek egy szívvel s lélekkel kell szívós kitartással munkálnia. Mindig arra kell munkálnunk, törekednünk, hogy egyéni magánérdekeink mellett a közérdeket is előmozdítsuk; mert bizony, ha nagy örömünk telik a családi boldogságban, talán még -nagyobb örömünket találhatjuk abban, ha azt tapasztaljuk, hogy másoknak is jól megy dolguk, különösen ha azt tapasztaljuk, hogy másoknak is jól megy dolguk, különösen ha azt tapasztalhatjuk, hogy iparunk, kereskedelmünk stb. virágzik; tudományos intézeteink, művészetünk bátran kiállja a versenyt a müveit államokéval; kulturális intézményeink józan felvilágosodást terjesztenek, nagy dicsőségünkre; Magán és közérdek. Úgy első tekintetre azt hihetné az ember, hogy a magán és közérdek olyan ellentétben áll egymással, mint a föld északi sarka déli sarkával s igy úgy néz egymással szembe, mint egy házsár- tos házaspár. Pedig ez téves hiedelem; mert habár van is köztük különbség s bizonyos tekintetben ellentétben is vannak egymással: mégis olyanok ezek, mint az ikertestvérek, kiknek sorsa, élele, boldogulása elválaszthatatlanul össze van forrva. Mikor a magán érdek dolgozik — tehát a maga javát igyekszik előmozdítani — ugyanakkor munkásságából a közérdek javára is esik a munkásság eredményének bizonyos százaléka, mit viszont a közérdek szolgáltat vissza sokszor kamatostól, igy egymást önkéntelenül is elősegíti vagyis kéz kezet mos. De ez csak akkor történik meg, ha a törekvésnek tiszta jóakaratu, becsületes iránya van; vagyis ha a magán érdek nem a közérdek ellen tör, nem azt jakarja kiaknázni a maga javára; mert ellenesetben szembekerül egyik a másikkal, — egyik oldalon épit, teremt, a másik oldalon ront, pusztít, veszedelmes állapotot idéz elő, egyiknek hasznot csinál, mig a másiknak kárt okoz. Hogy e száraz, inkább csak a bölcselet szakmájába vágó fejtegetést felfoghatóbbá, világosabbá, kézzelfoghatóbbá s az életre nézve hasznosabbá tehessem, állításomat a mindennapi TÁHCZA.- *> • Úti jegyzetek. Irta: Tanódy Endre. VIII. (Folytatás.) Vaterloo-Ostende-Bruges. A nagyság halhatatlan! Jó vicc! Semmi sem mulandóbb, mint a nagyság; — semmi se maradandóbb, mint a középszerűség. A nagyságnak magva vész, nincsenek utódai és követői. A középszerűség ellenben szapora, mint a nyári rovar. A középszerűségnek világszövetsége van, minden időkön és minden országon ál; — u nagyság mindig el van hagyatva és magános, mint a viharos hegy orom! < A világ nem a nagyságra van berendezve; a nagyságnak semmi sem kedvez a világon. Az ilyen üstökösszerű jelenséggel az alkotás olyan hangot szólaltat meg a mindenség orkesztrumában, a melyet egyetlen hangfogó sem tud rögziteni, megtartani, visszaverni — hanem a mely tulharsogja a többieket egy pillanatra s aztán örökre elnémul visszhang nélkül. . . Kinek hiányzik ma Napoleon? És milyen terhére volt az embereknek, akkor, amikor volt! Goethe mondja valahol (a szószerinti szövegre már nem emlékszem), hogy a jobbnak, a különbnek, a nagyobbnak a létezése önmagában egy nagy, néma szemrehányás a többi embereknek ...... Csakugyan úgy van. Nem a nagy embereket feszitik meg rendszerint, hanem akiket megfeszitenek, azok rendszerint nagy emberek. A mit a parasztnak nem vesz be a gyomra, az rendszerint delicatesse s a kit a társaságban ki nem állhatnak, az rendszerint az illető javára Írandó..... A csatatéren három emlékoszlop áll. Egy az angoloké, egy a poroszoké, egy a franciáké. Az első kettő semnii; a harmadik geniális. Egy márvány sziklára szállt a nagy hadsereg hadi jelvénye: — a sas. Mellébe nyílvessző fúródott. Halálra van sebezve; megtántorodik. A felirás pedig ez: „A'nagy hadsereg utolsó harcosainak,“ Kimúlt a sas, a melynek karmai nem egy koronát ragadlak el a szent fejekről. Legyőzték a hatalmas elméjű, még hatalmasabb idegrendszerü kis embert, a korzikai fiskális fiát. Helyre állott a világrend, visszafoglalták a trónokat az uralkodók, a jobbá gyaikat az oligarchák, a tömegeket a de- magógok, az üzleteket u szatócsok. Hiába, hiába! Ama bizonyos ludak, a kik legyőzik a disznót a többség elvénél fogva. És mennyi lúd van! ........ Vi ssza mentünk Brüsselbe; Brüssel- ből Ostendébe. Ostende elcsépelt hely, mégis nagyon szép. Petőfit sem lehet tönkre tenni, akármennyit szavalják. A déli tengereket nem láttam soha. Cjak úgy gondolom, hogy napsugár meg a nászutasok egészen összelimonádézták szegényeket. Az északi tenger vad vizeit jól ismerem. De sehol nem láttam féktelenebbnek, mint Ostendében. Mintha a mindenség összes hatalma, energiája zúgna h ullám verésében. A plage — a tengerparti sétány — három kilométer hosszú. Sokáig élhetne az ember, ha mindig ott járkálhatna és szívhatná a szabadság párás levegőjét, elnézhetné órákon át a tenger megnyugtató végtelenségét. Semmi sem boszszantja az idegeket, az emberek nem ismerik egymást és nem törődnek egymással. Az egész plage-on végig csak hotelek épültek. Óriási szállodák. Közülök pedig kiemelkedik a Kurhaus, a mely építészeti remek. Egy este meghallgattuk a hangversenyt. Tele volt a nagy terem, de — mivel már idény után voltunk — csak tisztes családok foglaltak helyet benne. Ostende hírhedt fél világa azóta már biztosan délen járt valahol. Boldog vándor madarak, a kik mindenütt otthon vannak, mert nincsen otthonuk. Óh fészek 1 Te örőkjogu hivatalos helyisége a kényszerű boldogságnak ! Milyen sok kivándorlód akadna, ha útleveleket engedélyeznél 1 A zenekari hangverseny másod osztályúnak volt nevezhető. Minden lelkiis- meretfurdalás nélkül mentünk ki az erkélyre. Koromsötét éjszaka volt, sem hold, sem csillagok. Morgott, zúgott, tombolt valami, mit nem lehetett látni. A tengert A tenger dagálya a világ legszebb tüneménye. Mintha a mindenség keble zihálna izgatottan, minden külső ok nélkül, belső nagy felindulás következtében. A dagály kezdetén megfürödtünk a tengerb n. Kemény mulatság. Elébe kell menni a hullámnak háttal, az aztán fölkapja az embert. Kitűnő orvosság annak, a kinek az a baja, hogy: „Unott napok, álmatlan éjek; korán letarolt ifjú évelt* Eltűnődtem rajta, hogy mi mindent éltek át azok az idegrendszerek, a melyek idejöttek megerősödni. Bizony ezek a hullámok a mámorok, a kéjes izgalmak világ- történelmét öblögetik állandóan. Ostendében kitünően lehet étkezni. Ez csak egy okkal töhb volt, hogy fájó szivvel váljak meg tőle. Visszafelé fordultunk és Bruges-ben szálltunk ki. Egy kis város, a mely Ostende és Brüsszel között fekszik. Egy csatorna szétágazásán épült; olyan Velence- féle. A régiség mélabujának szelid bája ömlik ez ezen a kihalt vizes városon. Régi nagyság, régi dicsőség elfakult emléke; mintha az Ágota kisasszony portáján járkálna az ember. A város közepén tóvá szélesedik a csatorna. Úgy hívják „A szerelem tava.“ Hát szerelme válogatja. Bánatos kis szerelem biz* ez. Szomorú füzek méláznak bele a tóba, a melynek mozdulatlan tükre nem mutat semmit. Poézis azonban sok van benne; va- . lami az elmúlás fájó költészetéből. (Folytatjuk.) fflála Sstennefí György lovag védjegy hogy megengedte magának, oly hatalmas gyógyszert feltalálni, mint „György életbalzsam“, mely nekem annyira segített bajaimnál! Igy Írja Vas Ferenc, Cupreg (Zágráb megye). Számlaki i beteg kapta vissza egészségét a .György életbalzsam“ által, mdynek gyógyliatása csodálatos, kiválóképpen: gyomorbaj, bélbaj, étvágytalanság, influenza, kokká, táz, csúz, köszvény, fej- és fogfájásban szenvedőknél 84.711 elistm-rölevél bizonyítja ezt. — 12 kis vagy 6 nagy dupla üveget 4 K 50 fill, bérmentve. Minden jly rendeléshez 1 üveg ingyen lesz mellékelve pontos használati utasítással. Szétküld! az egyedüli készítő: Városi gyógyszert.Temesvár,Szt-György-tér 603. I. 1-4 DV Ezen háziszer ne hiányozzon egy családnál sem. I György lovag védjegy
