Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-21 / 47. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A szellemi kaució. Irta: Dénes Sándor. Tisztelettel fenntirt „Szatmár és Vidéke“ c. helyilap komoly lap vagyok. Komoly a külsőm, komoly (tisztelet Bögre ur kivételes mókáinak) a tartalmam, komoly, meggondolt emberek Írják cikkeimet és megfontolt, higgadt elmék cenzúráján megyek keresztül, mig a nagyközönség kezébe jutok De komolyság ide, higgadtság oda, — politizálnom még sem szabad, mert hogy nincsen deponálva a törvényben előirt kaucióm, a mely nélkül pedig nem lehet háborút viselni — még tollal sem. A tekintetes kir. Ügyészség nyomban rám tenné a kezét és kedvelt olvasmány helyett lenne belőlem » bűnügyi akta. És komoly munkában megőszült huszonkétéves fejemet (nagy idő ez újságnak, mert az csecsemő korában is komoly munkát végez) elfogja a keserű irigység láttára annak, hogy a budapesti m. kir. Tudományegyetemen milyen nagyban politizál az ifjúság — .minden szellemi kaució nélkül. Csak a politizálást irigylem tőlük, a módját nem. Mert — nem szívesen konstatáljuk — az utóbb lefolyt tüntetések alkalmával a különben minden szépért, jóért lelkesülő ifjúság túllépte azt a határt, melyen belül az alapvizsgával, szigorlattal való kellemetlen foglalkozásra hivatott fiataloknak politizálni szabad. Hiszen szép és dicséretreméltó dolog az intelligens ifjúság lelkesedése, lélekemelő a haza, szabadság és a független eszmék iránti rajongása. TÁHCZA.- +<S~4JOOm"&- — Aranyos-Medgyes. Irta: Csalán. (Folytatás és vége.) Ennek fejében, no meg a Sógor ur kedvéért, főleg pedig a két aranyért ismerünk el egy ici pici kis papucsot, ha a a történelmi igazság rovására esik is. De most jut eszembe, hogy ,a Sógort nagyon is röviden mutattam be, pedig hát megérdemli, hogy vele bővebben foglalkozzam. Annál is inkább, mert ezért meg a kapitánytól kapok két. aranyat, ha őt méltóképen lefestem. Mint már említettem, a sógor nem lakik ugyan Megyesen, de azért egyik vezériagja a megyesi köztársaságnak. Soha életemben olyan csúnya nyelvű embert nem láttam, de jobbszivüt sem. Arról ismeretés, hogy rendesen vagy morgolódik, vagy csufolódik. No, a csufolódó nyelvétől ugyancsak félnek a megyesiek, kivált az asszonyok, de azért el van rontva az az ünnepök, a melyikről hiányzik. Úgy szeretik, hogy ezt a kis gyöngéjét szívesen elnézik neki egyéb jó tulajdonságáért. Dacára ennek, elég gyakran forog Minden magyar ember kegyelettel, hálával adózik 1848 dicső ifjainak. De a lelkesedés, a hazafiság megnyilatkozásának az intelligens ifjúsághoz méltónak kell lennie. Visszataszító látvány, ha az oroszlán macska módjára hátulsó lábaival homokot szór ellensége szemébe. Az ország első fiatalságához* nem méltó fegyver a köpkö- dés. Mi is átérezzük az eszmék nemes, lelkesítő voltát, bennünk is ég a haza- fiúi láng, de illendőség, ízlés szempontjából el kell ítélnünk, mikor azt látjuk, hogy komoly, intelligens ifjúság — bár nemes heve által elragadtatva — megköpdösi, lökdösi első tanárát, az egyetem rektorát. Az eszme nemességét nem szabad durvasággal profa- nizálni. S az eszme ellenségeinek nem szabad alkalmat adni, hogy magasztos célért küzdő fegyvereinket megvesse. De az ifjúság szellemi kauciójának hiánya mellett, szomorú bizonyságául szolgált ez az eléggé el nem Ítélhető incidens annak a végtelen nagy távolságnak is, mely nálunk az egyetemi hallgatóság és tanárjai között áll. Külföldi egyetemen, a hol a tanár tanítványai közé nem mint „méltóságos ur“ megy, hanem mint annak tanítója, a hol az érintkezés közvetlenebb, a barátság szorosabb, a kapcsolat bensőbb tanár és tanítvány közöt — bizonyára akadt volna a hallgatóság között, a ki a fellázadt fiatalos szenvedélyeket csillapítsa. Már a tanár és tanítvány közötti jó viszony sem engedte volna' ide fajulni a dolgokat. Hibás a rendszer is természetesen, abban a veszedelemben, hogy ni eg t épásszá k mikor egy-egy gonosz megjegyzésével pocsékká teszi a leggondosabban megszerkesztett ebéd, vagy vacsora hatását is. A morgolódásra különben van egy kis oka, ha meggondoljuk, hogy két jogász fit van, akik ugyancsak fényesen igazolják, hogy: „nem fajult el még az ősi vér.“ A mit a leányok és leányos mamák kellőleg méltányolnak is. Ha pf-dig a sógor ur feleségére gondolok, Loránlffy Zsuzsanna jut eszembe. Csak ő hozzá hasonlíthatom. Azzal pedig mindent megmondtam, mert Lorántffy Zsuzsáiménál. fenségesebb asszonyt a történelem sem tud felmutatni, a szentirás is csak egyet. - - . Történt egyszer, hogy Botond urnák nevenapja lévén, együtt volt nála a köztársaság, jó szatmári szokás szerint, beáztatni a névnapot. Akkor esett az az eset, hogy a köztársaság két fiatal tagja valamin erősen összedispuiáli és akkori harcias kedvökben füstéin párbajt akartak vívni. Az egyik fel is szólította a kapitányt, hogy lenne majd segédje. A kapitány látta, hogy ezzel most nem lehet okosan beszélni, hát ráhagyta, hogy : „Jól van, jól I — de nem holnap, mert akkor nálam lesztek vacsorán, már pedig én teljes számmal akarlak látni benneteket. Ráértek arra holnapután is.de ez sem menti teljesen a történteket, mert az ifjúság mélyen megfeledkezett magáról. Csúnya példát szolgáltatott az egész ország fiatalságának, rút praece- denst alkotott a jövő nemzedéknek, mely utánunk fog következni. És erről lévén szó: ne essék cikkem komolyságának rovására, ha nem tudom elfojtani magamban a figyelmeztetést, hogy rosszul tették fiatal urak, hogy izléste- lenkedtek a rektorral* mert ha protekciójuk van, lehet még Önökből is egyetemi tanár — bármilyen keveset tanulnak is. Színház. F. hó 17-én kezdte meg Krémer Sándor színtársulata az idei színi saisont. Kritikát írni négy előadás alapján nagyon nehéz, szinte lehetetlen ieludat. Általános véleményt nem is adhatunk még. Az első fellépés, a szokatlan környezet, mind nagyon befolyásolják a színészt és közönséget egyaránt. Két körülményre azonban már most felhívhatjuk a szinigazgató figyelmét. Egyik a rendezés kor és természet- fcilenessége, a miről lentebb még megemlékezünk, a másik a ruhatári állapotok tarthatatlansága. A ruhatárnak ugyanis nemcsak az a feladata, hogy az egy jövedelmi forrás legyen, hanem az is, hogy az a közönséget is rendeltetésének megfelelőig szolgálja. Ez utóbbinak azonban a ruhatár meg nem felel. A beadott ruhadarabokért a ruhatár semmiféle elismervényt nem ad. Ha elvész a kabát vagy kalap, nincs kit felelősségre vonni, mert nincs annak átadásáról semmi igazolvány. Már pedig ez kivihetetlen, miért is kérjük ennek rendeltetésének megfelelő szabályozását. * i Egy kis csalafintasággal kivitte, hogy mind a két fél belenyugodott a halasztásba. Másnap, vagy helyesebben még aznap (mert hisz alvásról szó sem volt) az egész köztársaság beállított a kapitányékhoz cigányostul, mindenestül. A kapitányné egy csöppet sem volt meglepetve, mikor látta, hopy Botondéktói egyenesen hozzájok tart a kompánia. Nagyon jól ismerte a megyesi szokást, hogy ha egy házban elkezdődik a mulatság, , addig nincs vége, mig sorba nem megy valamennyin. Vette hát a kamra-kulcsot, a cselédeket munkába állitotta, maga járva elöl ■ jópéldával, ne hogy valamiben hiba legyen. Hogy e tekintetben milyen nagy gonddal járt el, kitűnik abból, hogy nekem i csak azon súlyos feltétellel engedte át a ‘tészta készítését, hogy ha elrontom, akkor [ a mit a sógor mond rá, mind az enyém. A vacsora még az e' tekintetben ugyancsak elkényeztetett megyesiek előtt j is remek volt. Még a sógor sem talált ; rajta eleinte semmi kifogást, de ez nem i tévesztette még. a háziasszonyt. Nagyon jól tudta, kogy a sógor csak azért nem kritizálja az ételt, mert a két ’ kibékitéridő féllel van elfoglalva. Ez okbál gondosan ellenőrzött minden J tál ételt, né hogy mégis beüssön a ménkű. Csakhamar kisült,- hogy jól sejtett. Megnyitó előadásként pénteken este Fényes Samu dr. színmüve, a budapesti Vígszínházban nagy sikert aratott „Ba- csányi“ került színre. Egy kép a múltból esetleg a jövőből. Az édes múlt fájóan édes emléke, egy töredék a martyrok korából, a nagy poéta tragikus sorsa elevenedett meg lelki szemeink előtt, megvilágítva szerzője izzó honszeretetétól, szavakba öntve gyönyörű nyelvezetével. A bosszúálló és önfeláldozó szerelem égise alatt, vonulnak el szemeink előtt Bacsányi korának szomorú eseményei, a harcok, miket a zsarnokság a szabad, nemzeti és hazafias irányzat ellen folytatott, és mig az előtérben Bacsányinak Osvay Krisztina és Jolánnal fűződött regényei játszódnak le, addig a háttérben magunk elé képzeljük Lutzkovits és társainak, nemzetünk e szent emlékű vértanúinak gyászos tragédiáját. Nehéz feladatot szabott a szerző a darab minden szereplőjének, mely feladatot a drámai személyzet ha nem is kifogástalanul, de tőle telhetőleg, elismerést érdemlő igyekezettel oldott meg. A címszerepben Rajz Ödön nagyon jól megállotta helyét és nehéz szerepének pénteki előadása után ell kell ismernünk róla, hogy ügyes intelligens színész. A nők közül elsősorban Radnai Zsuzskát (Jolán) emeljük ki, ki az önfeláldozó szerelmes szerepében oly kifogástalan alakítást nyújtott, a mely bármily messzemenő igényeket is kielégíthetett. Jó volt Jászai Olga is Krisztina szerepében csak sok helyen nem láttuk játékában azt a forró szenvedélyt, a megsértett önérzet azon büszke kitöréseit, a melyeket szerepe „megkíván. A férfiak közül Kiss Miklós (Nalácsy alispán) Várady (Bacsányi György) Borsody és Szöreghy igen jók voltak.' Általában az egész előadás sikerült volt, csupán a rendezést hibáztatjuk, mert a használt bútorok talán egy jelen századbeli szalonban megfelelők, a darabban azonban komikusak voltak. A katonazenekar Bachó Az urak a borról kezdtek vitatkozni. E nélkül megyesi mulatság el sem képzelhető. Persze, mindenkinek a maga bora a legjobb, a másé mindig rossz. (Igaz, hogy azért csúszik.) Úgy volt most is. A sógor kijelentette, hogy -az aranyos- megyesi bor csak pasfzulyba és salátába való. Hogy ezt bebizonyítsa, teleöntötte a poharat borral, aztán a megyesiek zajos ellenmondása közt, az egészet a tányérján levő salátára öntötte. Csak nézd meg a te borodat! — duzzogott a kapitány, — az még ecetnek sem jó. Ebből megint vita lett. E közben behozták a tésztát. Egyik tálon csőrögét, a másikon krémes bélest. A sógor szedett egy csomó csőrögét, miközben egyre mozgolódott: Ki látott még csizmatalpat tészta helyett az asztalra adni? No hiszen I legalább fogat is adná- ; tok hozzá I Ez hál az enyém, — gondoltam kissé bosszankodva, de a kapitányné egész nyugodtan . szólt reá: Egyen a másikból I No, azt meg sem merem kóstolni, — • incselkedett a sógor. Majd egyet gondolt,» odafordult a szobaleányhoz: ’ , — Te leány! van törött ablak a konyhában ? — Igenis, — monta a leány gyanút- 1 lanul, — épen most tört be egyet a hetes. Rótli rülöp kárlsbádi czipöraktárát Közvetlen a Pannónia - -■ szálloda mellett! ajáa^nk avt. Tövé höabniéynah leffolosóbb Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.« MEGÉRKEZTEK!!! az őszi és téli idényre megrendelt valódi boz és chevrauzL bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.
