Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-11-14 / 46. szám

Huszonkettedik évfolyam.

46-ik szám.

Szatmár, 1905. november 14.

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

MEGJELEN MINDEN KEÖDEN.

= AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: -----Eg

ész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 »

Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona.

SZERKESZTŐ ÉS K{ADÓHIVATAL,

hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János kflnyvnyomdája Eötvös-otcza 6-ik u. alatt. = TEUEiFoisr-szA-ivr: 73.

A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám.

== HIRDETÉSEK =T"

o lap kiadóhivatalában a leyoétsább árak mellett fölvétetnek.

Nyilttér garmond sora 20 fillér.

■ - Hirdetések díjjal előre fizetendők, -r-g'S

Városi közgyűlés.

Hazafiságban utazunk és a ve- I szedelembe jutott alkotmány megvé■ dése most a legfőbb feladat, minthogy I pedig annak intézése „a jóléti“, vagy I „az alkotmányt védő“, vagy „az el- I lentállást szervező“ bizottság hatáskö- I rébe tartozik, nagyon természetes, hogy I a közgyűlési tárgyak között ezen bi■ zottság előterjesztései foglalják le a I legnagyobb érdeklődést. így volt ez a I tegnapi közgyűlésen is. Már a polgár- I mesteri jelentés egy passzussá miatt I történt felszólalás is jelezte az irányt, I de a tulajdonképeni áradata a haza I sorsa felett őrködő honfi kebel kitöré- I seinek csak azután kezdődött, hogy I Kovács Leó felszólalására mindjárt a I hármas nevű bizottság javaslatai vé- I tettek tárgyalás alá.

Két nevezetes javaslata volí; az

■ egyik az esetleg kinevezendő főispánra I vonatkozó, s a lapok utján már ismert I indítvány, hogy bárkit nevezzen is ki I a törvénytelen kormány, azt Szatmár- I Németi sz. kir. város törvényhatósága I főispánjának el nem ismeri, hivatalába

■ be nem iktatja stb. és elvárja a tiszti I kartól és a társadalom minden osztá- I lyától, hogy vele szemben a tisztelgés- I tői tartózkodni fognak.

Dr. Keresztszeghy Lajos próbált I az indítvány ellen kifogásokat emelni

■ TÁRCZA.- * ■

Aranyos-Medgyes.

Irta: Csalán.

Azt hiszik a városiak, a kik nem A igen szoktak faluzni, hogy a falu holmi R csendes, unalmas fészek, a hol az embe- R rek egyebet sem tudnak, mint az időről

■ beszélni, korán lefeküdni és unatkozni.

Ho hó 1 Nem addig van a’ 1 Kérem,

■ az unalom városi találmány. Falun nem I igen ér rá az ember unatkozni; nyáron a B munkától, télen a névestéktől, disznótoroktól és egyéb hasznos elfoglaltságoktól. Példa rá, „Aranyos-Medgyes“, Szat- I mármegye legszatmáribb faluja. A ki nem I látott még igazi, szivbeli, derült jóked- I vet — megleli ott. A ki pedig nem tud I inni — oda menjen tanulni I

Ezt nem azért irom, mintha ezzel a ft Bácskától akarnám elvitatni az elsőségi R jogot ivás dolgában. Ments Isten! Ellen- I kezöleg, kézséggel elismerem, hogy tud- nak a bácskaiak nagyobbakat is inni mint R a szatmáriak, de hogy jobbizüeket is in- nának, — azt már tagadom.

De hadd mutassam be Aranyos- I Medgyest úgy, a mint az Ur Isten jóked- B vében megteremtette.

Teszem ezt azon jámbor hitben, hogy I ezzel megkönnyitem a dolgát annak a tu- ■ dósnak, a ki esetleg tanulmányt akar Írni

■ Szat már megyéről, a mennyiben Aranyos- B Medgyes leírását készen kapja.

és tett indítványokat, de siker nélkül, mert a közgyűlés dr. Kelemen Samu, Csomay Imre és Dr. Farkas Antal hosszas felszólalásai után az indítványt elfogadta. Hasztalan is minden próbálkozás a jóléti bizottsággal szembe szállni, mert a helyzetet ma az alkotmány védelme dominálja, s nagyon okosan cselekszik, a ki nem áll útjába, mert egy kiejtett szó, mely ellennézetet hangoztat, csak azt eredményezi, hogy megerednek az ellenzéki lapok vezércikkeiben egy év óta halomra gyűlt ismert szólamok és nincs az az embert hatalom, mely a tűzbe jött szónokot megállítani képes volna, mig az ki nem tálalja mindazt a bölcsességet, a mit vagy a „Magyarország“, vagy a „Budapesti Hirlap“ vagy más ellenzéki lapból összeszedett. És bár a hazáért szenvedni, sőt meghalni is élvezet, de miután a sok a jóból is megárt, ugyanazt három embertől végig hallgatni, mégis oly feladat, a mi még a leglelkesebb koalíciós keblet is kifárasztja. A ki tehát szereti a hazát és ad valamit polgártársaira is, az jövőre, mikor a jóléti bizottság indítványai kerülnek tárgyalásra, óvakodjék minden véleménynyilvánítástól, mert habár igy sem bizonyos egészen, hogy hosszabb szónoklatok nélkül sikerül a határozatot elérni, de mégis több remény van reá, mintha az ellenkezőt cselekedné.

Kezdem a nevén.

Mikor én Aranyos Medgyest először megláttam, — mi tagadás benne, — az volt az első gondolatom, hogy bizony kár volt ezt a falut aranyosnak keresztelni, — jobban megilletné a sáros-Medgyes elnevezés ; mert aranyat ugyan nem látok, de a sara — az már világraszóló.

No, a mi a sarát illeti, arról máig sem változott a véleményem. Ha nekivadul, jobban körülzárja a falut, mint hat kőfal. Mert a kőfalon még csak átjut az ember egy jó létrával, de tessék a med- gyesi sárnak neki indulni 1

Ismerek ugyan némelyeket, a kik szívesen megússzák ezt a sarat és megúsznék, ha kétszer akkora volna is;

Hej, nem a faluért, csak egy utcájáért;

Nem is az utcáért, csak egyik házáért.

Ebből látható, hogy Medgyes még is csak inkább aranyos, mint sáros.

Úgy kell lenni, hogy a ki nevet adott neki, az csak a falu úri népét ismerte, — ez esetben találó az „aranyos“ elnevezés; a sarát pedig, vagy nem ismerte, vagy nem bánta.

Ebből azt sejtem, hogy vagy jogász volt, vagy gazdász.

A történelmi hűség kedvéért megjegyzem, hogy van Medgyesnek a sarán kívül még más érdekessége is. Nevezetesen, egy régi, de még lakható vára, a mely annyira senkié, hogy mindenkié és egy rombadült, régi temploma, melynek tetején az ördög pipál.

És most rátérek a társaságra. Any- nyit mondhatok, hogy remek. Ha úgy

A másik inditványa volt a jóléti bizottságnak, hogy a közgyűlés bocsásson ki felhívást a polgársághoz, melyben arra intse őket, hogy önként állami adót ne fizessenek és önként katonai szolgálatra ne jelentkezzenek. Az indítványnak célja az, hogy a tisztikar, aki az alkotmányvédelmi harc folytán h legkínosabb helyzetbe került, mert mig a törvényhatóság megtiltja neki, hogy az önként befizetett adókat az állam- pénztárba beszállítsa, a miniszter pedig megsemmisítvén ezen határozatot az ellenkezőt rendeli, védve legyen, mert ha senki önként adót nem fog fizetni és senki önként katonai szolgálatra nem jelentkezik, akkor a tisztikarnak a helyzete biztos, nem kellvén tennie semmit, se az egyik, se a másik parancsot nem fogja megszegni. Tekintve, hogy az adófizetés soha sem volt a magyarnak erős oldala, s jelenleg, mikor épen az alkotmány megmentése függ attól, ha_ az adót nem fizetik: remélni lehet, hogy a felhívásnak meglesz a kívánt sikere, hanem hogy a polgártársak a felhívás-' nakvázon szavait is megszívlelnék, hogy. t. i. saját érdekökben a be nem fizetett adókat takarékpénztárba helyezzék és kamatoztassák, bajosan fog megtörténni.

Közgyűlés az indítványt azzal a módosítással, hogy törülte belőle, miszerint a ki a felhivás daczára adót fizet, az a legenyhébben szólva, hazaáruló,

egyszer-egyszer együtt látom, úgy tűnik fel nekem, mint egy értékes mozaik.

Annyi különböző természet, de valamennyi, úgy a maga helyén, hogy jobban már nem is lehetne.

A mi pedig a medgyesieket annyira összetartozókká teszi, a mi többet ér a világ valamennyi gyémántjánál, — az az egészséges, magyaros észjárás, a derült kedély és mindenek felett a minden tet- tökben nyilvánuló nemeslelküség, melyet még becsesebbé tesz az, hogy öntudatlan.

Azonkívül, — és ez egyik főérdeme a megyesi kis köztársaságnak, — itt ugyan, messzire száműzve van minden nagyképűsködés. Ki-ki olyan, a milyenné az Ur Isten teremtette, — punktum..

A kis köztársaság feje, mint legidősebb, a kis szomszéd. Róla sokat írhatnék, de ismert szerénységénél fogva — nem szereti ha dicsérik.

Jellemzésére csak egy esetet beszélek el:

Volt neki egy konvenciós zsidója, a ki ót rendszeresen lopta.

Egyszer aztán, ép a szomszéd ur készébe került az a liszt, a mit a zsidó lopott.

A szomszéd ur először roppant méregbe jött, hogy lám a gazember az ö házától él, még is lopja őt. De nyomban rá, eszébe jutott, hogy ennyi kevés kis liszt, mégis csak kevés annyi gyermeknek, a mennyivel az a szegény zsidó meg van áldva; — a szamár 1 már legalább eleget lopott volna.

Kapta magát, hozzálopott még, a magáéból, hogy elég legyen az istenadtáknak.

A leányairól csak annyit mondhatok, hogy érdemes értök megküzdeni a

elfogadta és igy eljutottunk oda, hogy a jövőbe csak a legnagyobb aggodalommal tekinthetünk, mert akármi fog is bekövetkezni, az mindenképen nagy bajt fog jelenteni. Ha az alkotmány meg lesz mentve, akkor adót kell fizetni, a mig pedig adót nem fizetünk, nincsen alkotmányunk, arról az eshetőségről nem is szólva, hogy még az is megtörténhetik, miszerint adót is kellhet fizetni s az alkotmányt is kockára tesszük.

A jóléti bizottság indítványai ily módon keresztül menvén, következtek a tulajdonképeni városi ügyek, de miután az összes érdeklődést az alkotmánynyal való foglalkozás kimerítette, erre alig maradt valami, s igy érthető, hogy az egyes tárgyak minden vita nélkül gyors tempóban lettek elintézve s csakis a németi határrész tagosításánál volt egy kis felszólalás, azonban végül is a gazdasági szakosztály javaslata ment keresztül, hogy t. i. a város összes határbeli illetőségeivel a tagosítás mellett fog szavazni és állást foglalni, mert ha a publikum a saját jóvoltát nem tudja felfogni, a város kötelessége azt akaratja ellenére is megvalósítani.

A közgyűlés két bába-oklevélnek és dr. Lechner Antal orvosi oklevelének kihirdetésével ért véget, mintegy jelezve, hogy a közvélemény erős vajúdásban szenved és a beteges közállapotoknak orvosra volna szüksége.

medgyesi vendég marasztó sárral. Nem bánja meg, a kinek jut közülök.

Utána következik Botond ur. Azért Botond, mert Tholdy Miklós kismiska hozzá képest. Különben áldott kedélyű úri ember. Remekül tudja dalolni a régi szép nótákat, ha hozzávaló kedve van. ■ Ebéd után pedig olyan jóízűen tud pipálni, hogy ha látom, — rögtön eszembe jut a latin közmondás: „Extra Hungáriám non est vita.“

A fiai majd mindenben az édes ap- jók képmásai.. A nagyobbikért nem egy tizenhatéves szivecske dobog — hiába. A kisebbik — no — az nem hagyja a leány- sziveket hiába epedni, noha, még csak most tette le az érettségit, nagy megköny- nyebülésére nem csak az apai szívnek, hanem az apai bugyelárisnak is. De hát, ez igy van rendén.

Végre, a köztársaság legfiatalabb feje, a kapitány; fiával együtt, a köztársaság kedvencé. A kapitány nevet úgy szerezte, hogy az édes apja gárdakapitány volt. (Ö maga egész az önkéntességig felvitte.) A legnépszerűbb valamennyiök közt. Akarva sem tudna igazságtalan lenni, irigyei lehetnek, — ellensége aligha. A nép úgy jön hozzá, ha megszorul, mint ha édes apjához jönne.

Két leánykája még alig van túl a negyedik polgárin, már a szatmári deákok buknak miattok és ha valamit nagyon feketének akarnak festeni, úgy az ö sze- mökhöz hasonlítják.

Van még ezekenkivül á falunak egy poétalelkü M. Á. V. főnöke, a ki az ünnepi eseményeket pompásan tudja rímbe szedni; egy jegyzője, köznyelven „pohos

Róth Fiilöp kárlsbádi czipöraktárát

öxvetlen a Pannónia = szálloda mellett 1

nJ6n1j-lr *ivntUaluipMkaMs legolcsóbb bevásárlási

r\

° Szatmár és vidéke legnagyobb ezipőraktára.

91EC1EBKEZTEK!!! az őszi és téli idényre megrendelt valódi bon és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik