Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-31 / 44. szám
Huszonkettedik évfolyam. 44-ik szám. Szatmár, 1905. október. 31. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A temetők Ünnepe. Gyertya világ ég a sirhantokon, könnyes szemű anyák, zokogó hitvesek koszorút tesznek a hantokra. Ahitatos imák hangzanak eL a halottak csöndes birodalmában, a temetőben Égy-egy sóhajban annyi fájdalom; annyi poe- zis s annyi szenvedés van. Oly megindító a kegyeletnek e szép megnyilvánulása. Egyik-másik beszél annak a néma sirhalomnak. Az eltöltött órák emléke, szinte facsarják a szivekét. És a kö- nyek, mennyi szomorúságot, milyen megkönnyebbülést okoznak. Édes anya a kis gyermeke sírján, hitves a kenyérszerző keresztjénél, az erős férfi a jő feleség néma gödrénél mind azt a kedves halottakat siratja, kiknek sírján a gyertya ég, a koszorú [ ékeskedik. Szép is a kegyelet nagyon. Boldogok vagyunk addig, a mig az em I berek szeretni tudnak és kedves em- [ lékeken megindul a szivünk. Nem is [ akarjuk senkinek a kegyeletét sérteni, i de mikor mi is siratunk, mikor ne- i künk is vannak drága halottaink, hadd i essék szó: a koszorúról. Mikor azt a szallagos koszorút [. oda helyezzük a sirhalomra, meg sem I gondoljuk: hogy mennyit áldoz a ke- I gyelet erre országszerte. Áldoz azokra I a koszorúkra, melyeknek javarésze nem hazai termék. És mi mégis halomszámra helyezzük el a sirdombökon, hogy egy pár nap múlva talán a temető hiénák ellopják, megfosszák, meg- becstelenitsék, vagy hogy a hó, az eső minden ékességétől megfossza. Abból a sok pénzből, mely koszorúkra megy, mennyi közintézményre, jótékony célra lehetne fordítani! De sok árva könyét törülnők le vele. A szeretetnek ez a jele bizony méltóbb volna a drága halott emlékéhez. Az a sok kesergő özvegy, kik az ő szegényes üres sirhantjaikon zokogják el könyeiket, nem néznék oly keserűen, mikor a gazdagok sírján felgyűl a gyertyaerdő sokasága. Talán megenyhülnének abban a gondolatban, hogy az ember legalább a temetőben egyforma. Ki.tudna hinni abban a vigaszban, hogy az Isten nem hagyja el az ő árváit sem, mert ime a koszorúk megváltása árán előmozdítják az árvák ügyét is. Mennyivel' felemelőbb érzés az, ha tudom, hogy az én halottam emléke segítette azt a szegény árvát, azt a szerencsétlen beteget kenyeréhez, egészségéhez. Gyógyító házakat, kórházakat le^ hetne abból a pénzből emelni, a mit a hazai gyászoló közönség a külföldről bejött koszorúkért fizet. És nem-e szebb, emberibb volna a szeretet megnyilatkozása, ha beteg emberek egészségét igyekeznők helyreállítani ebből a tenger pénzből? Mi magunk tudjuk, hogy mit tesz az, ha apánk, ha kenyérkeresőnk elhal. És ha tudjuk azt, miért nem mentjük meg az árvákat, a betegeket? Hiszen egyik főparancsolat az, hogy: „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.“ Az a valódi kegyelet: ha a szeretet nem keresi a külsőségeket; ha a külső dísznél többre tartja a benső, szívből fakadt érzelmeket, mely a fel- segitendők figyelmét felhívja az elmúlásra, a halottak emlékeire, tiszteletére. Nekünk igy tűnik, hogy a halottaknak csak egy napja van. November másodikán. Aztán megint nyugodni hagyjuk őket. Feléjök se nézünk, Főleg azok után, kik régen nyugosz- nak a besüpedt hantok alatt. Látjuk, hogy sok jelesünk halálán; -csak pár napig beszél a kegyelet; azontúl azok a koporsók már csak a feledésé, a por és hamué. Mig ha a köszönik árából például gyógyító házakat, gyermekmenhelyeket létesítünk, vagy árvák segélyezését cselekedjük, az a sok rászorult, hálás kegyelettel említi azok nevét, a kiknek emlékéből élnek. És úgy véljük, hogy ma sokan visznek drágábbnál drágább koszorúkat a temetőbe, mert még a temetőben is felhangzik a megszólás: nini, amott üres a sirdomb, amott csak amolyan kicsiny koszorút helyeztek el! Bezzeg azzal nem gondolnak, hogy élni is kell, egyiknek másiknak nem telik drága koszorúra^ De a halott emlékének mindenki áldozna egy pár fillért. Azt gondoltuk tehát, hogy felvetjük e kérdést. Szerintünk jó és szép ügyben emeltünk tollat és senki kegyeletét meg nem sértettük. Nem akartuk a kegyelet érzését profanizálni, mikor mi újságírók is szeretettel gondolunk édes halottainkra. Csak az ész szólott és a józan gondolat: mely a kegyeletnek sokkal szebb formáját tárta az olvasók elébe. Az olvasókon áll, hogy egyöntetűen határozván, az ósdi szokásokat elhagyva, emberibb módon áldozhassunk, halottaink emlékének. Jön a tél. Ebben a rövid mondatban; mennyi az érzelem ! Javarészt busongó. Mert a kik prémes kabátban, barátságosán berendezett úri szállásokban váiják a tó befagyott tükrét, a korcsolyapályák élénk társaságát, azok aránylag kevesen vannak azokhoz képest, a kik fázva gondolnak arra, miből vesznek fát, meg szenet. Honnan telik kenyérre? A télnek is megvan az ő költészete, meg van az édes valósága. Hisz oly szép TÁHCZA. Nyílt sir előtt. — A halottak napja alkalmára. — Temetőben szerte bolyongtam, Egy nyílt sírra találtam ottan, Megállított és halkan mondta : Szívesen lát csöndes álomra. Eltűnődtem ott a sír szélén : Mit is várjak a földtől még én ? Jót és rosszat eleget láttam, Lehajthatom a fejem bátran. Ott a sírban gondom felejtem, Helyre áll a béke szivemben, Földi világ elmarad távol, Hült poromra talán nem gázol. Csak a vih^r keres, fel .éjjel; Földet rázó mennydörgésével, ítéletet mond szörnyű ajka, S ez felébreszt egy pillanatra. Jaj a gonosz lelkiismeretnek! A bűnösök mind felrettennek. Végítélet, — sóhajtják — itt van, Büntetésük elveszik mostan. De nekem a szózat kedves lesz, Ha Ítélet: tudom, kegyelmez. A sirhalom könnyű felettem, Semmi, semmi nem nyomja lelkem. Harsoghat a vihar szózatja, Sírom csendjét föl nem zavarja! Szemem ismét behunyom rája, S még mélyebben alszom utána. Dalmady Győző. A pörvesztő. Irta: ZÖLDI MÁRTON. Hijjas Benedek ügyvéd színeket váltott, valahányszor port veszített. A szín- váltásnak nem Vallotta kárát. Alapszíne oly csúnya volt, hogy azon minden változás csak javíthatott. Porét rendesen elvesztette. Nem mintha a falum ellene konspirált volna, nem mintha nem lett volna elegendő tanultsága, körmönfont- sága, hogy klienseinek igazát megvédje. A baj az volt, hogy klienseinek nem volt igaza. Hijjas Benedek olyan porokét szeretett vállalni, melyekben nem bízott senki. Legszívesebben képviselte azokat a kétségbeesett ügyeket, melyeket csak erőszakkal, rabulisztikával, a birói kognició alattomos megtévesztésével lehetett megnyerni. Mindezt jól tudta. Ti-ztában volt magával s a dologgal. S mégis minden elvesztett pör felkavarta epéjét. Rákvörös foltok gyultak ki az arcán. Szidta, piszkolta a bírákat, azokat, kiket nem tudott becsapni. Őszinte elkei-eredéssel, beszélt arról az igazságról, amely nincs. A Sinka féle perben kedvezni látszott a szerencse. Az első fokQn elvesztette ugyan, de a táblán megnyerte. Rosz- szabb vélemény nyel senkiről sem volt, mint klienséről, Sinka Péterről. Nyájas, istenes szavú gazembernek ismerte; olyan embernek, a kitől minden kitelik. Ennek a vagyoni érdekeit védte minden erejével és főleg minden erőszakoskodásával. Á per táVgyát az képezte, hogy Sinka Péter, mint unokahugának, Sinka Teréznek gyámja, mindenféle alattomos praktikával elharácsolta a vagyonát. Három kisebb földbirtokot kezelt, mint gyám s addig cserélgette, adta el, mig végre alig maradt belőle valami. Hiteles okiratokkal, bírói becslésekkel csapta be a gyámhatóságot. A gyámhatóság aztán megemberelte magát s pörrel támadta meg az alattomos, rossz- lelkű gyámot. Körülbelül negyven ezer forint érték körül forgott a pör, melyet a királyi tábla Sinka Péter javára döntött el. Hijjas Benedek nagy és jogos reményekkel tekintett a kúriai ítélet elé. Éppen készült az utolsó periratot megírni. Jól összeszedte magát. Talált két kúriai döntvényt, mely kliense mellett szólt. Hasonló esetekben a kúria a gyám mellett döntött. A „hasonló esetekkel“ nagyon sikeresen lehet operálni s Hijjas Benedek tudta, hogy a kúriának -csak imponál: a küzia. Aznap este, mikor az utolsó perirat fogalmazásához akart kezdeni, az utcán találkozott egy sovány, szeplős, rövidlátó leánykával, ki félszegen köszöntötte: — Jó estét Benedek bácsi! Az ügyvéd megismerte. Sinka Teréz volt az a leány a kit ő jogi csalafintasággal s kúriai döntvényekkel kifosztani készül Sinka Péter s a maga javára. A kö szöntést mindazonáltal nyájasan fogadta. Beszédbe elegyedett vele s a beszélgetés során megtudta, hogy ez a szegény leány szegény rokonoknál van félig cselédsúrban. Mintha egy kis nyugtalanság fogta volna el. Mikor hazaért s az íróasztalhoz ült tollal a kezében, kissé elgondolkozott. Sok minden tolakodott az emlékébe, llyeténképp monologizált: — Ez a Terka már huszonhat éves. Igen, annyi. Huszonhárom éve, hogy pat- varista voltam az apjánál. Akkor három éves volt. Hogy szerették, hogy dédelgették. Egyetlen leány volt, Sokszor járt keresztül az irodán. Emlékezett, hogy a kis gyerekleány ilyenkor átölelte a térdót, s nagy ragaszkodást tanúsított iránta, ót szerette legjobban. Később is. Igen, ez a leány ösztönszerü ragaszkodást érzett iránta. Milyen buták az ösztönök, tudniillik az emberek. A kutya menhyivel jobban1 tud disztingválni abban, hogy kit kell szeretni. Sajnálni kezdte azt a szeplős, félszeg haja- dont. Valami emberi érzés mozdult meg- benne. De ez nem sokáig tartott. A fiskális küzdelem nélkül legyőzte az embert. írni kezdte a periratot. A nagy, szálkás betűk, mint mozgósított pókok'-szaladtak a papiroson.-Egyik ivet a másik' után lepték el. Ilyen perben a méltóságos kúriának mindent el kell mondani. Következett a punktum száliens: a két'kúriai döntvény. Itt a perirat hangja fohászszerü hangot mutatott: „nincs és nem lehet okom kétkedni, hogy a méltóságos kuria-az ano- log esetekben hozott határozatok szellemében fogja az én megtámadott igazságomat mérlegelni... A jogegyenlőségí nagy elvei stb. Minden kifejezést alaposan megrágott. Törölt, javított. Többször egész iveRóth Fülöp kárlsbádi czipöraktárát Közvetlen a Pannónia i szálloda melletti ajáaQnk a t. rovó kősönségnek wámb a. legolcsóbb bevásárlási forrást. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. MECIERfiEZTEKüI az őszi és téli idényre megrendelt valódi boz és chevrauz bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik«
