Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-03 / 40. szám
T zonkettedik évfolyam. 40-ik szám. Szatmár, 1905. október 3. tó *3 3 A_, oee* TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Tűzoltóságunk újjászervezése. „Barátaim unszolására“ vettem tollat a kezembe — ámbár tudom, hogy „sok bába között elvész a gyermek,“ mégis részt kérek a tűzoltóság mostani rajzolásánál, az uj szülök megmentésében; anélkül azonban, hogy az anya életét — a város közönségének érdekeit — feláldoznám. Ha emlékezetem nem csal, ez évi júliusban tartottunk egy szükebb körű értekezletet az újjászervezés dolgában a parancsnokkal, Ferenczy János volt parancsnok, Nagy József oki. parancsnok és csekélységem. Ez értekezlet alkalmával tűzoltóságunk parancsnoka már adathalmazzal gazdagon felszerelve miutatta be hazánk sok városának a tűzoltás érdekében kifejtett munkáját, különféle alapokon szervezett tűzoltói intézményeit s a városok által ezekre űzetett terheket, vállalt kötelezettségeket stb. A fentartás módjai közül figyelmünket legjobban megragadta legtöbb hozzánk hasonló kisebb városnak oly forma teherviselése, mint a milyen most minálunk tervbe van véve. Ezt azért tartom szükségesnek elmondani, hogy ez sem nem absurdum, sem nem kivihetetlen mint a „Heti Szemle“ Írja. Most a mi több helyen már tényleg jól bevált, az nálunk sem lehet kivihetetlen, s a int már megvan, s a mit a fennállás helyesnek bizonyított be miért, lenne nálunk absurdum ? TÁR CZ A. Úti jegyzetek. Irta: Tanódy Endre. •II. Bécs—Li égé. (Folytatás.) Az volt a tervünk, hogy egyenesen Cölnbe megyünk, a hol vártak reánk a liége i „Corda Fratres“-re kiküldő t többi magyarok, a kiktől Bécsben egy napra elváltunk. A magyar decorateur azonban verbuvált bennünket, hogy térjünk ki vele Darmstadtba és „személyes vezetése“ mellett nézzük meg az ottani kertészeti kiállítást meg az állandó müvész-coloniát. Volt még időnk reá, á jegyünk is szolgált Darmstadt felé is és mivel olyan nagyon tanácsolta a szakférfiú, hát kikanyarodtunk vele Asschaffenburgnál, a melyik amolyan nagy elágazó állomás, mint nálunk Királyháza — ha ugyan még annál is nem nagyobbszerü. Elbúcsúztunk a társaságtól — és nem sokára vágtattunk egy másik gyorsvonaton Darmstadt felé, vagy öt percig párhuzamosan azzal a vonattal, a. melyből kiszálltunk. Úgy látszik a német masinisták sinőrömmel állapítom meg, hogy az ez irányban megjelent cikkek, mind szükségesnek tartják az újjászervezést, a létszámemelést, az intézménynek modern fejlesztését; s magáról az intézményről valóságos szeretettel írnak Miután az alap megvan a melyen együtt működhetünk, csak a fedezet kérdése vár tisztázásra. Hol az igazság? Én azt hiszem, az „Északkeleti Újság“ nagy gonddal megirott cikke s ügyesen csoportosított szárnyai sem vezetnek oda! A „Sz. és V.“ múlt heti száma sem ad egy Ariadné fonalat, mely jobb révbe vezetne. A „H. Sz.“ a legénységet a tervezett 10-röl 25—30 létszámra akarja emelni, jóakaratában pedig elfeledi, hogy a mostani 5°/0, a mely költségvetésünkben foglaltatik hová nőne a 15—20 fő többlettel?! Tisztelt cikk iró társaim 1 városunk haladásában mutassatok nekem valamit, a mely' nagyobb költséggel létesült s a közönség egyformán vagy csak megközelítőleg is igazságosan viseli a terheket. A városi közvilágításból mit élvez a majorbeli, vagy a hegyi nép? De viseli a terhet! Mi öröme van a hegyieknek a Pannóniában, a színházban? de ha nem esik is jól, fizetik a költségeket ! Hát a mügyalogjáró ? ? ! Igazság-e az, hogy a háztuladjonosok költségén épített és fentartott gyalogjárót a háztulajdonosokon kívül nemcsak a város, de a vidék is használja?! Hogy jutottam én ahhoz, hogy a vácsenek fából, bennök is meg van a verseny gyilkos szenvedélye. Mint két őrült, ki letépte láncát, — úgy száguldott a két vonat egymás mellett. Goldner ur hol eli- bénk került, hol a hátunk mögé — egy szép angol asszonynak, a ki egy gorilla- szerű férfiúnak az oldalán rohant mellettünk, csókot integettem, a melyre a gentleman hasonlólag válaszolt — mig végre is egyik vonat jobbra, a másik balra elkanyarodott egymástól. Nem látjuk soha többé Goldner urat és a szép asszonyt a gorilla oldalán 1 — Se baj, van inég sok Goldner ur, és sok majomnál sok szép asszony... Darmsladlban előbb a művész colo- niát néztük meg. A darmstadti regens herceg évi harmincezer márkával subventio- nál öt-hat modern képző művészt és mű- ipar tervezőt. A telep rövid időn az egész „nouveaux orts“ Mekkája lett - és egy Olbrich nevű fiatal bécsi műépítész a prófétája. A városon kivül egy dombos park részletben elszórva hevernek a szeccessiós házak, a melyeket legnagyobb részt Olbrich tervezett. Láttunk az utunkban városokat, a melyekben a ió-ik század levegője élt. Ebben a coloniában láttuk a 20-ik század városát. Azt nem sajnálom, hogy a i6-ik századbeli városokban annak idején nem éltem, de vigasztalhatatlan vagyok, hogy a 21-ik századbeli házakban nem fogok élhetni. ros tulajdonát képező úttestre gyalogjárót csináljak, mely nem az enyém s azt még fenn is tartsam?! Hát az igazság volt-e eddig is, hogy állami, törvényhatósági hivatalnokok, tanítók, lelkészek mentve voltak a községi terhektől ? ők talán nem épen oly mértékben élvezik az élet és vagyonbiztosságot, a közvilágítást, a gyalogjárót, a Kossuth-kertet, színházat., Pannóniát stb. mint mi az adóval terheltek? De hát hiába a törvény-törvény ! S én azt hiszem teljes igazság még ott a másvilágon sem lesz, mert ott is lesznek kiválogatot- tak, vagy pártfogoltak I A háztulajdonosok amúgy sem kerülhetik el a közterheket., mert a házat letagadni nem lehet s a kivetés különben is elég aránylagos a régihez képest. Eltérést mutat a pénzintézeteknél s nehány nagyobb és egyéb vagyonnal is biró urnái a számításba vett bevétel. Köztudomású dolog, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok minden tekintetben a legnagyobb terheket viselik, mert jövedelmeiket nem tagadják el. De váljon nem áldoztak és áldoznak most is eleget minden jótékony célra s respektive a tűzoltói intézményre?! Ajánlom cikk iró társaimnak, hogy pillantsanak be a t. o. egylet pénztárkönyvébe s megfogják látni, hogy amit városunk pénzintézetei ez intézmény fentartására 30 éven át önként adtak: egy szép vagyon ! Hát egyszer hadd járjanak szegány pénzintézeteink is jól s hadd takarítsanak meg valamit a mások rovására. (Minden részvényesre jút ebből nálunk 44 fillér, a kér. banknál 26 fillér!) Az egyéni megadóztatás pedig határozottan igazságosabb a réginél! A háznélküli állami hivatalnoknak nincsen-e szüksége tűzvédelemre? Minél kevesebbje van valakinek nem kell-e azt minél jobban félteni? Azoknak is ép úgy eléghet bútoruk, egyéb holmijuk, mint a kik községi adót fizetnek. Az iparos és kereskedő-segédnél az 1 és 2 koronás teher nem azért eshetik kifogás alá, mert sok volna, — hiszen ha egy vasárnap jó kedvében van, többet is elkölt a fiatal ember — hanem mert a behajtása lesz nehéz az alkalmazottak elég sürü változása miatt. Az oknélküli félelem, a mit az „É. U.“ jeles tollú Írója falra fest, hogy valaki azért fog belépni tűzoltónak, hogy 1 koronát ne kelljen fizetni, s igy mibe kerülhet majd a felruházás?! Ezt ő sem gondolta komolyan. Aláírom azonban azt a helyes észrevételt, hogy a költségvetésből a behajthatlan követelések leírására, valamint a kezeléssel felmerült ha nem is 2, de legalább 1 számtiszt javadalmazására kiadási tétel felvéve nincs. Szándékosan, vagy véletlenül hagyták-e társaim számításukon kívül azt az eredményt, a mi a tartalék - gyűjtésből áll? azt nem tudom. EdI( Édes Istenem, milyen szép lesz akkor az élet, mikor még az ablakfélfa is az 'egyéniségünkhöz fog simulni. Mert mégis csak az az alapgondolata az egész modern művészetnek, hogy a mint a teremtő a természetes világot a saját képére és hasonlatosságára alkotá és végtelen lelkét belé lehelte a mindenségbe, — az emberi kéz által alkotott mesterséges világban az ember lelke, az emberek vágyai és érzései vibráljanak tovább. Úgy viszonylanak a mi régi iskolás, otromba házaink ezekhez a házakhoz, — mint a kriuolin egy mai párisi vagy bécsi szoknyához. A krinolin sem csúnya önmagában véve, sőt — ha rárendezik egy próbabábra — még valami művészi is van abban, a mint a.redői egymásra omlanak. De eltakar mindent, minden vonalat, minden idomot, a női test egész poézisét, holott az lenne a feladata, hogy a teremtés művét corrigálja — nem hogy elsikkassza. , Az uj művészetben lelki világunk egész bölcseleté válik valósággá, vagy legalább is akar azzá válni. Lehet, hogy túl a rendén beleéltem magam azokba a törekvésekbe, a melyek az uj művészetben fermentálnak — s talán a jóakarat szemüvegén az igyekezetét már megvalósítva is látom. De nokem úgy tetszik, mintha ezekben a falakban, a kicsiny fagalériás ablakok virágfüzéres félfájában, a barátságos felsővilágitásu középső szobában (a „hall“ban) a nyitott tűzhelyben, a babaházszerü apró méretekben, a természetes a symet- riában és a kedélyes lehér és kék színezésben megtestesülne mindaz, a mit a há- zitüzhely költészetének és gondolatvilágának tartunk. Láttuk magát Olbrich mestert is. Úgy két óra tájt ebéd után jött le háza számos erkélyeinek egyikéről és ment fel a szomszédos domb tetején lévő hatalmas görög műtermébe, a melynek felereszét két hatalmas kőgigász tartja. A mester olyan 35 év körüli fiatalember, — és pertubarátja állítólag a darmstadti hercegnek. Karján kisérte a felesége, a ki egymásután három nagy.képzőművészhez ment férjhez és pedig a fokozatos előléptetés elve szerint mindig jobbhoz és jobbhoz. Olbrich mester úgy nézett ki, mint a ki nem bánná, ha valamelyik tanítványa túlszárnyalná a mesterét. Megnéztük aztán a kertészeti kiállítást, a melybe Olbrich mester három tündérkertet tervezett: egy tiszta vöröset, egy tiszta kéket és egy tiszta sárgát. A többi látványosság — egy japán vizikerttöl eltekintve — mellékes volt. Nagy hálál kodások közt a szives kalauzolásért, — elköszöntünk a magyar decorateurtÖl, fogadkozva, hogy egész életünkön át szeretni fogjuk egymást — és indultunk Cölnbe. Este tiz órára értünk oda. A pályaudvarról kilépve feltűnt előttünk egy kő Rőth FAlöp kárlsbáái czipöraktárát aJÁBlink a i mi UMteiéfaskant a ""®! KŐITttléB a Pannónia legolcsóbb bevásárlási bw*«t sas= gp- sér s«á.llnJ^. melletti W Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. ;r^|JL 9IEGEUKEZTEK! 1! az őszi és téli idényre megrendelt valódi bon és ohevrauz bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik. I ftj f V on P, ffl* PoaV, jes bet, dm 1 n-
