Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-26 / 39. szám
Huszonkettedik évfolyam. 39-ik szám. Szatmár, 1905. szeptember 26. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Tűzoltóság. Megígértük, hogy a tűzoltóság újjá szervezésének kérdéséhez hozzáfogunk szólani, tehát be is váltjuk Ígéretünket. Sok mondani valónk ugyan nincsen, mert hiszen azzal körülbelül mindenki tisztában van,' hogy a tűzoltóság jelen állapotában nem maradhat, azt fejleszteni szükséges. Egy nagyobb veszedelem esetén keservesen tapasztalnánk, sőt már most kisebb eseteknél is tapasztaltuk, hogy tűzoltóságunk nem elegendő, s miután azok a régi jó idők elmúltak, a mikor mindenki tűzoltó volt, előállott a szükségé annak, hogy végre ez az intézmény is a kor igényeinek megfelelöleg, szervezhessék, a mi pedig nem képzelhető másként, mint hogy hivatásos tűzoltóságról kell gondoskodni, a melyik legyen oly erős, hogy veszedelem idején feltétlen segítséget nyújthasson. Hány emberből álljon a tűzoltóság, ezt már a szakemberek dolga megállapítani, s a tűzoltó' főparancsnok dicséretre méltó munkát végez, mikor ez irányban foglalkozik. Ha lesz kellő számü hivatásos tűzoltónk, akkor az u. n. önkénytes tűzoltóság feleslegessé válik, de azért lehet annak is szerepet adni, s csupán azt akartuk vele mondani, hogy megszűnik olyan tényező lenni, a mely nélkül tűzoltóságunk el sem képzelhető. Jó, ha lesz, de az sem baj,' ha hiány- zani fog., Hogy a tűzoltóság szervezése költTÁRCZA.- m—oonwN i Úti jegyzetek. Irta: Tanódy Endre. I. A körutazási jegy. A bécsi Rothenihurmstrasse egyik utazási irodájában egy igen tiszteletremélió hölgy segélyével állítottam össze azt a körutazési jegyfüzetet, a melynek üres, meglépett boríték lapja itt fekszik előttem, mint a kiszolgált utus obsitja. A szokás úgy látszik jól kijárta az európai útvonalakat. Mikór a térképen nagyjából kinéztem a leírni szándékolt körutat, az úti tervet megdöbbentően eredetinek találtam s az összeállításához olyan nagy gonddal akartam hozzáfogni, mintha egy karavánt kellett volna szerveznem az ázsiai homokvilágra. Szerényebben kezdtem vélekedni leendő utazásomról, mikor az igen tiszteletreméltó hölgy egy római számmal jelzett nyomtatott programmot tett elibém; a fnelyben hajszálra meg volt mninden útvonal és minden pont, a melyeiken át utazni szándékoztam. Mi az ördög — hiszen én akkor nem í* vagyőTí valami különös globe trotter? Ezéren és ezeren ép igy megjárták ezt az utat, a beadeker szigorú szabályai szerint. ségbe fog kerülni, azt is mindenki tudja, a kérdés legfeljebb a körül foroghat, hogy ez a költség mi módon fedeztessék.' A tervbe vett szabályrendelet adót vet a háztulajdonosokra szobák száma szerint, s ezenkívül személyi jutalék címén megadóztatja azokat, a kik nem háztulajdonosok." És ez a kombinált adóterv tisztán annak- köszönheti származását, mert nálunk mindenki a pótadó felemelésétől szokott rettegni, s az emberek úgy vannak vele, hogy; ha az a veszedelem nem fenyegeti, minden aggodalom nélkül belemennek a költséges dolgokba. A fedezetnek ilyen módon való megállapítását azonban mi helyesnek és elfogadhatónak nem tartjuk. A tűzrendészet közfeladat, a miről a város, mint ilyen tartozik gondoskodni. Az élet és vagyon biztonság felett őrködik nem csak a csendőr, de a tűzoltó is, s a mint nem jutott eszébe "senkinek, mikor a cséndőrség felállítása forgott szóban, hogy a költségeket ne a közpénztár fedezze, hanem különleges adó alakjában a közönség fizesse, úgy nincs semmi értelme itt sem a különleges adó behozatalának Hogy'mi értelme volna a meglehetősen komplikált adókivetésnek, a vele járó hasonló behajtásnak és nyilvántartásnak, mikor mindez teljesen, elmaradhat, ha a kiadásokat a közpénztár fedezi, bajos volna megmondani. A tervezet úgy látszik abból indult ki, hogy ily módon csak az érdekeltek fogják a terhet viselni és a terÉs akkor én nem is látok valami kuriő- zus dolgokat, hanem csali agyonfotografáit idegén forgalmi üzleteket ? Hát nem úgy volt ... Szerénytelen bölcsész lehetett, a ki azt moudá, hogy az ember értelmes állat. Ennek a tételnek nagyon szórványosak a bizonyítékai. Hanem raffinált állat az ember. A természet gourmand-ja, iny- nyence és kcjence. A mindenség habitüéje. Természeti udó.-ok könnyen reám cáfolhatnának. du mégis azt hiszem, hogy a ter- mészetbt-n minden élő lény csak arra törekszik, hogy meglevő ingereit, vágyait kielégítse. Egyedül az ember az, a ki uj vágyakat, uj ingereket is keres. Az értelem arra való, h>gy kielégítsen bennünket és mi mégis —épen ellenkezőleg — uj vágyakat, uj ingereket: —r újabb elégüleilenséget keresünk. — Az utazásban is. Olyat szeretnénk látni, a mit még senkisem látott; arra járni, a hol senki- sem járt, megtudni azt, a mit még senki sem tud. Pedig nekünk ép oly érdekes lehetne az, a mit csak mi nem láttunk, nem hallottunk és nem tudunk. A vasúti menetjegyirodák igen tiszteletreméltó hölgyei azonban ilyesmivel — legnagyobb sajnálatukra — nem szolgálhatnak. Es elindulunk az európai körutak népes országutain és kigyógyulva a beteges vágyakozásokból azt tapasztaljuk, hogy a világ és a kultúra szépségeit ezer túr rista sem képes elkoptatni. Hogy nem vett ei a kölni dóm keresztény titánságából, a hét csak igy lehet igazságosan elosztani, de ez nagy tévedés, mert ha a közpénztár viseli a terhet, akkor igazsggo-, san részesül benne npndenki, miután adója arányában járul a közterhekhez, ellenben a tervezett kombináció szerint, hogy csak azon pénzintézeteket említsük, a melyeknek házuk nincsen, igen sokan nagyon olcsón szabadulnak olyanok, a kiknek a dolog természete szerint első sorban kellene a legnagyobb kvótával hozzájárulni. A főkapitányt értjük, hogy ő e tervet kidolgozta, mert régóta próbálja már és pedig nagyon helyesen, hogy a város a tűzoltóságot átalakítsa, s ih- ditványa mindannyiszor a pótadótól való félelem miatt bukott el, hát ő most igy akarná elhárítani az akadályt, a mi eddig uiját állta, de már a bizottságon csodálkozunk, hogy magáévá tette, mikor készen fekszik és napnál világosabb, hogy ha a közpénztár fedezi a költségeket, akkor igazságosan oszlik meg a teher, nincs se kivetéssel, se behajtással, se nyilvántartással semmi dolog és a mi fő, nem kell ismét egy felesleges *szábáTyrendelétet alkotni. ' Az állandó baj. j. Rég veri már a magyart a Teremtő. Régen bizony. A mezőgazdasági viszonyok egyre silányabbak. Agrikultur állam vagyunk és a népes Kánaánról: az Alföldről kivándorol a nép, mert nincs mit ennie. Rajna mesevilágából és Hollandia zöldes- opál gyöngy világításából a sok csúnya angol misz, a sok kodak és az érzéketlen parvenü utasok özöne. A mienk lesz egészen az, a 'minek benyomásait magunkba szívjuk és nem tiélt rajta megosztozni senkivel a világon. A körutazási jegy szelvényei pedig egyre fogynak ... A vasúti altisztek előbb átlyukgatják, aztán leszakítják, a lejárt ut vonalút az utas nem ismételheti meg. Nem igy van-e az élet utján is? Minden állomásnál lefoszlik egy illúzió, egyenként, egymásután, és a múltak álma lesz, a mi az imént élő jelen volt. „A lejárt útvonalat az utas nem ismételheti meg.“ — Soha, de soha. Az üres borítékban nem marad semmi, csak emlékek — mint a görög bölcs mo'ntjá: „az árnyékoknak az álma“ —J é's a meglépett üres boritó lap a kiszolgált utasok obsitja. Leirom röviden a. benyomásokat, a melyeket ezen az utón szereztem. Ne méltóztassanak szerénytelenségnek venni, ha egyes szám első személyben beszélek. Tárgyilagos útleírásokat már nem érdemes leadni Európáról. Nem azt mondom el, hogy mi van ott. Benne van az szebben a Beadekerekben, a földrajzokban és a statisztikákban. Azt mondom el, a mit én láttam. Nem a valót, hanem annak bennem fogant tükörképét adom. Lírai útleírást, ha úgy tetszik. A tavalyi rossz esztendőt még min dig sínyli a nép. Tavaszsza', mikor a pázsitom mezők, a buja vetések, széles kukorica tábláink jó esztendő reményével feledtette bánatainkat: azt hittük, végre vn lahára, a gond is kevesbül, a nép is megelégedett lesz. Csalódtunk. A tél rohamos léptekkel siet elénk. A kolompos gulya bekerül a tanyáról és ismét az az állapot, hogy nincs takarmány. Valamivel több van, mint tavaly, de ez még mind kevés a szükséglet fedezésére. A nép tördeli a kezét. És régi igazság, hogy szükség törvényt bont: lassan eladogatja a jószágot, ő maga-maga segiti elő a rossz esztendőket, mert marháját eladva, nem üz állattenyésztést, földjét nem trágyázza. A mig egyrészről a termőföld is romlik, addig az állattenyésztés is pang. Az állat állomány kevesbedik, értéke óriási árakra felszökik, atni a bús gazdaságát csak növelni fogja, a nép állattenyésztési kedve megcsappan, ami nélkül az Alföldet elképzelni uem lehet. A gazdasági egyesületek már most figyelmeztessék a népet, hogy takarmány- szükségleteiket beszerezzék, igyekezzenek népies előadásokat tartani, a lapokat értesítésekkel ellátni, hol lehet olcsón ta karmányt vásárolni. És ha már mindenre tudunk szövetkezetét alakítani, jó lesz megcsinálni a takarmány szövetkezetét is, mely a maga igényeivel úgy lépjen fel, hogy elegendő mennyiséget tartson készenlétben és ne dolgozzék nagy kamatra. Nem lehet eléggé hangoztatnunk az állattenyésztés nagy fontosságát, mert föld- mivelés csak ott van: ahol az állattenyésztés is virágzóan fejlődik. Nálunk, hol az állattenyésztés, csak az utóbbi időben vett lendületet, nagyon ébren kell lennünk, hogy a gazdákat mentői intenziII. Becs—Liége. A vasúti kocsikban Bécstöl kezdődik a nemzetközi társaság. Ez a barátkozást is magával hozza, mert idegenek érdeklik egymást. Nem hiszem, hogy öt-hat éven belől Magyarországon vasúti kocsiban valakivel megismerkedtem volna. Az ismeretlen utasokat utólag megnyugtathatom, hogy ők sem mulasztottak többet, mint én s igy ennek az állapotnak további fenntartása igen célszerűnek mutatkozik. Nemzetközi társaságban azonban erőnek, erejével lapasztálni kiván mindenki. Mindegyik — különösen a novitius, — egy ködös rejtélyt lát a másikban, egy sphinx-t, a melynek a talányát min dénáron megfejteni szeretné. Félórai beszélgetés után kiderül, hogy nem olyan nagy dologról van szó. A francia és osztrák kereskedők kitünően megértik egymást, egy magyar jogász rögtön „kollega“ egy francia jogásszal, ugyanazon vagyon és társadalmi osztályú emberek azt látják, hogy nekik teljesen azonos törekvéseik vannak, s hogy egy francia polgár közelebbi rokona egy magyar polgárnak, mint a francia „noblesse“ bármelyik tagjának. Nt m tudom, miből fognak megélni ! a mai politikusok, ha az emberek nagyobb ' része reá jön erre a naiv titokra. Róth Fűlöp kárlsbádi czipöraktárát Közvetlen a Pannónia szálloda melletti Szatmár és vidéke legnagyobb ezipőraktára. ajánljuk a t. T«vé UsésséfHtk ldfolesóbb bevásárlási livráii HEG£RK£ZTEK!Ü az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.
