Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-08-22 / 34. szám

R Huszonkettedik évfolyam. 34-ik szám. Szatmár, 1905. augusztus 22. VIDÉKÉ ■ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fel évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők ás néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi r'észére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái Jánoo könyvnyomdája Eötvös-utcza 6 ik sz. alatt. = TET.EFOK-SZÁM : 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Hirdetések díjjal előre fizetendők. Nemes törekvés. Naponként olvasunk a fővárosnak ez meg ez irányban való fejlődéséről. Ma utcákat, holnap hatalmas épülete­ket tolnak el helyeikről Megbámuljuk, tudomásul vesszük. Jól esik a tudat, hogy nemzeti haladásunkat jelzi. Leg­több esetben itt vége szakad a szem­lélődésnek, pedig tulajdonkép itt kez­dődik a valódi munka. A vidéki városoknak minden olyan intézményt, mely a nemzet fejlődését előbbre viheti, fel kell karolni. Minden vidéki város lehetőleg legyen a fővá­ros kinyomata. Legyen feltalálható itt­hon mindaz, ami a lakosság anyagi és szellemi fejlődéséhez szükséges. Ha valaki Szatmár városának fej­lődését figyelemmel kisérte, az tudni fogja, hogy alig 20 év alatt teremtette meg mindazon intézményét, mélynek alapján Magyarország északkeleti ré­szén vidéki központtá emelkedett. Eb-, ben segítségére volt mindenesetre föld­rajzi fekvése is, de legfőbb érdem il­leti a város közügyéit szivén hordozó vezér férfiait. Egy dolog azonban feltűnően ki­kerülte a vezetőség figyelmét. Eb a polgári, iskola. Többször olvastuk már e lap hasábjain, hogy Szatmár város polgárságának, az iparosnak, földmives- nek, kereskedőnek, hivatalnok osztály­nak feltétlen szükséges egy olyan is­kola, melyben a mai megdrágult élet­viszonyok között az általánosan min­denkitől megkövetelendő általános mű­veltséget a lehetőleg olcsóbban meg­TÁR CZ A. szerezhesse. Ez hiányzik Szatmár vá­rosának ! A nagynevű Csengery eszméjének megvalósítására eddig is gondolt ugyan e város, de jeles középiskolái eddig kielégítették az ez irányban való kívá­nalmakat.. De ma már az általánossá lett közkivánság mellett a polgári is­kola megvalósítását követelik: 1. A városnak, mint vidéki köz­pontnak érdeke. Azok, kiknek ez irányú szükségleteiket kell kielégíteniük, .Zi- lahra, vagy Nagyszőlősre mennek pol­gári iskolába. Már pedig mindkét is­kola elég távol esik Szatmártól. 2. A város elemi iskoláinak ál­lami iskolára való átalakítása által az elemi iskolát végzett növendékek oly nagy számban kerülnek ki évenként, hogy azokat á város gimnáziumai nem képesek mind befogadni. Ezek száma pedig évenként mindig több lesz. A városnak tehát arra kell törekednie, hogy több irányú középfokú intézete legyen, melyben mindenki találhassa fel igényeinek kielégítését. 2,-' Azt hiszem, hogy a gimnáziu­mokra is csak jó hatással lenne az, ha nem kellene évenként a tultömött- séggel vesződniük; ha ez által megsza­badulnának a beiratkozás alkalmával előforduló elutasítás kellemetlenségétől. Máskülönben törvény és utasítások keí\ lőképen gondoskodnak arról, hogy egyik iskolából a másikba az átmenet lehe­tősége meglegyen. Végcél úgyis a szel­lemi fejlődés, mert ebben gyökerezik a nemzetek élete. 4. Legfőbb kívánsága és óhaja a Ébredés, Megcsalt a szivem dobogása, Midőn először láttalak. Lehet, szemed sugára vett meg, Lehet, pirosló ajakad . . . — De én másnak gondoltalak 1 Azt hittem, az vagy, a kit én itt Lelkemben már rég horddzok; Kit — rám mosolygó kék szemével, — Szivem százszor megálmodott, S meglelni tán sohsem fogok! Az volt, övé minden vonásod, Szömed sugara is az, az. Mégis — oh, hogy most ébredek csak Kél ajkamon késő panasz: Hogy mégse, mégse te vagy az ! Mit tudort) én, hogy mi hiányzik Tán egy sugár a sziveden; Egy semmiség, mit megse lát más. De mit nem pótol éu nekem : A menyország gyönyöre sem! város polgárságának teljesülne a pol­gári iskola felállításával. Hányán vannak, kik még az elemi iskola elvégzése után is szeretnék szor­galmas gyermekeiket taníttatni, de erre anyagi erővel nem rendelkeznek, mert a magas tandijat nem képesek fizetni. Ezek számára a polgári iskola mintegy kínálkozó alkalom, hogy itt szunnya- dozó képességeiket kifejleszthessék. Itt van már az ideje. Tömörül­jünk. Gyülekezzünk az ügy iránt ér­deklődő, a város kulturális érdekeit szivén hordozó tanfelügyelő ur zászlaja alá, ki ez irányú buzgó törekvésének már jelét is adta. Az ő nemes fárado­zása a legmegnyugtatóbb garancia, me­lyet, ha a város polgársága is kellő­képen támogat, úgy a siker el nem maradhat, mert aki nemes célokért ne­mes eszközökkel harcol, azt Isten segíti. Nagy Gábor. Az ököljog. . . . Megcsalt a szivem dobogása Midőn először láttalak. Lehet, szemed sugára vett meg, Lehet, pirosló ajakad ... — De én másnak gondoltalak ! Szabolcsba Mihály. Kuruc napok a sümegi várban. Sümeg* vára az 1706-dik évben moz­galmas éleinek volt, tanyája. A györvári diadal után Andrássy Pál itt ütötte föl tanyáját mulató konyhájával és a dinom- dánomnak se hossza se vége nem volt. Balogh Ferenc, a vár kapitánya, dere­kasan részt vett a dőzsölésben, de meg­mutatta a veszély pillanatában, hogy az ellenség előtt sem külömb legény. Mikor Rabutin labanc vezér erdélyi seregével a Balaton vidékre jött, itt Cso- báncz hős védelme miatt az ostromlással felhagyva Sümegnek tartott, az öreg Batthyányi erősen féltette kedvenc várát. Baloghnak azt irta, hogy az utolsó csep vérig meg ne adja magát, ha pedig valami módon feladja vagy elvész — életéhez semmit se bízzék. Balogh meg is tett mindent, a mi erejéből kiiellett. Nemcsak a vár katonáit és munícióit hozta rendbe, hanem az élelmi szerekről' is gondoskodott, hosszabb ost­romlás esetén. A város, sőt a szomszéd Külső országokban kevés a becsüle­tünk. Egy-egy magyartól úgy megriad­nak, mintha szalonkabátban egy-egy „ba­konyi betyár,“ vagy „debreceni bicskás“ volna. A külföldi fogalma minden magyar ember kezébe bicskát képzel, a kik kana­lazzák a paprikát, lékelik az ember fejét, mint a dinnyét, öaszevagdalják az embert, mint a harcsát. Barbár magyarok vagyunk. Károm­kodásunk cifra, mint a sujtásos szűr, go­romba, mint a kavicsos homok. Nyelvünk darabos, a szalonban megbotlunk, szinház, zene nem érdekel, mindig a lóról beszé­lünk, 'meg a virtusról. Égbe hatoló Pető­fink zengzetes dallamos nyelve sérti az idegen fülét, Jászai Marink törpe epigon Duse mellett, újságjaink előkellÖbbjei sze­metek, a Neue Freue Presse előtt, Ney Dávid hatalmas baritonja macskazene a bécsi zengerájokhoz képest, egy-egy állam­főnk szónoklata piaci beszéd a Reichsrath komédiásai mellett. Egy-egy osztrák pik­tor, ha a párisi tárlaton kudarcot vall, arról hallgatnak, de mikor László Fölöp pápákat és fejedelmeket fest és a ki éven- kint százezreket keres, arról úgy beszél­nek, mint valami mázolóról. Van-e oka a tisztelt külföldnek mű­vészetünket annyira lesajnálni, ne firtas­suk. A jövő azzal biztat, hogy kegyes vé­leményük előbb-utóbb megváltozik. Egy vidéki város postáján százával tolongott a nép. Mindegyik azonnal akarta megkapni a külföld előtt annyira lenézett krajcáros szemeteket; melyeket az újság­írók apja Rákosi Jenő, a fényes tehetségű Bartba Miklós, az elmés Gajári Ödön, Hercz°g Ferenc, Kóbor Tamás, meg a vidék számottevő jeles újságírói Írnak. A tolongás életveszélyes. Agyon ta­posnak egy-egy gyönge nőt. Úgy kell fellocsolni. Ülünk a kávéházban. Egyik másik ur egy egész raktár újságot rakat maga elé. Azokon kotlik. Nem lehet kivárni tőle egy lapot sem. A másik egy-egy ér­dekes számot elcsen, a harmadik kitép egy-egy oldalt. Megyünk az utcán. Egy-egy „Don Juan“ belénk ütközik. Megjegyzése sértő, kutya korbácsot érdemlő. De tűrjük: mert az ököljog, ha nincs is törvénybe iktatva nálunk, de megszokott elveit követi a csibész, meg az ur. ' Csúnya jog. Külföldön nem élnek vele, mert ez nem jog. Ez erőszak. Bar­bárság és szamárság. Egész kultúránknak penészes gombája, mely tele árasztja a külföldi társadalmat. Karlsbadban az ivdkutakhoz, hol százával tódul a nép, liba sorban járul­nak. Egy-egy királyra várás olyan csönd­falvak fegyverforgató népe még január hóban együtt volt. A kaszamatták tele voltak labanc foglyokkal. Ezeket azzal rémi­tette, hogy lázadás vagy csak gyanús vi­selet esetében egytől egyig felkoncoltatja. A megbízhatatlan elemeket kikergette és még a bástyákkal kerített alsó várban sem tűrte meg. Rabutin ez alatt mindig közelebb húzódott a várhoz, de nem támadott. Ba­logh kapitány azt hitte, hogy kémleli a vár gyengébb részeit és ott támad. Azon­ban Rabuiinnak erős lecke volt a csabánci kudarc. Mikor észrevette a vár kemény voltát, zeneszóval elvonult alatta. Batthyányi rögtön utána jött és in­nen dirigálta hadait a hátráló labanc után. Akkor történt Batthyánynak áttétele a felső megyékbe, Nyitra tájékára. A gróf Eszterházy Antal uj fővezér már megérkezett és Batthyány Sümegen akarta átadni a fővezérséget, Eszterházy- nak bemutatni a tisztikart. E célból összehívta az összes kuruc tiszteket. December 25-én csak úgy hang­zott a sümegi vár úri osztálya a sok Rá- kóczy tiszt sarkantyupengésétől. Egy még hiányzott: a vitéz Béri Balogh Adám. Nem tudták mire vélni elkésését. Pedig mindenki szeretett volna már kezet szorí­tani e bátor férfiúval, ki kevesed magával oly hősiesen védte magát a múlt évi györvári ütközetben, oly geniális taktiká­val véres rohammal befulasztotta Heister lándzsásait az ottani tóba. Végre délután megharsantak a trom­biták és száguldó paripákon megérkezett kíséretével a várva-várt hadparancsnok. Az egész várnép eleibe ment. A ka­punál fogadta maga Eszterházy Antal és az öt eg Batthyány. A sok kérdésre alig tudott Balogh felelni, de mikor elkésésé- nek indoklására egy labanc lovaszászlóra mutatott, melyet egy közvitéz diadal jel­vény gyanánt magasan lobogtatott és a hat előkelő fogoly rácra tekintett, kiket szintén magával hozott erős fedezet alatt: 1 tisztában vott mindenki, hogy Balogh Ádám egy uj fegyvertettel szaporította régi, diadalmas hírnevét. Még nem is tudták a valódi tényál- * lást és már az egész közönség riadó él­jenbe tört ki. Balogh nagy nehezen tudott magának utat törni az udvarban tolongó lelkes katonák és a szomszédos várnép között. Minden katonája valóságos ostrom­nak volt kitéve; mindenki hallani akarta az újságot. Végre összeggyültek a nagyteremben és Balogh a kiváncsi hallgatóknak halál­csendje mellett eképen szólt: „Tegnapelőtt este megleptük a la­bancot és megfizettünk neki apró pénzzel. Nekem kétszeres okom volt rá. Hazámat elpusztítja és arámat gyalázta. Róth Fülöp kárlsbádi czipöraAstajrat ajánljak a t. vevő közönségnek tint a "^8 Közvetlen a Pannónia legolcsóbb bevásárlási forrást. .. t»» = szálloda, mellett I W 1 ° Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. © Figyelmeztetés!!! Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron levő színes nyári áruk gyári áron alul is beszerezhetők. 3 ■ l I­ij­I* 68 Hr iá. •AJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom