Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-15 / 33. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Kereskedelmünk. Magyarország emberanyagának javarészét évtizedek óta súlyos gazdasági krízis látogatja. Egyaránt panaszkodik az iparos, a kereskedő, a földmivelő. És e három államfentartó erő bajai forrását képezi a társadalmi panaszkodásnak, ma holnap ez az ős forrás oly széles mederben fog folyni, mely az ország talapzatának partjait itt is — ott is kikezdi, a nyomor árja vészes fenyegetéssel borítja el a társadalom minden területét. Tekintsük csak a hazai kereskedelem állapotát. Kereskedelmünk helyzetére szomorú világot vetnek az arányaiban is szokatlanul nagy fizetés- képtelenségek, melyeknek előidézését a politikusok a politikai helyzet rendki- vüliségében látják. Kétségtelen, hogy ez a nagy kavarodás és ez a nagy bizonytalanság, mely ma a politikai életben van, nagyban befoly a kereskedelmi pangó életre, de a helyzetnek eredete, mélyebben fekvő okokra vezethető vissza. Minden politikai szemponttól eltekintve, annyi bizonyos, hogy az osztrák nagy kereskedelem, csak Magyar- ország előtt nagy, mert bebizonyosodott igazság, hogy az osztrák ipar és kereskedelem erőtlen arra, hogy a nyugati országok nagy iparával fölvegye a versenyt. így aztán szinte őrjöngő könyt A-rcz a. Kincsek a tenger fenekén. Kevés embernek van fogalma arról a kincsről, ami a tenger fenekén hever. Néhány év előtt a közönség figyelmét egy társulat vonta magára, mely abból a célból alakult, hogy két régen elmerült francia hajó kincseit a tengerből kikutassa. A hajók egyike a „L’ Orient“ nevű hadisorhajó, melyet Nelson tengernagy a nilusi csata alkalmával légbe röpitett, a másik a „Maza-Munda“ szállító hajó. Mindkettő az abukiri öbölben merült el. Ha a kísérletek sikerülnek — ami kétséget alig szenved — úgy nemsokára számos hasonló vállalat fog életbe lépni. A „L' Orient“ sorhajón hatszázezer font sterling aranyban és a la valottai róm. kath. székesegyház kincsei, továbbá még rengeteg arany és ezüst pénz volt. A hajót a francia direktórium Afrikába küldte Napoleon után, hogy a hadsereg hátralevő zsoldját kifizethesse. Legújabban Pausanky kapitány búvárjai az elmerült hajóból egy francia tengerésztiszt kardját és egyéb érdekes ereklyét hoztak föl. Ezen alkalommal egy óriási nagyságú tőrhalat öltek meg, mely folyvást körülöttük úszkált és a búvárokat munkájokban zavarta. A szörnyeteg gyorhrában két, nyolc hüvelyk hosszú és négy hüvelyk széles, erős fadobozt találtak, melyben köszörületlen gyémántok nyelmüséggel vetélkedik osztrák az osztrákkal, csakhogy portékáját Magyar- országon elhelyezni tudja. A csődöket a könnyelmű hitelezés szüli. Látjuk az eseteket. Szinte marékkai dobálják a hitelt minden firmával ellátott kereskedők kezébe, nem törődve egy-kétszeri bukott kereskedő kedvezőtlen és letaposott nevével sem, hitelt kapnak annyit a mennyi kell. Tudja az osztrák nagyiparos és kereskedő jól, hogy jelentékeny veszteségének réme fenyegeti és miután tudja, örült, hatalmas összforgalmat akar elérni, hogy a veszteségi hányad meg ne haladja azt a mértéket, melylyel az árkalkulációban szerepelt. A fizetésképtelenségi esetek csődügyek részleteinek kutatásával megdöbbentő bizonyságait találjuk a gyárosok egy nagy részének csalárd manipulációjára vonatkozólag. És hogy ezekkel szemben, kik a bűnös esetek előidézői, tehetetlenül állunk, mert hiszen éppen ők állanak felperesként, hitelezőként a biró előtt a mikor a könnyelmű hitelezéssel, rábeszéléssel, vásárlásra ingerlő készségekkel elszédi- tett áldozat nevének elvesztésével, szabadság vesztéssel, börtönnel bűnhődik mások bűneiért. Ezekből telik ki az egyik csoportja a szomorú eseteknek. A másik csoport meg azokból, kik közvetve áldozatai az előzőknek Tisz— valószínűleg a la valottai templomkincsekből — voltak. Valamint a „L* Orient“, úgy 1799- ben a „Luntine“ nevű harcminkét ágyús hajó is elsülyedt. A „Luntine* azon év október 9 én, leginkább pénzzel megrakva, a Texei folyó torkolatához indult. Elindulása nap ján a hollandi partoknál hajótörést szenvedvén, mindenestül elmerült. E hajóból tizennyolc hónap alatt nyolcvanezer font sterlinget élő arany pénzt hoztak elő a búvárok. 1814-ben a homokba elmerült hajó kiaknázására újabb kisérlelek tétettek, de két óv alatt úgyszólván semmit sem lehetett kihozni. Utóbb az angol Lloydt-társulat akként egyezett meg a hollandi kormánynyal, hogy az utóbbi Lloyd által felhozott értékek felét kapja meg, s igy 1857-től 1861-ig a hajó eísülyedése után hatvan évre még ötvenezer font sterlinget sikerült megmenteni. Azóta a munkák 1871-ig tartottak, még pedig kitűnő sikerrel, mivel a társulat huszonötezer font sterling ujább osztalékot fizetett a vállalkozóknak. Az 1806-ban Weymouth körül elmerült „Abergaweny“ nevű hajóval 62 láda ezüst dollár — hetvenezer font sterling értékben is elveszett. Ezelőtt néhány évvel az egész pénz megkerült. A múlt század vége felé rendkivül sok eset fordult elő, midőn pénzzel megrakott hajók elmerültek. így a „De Brok“ nevű angol fregatt 1798-ban az észak amerikai partok közelében Luvics mellett hajótörést szenvedett. A hajón 52 millió dollárt érő arany és felséges, régi kereskedők, kik nem bírják felvenni a versenyt azokkal, kik I csak, hogy egyik napról a másikra, úgy ahogy élni tudjanak, hogy a minden pillanatban beállható veszedelem, bűnös manipólációk felderítése előtt még valamit összeharácsolhassanak, áron alul vesztegetik áruikat — tiszteséges kereskedők, kik pontosan meg is fizetik az eladásra került árukat és nem versenyezhetnek szédelgő és szédelgésre késztetett firmákkal, a tönk szélére jutnak. Kétes exisztenciáju kereskedők ol- c§ó, majdnem a barbárságig kegyetlen kevés fizetésű személyzettel dolgoznak. A társadalomnak igen számot tevő tagjai, a kereskedő segédek — Budapesten a nyomor minden fázisain keresztül Vergődnek s a helyett, hogy e fényes város és igényei után joggal következtető kereskedelmi ismereteket szerezne itt a vidékről beözönlő fiatal segédek sokasága — a fővárosban elzülik, mert el keli zülnie. A fizetést, a szolgai munkára szerződtetett intelligens ifjú véres verejtékkel szerzi, dolgozik egy pár hatosért — tisztességből. A másik osztály dolgozna, — de munkát nejm .kap. Ä kereskedelmi alkalmazottak egyesülete nem tudja ellátni a jelentkezők igényeit s intelligens kereskedő segédek kénytelenek fináncoknak, szolgáknak, cimiróknak menni, csak hogy élni tudjanak és még igy is egy-egy razzia alatt megdöbbentő sok rongyos facér fiatalezüstpénz volt, az angol hajón egy spanyol tengerész szintén elmerült a „De- Brook“-kal. 1881-ben egy buvártársulat alakult a kincs kiemelésére. A sikerről még nincs tudomásunk. Az ember alig hinné, hogy oly értéktárgyak is kerültek meg, melyek majdnem 250 évig hevertek a tenger fenekén. Már pedig a „Harlem“ nevű hajó a Jó- remény-fok körül 1648-ban khinai porcel- lánnal, múzeumokba való ritkaságokkal, üveggel és ezüstnemüekkel megrakva elmerülvén, 1883-ban a porcellán egészen jó állapotban került napvilágra, sőt még a khinai pagádok is épen maradtak, mig az ezüstnemüek tetemesen megsérültek. Jól jártak a braziliai partoknál elmerült „Thetis“ angol fregatt kiaknázására vállalkozott búvárok, kik tizennyolc hónap alatt a hajón volt 162.000 font sterlinget felhoztak. Az angol kormány négy ágyu- naszádot rendelt ki oltalmukra s ezenkívül hatvanezer fontot fizetett munkadij fejében. II. Jakab király uralkodása alatt “szintén egy nagy mentési vállalat sikerült. Egy negyvennégy évig a viz alatt maradt gazdag spanyol hajóból, mely Dél- Amerika partjainál elsülyedt, 310 ezer font sterling értékű aranyat hoztak fel. 1687- ben az örvendetes esemény emlékére külön érmek készültek, melyek most csak ritkán láthatók. Ha már a tenger fenekén héverő kincsekről beszéltünk, a hajótörések szomorú lajstromát is fel kell emlitenünk. A hivatalos jelentésekből kitűnik, hogy 1855- től 1887-ig nem kevesebb, mint 90,158 hajó veszett el végképen, vagy tetemesen embert fogdosnak össze, a kik a ligetek és a külvárosi lebuj korcsmáknak valóságos rémei, a kik az erkölcsi rend notórius gyilkosai Neves, cégjegyzett és előkelő kereskedők felszólamlását, ankétjét és tiltakozását kérjük e dologban, mert a piszkos konkurencia melegágyai ezek az olcsón fizetett segédek, de javarészben ezek okozzák a könnyelmű üzlet alapításokat és az ezzel járó csődöket is. A csőd, az üzletbukás okát látjuk a könnyelmű vevő közönség hitelezésében is. Nálunk ez a kényelmes adás- vevési mód, valósággal elfajult, melyet különben a hivatalnoki kar igénye és rendezetlen fizetési viszonyai is tápolnak. A társadalmi követelmények békói a viszonyait meghaladó mértékben készteti hitelre a hivatalnok osztályt. A részletfizetési hitelezés tönkre juttatja a kereskedőt, a hivatalnokot is, mert se az egyik, se a másik nem nézi kitől vesz és kinek ad. Az üzletbe bele megy könnyelműen a kereskedő, a hivatalnok egyaránt. Sokszor sértve van a büszke és indokolatlan gőggel mérgeskedő nagyságos, vagy méltóságos asszony, ha a fizetéseit pontosan teljesítő, pénzére évek óta hiába váró kereskedő némi törlesztésért jelentkezni merészkedik. Soha nem teszi a lábát abba az üzletbe — üzeni vissza — hol őt zaklatják. így és hasonlóan van az, az egész sérült meg szél vészek vagy összeütközések alkalmával. Ugyanezen időszakban nem kevesebb, mint 23,831 ember vesztette életét a tengeren, e szám még egyszer olyan nagy lett volna a nemzeti mentöhajó intézmény nélkül, mely 23,939 embert mentett meg a haláltól. Mennyi kincs jutott a tenger fenekére a mostani orosz-japán háborúban ? Sok bajt okoznak a tengeren elveszett legközelebbi rokonok és örökösök az illető családoknak. így például 1882-ben a marséit lesi polgári törvényszék előtt egy különös jogi kérdés merült fel, ugyanis férj és nő egy hajótörés alkalmával elvesztek. Most arról volt szó és arra nézve kellett ítéletet hozni, hogy a két házastárs közül melyik élte túl a másikat, mert ettől függött egy 75 ezer sterlingre rugó örökség birtoklása. Éhez hasonló eset 1767-ben fordult elő, 1766 október havában Stauwic tábornok második nejével és leányával ugyanazon hajóban Dublinből Angliába utazott. A hajó a tengeren nyom nélkül eltűnt, anélkül, hogy a szomorú eset közelebbi részleteit meg lehetett volna tudni. Stauwic kisasszony anyai részről való nagybátyja az örökség kiadását a polgári jog azon elvénél fogva követelte, melyben kimondatik, hogy ha a szülő és gyermek együtt vesztek el s haláluk módja nem lenne kitudható, azt kell feltételezni, hogy a gyermek a szülőt túlélte. A tábornok unokaöcscse azonban megnyerte a pert, amennyiben örökségi igényeit a nagybátya ellenében a törvényszék jogosabbnak tekintette. Róth Fiilöp Icarlslbádi ajánljuk a t. verő közönségnek aint a KÖZ¥eti®& a Pannónia lási forrást, afedfe., legolcsóbb bev szálloda mellett I Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. 0 Figyelmeztetés!!! Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron levő színes nyári áruk gyári áron alul is beszerezhetők.
