Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-11 / 28. szám

■P'

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

MEGJELEN MINDEN KEDDEN.

= AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: =

. 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. . 3 » I Egyes szám ára 16 > Községek, községi jegyzők és néptanítók ré8zére egész évre 4 korona.

Egész évre Fél évre .

SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL,

hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők:

= Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt. = TELEFOI^SZÁM ; 73A Szerkesztő lakása: Eőt ős-utcza 19-ik szám.

= HIRDETÉSEK _

e lap kiadihivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér.

Hirdetések díjjal előre fizetendők.

Aratás előtt.

(r.) Kaszapengés zaja nemsokára összeolvad a pacsirta nótájával. Valamikor az aratók nótája is, mint megelégedésnek imája szállt az égbe, a ki gazdag asztalt terített az embereknek és megengedte érni, hogy az emberek adományát learassák. De ma itt-ott a megelégedésnek ez a nótája átváltozott gyűlölködő, panaszos duzzogássá, feleljenek érte azok, a kik egyrészt a munkásember igazait legátolták, másrészt azok, a kik a társadalmi békétlenség szellemét széthintették. Egy bizonyos: hogy az emberek nem lettek boldogabbak, csak lelkűk lett sivárabb, üresebb. Te boldogságot hintő naiv, szűzi poe- zis, micsoda hamupipőkévé varázsol a kornak szelleme!

Csakhogy siránkozással ezt a szellemet meg nem szüntetjük. Boldog búzatábla, a hol a nótás pacsirta dalra hevít, a hol a kék búza virágból bokrétát kötnek, a hol az imára szólító harangszóra lekerül a fejről a kalap, a hol a tekintély tiszteletét le nem rombolták, a hol a békétlenkedés szelleme még nem rombolt le mindent, a hol emberséges szív lakik a verejtékes munkás sorsa iránt, a hol a kölcsönös tisztelet bizalom megszülte és állandósította az emberi társadalom legnagyobb erényét: a felebaráti szeretetet. A hol az aratópárokat nemcsak az aratási szerződések kötik, de az a patriarchális viszony, mely a régi udvarházakban uralkodott és mely a kölcsönös megbecsülés, a gyöngének segítségén épült föl. Hangoztatnunk kell ennek a szellemnek uj térhódítását, szükségét a mostani napokban, midőn megcsendül a kasza, mikor a legnehezebb, veritékes dologban lárad a munkás, ez a szívós népelem, melynek erejéből veszi erejét az ország. Elég sok boru- lat van társadalmi fejlődésünk egén : az internacionális társadalmi reformoknak gyűlölködő szellemét ne engedjük tért hódítani sorainkban. Ezt pedig a munkásnéppel való jőakaratu törődés és legfőképen a munkaadók méltányos, szeretetteljes elbánása biztosíthatja.

Ám nem siklott ki toliunk, midőn az aratás aktualitása velünk ezt elmondatta. Jó ezt a kérdést szemünk előtt tartani és bárcsak még több szó esnék róla. Szükségesnek mutatkozik sok szociális intézkedés is, de fájdalom ezekre a mai helyzetben nem számíthatunk, annál nagyobb szükségünk van a társadalmi pacifikálásra és ennek munkája szükségét a sajtó csak hangoztathatja és jól teszi ha minél többször hangoztatja! — De a végrehajtás kölcsönös méltányoláson alapszik.

Mily rettegett időjárás ez most. Szinte milliókban ki nem fejthető az a vesztesség, a mi a magyar gazdát a szerint, hogy a rekkenő vakmeleg nem szoritja-e össze a zsendülő buza- szemet, hajnali köd nem öleli-e át az áldásos kalászt, gyilkos módon elbánva minden reménnyel, melyben eltelve

vagyunk És a rettegésnek ebben a nehéz napjaiban látjuk be, va-bank-ot játszunk a sorssal. Hiszen igaz, hogy a'mezei gazdálkodást üszők az időjárás esetlegességei ellen mindég kockázatos játékot űz. De váljon egy okszerű gazdálkodás nem kisebbitheti-e meg ennek a kockázatnak mai rettenetes arányait. Ma valóban úgy áll a helyzet, hogy egy jó kalászos termés elég jó gazdasági helyzetet teremt, mig ellenben a balsiker Ínségbe kergeti a népet. Váljon igy van-e az más országokban, melyeknek szintén indusztriája a nép legfőbb foglalkozása? Nem igy van. Más országokban belterjesebb, az okszerűbb gazdálkodással nincs minden remény egy-két hét abnormitásaihoz kötve; Ha egyik remény nem sikerül van más, és számba veszik a mező- gazdálkodásnak mellék terményeit is. Ipari és kereskedelmi növények termelésével sokban lehet enyhíteni a bajt.

Kétségtelen, hogy nálunk ebben az irányban is van javulás, de a javulás nem olyan mértékű, hogy még tliindég ne kellene aratás idején, a szorongatás és félelem e napjaiban figyelmeztetni a gazdát, hogy a régi nyomású gazdálkodással, a kalászosok egyoldalú termelésével magának gazdasági jólétét nem szolgálja.

Ne adja Isten, hogy a zsendülő búzatáblákat tönkre tegye a nyári hő és a forrasztó köd. Ne adja Isten, hogy e jóakaratu intelemnek szomorú aktualitása legyen.

Városi közgyűlés.

Két közgyűlés is volt a tegnapi napon, egy rendkívüli, melyen 56 szóval 6 ellen a közgyűlés kimondta, hogy a különböző alapok készpénzein, mintegy 190 ezer koronán állampapírt és pedig magyar korona járadékot vásárol; a másik közgyűlés pedig u rendes, a melyre nagyban készültek mindenfelől, miután köztudomású dolog volt. hogy a kormánynak bizalmatlanság lesz iuditványozva, a tisztikarnak pedig meglesz tiltva, hogy u kormánynak bármi tekintetben segítségére legyen. Nem is volt érdeklődés a tárgysorozat más pontja iránt, a mint bogy a tárgysorozatban nem is volt egyéb érdekes. Ez is simán ment keresztül, összecsapás nem történt, a kedélyek nyugodtak voltak, s a vége az lett, hogy a tanács és a dr. Kelemen Samu és társai által beadott indítvány közül, ez utóbbi fogadtatott el -egyhangúlag, de azzal az eltéréssel, hogy a kormány ellenőrzése és a tisztviselők támogatására indítványozott 15 tagú intéző bizottság, a melytől különben uz indítványozók is elállottuk, elhagyatott. — Elfogadta közgyűlés a magyar jelzálog hitelbank ajánlatát a r ndőr laktanya építésére szükséges kölcsönre vonatkozólag, mely szeriut 4.85 százalék törlesztés és 96 árfolyam mellett u kölcsönt megadja, s az adóslevél aláírásával a polgármestert megbízta. Ugyancsak hozzájárult a laktanya tervén tett változásokhoz is, s az ennek folytán felmerült költségtöbbletet megszavazta. A hivatalszolgák pótlék iránti, s u kézbesítők ruhapénz iránti felebbezését bizottsági tárgyalásra utasította.

Végül több tisztviselőnek kért 5—6 heti szubadságot engedélyezte, mire elnöklő polgármester d. u. 5 órakor a közgyűlést berekesztette.

TA&CZA.

József főherceg KisjenŐn.

i.

Jauner és a Fáta.

Valamikor a hetvenes években történt. Egyébként nem lényeges a mikor. Történhetett volna biz az a nyolcvanas években is. Jauner, bécsi égett director, vendége volt a fenségnek KisjenŐn. Csúnya, márciusi idő volt akkor. Esett fur- tom-furt. Egyre hangzott a cup cup-cap nóta. Csókolódzott a felhő a földdel. Akkor pedig szörnyű fáradság nehezedik a pillákra. Jaunert is élnyomta a buzgóság egy bársony kereveten. Édesden aludt.

Álmodott. Azt álmodta, jegyet váltott Blahánéval. (Blaháné akkoriban „eladó“ volt.)

Ő Fenségeik kedélyes tréfára vágyakoztak. Mindketten vidéki román mezbe bújtak. Ó Fensége zsirós opincsot fűzött lábaira, kavávát csatolt derekára, darócot borított vállaira. A fenséges asszonyon fenségesen állott a ráncos rágyva, a tuli- virágos szuramu, a bogra kötött marima, mely alól fekete fürtök kandikáltak. Patyolat arcához még szerecsika sem kellett, a román nép ez egyedüli toilett-szere.

E különös jelmezben aztán látogatást tettek a horkoló Jaunernél. Utjokban végtelen zajt insceniroztak, akár egy veterán közgyűlésen.

A fenséges asszony kartag-ot zörgetett kezében, a fenséges ur még egy ha- talmasv fütykössel döngette az ajtókat.

Jauner tovább álmodozott, Most meg azt álmodta, hogy a Stanleyexpeditióval jár valahol Közép-Afrikában.

A korsótól, melyet a fenséges asszony csörgetett, azt hitte : csörgő kígyó.

Az is volt. Mert mikor felpislogott félálmosan, agyába szállt minden vére. Szemre való fáta, annyi igaz. Formás asz- szony. Aztán mit keres mellette a pityóka móc ? Furcsa vakmerőség! Abba a nyomba beletemette szurtos termetét egy bíboros fotelbe.

Amit egyrészről bölcsen is tett, — cikázott a director agyán a gondolat. Nem csinál galyibát. Most már övé a helyzet. Mert az a furfangos kacsintás ígér valamit . , .

És hogy ezek után egy hirtelen fordulattal átölelne a fátát, megered az eddig jól őrzött ajakon az ezüst csengésű kacaj, mire Jaunert előveszi az összes shakes- peare-i tragikum, amit egyetlen szinésze sem produkált soha: felismeri a helyzetet.

Makogva rebegi:

— Fen ... sé... ges asszonyom. Felocsúdik erre a becsodálkozott rumuny is és duettban nevetik a megzavarodott vendéget.

II.

Jauner és a kis malac.

Sztruka ur, a hires szarvasi borbély elhalálozott. De van szakasztott mása KisjenŐn. Gyártja a módis szavakat és borotválja az embereket.

De nemcsak az embereket.

Egyszerre csak azt a különös meghívást kapja, hogy borotváljon le egy süldő malacot.

Különös megbízás, nem tudja raire- vélni. Rosszul érezte magát. Derogált neki nagyon. A ki eddig embereket csinosított, most malacnak álljon neki, ronda malacnak, mi még — mivel anynyira gyűlöli a tisztaságot — azon csinosan neki fekszik valami piszkos pocsolyának.

Jó pénzért mégis megteszi. A kis ko- pasztott malac tréfára volt szánva. Fel- pólyázták szépen, mint kis gyermeket s elhelyezték a Jauner ágyába. Tetszett a kölyök-malacnak az úri pompa, a tiszta selyemben. Nyöszörgött úgy néha.

Az időből még nagyon kifutotta. A társaság fent az emeleten ölte az időt. Tarokkoztak. Jauner urnák sokszor elfogták már a pagátját, ráunt a dologra. Álom nehezült pilláira. Elkéredzett tehát fel a szobájába. Engedték jó szívvel, még jóéjszakát kívántak neki, s nesztelenül követte le az egész egész társaság.

... A mint a takarót felemeli, szemébe ötlik a pólyás baba. Mellette nyilván a gyermek származása helye: egy levél. Mohón kapott utánna. Csak ez volt rajta :

„Tied, neveld fel.“

Ez bizony édes rövid, de érthető. Hamar felnyalábolta a kis nebulót s vitte a világhoz. Kiváncsi volt tudni, milyen a cifferblait ?

Ámultán kiáltott fel:

— És rám ütött a gazember! Egyet csipet a pupák orrán. Egyet vikkantott rá a pólyás valami.

Jauner telve volt lelkesedéssel.

— Hisz ez pompás, nagyszerű. íme a talentum, a zseni. Kinevelem, kitanitom. Virtuóz lesz belőle. Micsoda fenomenális hang. A jövő primadonnája.

Az előteremben leskelődő társaság nem tudta már tovább állani: kitört a homéri kacaj.

A director ur ijedten ejté el a kis babát.

Annak ineg volt a szerencséje, hogy szálltában valahogy kifúrta magát a pólyából a vickándozó s rémülten szaladta kö- rül-körül a termet.

. . . Kelletlenül bár, de Jauner is ott nevetett a többiekkel.

III.

A gyámoltalan Körös.

Van egy rakoncátlan gyermeke Kis- jenő-Erdöhegy testvér községnek: a Kőrös. Nem bírnak vele. Becsukják magas v'édRóth Fiilöp kárlsbádi czipöraktárát

Közvetlen, a Pannónia ' szálloda mellett I

ajánljuk a t. vevő közönségnek sünt a bevásárlási forrást.

Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.

rigyelmeztetéii!!! Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron levő színes nyári áruk gyári áron alul is beszerezhetők.