Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-06-27 / 26. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ES KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM : 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza I9-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Hirdetőiek díjjal előre fizetendők. Nyári théma. Társaságban, kávéházban, utcán, nappal is, meg éjjelre is, az most a théma: hová megy a nyáron ? Az üdülést, a szórakozást, inkább a divat diktálja ma, mint az ember testi és lelki kívánsága. Mert csak az a tekintély, a ki fürdőzik. Csak az, a ki majd az Őszön eldicsekedhet: hogy a nyáron Karlsbadban,Francensbadban,Osztendé- ben, Marienbadban töltöttel egy hosszú nyarat. Nem garasoskodott, mert az nem gavalléria. Csak az a tekintély, a ki ott vesz lakást, a hol az egyptomi alkirály, a perzsa sah, a francia márki, a magyar mágnás, a lipótvárosi nagy- kereskedő. Csak az, a ki a feleségét egy vaggon ruhával felszerelve küldte Karlsbadba. Aki minden szombaton este ellátogat a családjához s idehaza mesés szalmaözvegyi dáridókat tud rendezni. A tőke, a vagyon kérdés nem jön számításba, ha a fürdőügy költsége váltókon alapszik is. A jó külföldi üzletembereknek az tökéletesen mindegy. A készpénz beszél. Hitelre nem lehet flörtölni. És miután más megoldás nincs, aki a külföldi fürdőkre megy, annak bizony vezekelni kell. Fizet mindenki, mint a parancsolat. Akkor is, ha a méregdrága, árakra elönti az epe. Mert a divatnak, a flansznak nagy ára van. Ha az egészségnek volna olyan TAUCZA. . «(wopwe i-oAz asszony. Irta: Lengyel Laura. Borongós novemberi délután volt, mikor megismerkedtem vele. A nevét sajnálatomra nem árulhatom el, de büszkeségem és boldogságom, hogy beszélhettem vele. Eleinte egy kicsit nehezen ment a dolog. A hires zongoraművésznő nem tud magyarul. Ezen kölcsönösen sajnálkoztunk, aztán megfeledkeztünk róla. Ha idegen nyelven kell beszélnem, szakasztott olyan kényelmetlen érzésem van, mintha diszes selyem ruhába ülnék. Ezen a délután elfelejtettem mindent és hallgattam beszédét. . . . Nos igen, magának igaza van: a dicsőség csakugyan szép és nagy dolog, higyje el, nem is csodálom, ha annyi bolondja van. Nem is kellene az ilyen bolondokra haragudni, a ki nem bírja erővel, úgy is elmarad. En legalább sohasem tudok az ambíción nevetni, -ha teljesen tehetségtelen emberben látom is. ... Hogy magamról beszéljek ? Ugyan vegyen még egy csésze teát, meglássa sokkal mulatságosabb lesz a dolog. Maga olyan sokat vár tőlem, s nekem alig van mit mondanom. Nos igen, bejártam a világot, sokhelyütt voltam, Páristól Péter- várig ünnepeltek az emberek, azaz nem engem, hanem á művészetemet. Voltam Amerikában is, de hát erről annak idején eleget írtak a lapok. Volt részem dicsőítésben annyi, hogy megcsömörlött belé lel ára, még hagyján. Mert egészségünkért az utolsó párnánkat sem szabad sajnálni. De nem egészségünkre áldozunk. Csupán a divatért. Idehaza Fenyőházán, Bártfán, Pöstyénben, Borszéken, Mehádián, Csizen, Korondon, Szolyván, Koritnyica, Lukács-fürdőben, Párádon, Élőpatakon, meg a jó ég tudná hol, bizonynyal eleget tehetünk egészségünk helyreállítására. Nem újságíró közhelyek, de egyetemi orvos tanárok kémiai vizsgálódásai magasztalják a magyar fürdők gyógyító erejét. Mégis hogy áll a magyar fürdőügye. Tuszkai Ödön dr. nagyon ügyesen jellemzi egy balneológiái lapban a magyar fürdőügy kérdését Ezt mondja: „A magyar fürdőügyből csak a fürdő marad itthon, mért az „ügyet“ lejáratják, a magyart meg kijáratják az orvosok, meg a családapák.“ Miért? Mert a magyar fürdőket előkelőségek nem látogatják, mert a magyar fürdőkön nincs semmi újítás, a magyar fürdőkön nincs társadalmi élet, ott csak a kasztrendszer dominál, a magyar fürdőkön a bérlők valóságos fosztogatok, a kik silány ételeket szolgálnak föl, nem tartanak fenn szalonokat, nem gondoskodnak olcsó kirándulásokról, kényelmes szállásokról, maguk az orvosok elzárkóznak, begombolkoznak, voltaképen egyebet sem lehet magyar fürdőn csinálni, mint kártyázni. Van ezekben az érvekben sok kém. De' lássa, ez mind nem nekem szólt, hanem a művésznőnek és éppen ezen szoktam én esős, szomorú délutánokon töprengeni. . . . Mert hazugság az, hogy a dicsőséget valaha megunja az ember. Meg- undorodhatik tőle egy darab ideig, — mint bocsáson meg a brutális hasonlatért — az iszákos a pálinkától, de aztán megint előveszi a szomjúság. A dicsőségtől csömört kaphat az ember, de jól nem lakik vele soha. Nem is az a baj. A lelki katarust már kihevertem és most újra megyek messzire, — keresni azt, a mitől annyira undorodtam. . . . De lássa, más fáj nekem: az, hogy mindez a dicsőség, öröm, ünnepel- tetés nem is engem ért, hanem a művészetemet. Az asszony van bennem megsértve, érti már? Kérem, ne mondjon ellent, én ismerem azt a pár udvarias frázist, a mi most az ön ajkán lebeg. Nem vagyok éppen csúnya, tudom. De lássa, mindazok a férfiak, kik velem foglalkoztak, nem az asszonyt látták benem, hanem a művésznőt. Többnyire a hiúságukra hatott a nevem. Volt olyan is, kinek szivét megvette a játékom, de egy sem érti, egyetlen egy sem volt köztük olyan, kiről bizton elmondhattam volna, hogy : ez szeretne engem akkor is, ha nem az volnék, aki vagyok, hanem csak egy közönséges polgárleányka ; ha nem volna se hírem, se tudásom, se szellemem, nem volna egyebem, mint a mostani tűrhető arcom. Ne nevessen, kérem. Nagy fájdalom egy asszonyra nézve, ha tudja, hogy benne nem a nőt látják. Mert higyje el, ostoba igazság. Mikor azonban a kezdetleges magyaripar pártolása uton-utfélen felhangzik^ s itt-ott igazán meg is indult, éppen így iparügynek kell a magyar fürdőügyet is tekinteni. A magyar fürdők felkarolása kiegyenlíti az ellentéteket publikum és bérlők között. A legtöbb bérlő rettenetes bérösszeg súlya alatt görnyed. Az üzletre nem akar ráfizetni, mert az akkor neki nem üzlet, hanem a kára. O azon a publikumon vasalja be a bért, a ki a fürdőn megfordul. Azon a kévésén. Ha azonban a fürdők látogatottsága növekedik, neki is engednie kell a tarifából. A fürdő képe is megváltozik. A konyha, park is rendezettebb lesz, olcsón lehet enni, kellemesen pihenni, a közlekedés is javul, a fürdődij is olcsóbb, sőt a társadalmi együttélés kellemessége is 'szebb, kívánatosabb lesz, mert az az eszme, hogy a hazafiság fog kezet a hazai pénz itthon tartására, közelebb hozza az embereket egymáshoz. A fürdőkre készülő családok gondolják meg ezeket, mielőtt csomagolná- I nak. Szakítsanak a divat szertelenségeivel. Ha több család kezet Tog, egyetért, abban a város, vagy faluban, a divat epidémiája lassan-lassan ki fog veszni. Hazafias kötelesség, ebből országos mozgalmat kezdeni. A magyar közvagyont ne emészsze ez az ostoba divat. Hadd maradjon itthon az a sok millió. Hadd kamatozzék a magyarnak frázis, hitvány hazugság, amit a lélek nagyságáról, a szív nemességéről beszélnek ... A férfi nem ezt keresi az asszonyban, hanem a fiatalságot, szépséget, jókedvet. Mi — mi nők — néha elbolon- ditatjuk magunkat az úgynevezett lelki szépségektől, de a férfi szerelem alapja mindig csak az asszony szépsége, bája ; a többi hiúság, önámitás, érzelgés, szép lélekre mutató romanticismus, de nem szerelem. Mint a hogy ezzel az érzéssel a maga elbűvölő igazában és fenséges erejében még sohasem találkoztam. . . . Látja ott azt a kis szekrényt ? Tele van levelekkel, versekkel. Férfiak írták, kik állítólag szerettek. Megtartom őket és mikor nincs más dolgom^, olvasgatom egyiket a másik után. Es most hallgasson reám. Halálos ágyamon Istennek ajánlva lelkemet sem beszélhetnék őszintébben, mint a hogy most szólok. És a mit mondani akarok, azt nem percnyi múló rossz kedv mondatja velem, hanem higgadt megfontolás. Habozás nélkül oda adnám minden dicsőségemet, művészi tehetségemet, ha egyikében ezen leveleknek fölfedezném amaz imádásra méltó együgyü- séget, melyeket igazán szerelmes ifjak szoktak szép fiatal leánykáknak Írni. Életem felét oda adnám, ha nem volna e levelekben oly sok szép gondolat, kinyomatni való aforizma, ordítozó hiúság, beteges érzelgés, de megcsapna egy forró, epedő sóhajtás, melyet a legegyügyübb szerelmes ember leveléből is érez az ember. Ha ez érzelem a maga isteni nagyságában reáni talált volna! De nem úgy volt és nem is lesz úgy soha. DŐven adott száz meg száz gyógyvize, a haza népének. Hadd forogjon itt a mi pénzünk, a hol nyomorról beszélnek; a hová azonban a teremtés szerető kézzel osztogatott természeti kincseket; olyanokat, melyeket a külföld régen aranybányákká csinált volna. Kezet kell fogni. Az orvosok mindegyike legyen egy-egy élő reklám. Ne cüldjék betegeiket a külföldre, ha több arzént több vasat, több jódot, brónt, szénsavat találnak a hazai gyógyvizekben, mint a külföldiekben. Elvégre Ők az uszály ellenségei: hát ne hordják, ne hordassák. Vágják le a dísztelen czopfot és mint más kérdésben, ebben is szolgálják a hazafiságot, tiszteletét is növelné a népben. Üdvös dolog volna viszont, hogy a közönség maga szorítsa az orvosokat a hazai fürdők pártolására. Akit az orvosa idegen fürdőbe utasít, kérdezze meg tőle, hogy idehaza nem találná-é meg azt, amiért külföldre akarja az or vosa küldeni? Vállvetett munkával a fürdőtulajdonosok,-orvosok és a közönség segíthetnek a bajon, amely évenkint milliókat szállíttat a külföldre, ahonnan e téren egyetlen fillér sem jő vissza a zsebünkbe. . . . Mert hiszen végtére láttam nőket, kik kevésbé csinos külsővel, mint az enyém, szenvedélyre lobbantották a férfi szivét. De nálam ez nem úgy van. Hogy művészetem mellett külsőm is érvényesüljön, sokkal szebbnek kellene lennem. így mindenki a művésznőt látja bennem és nem az asszonyt. Komikus ugy-e! Féltékeny vagyok saját magamra. Én nem akarom, hogy tehetségemért, mely asszonyi voltomtól teljesen külön álló dolog — szeressenek; mint a hogy az ilyen érzelem nem is szerelem, higyje el. A férfinak szépségre, ifjúságra, vidámságra van szüksége az ő asszonyában és nem művészetre vagy elmésségre. A szerelem ott kezdődik, mikor az édes, együgyü leánykákról hallatlanul döcögős versben jelentik ki, hogy a nap, a hold, a csillag, általában minden égitest — hozzájuk képest suviszk. Mikor az angyalokat detronizálják, mikor a hajról megírják, hogy arany ; a szemről, hogy ibolya; az ajkról, hogy eper. Olvastam néhány ilyen hallatlanul ostoba dolgot és életem gyásza, hogy egy sem hozzám volt Írva . . . . . . Ugy-e, különös gyötrelem az enyém? Nem hallott még ilyet, hogy valaki önön magára legyen féltékeny ? Pedig úgy van. A lelkem vagy a tehetségem, vagy tudja Isten, hogy nevezzem azt, ami bennem van : ragyogóbb, mint a külsőm. A nap ragyogásától nem látjuk a csillagokat. A hasonlat merész, sőt vakmerő, de nem jut más az eszembe. Lássa, a kis csillagok mindig ott vannak az égen és 1 biztosan nagyon fáj nekik az árhyék, 1 melybe az izzó égitest ragyogása borítja Róth rülöp kárlsbádi czipöraktárát Közvetlen a Pannónia í =- szálloda melletti ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a legolcsóbb bevásárlóéi forrást. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Figyelmeztetés!!! Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron levő színes nyári áruk gyári áron alul is beszerezhetők.
