Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-30 / 22. szám
Huszonkettedik évfolyam. 22 ik szám. Szatmár, 1905. május 30. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Villamvilágitás. A legközelebb megtartott városi közgyűlés, mint tudjuk, megszavazta a villamvilágitási telep rekonstrukcziójára szükséges 450 ezer koronát, s ezzel most már teljesen el van ejtve az eszme, hogy a város a telepet bérbeadja vagy eladja, marad továbbra is a házi kezelés. Sokan aggódva néznek a jövőbe, mert a múlt tapasztalatai folytán nem tudják elhinni, hogy ebből az üzletből valaha a városnak haszna lehessen, épen azért helyén valónak látjuk szó szerint közölni az e kérdésben felkért szakértő véleményét, mint a mely teljes megnyugvást nyújt arra nézve, hogy a villamtelep rekonstruk- cziója nem jár semmi veszedelemmel, sőt a folyton szaporodó fogyasztók számára tekintettel, gyümölcsöző befektetésnek mutatkozik, s nagyon is érdekében áll a városnak, hogy azt kezéből ki ne adja. A szakértői vélemény a következő: Tekintetes Tanács! Nagybecsii felhívása következtében van szerencsém a városi villamos telepet illetőleg szakvéleményemet bemutatni: Mindenekelőtt érintenem kell azt a kérdést, folytassá-e a város tovább is a villamos üzemet, vagy igyekezzék a telepet esetleg magán vállalkozó utján értékesíteni. Erre határozottan csak az a válaszom, ha a város eddig viselte á telepnek úgynevezett felnevelésével járó tetemes terheTÁRCZA. Giziké vizsgája. Irta: Verner László. A termet bóditó virágillat ülte meg. A padok lázas kis hősnőit a fuladt levegő már lankasztani kezdte. A vizsgabiztos ur lagymatagon vetette há»ra a zsőlyére csontos vállait és egy csöppet sem bosszantotta, hogy az elnöki emelvény díszes vázájának pántlika virága az orrát piszkálja; csak a nyugalomban levő professzor, a nagy „műkedvelő“ sertepertált fáradhatatlanul. Mint az aratások marokverője hordta az évi szorgalom szép aratását: térképeket, próba lapokat, akvareleket, kézimunkákat és mutogatta a boldog mamáknak, szaporán, nagy bőkezűséggel magyarázva, hogy az iskola minden „ vonalon a magyar motívumokat keresi. O még ebben a subtilis babaféketŐ- ben is meglátja a magyar géniuszt. Persze az öreg bombasztjait megmosolyogták a menyecskék, de az legkevésbbé sem gyéri- tette az öreg ur lelkesedését. Következett a vizsga óra: a szavalás. A legtöbb vizsgát hallgató tulajdonképen a szavalatokért izzadja végig, mert előtte a tehetetlenség bizonyítása és az ingalengés törvénye már esak ócska, unalmas emlék. Mikor a vizsgabiztos jelentette, hogy a növendékek szavalni fognak, az ajtóban, hol zsúfoltan állottak a növendékek legszigorúbb bírái, a tánc/iskolai udvarló ifjúság köréből, halk moraj vonult ki a folyosóra. Morócz Jenő elsápadt, mint a fal. Fellegi két, akkor most már semmi szin alatt sem adja ki kezéből, mert az oly villamos városi telep, melynek már van 8000 szerelt izzólámpája, annak a legelemibb figyelmes vezetés mellett is jövedelmezőnek kell lennie. Ez a tétel oly általánosan érvényes, hogy a mai viszonyok között, amidőn a városok felismerve azt a nagy gazdasági hasznot, amelyhez a villamos világító telepnek saját üzemükben való kezelésével jutnak egyremásra vagy maguk építik meg a telepet, vagy csak a kezdő óvekre adják bérbe a számlájukra épített telepet, annyit jelentene most, mint az általánosan tapasztalt és jól bevált áramlattal szemben, épen akkor mondani le valamely biztos jövedelemről, amidőn- az esedékessé válik. A városnak azért ma már a telepet kezéből kiadni nem lehet és rendbehozva, az nemcsak a polgárság kényelmét szolgálja jutányosán, hanem tiszta jövedelmeivel a közköltségek fedezéséhez is járul. A rendbehozás pedig elkerülhetlek több okbój és pedig: 1. A telep mint sok más mindenkor csak a pillanatnyi szükségletnek megfelelően épült és ebből kifolyólag a mai viszonyokhoz arányitva, felette kicsi. 2. Az eddig 3 Ízben végrehajtott bővítések alkalmával mindig csak lehetőleg a meglevő keretben a gazdaságosság rovására lehető-kis~ pénzfelhasználással keresték a megoldást, minek kövelkcztében a gépek összmüködése lehetetlen, sőt egyes csoportok annyira elhasználtak, hogy csak lomként állanak a gépházban és csak elfoglalják a külömben is felette szűk helyet. Ma tehát, bogy a folyton növekedő áramkeresleinek — amely még megkétszerezhető -— meg lehessen felelni, a telep teljesítő képességét növelni kell. A viszonyok Tcedvező alakulása folytán* azonban nemcsak az áramfejlesztő képesség növelhető, hanem mivel a mai gépek már gazdaságosabban működnek, vagyis ugyanazon villamos árammennyiség termeléshez kevesebb szenet fogyasztanak, ezzel egyben a telep gazdaságossága is növelhető lesz. Maga a bővítés azonban két nagy csoportra osztható. 1. Magának a fejlesztő telepnek bővítése. 2. A vezető hálózat leadó képességének növelése. Mindkét bővítés azonban a jelenleg -meglevő keret megtoldásaként nem folytatható, mert ilyenformán a mit nyernénk a vámon, elvesztenénk a réven. A gépházban a hely szűk, kazánok és gépek egyhosszban állanak, ennek folytán hosszú és drága csővezetékek keletkeznek, a melyekben a gőz lehűl és ez a viszony minden várható bővítésnél csak romlik, ha pedig ehez hozzá vesszük, hogy a gépháznak a kazánnal ellentétes oldalán az akkumulátor telepet, műhelyt kellene elhelyezni, akkor beláthatjuk, hogy ily elhelyezéssel a jövőre minden fejlődésnek útját vágjuk és a legkisebb bővítés csak úgy volna végezhető, ha előzetesen más üzemrészeket átköltöztetünk. Úgy ennek elkerülése, mint a gazdaságos üzemnek is fő követelménye, hogy gép- és kazánház párhuzamosán álljon^egymás mellett. így nincs hosszú és drága gőzcsővezeték, ennek folytán nincsen káros lehűlés és úgy a gép- mint kazánház szabadon fejleszthető, a nélkül, hogy más üzemrészeket minden ilyen alkalommal el kellene előzetesen helyezni. Ily elrendezést mutat az A) alatt csatolt elhelyezési vázlat: Ebben tetemesen növelve van a központi telep területe, ez azonban múlhatatlanul szükséges, mert hisz a mai elhelyezés, egyrészt nem elégíti ki a biztonsági szabályokat, mert a gépek működés közben alig közelíthetők meg, minden oldalról oly szűk közöttük a hely, másrészt ha egy gépen javítás céljából állványokkal kell dolgozni, a másik már nem indulhat meg, mert különben a javítás alatt álló gép nem közelíthető meg. Ezenkívül a már most szükséges nagy teljesítményű gépeknek nagyobb terület is szükséges és ez nagyobb költség-többlettel a vázlaton bemutatott módon nyerhető, mivel azután a telep szerves fejlődése is a jövőt illetőleg biztosítva van. A mai elosztó hálózat a midőn épült, nem annak volt szánva, mint a minek ma kell megfelelnie, mivel pedig azóta is minden bővítés is csak e keret toldozá- sára szorítkozott, a mai fogyasztásnak a színház mellett elhelyezve volt akkumulátor telep megszüntetése óta csak úgy tud megfelelni, hogy az elosztásra szánt villamos áram-munkából, mint azt a telep jelenlegi üzemvezető igazgatója is nyomatékosan kimutatja, mintegy 35% ot feszült- ségesési veszteségek alakjában elemészt. Ily állapot — hozzá véve a központi fejlesztő-telep még rosszabb gazdasági viszonyait — természetesen csak súlyos mulasztással volna továbbra is még meghagyható. Hogy azonban ezen gazdaságtalan üzem mellett is a mai fogyasztó szükséglet a telep mérlegében jövedelmi feleslegeket képes eredményezni, az a legerősebb bizonyítók a mellett, hogy a telep kezelése egészséges, az megérdemli, hogy szerves átépítésével a város foglalkozzék. A kérdés már most az, miképpen történjék ez, mert szervesen is átépíthető vagy úgy, hogy a jelenlegi üzemet kényelmesen győzze, vagy pedig aképpen, Giza meg nekipirosodott, mjnt az árokparti pipacs. Volt is rá ok. Az elsápadásra, meg az- elpirosodásra is. Mert a vizsgabiztos minden keresés nélküf egyenesen Fellegi Gizit szóllitotta ki, s mikor Giziké ,az ifjúság káprázatos bájosságával meghajtotta magát, mint epedő sóhaj, a Morócz Jenő neve lebbent el ajkairól. A hallgatóság meglepetve eszmélt föl. Az ifjúság körében még jobban erősbült a kíváncsiság moraja. A mi pedig Morócz Jenőt illeti, egész nyugodtan merem kockáztatni, hogy magánkívül volt. Csodálom, hogy félre nem beszélt, mint a lázbetegek. Morócz Jenő neve úgy került a Gizi ajkaira, hogy ő irta neki a vizsgái költeményét. A cime: „Letört rózsa bimbó“ ' volt s Giziké a bevezető akkordokat meglehetősen elfogódva szavalta; de mikor rátért az érzelmek festésére, mikor eltudta feledni, hogy száz szem tapad reá csodálkozva, elragadtatva, szunyadó genie-je szárnyakat kapott, az ex-tanár nem győzte eleget a mamák között tepegni: — Jászai, valóságos Jászai. A költemény is megható poéma volt. Hősnője egy lány,.a ki elohhatatlan szomju ságot érez a világot jelentő deszkák iránt. Nem ifjúsági bárány-himlő, ez, melynek romantikáján minden ifjú lélek átvohaglik, hanem a genie magas öntudata. S ezt a szomjat eloltani nem tudja senki. Sejtelmek, lelkiismeret s az anyai szív se — a rózsabimbó letörik. Oh, milyen érzéssel, milyen megrázó drámaisággal tudta ez a leány hősnője lelkiharcát festeni, mikor világgá megy, az anyai szív fájdalmas epe- dését visszaadni. Most már nem érezte, hogy egyszerű iskolai zárvizsga konvenciójának tesz eleget, hanem teljesen átadta rhagát érzéseinek. Könynyezve, megsápadva figyelte a megilletődött közönség ezt az érzelmi orkánt s szinte nem is hallotta már az extanárt, a ki váltig ezt sepegte a fülekbe : fi—: Csodálatos talentum, valóságos Jászai, Márkus Emilia ..........A rózsabimbó le tört, (szavalta tovább a leány) a festett világnak újabb’áldozata van. Az eltévelye- dett leányt elfelejtik, a művészet kósza vándora egy kis falucskában meghal; de a költő ekkor sem lesz hűtlen ifjúsága tündéréhez, a ki őt a lemondás költészetének lantossává inspirálja, tavasz ujultával a sirón friss nefelejts-koszoruk diszlenek, szalagján e szavak: „A letört rózsamimbónak.“ Még a lagymatag vizsgabiztos ur is elérzékenyedett erre a nagyon szomorú befejezésre, alig tudta elmondani, mikor Giziké meghajtotta magát előtte. — Remek, Giziké, remek!-^A közönség csalt e szavakra ocsúdott föl. És tapsolt, újra tapsolt 1 A királyi ta- nácsosné, a ki valamikor a színpadon leste el a teátrális hatásokat, oda is ment a pádhoz és a meglepett leányt homlokon csókolta. Újra taps! E taps volt a felköltött érzelmek reakciója, e taps csengett Giziké fülébe egész életén. Dämon volt a taps, mely vezette. Néhány hónap múlva Morócz Jenő Gizikének a következő sorait vette: „Jenő! Ne mondja, hogy költői agyrém vezette. Megyek igazolni az ön j)Ven- dölését. Naponként imádkozni fogok, hogy eltudjon feledni...“ .Prózában elmondva e levelet, bizony nagyon szomorú dolog történt. A tekintélyes Fellegi ház szégyene és mélységes nagy bánata. Egyetlen leányuk, az engedelmes, az okos Giziké, nem törődve édesanyjának szivettépő fájdalmával, szinészszé kóborolt. A szerencsétlen egy kóbor, vert csapattal szökött meg. A szülőknek szenvedéseit csak növelte a dicsőség eltévedt hire, mely hozzájuk eljutott a Giziké nagy diadalairól. Egy hónap múlva már kiszorította a társulat hősnőjét, aki, hogy még inkább anyagot adjon a reklámnak, őrült irigységében választóvízzel lesett Gizire a kulisszák mögött és ifjúsága ellen merényletet intézett. Rettenetes volt a szülőkre a pokoli asszony cselszövénye. Titkos hírek jöttek, hogy a leány mindazonáltal jobban lesz, de szépségét kinozta a kegyetlen folyadék. Sebaj, ifjúságát elveheite a vén asszony, de művészetét nem. Lázas diadaltudósitások érkeztek, midőn az élelmes direktor ifjú hősnőjét, nem minden célzás nélkül a „Negyvenkettedik cikk“-ben mutatta be a közönségnek, mellyel a megtiprott, tönkre tenni óhajtott Giziké nagy művészetével még jobban a közönség kegyébe vette magát. S kisebb-nagyobb eltérésekkel évekig igy jöttek, érkeztek a diadalok hírei. Ko- I moly helyekről gáncsolták már a nemzeti Róth Z*ülöp kárlsbádi czipöraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a KÖlTOtlöA a Pannónia bevásárlási fentit. 353= —- === szálloda mellett J 0 Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. MEGEBKJEíBTJíiK.!!! a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri-, női- és gyermek valódi schewro és box bőrből készült czipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.
