Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-23 / 21. szám
Huszonkettedik évfolyam. 21-ik szám. Szatmár, 1905. május 23. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A nagy Galeottó. A társadalmi együttélésnek is van bacillusa, mint akár a difteritisznek, vagy tüdővésznek. Nemcsak a testet sorvasztja ez a betegség, beteg a lelkünk, is. A testet tudós orvosok gyógyítják, a lelki bajok pedig ellenállás nélkül terjeszkednek. Itt-ott ha beszélnek is róla: a darázsfészket senki sem tapossa össze, senki sem fogja fel kezét, hogy a társadalmi betegséget elfojtsa. Betegség a pletyka is. Nagy betegség. Lappangó bestia. Mint a veszett kutya, éppen úgy bujkál és éppen olyan vakmerőén harap. Régen a társadalmi szórakozás fűszerének tartották, pedig mindég méreg volt. Manapság már ciankáli. Családokat kerget a halálba Az asszonyi becsületre oda tapad, mint valami piszkos folt, ott rág rajta, mint valami fekély. A tisztviselői hírnévbe beeszi magát, mint a magas sudaru fába: a szú. Barátokból, rokonokból halálos ellenséget csinál. Születik, de nem tudják hol. Ezer lábon jár, mihelyt világgá bocsájtják. Dédelgetik, hizlalják s mire a harmadik házig ér, már tulon túl nagyra nő. Az embereknek kéjelgŐ kedvük telik abban, ha az őrületes rágalmakat fül- ről-fülre adhatják. A ki nem is hiszi el, titokzatosan tovább mondja: mert hallotta, mert érdekes, mert szenzációs, a TÁRCZZ" Falusi regény. — Irt»: Verner László. — Mondhatom, érdekes thémát választottam. A mit utólérhetetlen bájjal énekelt Petrarca s ami Ádámot poétává avatta a paradicsomban : a szerelmet. Ez az örök emberi érzelem inspirálta évtizedek óta a poétákat s hiába magyarázza meg Schoppenhauer ezt a csodálatos érzést metafizikailag, a tudományos kutatók szivét is megkeresi a tüneményes kobold. Schoppenhauer re csak a szenzitiv, idegrokkant századvégi emberek néznek csodálattal, de a kik már eljutottak az emlékkönyvre való verselgetés koráig, azok sokkal inkább kiváncsiak a poéták beszédére. Ezek a jóhiszemű fiuk, a jövő nyárspolgárok sokat Ígérő hajtásai. Ök Vörös- marthyra esküdnek, a ki igy énekel: A néma szeretet SzUz, mint a lélek, melynek a Nyelv még nem véthetett! Vagy Petit Sennt, a kinek a szere- tetről való szentenciája oly nemes és elmélkedő. „A szeretet véglet — a ki kevésbé szeret, már nem szeret.“ Eötvös József, aki azt mondja: Szeressetek I E nagy világon csak egy van ami valóban boldogít : szivetek! Vagy a nagybritt gigász Shakespeare, aki igy gúnyol: „Szótlan együgyüség: Szeretet.“ „Sokát mond nekem, noha keveset.“ Vagy szent Cyprián, a ki nem kevesebbet mi a mai elernyedt idegeket fölrázza a ' csöndes letargiából. Nagy városokban éppen "ügy plety- káznak, mint a vidéken. Csak hogy a nagyvárosi pletykákat inkább a szenzációra utazó krajcáros lapok szítják, a mire Budapesten éppen úgy nem adnak semmit, mint Párisban. A vidéki pletyka veszedelmesebb: mert azt élőnyelv beszéli. Nem két ember: hanem az egész város, sokszor az egész megye. Egy pletyka kevés is egy szezonra, a szórakozás hiánya teremt százat. A melyik tetszetős, a melyik szenzációs és előkelőségnek ártható, azt felöltöztetik ugyancsak. Csörgő sisakkal járja be a piacot, hogy mindenki tudja, hogy' mindenki lássa. Nem válogatós, világra jön pincelakásokban és világra jön csilláros szalonokban, de Soha sem a becsületes, embert tisztelő és szerető emberek lelkében. Homonnán a mint a lapok megírták, egy orvos fiatal szép feleségét támadta meg a bestia pletyka. Afy Echegaray darabjából ismerete* * hágy Galeottó a szerteszálló pletyka, a hogy megkezdte működését, az orvos családjában is rémes tragédiát okozott. A szegény, hűtlennek mondott asszony nem tudott védekezni, mikor mindenki tudott a hűtlenségéről, bár ő maga ártatlan volt. A rágalmazók előtt mond, mint ezt: „Aki keveset szeret, keveset imádkozik s sokat imádkozik, aki sokat széfét.“ Vagy —--------—-----------=---------— Ej h!... de mikor a közönség nem szereti a szentenciákat. Jobb bizony, ha magam is inkább egy történetet mondok annak a feltüntetésére, hogy mi a szerelem ? ,.. íme á történet róla. * Hónapos szoba szürke szegénységében munkát irt Csikós Sándor. A szegénység nagyon gyámoltalan. Sándor is tapasztalta, hogy noha az önkritika minden tekintetben meg volt elégedve a socializ- mus veszedelmével, ezzel a készülő művel, nem bizott sikerében. Megmutatta müvét nehány elismert Írónak, akik nagy ma- gasztalással Ítéltek a könyvről és előre is tudományos nyereségnek mondották, ha e könyv megjelenik. De minő szatyra! Á kinek lelke a szocializmus veszedelméért égett, annak — éhínséggel kellett küzdeni. A nyomor nem engedte dolgozni s talán az égi nemtő emelte föl az erkölcsi elfajulás előtt azzal, hogy nyomorának legsötétebb napjai egyikén nevelői állást kapott Méhfalun, egy régi gentry családban. Egészen bizonyosra lehetett venni, hogy nem valami örömmel fogadta el a nyomorból kivezető angyal kezét; de nem tehetett okosabbat. A szocializmus veszedelmének iveit abban a tudatban csomagolta össze, hogy ennek egyelőre békét hagy és néhány zabolátlan, parlagi lélek nyesegetéséhez fog. Nyárfasusogás és a falunak üde lenem lehet önérzettel beszélni egy naiv, gyönge asszonynak, mert kinevetik s az igaz ártatlanságot egy pillanatig se hiszik, Oly sok rossz van az asszonyok között is — gondolják — miért ne lehelne egygyel több? : És a homonnai orvos felesége — miután egy levélben szívhez szóló őszinte hangon tett bizonyságot tiszta tiszta leikéről — mérgett ivott és meghalt. A férj, a közbecsülésben levő, szimpatikus orvos lelkére veszi a vádat, hogy ő kergette halálba az asz- szonyt. Pedig nem ő hajszolta, hanem a nagy Galeottó, a mely addig üldözte áldozatát, mig a halálba zavarta, hogy aztán a másikra vesse magát. A férj nem bírta sokáig, miután őt is kikezdte a pletyka, a keserűség fegyvert adott kezébe, agyonlőtte magát az ártatlan felesége sirhalmán, maga után hagyva egy ártatlan kis leányt, apátlanul, anyátlanul. Ez a tragédia nern páratlan. Volt több ilyen, lesz több ehhez hasonló. Ideje volna, ha a társadalomban liga alakulna,- mely-erős kézzel, erős fegyverekkel verje le a föl-föl burjánzó vidra fejét, ennek a gyalázatos betegségnek. A mig a pletyka áldozatait hántolják és a sajnálkozó részvét babérkoszorúkat helyez a koporsókra és az áldozatokat addig sajnáljuk: a mig egy vegője fogadta. A fővárosban összezsugorodott tüdője duzzadni kezdett. A kiéhezett embereken rettenetesen fog a jó házikoszt. Csikós Sándor filozopteri formája kezdett áthasonulni a vidéki jól táplált gavallérok formájáig. Hanem egy gondolat mindig bántotta : a szocializmus veszedelme. A fák a háta mögött sötétedő erdőben barangolva, mindig zsibongó eszméi foglalták el. Erezte, hogy leikéhez van tapadva e rögeszme. Lehet, hogy bele őrül, ha sokáig e gondolattal vesződik, de érezte, hogy neki meg kell írnia a szocializmus veszedelmét tudományos alapon. . Idők folyamán azonban ez az erős fogadás, az a jó feltétel kezdett nagyon lenézett, nagyon tizedrangu kivánság lenni. A filozopter szivében, agyában, sőt testében is sajátságos változások estek. Szive sebesebben vert, agyában titkos .és édes gondolatok hullámzottak, arcát pedig elöntötte az epedő szerelem sápadtsága, az a „legérdekesebb szin“, mely a hajlékony női szivet rabbá szokta tenni. A falusi levegő fölöttébb kedvez a romanticizmusnak. Még egy filozopter kialudt kráteréből is vulkánt csinál. Valóban poéták, meg kellene tagadnotok a szerelem létezését, ha falu nem lenne. És aki történetemet ilyen válságos fordulat .elé viszi, az Márta, a ház tündére. ő volt az, aki Csikós Sándor megérkezése után nyomban elhagyta a regények olvasását, hanem a helyet csinálta. Gyors rohammal vette be szivét a nevelő, a ki pedig erről semmit sem tudott és még akkor a szocializmus veszedelmén elmélkedett. újabb pletykát nem hallunk, addig mindég lesz pletyka. Egyikkel mérget itat, a másikat sokszor örökre megbélyegezi. Ha azonban erős fegyverekkel küzdünk ellene, hova — tovább több ezer család békéjét biztosítjuk, a minek az ideje régen itt volna. * m Ünnepi programm. A Szatmár-Németi Kölcsey-Kör 1905. évi junius 1. napján, áldozó csütörtökön múzeumát és könyvtárát u Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége kiküldött képviselőinek : Dr. Fejérpataki László egyetemi tanár, orsz. felügyelő és Dr. Schőn- herr Gyula orsz. főfelügyelőségi előadó, titkár, uraknak jelenlétében és közreműködésével tínnepiesen megnyitja s a közhasználatnak átadja. Ezen ünnepségre az illetékes közönséget tisztelettel meghívja az elnökség. Kölesei Kende Zsigmond, cs. és kir. kamarás, elnök. Dr. Fechtel János, ügyvezető alelnök. Dr. Fodor Gyula, titkár. Bakcsy Gergely, a muz. szakoszt. elnöke. Kölcsey János, a társad, szakoszt. elnöke. Orosz Alajos, az írod. szakoszt. elnöke. 1. Ünnepi közgyűlés. Helye: Szatmár-Németi város törvényhatósági közgyülésterme. Kezdete: Délelőtt 11 órakor. Sorrendje: I. Hymnus. Énekli u szatmári Dalegyesület. 2. Megnyitó és üdvözlő beszéd. Tartja Dr. Fechtel János, a kör ü. v. alelnöke. 3. A főfelügyelőlősóg megnyitottnak jelenti ki a két közgyűjteményt. Szép nyári alkonyat volt. A tájat szelíd szellő fodrozta. A kert illatát az erdöszélre hajtotta, ahol összeolvadt a vad, természetes nyirkos erdőillattal. Sándor talán éppen rá gondolt. Színpadon is megtörténnek az ügyetlen szcenirozás esetén az e fajta helyzetek. Márta közeledett. Egyenesen a dolognak vágott. — Tudja miről gondolkozom. Sándor a filozopterek hagyományos ügyetlenségével szeretett volna e percben, — melyet különben, óhajtva lesett — elsülyedni. — Miről? — Hogy mi a szerelem ? Magyarázza meg nekem tanár ur szabatosan, hogy mi ez ? A helyzet Sándort poétává avatta, körültekintett. Az erdő szélén lőrinciipék keringtek. Kékes, rozsdás szárnyaikat az alkonyodó nap aranyozta meg. Egy vízililiom kelyhét nézték ki bizonyára éjjeli szállásnak. Sándor a pápaszemes, a szocializmus veszedelmének tudományos írója, hihetetlen enthusiasmussal kötött ezekbe a lőrinclipékbe. — Nézze Mártha 1 Ezek magyaráznak. Lepkeurfi és lepkekisasszony! Meny- nyi gyöngédség, milyen olvadás, ugye látja. Most csókolóznak. (Még Csak nem is pirult el a fránya filozopter) Kiváncsi a magyarázatra. Szóért el nem mondhatja. De egy csók ... az igen. Hát énnekem nincs okom firtatni a dolgot. Azt azonban mondhatom, hogy Márta nem tudakolta többé ezt a fogós kérdést. Úgy látszik jól megmagyarázta neki Csikós Sándor. AZ*EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES* IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER. .. .. Kérjünk határozottan .. Ferenoz József keserüvizet 11
