Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-09 / 19. szám
Huszonkettedik évfolyam. 19-ik szám. SZATMAR v |§|g Szatmár, 1905. rfiáfks 9* TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre . . ., . 3 ». | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők é8 néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ES KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utczá 6-ik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM : 73. A Szerkesztő lakása : Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Hirdetések díjjal előre fizetendők. A Séchényi-társulat közgyűlése. Akárhányszor volt rá eset s még nem is olyan nagyon régen, hogy a magával eltelt X vagy Y. urnák jól esett, ha nyilvánosságra szánt névaláírását két-három forintos címek hozzá ragasztásával tette, ha nern is értékesebbé, legalább feltűnőbbé. Ez nagyon is jól volt igy, mert aki igyekezett magát e titulusokkal feldíszíteni, annyira- amennyire igyekezni kellett azon is, hogy használjon és jó szolgálatokat tegyen azoknak az ügyeknek, melyektől a címek datálódtak. Úgy látszik azonban, hogy ezek a nagy idők letűntek, nagy embereik pe dig kihaló félen vannak, mert még a legkiválóbb ügyek intézése végett is egy-egy közgyűlés megtarthatására fogni kell az embereket. Igaz ugyan, hogy az egyesületek, társulatok, szövetkezetek száma a társadalmi, közgazdasági, politikai és vallásos téren nagyon megszaporodott, s a különböző közügyek szolgálata éppen az azok iránt érdeklődőket nagyon is igénybe veszi: de vannak céjdk, melyeknek szolgálatába a közérdeklődésnek nem volna szabad lankadni. Ha egy kisméretű egyesület közgyűléseit a tagok csekély számban látogatják, — az sincsen rendén, mert TAE.CZ A. Tavaszodik... Tavaszodik, süt már a nap az égen ; Boldogságom látom rózsám szemében. Mire feslik, rózsa nyitik az ágon : Enyém leszesz, szép kedvesem, Barna kis lány, szerelmesem, Virágom! Tavaszodik ... érzem már a melegét; Kedves babám, ülj le mellém, közelébb Sohne pirúlj, ha átölel a karom: Tied úgyis szívem, lelkem, Csókos ajkam, lehelletem, Galambom I Sallay Lajos. A főváros titkaiból. Irta: Mártonffy Imre. „Egy fiatal leány előnyös föltételek mellett zongora leckéket ad.“ „Fiatal csinos hölgy ismétlő, órák adására vállalkozik. Díjazás igen mér sékelt.“ „Női kézimunkához vagy szabászat hoz ajánlkozik fiatal leány.“ Ki ne olvasott volna napilapjaink hasábjain ehhez hasonló hirdetéseket és hány ezer szem surran át ezeken gépiesen Es ha valaki ilyen hirdetést elolvas, talán azt mondja magában: „Istenem, szegény ördögök, ezek vagy keveset, avagy semmit se tudnak, hogy igy kérnek keia valaki akár önként,' akár az iránta megnyilatkozott bizalom alapján nobile officiumot vállalt magára, érezze, hogy erkölcsileg kötelezve van s kötelességét teljesítse is; de mikor egy olyan társulat munkásságában kell részt vennünk, mely magasabb célokért küzd, valóbán nemes lelkesedéssel kellene törekednüíik, hogy helyünket híven megálljuk. A Széchényi-társulat ríemzeti nagy célok szolgálatában áll, a magyar nyelv terjesztése, a hazafias szellem és magyar közművelődés fejlesztése végett alakult, s vármegyénk határain belül ezen célok megvalósításán fáradozik. Munkatere nincs tehát olyan nagy, mint a céljaikban hozzá hasonló s az ország egyes vidékeire kiterjedő közművelődési egyesületeknek, de háta megett hosszú és eredményes munkában eltol tött múlt áll, további pályafutását pedig tettekre törekvő, hazafiasán érző sziveknek kellene biztosítani és munkájá ban a legszebb sikerhez juttatni. „A haza minden előtt“ hangoztatta valamikor vármegyénk hírneves írója és szónoka; s kívánatos volna, ha vármegyénk minden hazafias-érzésű fia és leánya boldogságának és dicsösségé- nek tananá, hogy annak a társulatnak tagja, s hasznos szolgálatokat tehet azon célok eléréséért, melyeket a Széchényi- társulat zászlajára felirt. Az volna a nyeret.“ — Ezzel aztán az apa, vagy anya közönyös mosolylyal teszi félre a lapot és szőke fürtös leányát, ki mindenáron „zongorázni akar“ tanulni, beíratja a conser- vatoriumba, hol egy tucat bakfis, egész nap a „Bob herceg“ belépőjét, meg a „Ladi- ladi-lom-ot“ élvezi. Különösen a lulajdon- képeni saisonban, midőn a fővárost és vidékét a tél fehér lepellel vonja be, a fenti hirdetéseket nagyobb számmal olvassuk. A ki a fővárosi életet nézi, megkapó fényes képet lát arany és ezüsttel behimezve. de ha a kulisszák mögé pillant, eloszlik a káprázatos fény, ott áll a sötét háttér, mely ijesztően mered felénk. A fényes külső, a kínálkozó élvek, különböző alakjaival és hírnevével, majd egy milliónyi lakosságával és uj erőt gyűjtő hivatásával, csábitó és mámort gerjesztő fénybe ringatja az avatatlan vidéki szemeit, ki itt akarja, vagy itt kell megállapítani jövőjét, melyet szülőhelyén büszkeségből, vagy szégyen érzetből avagy hiúságból megállapítani nem bír. Mindnyájan kevés kivétellel azt hiszik, hogy Budapesten reményük és vágyuk teljesedni fog, a vagyonos, gondolják, csak juttat nekik egy kis helyet, befogadja keblére, tömérdek jövedelmi forrásaiból tisztességes életet biztosit számukra. Óh hiábavaló ábránd! Jóllehet'egyikmásik eléri célját és örömmel tudatja ezt az örömhírt szülővárosával. De a többi? Mit csinál az a sok ezer, kik évről-évre nagy reményekkel és rózsás tervekkel vándorolnak fel? Ha férfiak, akkor a szükség és nélkülözés közepette még segíthetnek magukon, ha mindjárt képzettségükhöz nem való közönséges állást is foglalnak e.l. De hol marad, a sok fiatal leány, kívánatos, hogy e zászlót vivők körül nemcsak névleg, de tettek szerint, mint példaadók azok sorakoznának, kik a szellemi és anyagi javak birtokában első helyen állanak, mert egy részről ez adhat tekintélyt a társulatnak, más részről pedig a vezetők innen meríthetnének a legtöbb erőt és kedvet ahoz, hogy hivatásukat a legjobb tehetségük szerint igyekezzenek betölteni. Akik olvasták a nemzeti színház megnyitásának (1838 ) történetét, azok tudják bizonyára, hogy a közügyek felkarolásánál mit jelent vagy mennyit ér a nagyok, az elődök példaadása. Távol van tőlem, hogy mint a társulatnak különben is egyik közkatonája hangadó akarjak lenni, de évek óta figyelemmel kísérve a társulat vezetőinek helyzetét, bizonyos fájó érzés száll meg, midőn sokszor tapasztalni kell azt a csekély érdeklődést, amit a tagok a társulat élete s ügyeinek támogatása iránt tanúsítanak. Olyan je lenség az, amiről legjobb volna a nyilvánosság előtt hallgatni, mert minden szú hazafias érzületünk rovására nehe zedik; s aztán ne higyjük, hogy ne volnának, akik e kedvezőtlen jelenség nek szivük szerint örvendenek. A Széchényi társulatra sok olyan teendő y vár, aminek megvalósitására hosszú idő kell, de amire eddig még nem is gondolhatott, mivel ehez szükséges, hogy előbb száz erős karja legyen, mely a megye minden zugába elérjen.. Ezek a karok megfognak nőni, rt meg kell növekedniük. — íme az állam maga adja a követendő jó példát, midőn a közel jövőre huszonnégy állami elemi iskola felállításáról gondoskodik. Az állam azonban maga nem tehet mindent, a társadalomnak is mozogni kell s nem éppen addig, ameddig az alakuló gyűlés után következett fehér asztaltól felállottunk, mint erre eminens példát adott a nehány évvel ezelőtt nálunk is nagy áldomások közt megalakult „Nemzeti Szövetség“ Mi ne aludjunk el, hanem gondoskodjunk újabb és újabb kutforrásokról, honnan a társulat életet és erőt meríthet, s támogatva az igazgatóságot hazafias törekvéseiben, legkisebb, de el nem mulasztandó kötelességünk az legyen, hogy a társulat gyűlésein megjelenjünk, mert a közgyűlés képe egyik bizonyítéka annak, hogy mit ér és mire képes a társulat. 8. V. Népkonyhái zárójelentés. Népkonyhánk 12 évi működése óta ez az utolsó tél volt a legzordabb és a szegények Ínségének a legféltettebb réme, hanem intézményünk vezetőségét is nagy aggodalomba hozta az a fontos, nagyon is kik a Székesfővárosban uj otthont keresnek és reményük, hogy itt boldogulni fognak? És hányán keresik föl a fővárost, kik meglehetős zenei, vagy festői tehetséggel vannak felruházva és kiknek^ a vidéki hízelgők folyton azt mondják : Önnek Budapestre kell menni, mily nagyra viheti ott fényes tehetségével. Továbbá hányán vannak; kik társadalmi viszonyaik miatt szülőföldjükön két kezük munkájával kenyerüket meg nem kereshetik, s hányán kik ott nem tudnak semmit se kezdeni. Mind egy cél felé tö rekszenek, mint a pillangó a világosság felé, mind a fővárosba vágynak, ott — gondolják — tárt karokkal fogadják őket. Rövid idő múlva azonban máskép gondolkoznak, akkor a fönt elősorolt hirdetésekkel próbálkoznak meg a magasröptű eszmék, a büszke légvárak eloszlottak, már csak életüket akarják fenntartani, úgy a hogy lehet! -— És a vége ? — ki mondhatja meg ? Példa képen egy esetet mondok el, melynek vége nem rég játszódott le ; való igaz, s nagyon szomorú. Mariska egy kisvárosi pénztáros leánya volt. Az apa tavaszkor halt meg, a szegény leány árván, elhagyottan állott, ön magára volt utalva, mert vagyon nem maradt reá csakis néhány rokona jószívűségére kellett támaszkodnia. Szép zenei tehetséggel volt megáldva ós erre építette jövője terveit. Egy előkelő fővárosi művész, ki télen a kis városban hangversenyzett biztatta is, hogy a "fővárosban > azonnal kaphat zenetanárnői állást. A művész annyira dicsérte játékát, annyi szépet és jót mondott neki, hogy a fiatal tizennyolc éves leány büszke kezdett lenni. Elhatározta tehát, hogy csekély pénzecskéjével feljön Budapestre, itt megtelepedik, a zenében teljesen kiképezteti magát és addig is zongora órákból él. ö hitt a művész ígéretének s a fényes kilátások nagyon kecsegtették és dicsőségről, babérokról, rengeteg bevételről álmodott. Júniusban teljött a fővárosba, az első napon a nagyvárosi zaj, tolongás és zugás rosszul hatottak rá, mert senki se állt tanácsadóig segítségül, oltalmazóul oldala mellett. Most látta át a lépés fontosságát, melyet oly könnyelműen megtett és forró könnyek omlottak szemeiből. De még is reménykedett, reménye tehetségében, ősz- szepontosult és a művész pártfogásában. Tekintettel arra, hogy a művész felfogja őt keresni, ha megtudja ittlétét, tekintettel továbbá a leendő tanítványokra, fényes lakást fogadott. Természetes, hogy a háziasszonya megismerte benne a „vidéki“-t és jó pénzért adta ki lakását. Aztán zongorát rendelt és pedig nehogy minden pénzét rá kelljen áldozni, „részletfiztésre,“ azaz nagyobb, összeget kellett Írásban letennie, írásban kötelezni magát, hogy a többit havi részletekben törleszti, a szerződést, melyet aláirt azonban nem olvasta el. Mivel a nagy művész nem jött el látogatásra, neki kellett hozzá mennie. Szegény Mariska! Mily keserű csalódás várt itt reá! A vidéken oly hízelgő udvarias művész, most hideg, tartózkodó volt, alig jutott eszébe a kis város neve, a hol a télen fellépett, s midőn Mariska remegő ajakkal kérdezte, hogy ajánlhat-e neki tanítványokat, akkor cinikus mosolylyal azt a választ nyerte, hogy segítsen magán mindenki, a hogy tud, de 6 nem tehet semmit. A harag, szégyen, a kétségbeesés , m - .. Kérjünk határozottan ... .. AZ'EGYEDUL ELISMERT KELLEMES'IZU TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER. Ferenoz József keserüvizet 11
