Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-17 / 20. szám

nem volnának-e hajlandók megengedni, hogy a szederfa leveleit mások hasz­nálhassák. Jövőre pedig az volna a fel­adat, a szederfát minél nagyobb meny- nyiségben ültetni, s a szegényebb nép­osztály figyelmét felhívni az ügyre. Bizony ránk férne az uj kereset forrás nyitása, s a mikor az egysze­rűen megszerezhető, nagy fáradtság és befektetés nélkül, vétek volna a ked­vező alkalmat meg nem ragadni. Ajánl­juk az eszmét a mi ágilis polgármes­terünk figyelmébe, s hozzá tesszük, hogy gyors intézkedéssel még az idei esztendő is megnyerhető. B. JD. Virágkorzó. A helybeli jótékony nőegylet e hó 15-én pompás virágkorzót rendezett a Kos­suth-kertben, amely tánczmulatsaggal volt egybekötve. A délelőtti órákban n Kossuth- kertben mozsárágyuzásokut hallhattunk, 8 melyek a mulatságot hirdették. Délután fél 3 órától kezdve már özönlött a közönség a Kossuth-kertbe, várva a 4 órára hirdetett virágkorzót. Pontban 5 órakor elindult a kocsik diszes sora; mindegyik kocsi pompásun fel volt diszitve szebbnél szebb virágokkal; u korzó útja zászlókkal volt megjelölve. KI ein Vilmos kocsija fehér lupduró- zsávnl volt diszitve, benne ültek Osváth Elemérné és Mujthényi Andrasné úrnők. Uray Géza kocsija piros tubarózsával diszve; Uray Leonu és Brabecz Margit kisasszonyokkal. A fürészgyáré, mely fehér lupdarózsá- val volt diszitve, benne gyerekek ültek. Fe­jes István, Bukcsy Liliké, Nagy Ilonka és Nagy Atilla. A város kocsiján, mely pompás női szirommal volt fel virágozva, Dr. Hantz Je- nőné és Szabados Edéné úrnők ültek. S/.entiványi László jukker kocsija fe­hér lapdarózsával diszitve, férfiúk ültek benne. Papp Endre törvszéki biró kocsija fe­hér lapdarózsával és gyöngyvirággal diszitve, benne ültek Mátray Viola és Vargha Klára kisasszonyok. Ilelmeczy József kocsija lapdarózsával feldiszitve, Borús Jolán és Szabó Irén kis­asszonyokkal. Papolczy Gyula kocsiján a Lengyel nővérek ültek, a kocsi lapdarózsával volt diszitve. Szombathy Ödön szolgabiró kocsiján ültek: Szegedi Sárika, Kovács Leona és Maróthy Sándrin kisasszonyok; a kocsi pi­ros gesztenye-virággal diszitve. Krassó Miksa kocsija szintén piros gesztenye-virággal diszitve, benne ültek Biki Kornélia és Balogh Giziké kisasszonyok. Szerdahelyi Ágoston kocsija sárga ákácz-virággal diszitve, Uray Olga és Gu- lácsy Ilonka kisasszonyokkal. Meszlényi Gyula püspök kocsiján, mely tubarózsával és nefelejtsel volt diszitve, Un­ger Gézáné és dr. Fekésházi Gyuládé úr­nők ültek. Márkus Márton kisebbszerü társzeke­rén egy fészekben gyermekek ültek. Nagy Elek, Nagy Gabriella, Spindler Alice, Spind- ler Henrik és Nugy Lalika. gazdag ur kiömlő vére. A halott keze ezüsttel kirakott, elefántcsonlos fegyvert szorított, megüvegesedett szemei egy női arczképre meredtek. öngyilkos lett. Szolgái azt sutogták, hogy megölte a szerelem. A másik ember földhöz ragadt szegény volt. Napkeltétől napnyugtáig küzködött, dolgozott, hogy egy darab fe­kete kenyérrel csillapíthassa éhségét. Dereka meggörnyedt a nehéz mezei munkában és mialatt arczárói csörgőit a verejték,-dalolt és fütyölt. így szóltam hozzá: — Édes barátom, a munkád csupa kínlódás, az életed merő küzködés, magad nyomorult vagy és szegény, honnan ve­szel hát mégis annyi jókedvet? Az egyszerű munkás csodálkozva nézett rám, majd egy édes, hízelgő tekin­tetet vetett a menyecskére, a ki szerényen és vidáman dolgozott mellette. Megértettem s igy szóltam ma­gamban : — lm, a szegény embert élteti s kedvet ad neki a szerelem. * * * A szerelem hitetlenjei. — Imádlak, szólt a férfi s tüzes csókot lehelt a lány bár-sonyos kezére. — Nem hiszem, felelt a nő, gyűlöllek, menj tőlem s viszahuzta hideg kezét. — Nem hiszem, te nemgyölülhetsz en­gem, igy a férfi s a lány keze után hajolt. Utánna hajolt, majd kúszott térden- ' SZATMÁR ÉS VIDÉKE. Kádár Ambrus kanonok kocsiján Simkó Gézáné és Morvái Jánosné úrnők ültek. Bölönyi László egyfogatu kocsiján Szi­lágyi Erzsiké és Schleicher Ágnes kisneszo nyolc ültek. Úgy a kocsi, mint a ló lapdaró­zsával és gyöngyvirággal diszitve. Korányi János kocsija lapdurózsával diszitve, Bakó Giziké és Boros Ilonával. A kocsisor a merre csak haladt, min­denüvé követte a közönség, a kik a benne ülőket virágokkal és confettivel dobálták; iguzán gyönyörködtünk mindnyájan a diszes kocsikban és vendégeiben. Megjegyezzük még, bogy u korzót három bicziklistu ve­zette; a biczilelik igen ízlésesen fel voltak diszitve, Az egyiken ült Brabecz Alfréd, a másikon Nagy Elek, a harmadikon Mónus József. A virágkorzó a Kossuth-kertből még Meszlényi Gyula püspök ur ő méltósága palotája előtt vonult el. Ez ő méltóságá­nak volt a kívánsága. Ezen meleg érdeklő­déséből kitűnik mennyire pártolja a nőegy­let minden ténykedését, mivel ezen sikerhez anyagilag most is nagyrészben hozzájárult. Az esteli tánczmulatság is fényesen si- korüJt, igen előkelő közönség vett részt u mulatságon, a hol Oláh Feri jó bandája mellett virudatig tartott a táncz. Jókedvű és fiii tuJ legényekben nem voU hiány. Az első négyest 30 pár lejtette. A mulatságon részt vettek : A s s z o- nyok Simkó Gézáné, (Nagy-Károlybó!) Ko­vács Leóné, Morvay Jánosné, özv. Vargha Antalné, Uray Gézáné, Uray Káiolyné, dr. Biró Elemérné, Zeke Vinczéné, Unger Gé­záné, Bakcsy Domokosné dr. Fekésházi Gyuláné. dr Kelemen SAtuuné, özv. dr. Farkas Antalné, Félegyházi Ferenczné, Jékey Károly né, Vevéczy Antalné, Kölcsey Jánosné, Fürst Viktorné, Mátray Lujosné, Brabecz Antalné, Hadady Jószet'né (Tyú­kodról), Haeffner Zsigmondné, Dr! Fejes Istvánné, Bertha Károlyné, Hármán Ist­vánná úrnők. Leányok: Félegyházy nővérek, Pu- lády Erzsiké, Kovács Leona és Margit. Zeke Berta, Uray Olga, Uray Leona, Nyá- rády Margit, Farkas nővérek, .Veréczy Margit, Kölcsey Magda, Vargha Klára, Lengyel nővérek, Gulácsi Ilonka, Tóth Ju­liska (Putóháza) Madarassy Erzsiké (Ga- csály) Mátray Viola, Bakó Giziké, Sulyok Ilonka (Cseoger), Brabecz Margit, Katona Margit. Hármán nővérek. O 1 Apróságok. Bögre ur is megkapta az uj párt szó­zatát és figyelemmel olvasta : „Mi kell a magyar nemzetnek?“ — s imigy morfondí­rozott magában : — No hát a magyar nemzetnek sok minden kellene, de az az egy bizonyos, hogy uj pártru nincs semmi szüksége, miután most is több van, mint a mennyi elég volna. * Napok óta lázas érdeklődés nyilvánul a közönség körében uz épülőfélben lévő tűz­oltó torony iránt, e különösen a tekintetben, hogy az építés miért szünetel. Valami jól értesült olyanformát mondott, hogy nem is építik tovább, mert az eddigi fulazat gör­bén indul s ha felépítenék, az egész toyony görbe volna. — Hisz az csupa haszon volna —> je­állva. Kúszott porban, sárban, viharban, fagyban, kúszott egy ember élten át. Térdén kiserkent vére, vihar verte, tövis megtépte, bőrét forró nap égette s haját szemébe csapta a szél. Nem érzett semmit, csak égető vágyat fájó szivében, nem élt másnak, csak annak a puha, fe­hér kéznek. Egyebet nem látott egy hnsz- szu élten át s a világ guuykaczaja nem ért füléhez. Egy hosszú élet végén összeroskadt a fehér szakállu, barázdás arczu 'agg s vonaglott a nőnek lábánál. — Imádlak, szólt s fáradt, öszsze- törött teste kínosan remegett. — Hiszem már, felelt a nő, de én megvetlek, gyüiöllek . . . s tovasietett. — Hiszem már, rebegte a férfi s le^ hunyta élettelen, megtört szemeit. * * Meghalt a szív — meghalt a szerelem. Az ördög nevenapját ülte. Fényes mulatságot adott. Ettek, ittak, mi szem s szájnak kívánatos volt. Száz bűnös lélek válogatott megkinzása volt a szórakoztató s mig a mámoritó italoktól megrészegült a vendégsereg — a pokol,apraja nagyja — a meggyötört lelkek kin-orditása, a pokol zenéje hangos jókedvre derité őket. Mind vidám volt, csak az ördög ásí­tott, unta a mutatást. — Dal kell nekem, dalt akarok hal­lani, tüzes izgató dalt a szerelemről, lány­ról, bűnös asszonyokról. — Csöndes temetőben, korhadt fake­reszt bedőlt sirhant alatt, ott nyugszik egy gyezte meg rá valaki — mint a pizai to­ronynak, ennek is járnának | csodájára. # Általános a megelégedés, hogy a há­rom fagyos szent olyan tÍ82teségeseu viselte magát, mindenki dicséri őket szolidságukért. — No még csak Orbánt drukkoljuk ki — mondja Pityókosi — akkor aztán nyugodtan nézhetünk a szüret elé. * A vasárnapi virágkorzó nagyszerűen sikerült. Nem volt sok a kocsi, de a mi volt, uz igen szépen felvolt virágozva, nem is említve azokat a virágokat, a kik a kocsi­ban helyet foglaltak. A közönség meg volt elégedve és egyhangúlag konstatálta, hogy a nőegylet kitűnő elnökválasztást csinált. * Találkozom egyik polgártárssal, a ki­nek a felesége élénk részt szokott venni a nőegyleli mulatságok rendezésében, s gratu­lálok. neki a szép sikerhez, mint a melynek dicsősége ilyenformán őt is illeti. — Csakhogy már vége van — sóhajt az illető — 6 hét óta egyebet sem hullot­tam, mint csupa nőegyleti dolgokat, ha még egy hétig túrt, elválok a feleségemtől. Demeter. HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy fél iv melléklet van csatolva. — Személyi hir. Kristóffy József főispán 15-én délután városunkba érkezett s részt vett a helybeli nőégyteti tánczmulat- ságon. Tegnap látogatásokat tett, s ma el­nököl a városi közgyűlésen. — Esküvő. Kiss Zsi ;mond honvéd- ezredes, dandárparancsnok, tegnap esküdött örök hűséget Lengyel Melanie kisasszony­nak, dr. Lengyel Márton kedves és művelt leányának. Az uj pár a tegnap délutáni gyorsvonattal nászutra indult. — Névnapi tisztelgés. A szatmári ügyvédi kar tegnup délelőtt testületileg ke­reste fel Korányi János ügyvédet, a kamara elnökét, hogy névnapja alkalmából jó kivá nutait tolmácsolja. Dr. Schönpflug Jenő ka­marai titkár talpraesett beszédben adott ki­fejezést az ügyvédi kar ragaszkodásának, mire az ünnepelt meghatva mondott köszö­netét a szives figyelemért. — Vonatösszeütközés Nagyszöl- lŐSÖn. A f. hó 14-én fél 9 órakor Király­háza felől érkező vouut hibás váltóállitás következtében neki ment az első vágányon álló kavics vonatnak, melynek következté­ben a két mozdonyban igen nagy kár esett. A személyvonaton utazott városunkból Fo- garusi Sándor mérnök és dr. Schönpőug Jenő ügyvéd, a kik mindeu baj nélkül sze­rencsésen megmenekültek. A személyvonat, miután Királyházáról segélyt kapott, másfél órai késéssel folytatta útját. Megsebesült 7 utas, kiket dr. Németi főorvos vett kezelés alá. A kár körülbelül 4000 korona. — Dalestély N.-Károly ban. A nagykárolyi dalegyesület fényesen sikerült estélyt rendezett e hó 7-én a polgári olva­sókör helyiségében, mely iránt a közönség igen melegen érdeklődött. A műsort az egye­sület éneke nyitotta meg, mely Gaál Fe- reneznek „Hadúr“ czimü művét adta elő, kiváló tetszést aratva u közönség részéről. Azután Piutér Gabi k. o. zongorajátéka kö költő. Életében sok szép dal hangzott el lantjáról, a földön jártamban valahol szob­rát is láttam már, — ugymondják hires, nagy költő volt, — hozzátok hát elém, ő dalolni fog nekem. Sötét temetőben a szél zúgva szá­guld, a szomorú füzek recsegő ágai, be­dőlt sirdombok fekete keresztjei közt. Ko­I pár sirhant nyílik s hullaszagot árasztva a szélhozta virágillat közé, zörgő, száraz csontokat hurczolnak belőle Luczifer elé. A szél szerte hordta a csupasz, üres bor­dákra tapadt sarat. — Állj elém s nyisd dalra szuette ajkadat, vedd a lantot s zengj nekem éne­ket forró szerelemről, hogy lázba jöjjön tölle vérem, beszélj, hogy szivem lángol­jon belé, dalolj, hogy daltól izguljon a po kol s forrjon az érzelem... dalolj hát, énekelj szerelemről, lányról, szenvedélyes, tüzes, bűnös asszonyokról. A csontváz áll, csontjai tompán zö­rögnek. Hideg szemüregér, mely foszfo- reszkálva sugárzik, az égboltra emeli. Szá­raz újával fejéhez nyúl, kínosan vonaglik, mintha gondolkodnék, majd odakap üres bordáihoz s állkapcsát tompán veri össze: — Dalt, éneket édes szerelemről itt hiába keressz, pokolnak ura. Elfeledtem már azt. Nincsen ott már helye szerelem­nek, nőnek, hol üres a szív helye. Meg­halt a szív — meghalt a szerelem. Szólt s otrombán lépkedett sírja felé. Üres bordái közt dalolva suhogott az éj­szakai szellő. vetkezett, mely óí'iáíi tapsvihurt aratott. Papp Emil igen szép magyar dalokat adott elő, melyeket Kéthy László kisért zongorán. Következett aztán Szentiványi Sándor vá­rosunk fia szavalata, ki a „Bányaszeren­csétlenség“ czimü monológot adta elő. Sza­valatával óriási tetszést aratott, s szereplé­sével nagy sza^uló tehetségét árulta el. Az­tán Ilosvay Margitka k. a. czimbulomjátéku következett, melyben a közönség igazán gyönyörködött, s játékát , zajosan megtap­solta. A műsort az egyesület éneke fejezte be, előadva az „Eltörött a hegedűm“ czimü népdalt. Ezután vacsorához ült a közönség, melyet reggelig tartó táncz követett. — Hozás János választási ügye, mint már jelentettük, jogérvényesen befejezést nyert, atnounyiben a belügyminiszter a vá­lasztást jóváhagyta. Szabó János szamosuj- vári püspök t. i. azért felebbezte meg a vá­lasztást, mert a város nem az általa kijelölt 3 egyén közül választott, Papp Sándor kir, járásbiró pedig azért, mert a választásban nemcsak a kuth. bizottsági tagok, de villa- mennyien résztvettek. Érdekes a miniszteri leiratnak erre vonatkozó kijelentése: »A püspök ur e kifogását azonban alaposnak el nem fogadhatom, mivel a városok lelkész­választó jogát szabályozó 1800. évi augusz­tus 12-én 18836 az. a. kelt szabályrendelet alapján a megyés püspöknek joga van ugyan a harrnas kijelöléshez, de másrészt ugyan­ezen szabályrendelet kimondja, hogy a vá­rosok nemcsak a jelöltek, hunem a többi ér­demes pályázók sorából is választhatnak lel­készt, Nagybánya város képviselőtestülete uz adott esetben tehát jogával élt csupán, a megyés püspök ur pedig sem a választás előtt, sem pedig a választás után a felebbe- zés rendjén a megválasztott lelkész ellen ki­fogást nem emelt Ami Pap Sándor képvi­selőtestületi tagnak azon indokon alapuló felebbezését illeti, hogy a vitássá telt vá­lasztásban, a képviselőtestületnek nem kath. vallásu tagjai is résztvettek, megjegyzem, hogy mivel az adott esetben ezen elvi kér­dés u választás előtt egyáltulában fel sem vettetett s igy mód és alkalom sem nyujta- tott abhoz, hogy a lelkészválasztást illetőleg az összes idevágó körülmények alaposan ineg- birálhatók legyenek, ebben a kérdésben a régi gyakorlatot kellett elfogadni és ez ala­pon a határozatot felülbírálni. Mivel pedig az 1822. évi julius hó 13-án, 1839-ik évi márczius hó 2-án, 1857. évi julius hó 25-én I és 1874. évi február hó 14-én megejtett pap- i választásra vonatkozó és felterjesztett iratok ! között lévő jegyzőkönyvek szerint a válasz- 1 tást mindig a közgyűlés egyeteme eszközölte, | ez esetben is százados gyakorlat alapján a határozatot az e tekintetben emelt kifogások mellőzésével helybenhugyundónak találom.« — Papp Lajos gör. kath. lelkész fe­gyelmi ügyében a szumosujvári püspök meg­hozta ítéletét s a bebizonyult többrendbeli vétség miatt nevezett lelkészt jelenlegi java­dalmának elvesztésére és állandó felfüggesz­tésre és a mintegy 16000 K t tévő hiány­nak részint egymagában, részint másokkal egyetemlegesen való visszatérítésére ítélte. Az ivekre terjedő ítélet annyi vétséget so­rol fel, hogy annak egy tizedrésze is ele­gendő volna a kiszabott büntetés elérésére. Annyi bizonyos, hogy ezzel az ügy még be­fejezve nincsen, mert még hátra van egy felebbezés meg egy pár küldöttség, de a vége mégis csak az lesz, hogy az illető lel­késznek állasából menni kell, s akkor majd következik az utódnak nehéz feladata, hely­reállítani a hi vek között a békét, rendbe­hozni az egyház vagyoni ügyeit és visszaál­lítani a megzavart hitéletet. Ehhez pedig sok időre lesz szüksége. — Eljegyzés. Hirschberg Sándor Bustyaházáról, eljegyezte Tulaborfalván Ró­nai Ottilka kisasszonyt. — A helybeli ev. ref. főgymna- siumban az osztály vizsgák e hó 14-én be­fejeződtek ; az írásbeli érettségi vizsgák e hó 16-án kezdődtek, s végződnek e hó 20-áo. — Meghívó. A szatmárnémeti ev. •ref. főginin. -tanári kara és tanulóifjúsága 1904. jaunius 4-én, a „Ko9suth-kert“-i ki­oszkban „tanulmányi kirándulási alapja“ ja­vára j u n i á 1 i 9 t rendez. Belépti dij: sze­mélyjegy 2 korona; családjegy 5 korona; tunulójegy 1 korona. Kezdete este 8 órakor. — Meghívó. Á szutmárvárraegyei ál­lami taniló-egyesület folyó évi junius hó 1-én délelőtt 10 órakor Szatmáron rendes köz­gyűlést tart, melyre az egyesület tagjait 9 a tanügybarátokat tisztelettel meghívjuk. Tárgyak: 1. Elnöki megnyitó és jegyző­könyv hitelesítő bizottság választása. 2. Ká­rolyi Sándor egyesületi első jegyző jelentése az elmúlt két év eseményeiről. 3. “Népneve­lés és társadulom„ czim alatt felolvasás Végh Gábor apai igazgatótanitótól. 4. „A népoktatási törvény revíziója,“ előadó Fá­bián István szinérváraljai ref. tanító. 5. „Népnevelési egyesületek szervezése“ előadó Székely Árpád nagybányai községi tanító. 6. A bíráló bizottság jelentése a beérkezett 4 pályamunka tárgyában. 7. A „Tanügyi értesítő“ tárgyában intézkedés, szerkesztő Folytatás a mellékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom