Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-03 / 18. szám
/ Huszanegyedik évfolyam. 18-ik szám. v K tjfjgl Szatmár, 1904. május 3. VIDÉKÉ. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Zárszámadás. A város háztartásának vezetésében két dolog viszi a főszerepet. Az egyik a költségelőirányzat megállapítása, a másik pedig a zárszámadás, mely bizonyságot szolgáltat arra nézve, hogy a költségelőirányzat helyesen volt-e annak idején megállapítva s az eredmény a szerint tekinthető megnyugtatónak, amennyiben a kettő egymást fedezi. Ha a költségelőirányzat reális alapon nyugszik, akkor a zárszámadás mindig megnyugtató lesz, reális pedig a költségelőirányzat, ha annak -bevételi és kiadási tételei nem az optimizmus behatása alatt, hanem szigorú mérlegelés mellett állíttatnak be, a mi csak akkor történik meg. ha a nem fix bevételi tételek inkább kisebbre, mig a hasonló kiadási tételek inkább nagyobbra irá- nyoztatnak elő, mert ha megfordítva történik, a rendes eredmény többnyire deficzit szokott lenni. Előttünk fekszik a város 1903-ik „évi zárszámadása, a melyet átlapozva, konstatálhatjuk, hogy az 1903. évi költségelőirányzat reális volt, mert a be-, vételre előirányzott Összegnél több folyt be 37 842 K 07 f.-rel, sbár a kiadásra előirányzott összegnél több adatott ki 1776 K. 73 f.-rel, mindazonáltal a végeredmény az, hogy a valóság az TÁRCSA. Két fogoly. Irta: DÉNES SÁNDOR. Nagyságos miklósfalvi és miklósi Miklóssy Géza illatos havannát füstölve olvasta a reggeli lapokat és gondolataiban hülye intézménynek, ostobaságnak nevezte az államfogházat. Hiában, a magával hozott, megszokott bőrkarosszék, a piros plüsch divány és a széles, nagy rézágy nem birták feledtetni az államfogház okozta öt napi kínos gyötrelmeket. Ereiben fellázadt a kékvér, mikor arra gondolt, hogy az „igazságos“ törvény szerint ö most el van zárva, be. van csukva az államfogházba, mint akármelyik közönséges ember, mint . . . mint a kor színvonalán álló akármelyik — zsidó. Hiszen — a mint igy főúri előkelőséggel gondolkozott, a helyzet fölött — elég blamage volt hogy becsületbiróság nélkül kiállott a vöröshaju, márványbőrü butorgyárosné görbe orrú férjével, a ki csak „i“-vel Írja a nevét s nemrég még Blaunak hívták. Most aztán — borzasztó még kimondani is — minden este 7 órakor reázárják szobája ajtaját, felbontják a leveleit, egyszóval a kellemetlen lovagias ügy után még be is csukják. Ilyetén nemes és jogos felháborodásában gyenge kopogtatás zavarta meg, azután belépett íz ajtón János, a fegyház- ból az államfogoly ur szolgálatára rendelt fegyenc. Katonás állásba vágta magát, mikor belépett az ajtón, meghajlott és alázatosan szerencsés jó napot kívánt, a előirányzatnál jóval kedvezőbb Különösen több volt a bevétel : 1. Erdőknél 25846 K 04 f. 2. Különféle dijaknál 31582 K 89 f. 3. Utczák szabályozá• sánál 2402 K 50 f. 4. Cselekvő tőkék kamatainál 4414 K 74 f. 5. Hasznavehetetlen anyagoknál 29 K — f. 6. Katonai kiadás megtérítésénél 839 K 35 f. 7. Házi adónál 280 K 78 f. 8. Fogyasztási adónál 12634 K 58 f. Az erdőknél mutatkozó többlet a haszonfáknál és a tűzifánál állott elő, s minthogy háztartásunk főbevételét az erdőtermény képezi, ez a bevételi többlet, mely egyszersmind az erdész odaadó működését is dicséri, csak annál örvendetesebb. Igaz, hogy az erdőknél a kiadás is több volt 6364 K 33 f.-rel, mint a hogy előirányoztatott, a mi különösen az úti költségnél, épület fentartásánál, de főleg a nagyobb mennyiségű tűzifa előállítása folytán a termelési és mű-- velési költségeknél fordul elő, -de ha ezen kiadási többletet le is ütjük a bevételi többletből, még mindig tetemes összeg az, a mi az előirányzati tételt meghaladja. - A különféle dijaknál a többlet bevételt a birtok átíratást dij adta, amely mint erre már a fegyház szigorú iskolájában tanították, azután hozzáfogott ataka- ritáshoz. Miklóssy Géza inkább unalomból, mint érdeklődésből figyelemmel néz'e a rab egyszerű arcát és mivel hallott valamit Lombroso tanairól is, különös tekintettel volt a járomcsontok alakjára és" a koponya idomaira. És mikor a nagyságos államfogoly ur megszólította a hosszú rabságban nieg- vénült fegyencet, úgy érezte, mintha egy pillanatra átlépte volna azt a hatalmas falat, mely közte és a darócruhás paraszt között emelkedett. — Mióta vagy itt János? — Hat esztendőre ítéltek instállom, de már-már a végére érek és ha a transport megjön s az Úristen megsegít — itt ájtatosan keresztet vetett magára -— nemsokára szabadulok. Az államfogoly raffineriának nevezte magában az ájtatosságot, a mit a szigorú fegyházi oktatás oltott a rabba. — Hát aztán miért ülsz, János? A fegyenc abba hagyta a takarítást, egy pillanatig nem felelt, tétovázott, mintha nehezére esnék a válasz s restelkedve ejté ki a szót: — Hát bizony instállom, ne méllóz- tasson haragudni, csaknem azért, a miért a nagyságos ur. Miklóssy Géza hirtelen megbánta, hogy á rabbal szóbaállott. Legjobban szerette volna végét szakítani a beszélgetésnek s kidobatni a szemtelen parasztot. Jánosból azonban — miközben a fényes rézágy lábait takarította -— folyt a szó: — -Rövid históriája van annak, insaz elmúlt évben különösen a tagosítás, folytán napirenden lévő birtok átruházásoknak következménye, de egyszersmind azt is mutatja, hogy az ingatlanok adásvételi forgalmát a város által behozott ezen uj adónem nem csökkentette. Egyszóval háztartásunk menete az 1903. évről kielégítőnek mondható, s ha ebben az irányban haladunk a jövőben is, daczára a legújabban végbement tisztviselői fizetésemelésnek, nem kell félnünk attól, hogy a pótadónk, mely az utóbbi időben állandóan le- jebb száll, egyhamar, hacsak valami különös rendkívüli kiadás közbe nem jön, a mit soha sem lehet határozottan tudni, emelkedne. Ugyancsak kedvező az eredmény a villamvilágitási alap zárszámadásánál is Eveken át egy réme volt a város közönségének a villamvilágitási vállalat, mely állandóan deficzittel dolgozott, jólehet közismeretü tény, hogy meg, van benne mindama kellék, mely haszonhajtó vállalatnak minősítse, s hogy eő3% mégis-esak- kár volt benne, annak oka, mint a két legutolsó év megmutatta, nem a vállalatban, hanem a kezelésben volt. Ma már ennek a mérlegé is haszonnal zárul, amennyiben 5972 K 80 -f. rel kedvezőbb az eredmény, mint a hogy előirányoztaíott. Sőt ha összehasonlítást teszünk az 1901. évi zárszámadással, a hol 5540 K 26 f hiány volt, s ha ezenkívül figyelembe vesszük, hogy a két utóbbi év alatt lényeges beruházások történtek árammérő órákban, villamosgépekben, úgyszintén kielégítést nyertek a Siemens, Röck, Nicholson és Egyesült villamossági részvénytársaság régi követelései is, a melyek mind a folyó üzemi bevételekből nyertek fedezetet, nagy megnyugvással tekinthetünk az elért eredményre, s legfeljebb csak az a gondolat ronthatja a kedvünket, hogy milyen más volna a helyzet, ha elejétől kezdve a vezetés ilyen lehetett volna. Az igazgató jelentése szakszerűen, világosan és kimerítő részletességgel tárja fel a villamvilágitási vállalat jelenlegi állapotát, de fájdalom abban egy olyan rész is van, a melyből az látszik, hogy a telep ismét ahhoz a ponthoz ért, a mikor egy nagyobb kiadásra lehet kilátásunk, sőt ha azt akarjuk, hogy üzemünk biztosítva legyen, mihamarább újból áldozatra kell elszánni magunkat A sok toldás-foldás, a sok szakértelem nélküli kapkodás és rendszertelenség meghozta gyümölcsét, s ma már oly helyzetben vagyunk, hogy telepünk a térhelésekben elérte azt a maximumot, a mely teljesítményéhez és berendezéséhez képest egyáltalán megengedhető, s az üzem zavartalanI Rőth Fülöp kárlsbádi czipőraktárat q ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a ^1 Közvetlen a Pannónia legolcsóbb bevásárlási forrást, -r—rr j^'.s ===== SláUoda mellett! ft (HF* - Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. £ Megérkeztek!!! a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek czipök. Valódi Sohervaux bőrből készült czipök a legdivatosabb kivitelben. tál lom, rövid, de szomorú, összeszorul a szivem, könybe lábbad a két szemem, ha rágondolok, de azért jól esik, ha elmesélhetem valakinek. Olyankor mintha nem érezném testemen a durva darócot, tudja Isten, még a lelkiismeretem is megnyugszik egy-egy kicsit, öszszel már két esztendeje lesz, instállom, hogy ez az eset történt, a mikor megházasodtam és szép fiatal aSszonyt vittem a házhoz. Úgy éltünk, mint galambok á dúcban, békességben, boldogságban. Nem volt semmi bajunk, mig be nem szegődtem parádés kocsisnak a földesurunkhoz. Nékem ugyan nem volt kedvem szolgálatába állni, de a nagyságos ur addig hívogatott, hogy hát igy meg amúgy, nagy konvenciót ad, jó fizetést kapok és a legjobb kct lovát adja a kezem alá, mert hát ilyen legény kellene neki, a ki tud bánni a jószággal, hogy — isten neki — beszegődtem. Nem vettem észre, a mit a hátam mögött sugdosott már a faluvégi koldus is,' hogy nem én kellek az urnák, hanem az asszony. » Mikor én észbe kaptam, akkor már csak a szopós gyerek i.em tudta, hogy miért jár az én feleségem mindig az uraság padlására magot forgatni. Attól kezdve aztán' olyan voltam, mint a kinek az esze ment el. De nem szóltam senkinek, szégyellettem azt a nagy csúfságot. Nem volt sem éjjelem, sem nappalom. Az asz szonyra nem tudtam nézni, de még ‘a szopós gyermekemre sem, a kiről már akkor tudtam, hogy úri vére van. Pálinkába öltem a bánatomat, korcsmajáró lettem. Egy este aztán ittason botorkátlam haza; hát amint a kiskapun belépek, akkor jön kifelé a házamból a nagyságos ur, a gazdám. A vér az agyamra futott. Mint a ki az eszét vesztette, úgy ordítottam rá: — Mit keres az ur ilyenkor az én házamban? Hozzám jött a gazdám, kijött az asszony is a házból, csittitgattak, csendesítettek, de én belőlem orditott a fáj dalom, ellöktem őket magamtól. — No hát ordits, marha paraszt, azt mondja a gazdám s egy keze ügyébe eső karóval nagyot vágott a fejemre. Megiántorodtam, belebotlottam a ház elé támasztott kapanyélbe, felkaptam, nagyot sújtottam vele. Attól kezdve már csak azt tudom, hogy rám mérték a hat esztendőt, mert azt mondták megöltem a gazdámat. Pedig hát csak az volt az én bajom, instállom, hogy karó meg kapanyél helyett nem kard volt a kezemben, hej, mert akkor ..... de hiszen tudja azt a nagyságos ur is, csakúgy mint én, hogy micsoda külömbség van abban: úri rabnak lenni vagy darócruhás fegyenc- nek ... . . János bevégezte a takarítást, tisztességtudással meghajolt, alázatosan „minden jókat„ kívánt, a mmt azt már a fegyház szigorú iskolájában tanulta. Nagyságos- miklósfalvi és miklósi Miklóssy Géza, az államfogoly pedig egy újabb havannára gyújtott, már. el is felejtette a paraszt rab együgyü beszédjét s végigdölve a piros plüsdiványon gondolataiban ostobaságnak, hülye intézménynek nevezte az állam fogházat.
