Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-05 / 14. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Feltámadunk! Éppen most olvastam el azokat az evangeliomi szakaszokat, melyekben le van írva az Üdvözítő keresztáldozatának története.. Nincs abban semmi mesterkéltség, de minden sorából kiér- zik, hogy aki irta az elmondottak történeti hűségéről mélyen meg volt győződve és a szeretetnek visszhangja csendül meg minden szóban. Ma nem tudnánk úgy írni. Az a természetesség, az az egyszerűség fennséges egyúttal, szépsége elbájol. Beteljesedett! Végre van hajtva az áldozat. A kiszenvedett Isten-ember megmerevülő testrészekkel függ-az ég és föld között. Fején a töviskorona. Sebei élénken tanúsítják, hogy e királyi disz mily kínokat okozott neki. Vállain látszik a súlyos kereszt mély bevágása. Arczán az ütések helyén megmaradtak a sebfoltok. Szemeit nem foghatta le szerető kéz. Ajkai ki vannak főve a fájdalomtól, az eczet és epe nyomain vér fakadt. Az ostorozás éktelenné tette egész testét. Térdein meglátszik, hogy a kereszt súlya alatt sokszor leroskadt. És ezekhez jöttek még a keresztszögek. Az egészet betetőzte a lándzsaszurás, melynek nyomán vér és viz jött elő. ■—• Íme az Ember! — íme itt van előttünk a fájdalmak férfia, az utolsó, a megvetett, ki a mi betegségünket viselte. TÁHCZA-»-(OsCOOa^» -»A Zárazbereky uram lovai. Irta: DÉNES SÁNDOR. (Folyt, és vége.) Hatalmas, nagy ur volt Róbert Károly király uralkodása alatt Micholay, királyi kamara gróf — a ma is élő Mikolay család ősé — kinek nagyatyja Zothmár gróf vala. Egyszer látta a „Comes“ Záraz- berky László négy táltosát és elhatározta, hogy a pujkókat kocsija elé fogja s nyerge alá idomítja, mindenáron. A „mindenáron“ pedig sokat jelenteit egy királyi kamara grófnál, kinek saját állandó hadserege volt. Sokat jelentett. Nem annyira pénzben, mint erőben: körülbelül annyit, hogy „aki bírja, marja." Megkezdődött az alkudozás. Küldönc menesztetett Zárazberky Lászlóhoz egy zacskó ezüst, pénzzel, a mi akkor .— még. kis zacskóval is — nagy summát jelentett. De még ki sem pihente magát a nemes gróf követe., fordult és vitte az ezüst pénzeket haza. És csak a hatalmas gróf türelraességére vall, hogy nem hagyott fel a békés alkudozással, hanem újabb stafétát menesztett vala László gazdához, immár két zacskót töltvén meg szépen csengő ezüsttel. Négy fegyveres hajdú jc tt a küldönccel, azok kisérték a kincset. Hanem ezúttal is ugyancsak hiában jártak. A harmadik küldönc igy már csak üres kézzel jött. — Köszönteti a királyi kamaráknak És. hol vannak barátai? Az édesanya, az nem tagadta meg természetét. Ott van a kereszt tövében. Eljött, hogy megossza egyszülött Fiával a gyalázatot, bár távol volt, mikor Hozsánnát kiáltott neki a nép. Irgalmasszivü asszonyok vigasztalják, ápolják a fájdalmas Anyát. De az erősek, a bátrak, a választott és kitüntetett táborkar, a* eltűnt. De nemcsak hogy eltűnt, hanem még soraiból került ki az áruló és a megtagadó is. Az emberek hálátlanságát és ke- gyeletnélküli sivárságát sietett pótolni a természet. A nap elsötétült, a föld megrendült, a holtak sírjaikból kikellek. És a kit elhagyott saját nemzete, elhagytak tanítványai, 'azt a természet jajkiáltásai között Istenének vallotta a pogány százados. — Valóban: Beteljesedett És harmadnapra, a kereszttől alig néhány lépésnyire levő sírboltot ismét földrengés rázza meg. A föld Alleluját kiált. Az eltemetett Üdvözítő már nincs a sírban. A sirkövön angyal jelenik meg és hirdeti az ájtatos asszo nyoknak: A megfeszített názáreti Jézust keresitek? Feltámadott! És az Üdvözítő megdicsőülten is ismét azoknak mutatja magát először, kikre a haláltusá bárt. megtört tekintete utoljára esett, l— azoknak, kiket a szeretet, a szív hódolgrófja, a hatalmas Micholay, boldogult Zothmárnak fia Zárazberky László gazdát és kéri, ne terheltessék ama hires, négy göthös — lónak csúfolt'—csigákkal kedveskedni ő kegyelmességének. Hogy ez már erőszakot jelent, azt László gazda igen jól tudta. Nehéz, rozsdás fringiát emelt le a szegről. Századok Vérétől piros lett már akkor is a pengéje. Egyet-kettőt élesített is rajta s avval behúzta maga után az istálló ajtaját. Mikor Zárazbereki László ismént kilépeti az istá- lóbol, friss vértől piroslott az ősi kard. — Jöjjön hát a nemes gróf, viheti a hires négy csikót!... Négy táltosnak az istálóból hallatszó halálhörgése mintha csak magyarázni akarná a nemes gróf küldöttének a László gazda engedékenységét. De ami ezután következeit, azt nem tartotta tanácsosnak Zárazbereky László s mikor másnap éjjel Micholai comes fegyveres cimboráival, szivében véres bosszút forralva körülfogta a Zárazbereky udvarházát, a büszke magyar nemes ifjú felesé- géval és- egyetlen fiával már a jezsuitáknak Szent Domokosról nevezett Zo'.már Nempti „ma már Szatmár-Németinek hívják“ klastromában keresett és talált menedéket. A kijátszott, meggunyolt, hatalmas ur szivében a bosszú lángja égett. Kegyetlen, véres megtorlást forralt Zárazbereky László ellen. Fegyveres emberei neki estek a klastrom nehéz kapujáuak, addig döngették, mig nagyot recsegett és a betóduló szolgasereg rabláncra fűzte Zárazbereki Lászlót. I Az ítélkezés gyorsan folyt. tatott meg előtte. És csak azután jelent meg apostolainak. A megdicsőült, a feltámadt, a ha- j Iái és a világ felett győzedelmeskedő j Üdvözítő megtartotta sebhelyeit. Nem simította el szenvedésének tanujeleit. Nem szégyenlette hirdetni égnek és földnek, hogy O az, ki a kereszten el- éktelenitve meghalt. — De e sebhelyek most mind gyémánt-fénynyel ragyognak, tündökölnek. Amint a virágokkal elborított mezőség ezernyi tarkasága egységes szép benyomását teszi, — úgy az Üdvözítő megkínzott, de megdicsőült szent testének szenvedéshelyei is az öröm, a béke, a győzelem, egyszóval a feltámadás szent fényével és fennségével ragyognak. Nem azért, hogy elrémitsenek, nem azért, hogy puszta bámulattal töltsenak el, hanem hogy a szeretet lángját lobbantsák fel a ázivben és mindenkit magukhoz vonzanak Mert a boldog mindenkit boldognak akar látni, mert a szeretet.mindenütt szeretetet ébreszt, a hol van szív, van lélek, a hol az ember valóban- ember. Ez a két kép kiegészíti egymást, sőt csak egymás mellett, egymás által lesznek valóban becsesekké. Sem a nagypéntek, sem a husvét egy magában nem tudna uralkodni a lelkeken A megkínzott és megdicsőült Üdvözítő személyazonosságában e két jelenség mélyreható ellentéte dicső összhangba olvad és a szeretet, az isteni szeretet apotheozisává magasztosul. Ha Istennek a földre kellett szál- lani, hogy az embereket tanítsa, máskép valóban az emberi természetnek megfelelőbben e feladatot meg nem oldhatta. Tehetett volna az Isten nagyobbakat, mindenhatóságában és min- dentudóságában létesíthetett volna sokkal fenségesebbet. De a szeretet megnyilatkozására ez az ut volt a legalkalmasabb, mert az emberekért történt a megváltás, és az ember igy érthette meg legteljesebben: mi a szeretet. Az önfeláldozás, az önmegtagadás legszebb példája marad mindenkor a szent kereszt, és a szeretet legbensőségesebb megjutalmazása: a feltámadás. Az ember egész élete valóban majdnem teljes mivoltában egy szakadatlan nagypéntek. Viseljük, hordozzuk a keresztet, kiki a magáét, sokan még a másét is. Az erősek, a bátrak^ vagy maguk is leroskadnák, vagy mégfutnak. A szeretet segít csak rajtunk. Nem tud ugyan levenni a keresztről, de részvétével megenyhiti a szenvedést, — nem vállalkozik lehetetlenségre, de odakölcsönzi vállát a teher viseléséhez .és a szenvedő meg tud nyugodni a változhatatlanban, hordozza zúgolódás nélkül a súlyos keresztet.. Ezt teszi a földi szeretet is némizsát, fényes sisakját, nehéz fringiáját.-Meg ami legfőbb : négy deli paripájának hideg tetemét, sallangós szerszámmal, ragyogóra pucolva .... átvágott nyakkal. Mert, hogy igen megbecsülték egymást az életben. És hogy könnyű legyen rátalálniok egymásra, ha majd egyezer aj életre pattannak a porladó csontok.,. Epílóg; Ragyogó, nyári estéken, csillagos éjszakán elnézem hosszan, bóbiskoló ákácfa alól az eget. Elnézem kivált egy darabját, azt a melyik olyan, mintha millió apró szeggel volna halvácysárgárá verve. Azt mondják róla, az a hadak útja, hogy hogy az a sok-sok fényes kis pont egy- egy régi magyar meg hun vitéz és az mind arra vár, hogy Árpád apánk bele- fújjon egyszer a kürtjébe, akkor aztán a szivárványos u.ion vágtatnak majd tü-- zes paripákkal, fénylő kardjaikkal le az éjszakában, Gereben Kovács bátyám uram egyebet is tud róluk. Azt, hogy már egyszer idelent is jártak és. piros sipkát húztak fejükre, mikor a puskapor füstjében, ellenség vérében nyomultak előre Isaszegnél, Vácnái. És Gereben Kovács bácsi egy tapodtat se mozduljon tovább álló helyéből, ha nem igaz, hogy ő akkor a tulkj- don két látó szemével látott egy szikár, fekete bajuszos daliát, szakasztott olyat, mint ebben a sárga, avult nagy könyvben van pingálva. Nagy fringiával jobbra - balra vágott s egy délceg, tüzes pejkó — hóka sáv volt a nyakán — sziláján száguldott vele előre j s I Rőth Füiöp kárlsbádi czipöraktárát ajánljuk a* t. vevő közönségének mint ft ^1 EÖZYOtldH. 9* PftlIllOllift legolcsóbb bevásárlási forrást. gy,, =S szálloda Hiollott! Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Megérkeztek!!! a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek czipók. Valódi Schervaux bőrből készült czipök a legdivatosabb kivitelbenHiában állította a szerencsétlen, hogy nem igaz, mintha ő Károly király neve alatt pénzt csinált volna, hiában volt minden védekezés. Hamis pénz veréséhez szükséges eszközöket sem találtak ugyun, mégis ebben a csúf bűnben marasztalta- lótt Zárazbereky László. Lator módjára bántak el vele azután. Sötét tömlöcbe vetették, ahonnan csak minden’ másodnap vezették a napvilágra. Hanem hát ilyen kor egyéb dolgot adtak neki, mint a szép napvilágot élvezni. Spanyol csizmát húztak a lábára és tüzes gallért húztak a nyakára. (Akkortájt már ez a divat járta Európában) S mikor nernzétes Zárazbereky László végkép kimerült a testi szenvedésekben s magát vétkesnek vallotta, a neu es gró! egyszeriben készen volt az Ítélettel, mondván — Elevenen megégettetik. A mint hogy úgy is lett. Rabián con vitték a tulajdon szülőföldjére, Szá razberek községbe és ott felültették nagj ceremóniával egy domb tetejére, jó pulit ülőre, a minek égerfából vetették az al ját. És a hol ma vigan pöfög a gőzma }om kazánja, ott csapott föl az égn.k a áldozati láng, a melyeken nemes Zárazbe reky László uram lelke szárnyalt fe őseihez. Mikoía, Pyliske, Garbolch, Meltelek Saár községeknek egybegyült népe szó moruan nézte, hogyan nyaldossa a lánj az ő nagy urának üstöké1, mentéjét.., A hátramaradt hamut pedig elföl delték, azt már tisztességgel mintha eg; épp holttest feküdnék a koporsóban vi téz nemes úrhoz illően, harci készséget i adtak melléje, kísérőnek. A kópjáját, paj
