Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-15 / 11. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. == AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:== Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 HU. Fél évre . . . . 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : =-- Morva! János könyvnyomdája Eütvös-utcza 6-ik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM : 78. A Szerkesztő lakása: Eőtvös-utcza 19-ik szám. ===== HIRDETÉSEK = ? a lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett filvéle.uiok. Nyilttér garmood sora 20 fillér. — Hirdetések díjjal elére flxeteadék. Állami létünk legdicsőbb korszakának felidézésére szivünk kitárul és lelkünk magába száll a visszaemlékezés magasztos hatása alatt. Ha képzeletünk elmereng a múltban és meg-megpihen hazánk történelmének egy-egy fényes ragyogó korszakánál — a magyar nemzet nagy erényeinek, hősi vitézségének, olykor világra szóló dicsőségének láttára, hevesebben lüktet a vér ereinkben és áldjuk a gondviselést végtelen kegyéért, hogy magyarnak születhettünk. Mindama csillogó napok emléke fen- marad az idők végtelenségéig! "De legragyogóbb betűkkel találjuk a történelem érctáblájára bevésve azon nagy fontosságú korszakot, melyben nemzetünk, jogainak és alkotmányának védelmében, mitbösszerü hősiességet fejtett ki. s mely nemcsak az európai nagy kulturnemzetekef, nemcsak a távol Amerika szabad polgárait, de még az ellenséget is a tisztelet és becsülés nyilvánítására kény- szeritette. Soha nagyobb, becsében és hatásában jelentékenyebb, a lefolyásában pedig tragikusabb küzdelmet inég nem vívott a magyar, mint a 48-as eszmék diadaláért. Ez a dicső fenséges korszak 1848. márc. 15-ének emlékéhez fűződik. E napot nem törvény, nem hitfelekezeti parancs avatta a magyar társadalom összességének magasztos ünnepévé, de az emberi szív legönzetlenebb, legtisztább érzelme, az emberi lélek legmagasztosabb ihlete: a haza- szeretet. E nap eseményei remegésbe hozták az elvénhedt kormányrendszer el- vénhedt embereit és lángra lobban- tották a hazafiui kebleket; e nap emlékét két évtizeden át véres kézzel elfojtotta a hatalom, de végre annál fenségesebben tört magának utat a magyar nép háladatos szivéhez. Beköszöntvén e nap 56-ik évfordulója, eltűnődünk annak jelentőségén, nagyszerűségén, magunkba szállva kérdjük önmagunktól, hogy lelkünk képes-e az akkori nagy idők nagy eszméinek magaslatára emelkedni ? szemünk nem káprázik-e apáink dicsőségének fényétől? vagy látásunk nem homályosult el a feledés és kibékülés fátyolén át? Emlékezzünk tehát régiekről! Az uj század vezér eszméi, a szabadság, egyenlőség és testvériség isteni eredetű eszméi 1848-ban már nem voltak újak — ezek — habár a ma diadalmaskodó eszmékhez képest csak mint gyermekdanák — már a 18-ik században forrongásban tartották a vén Európát és országunkban Martinovits és társai már ez uj szabad eszmék terjesztéséért hurcoltattak vérpadra. A múlt század közepén csak újabb lángra kapott a hamuba takart lappangó tűz és az 1848 iki év tavaszi fuvalma már mindenfelé lengette a szabadság zászlóit — a nép jogait követelve szétzúzott rabláncaiból kardokat kezdett kovácsolni — sok helyütt vér folyt, trónok inogtak. A népnek ébredése hazánkat sem érte váratlanul, mert a rendi orsz. .gyűlésen már negyed század óta folyt a lázas munka, mely teljesen átalakította az emberi gondolkodást és a hazafias érzést. A népképviseleten alapuló orsz. gyűlés, független magyar ministerium, Erdély uniója, sajtó szabadság', teljes jogegyenlőség és közös teherviselés kimondása, a robot, urbériség és papi tized eltörlése mind megannyi progamm- pontja volt a rendek országgyűlésének. De a pozsonyi országgyűlés még mindig nem tudott kibontakozni az előkészületekből és paragrafusokból, hanem mint Dózsa Írja: »egy helyben áll a megdermedt porondon, mialatt robhanó viz árjaként zug el előtte a század széliemé." Pedig a pesti Pilvax kávéházban már a januári olasz és februárt párizsi forradalom szelleme lengedezett, s midőn a bécsi forradalom kitörésének hire is oda ért —- a lelkes magyar ifjak egyszerre óriásokká nőttek és a háborgó közvélemény erejével kívántak a tétovázó országgyűlésre hatást gyakorolni. Jókai és Petőfi vezetése alatt 12 pontban összefoglalták a nemzet kívánságait, melyek között pedig egyetlen gondolat sem volt, melynek megvalósításáért és életbeléptetéséért a nemzetnek legjelesebbjei évtizedek óta már ne munkálkodtak és ne küzdöttek volna, és mind az amit az ébredő nemzet kívánt, királyi esküvel szentesített kötéseken alapuló jogok folyománya volt. Sem kegyet, sem ajándékot nem kívánt a nemzet i Valamint mennydörgés és villámlás előzte meg egykor Isten választott népe előtt a tízparancsolat kihirdetését: úgy mennydörgés és villámlás közt szavalták el a pesti ifjak 1848. márc. 15-én a „Nemzeti dalt“ és hirdették ki a 12. pontot arról, hogy „mit kíván a magyar nemzet.“ Ez a mennydörgés az egyenlőség, szabadság, testvériség jeligéi alatt TÁRCZA — NCODwI» ■« 30 év.- KERTÉSZFFY GÁBOR jubileumára. — Ritka ember a mai időben, Ki elszalad, a mikor dicsérik. Hiszen mostan fizetik a jó szót, Nem kerülik, de sőt épen kérik. Szerénytelen a kor, az emberek, Úgy az öreg, a miként a gyerek. Harminc éve szolgálja a várost Harminc éve pontos, mint az óra, S ime elfut, amint észreveszi, Hogy kilátás van dicsérő szóra. A közgyűlés dörgi a vivátot S a kit illet, az már tovább állott. S mig az éljen lassan lecsillapszik Én magamban eltűnődve kérdem: Az önzetlen becsületes munka, Vagy pedig a másik nagyobb érdem ? Akármelyik, boldog az a város, A hol ilyen derék a pénztáros! _____ LANTOS. Amit a korcsolyák mesélnek! Irta: MÁRTONFFY IMRE. Miért kell nekem az 0 Íróasztalának titkos fiókjában eltöltenem napjaimat ? Miért vesz elő úrnőm esténkint, midőn mély sötétség borítja a földet és a fáradt emberek nyugvásra hajtják fejüket, és sokáig elnézdel, mígnem szép szemeiből könycseppek lopóznak elő — elmesélem nektek, miért. Gyermekkoromra alig emlékezem én, csak arra emlékszem, midőn ezelőtt 5 éve egy napon két kedves leányfő hajolt ska-_ tulyám fölé, melybe elhelyezve voltam s engem ikertestvéremmel együtt megvettek. Azonnal jégre vittek és a picziny lábakra illesztve, megkezdtük pályafutásunkat. Kezdetben minden uj volt előttem. A pompás jég, a vidám urak és hölgyek, kik tovasiklottak, a tarka, vegyes zürza- var élénk benyomást tettek rám, felébredt bennem a dicsvágy és büszke voltam arra, midőn mindenfelé haliám: hogy „a Sárdy nővérek a legbájosabban korcsolyáznak“. (Természetesen a mi segítségünkkel.) Az én úrnőmet Ellának hívták, bájos alak, örökös pajzán mosolylyal bibor- ajakán, ki mint egy szitakötő, pihenés nélkül, fáradhatatlanul repkedett ide-oda, s megjelenésével mindenütt hódított, mint a vidám napsugár éltető melege. Azonban Leontint is nagyon szerettem. Leontin egy évvel idősebb volt Ellánál és sokkal magasabb növésű. Dús gesztenye szinü haja nyílt homlokot övezett, fekete mély tüzű szemében búskomorság honolt, mely azoknak sajátsága, kik sorsukat szenvedés gyanánt választják ki maguknak. Ajka körül nyájas mosoly játszadozott. Leontine mindig nyugodtnak és csendesnek látszott, épp ellenkezője Ellának, ki vígkedvű és heves volt, mindamellett szüleinek és jóismerőseinek kedvence vala, de ki is haragudott volna a bájos könnyű szárnyú szitakötőre. A jégen rendesen Elemér ur — a két nővér unokafivére — volt a kísérőnk. Sárdy Elemér csinos barna fiatal ember volt, nyílt, egyenes jellemmel és érző szívvel. A fővárostól nem messze voltak nagy terjedelmű birtokai, a telet azonban mindig a fővárosban töltötte és nálunk. Megérkezte után a két öreg nagynéni beszélgetését lestem ki és arra a felfedezésre jutottam, hogy Elemér atyja szívesen beleegyeznék abba, hogy ha fia a két leány közül valamelyiket nőül venné, ésJ Elemér azért jött is fel... Boldog órák, boldog nupok a jégen. A két testvér beszédmodora közt mégis volt különbség, mig Leontin egyszerű néven, a bensőség meleg lehelletétől volna áthatva, addig Ella csak úgy duzzadt a pajkosságtól és vidámságtól. Elemér gyönyörködött az eleven kedélyben és Leontin lassankint elhomályosodott Ella mellett. Egy napon a jégpályán voltunk, hol sok ismerős fogott körül minket, s mig Léóntine ezekkel társalgott, az alatt Elemér Ellával mint a nyil siklott tova a tükörsima jégén és kevésbbé látogatott helyre vezette. — Ella, hadd beszéljek egyszer veled komolyan — haliám Elemért, kinek hangja izgatott volt, — én szeretlek egy igaz szív őszinte hevével, te vagy első szerelmem, forró, hü szerelmemben nem kételkedhetek Ella, mond tudnál-e szeretni s remélhetem-e, hogy mint kedves feleségemet vihetlek otthonomba ? Elemér megállt és hosszasan, izgatottan nézett Ella szemébe. — De kedves Elemér, mit beszélsz te össze-vissza? Én félig-meddig el vagyok már jegyezve Medgyesi báróval, ki roppant gazdag és bár 40 éves, de igen szeretetreméltó gavallér. Most Párisba utazott s mint nekem elutazása előtt mondá, azért, hogy ott levő házát nagy pompával rendezze be, nehogy jövendőbeli felesége hiányt szenvedjen. Valóban jobban szeretsz engem, mint rokont és mint unokatestvért szeretni kell ? Látod én jó nőd lennék, Elemér, de kérlek ne legyen arcod oly sötét, oly kétségbeesett, hisz oly sápadt vagy, mint a halál... Elemér én félek tőled. .. E szavakat duz- zugva mintegy síró hangon ejté ki. Elemér merev vonásai lassankint elsimultak. — Ella, mondá szünet múlva, meleg, őszinte szavaim nem ébresztették fel szivedben ama hangot, mely rezgésbe hozza a szerelem húrjait. Hát csakugyan ama éltes emberhez akarod láncolni életedet, s tudnád őt igazán szivedből szeretni ?.. . Gondold meg szavaidat, mielőtt válaszolnál I Ezzel Ellát egy pádhoz vezeté. Ella borús lett. — Mily ünnepélyes és komoly hangon mondod ezeket, Elemér hiszen szeretlek, csak nem úgy, mint szüléimét. Hogy Medgyesyt szeretem-e, azt nem tudom; mindenesetre kellemes hallgatni az ő szellemes beszédét és a mi fő, gazdag báróné leszek és — őszintén szólva — azon az unalmas falun nem tudnék élni. Fényes napsugár az éltető eleme a szitakötőnek ! Légy elnéző Elemér ; hisz te a legjobb, legkedvesebb unokafivérem Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárát Közvetlen a Pannónia — szálloda melletti a t. vevő közönségnek mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. ■■~ér= Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. ® Megérkeztek!!! a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek czipők. Valódi Schervaux bőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben-
