Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-12 / 2. szám
Huszan-egyedik évfolyam. 2-ik szám. Szatmár, 1904. január 12. SZATMÁR fel* ____ ____ _______ /. fe C& «*. 1 ÍM E. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. — AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: — Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 filL Fél évre .... 3 > | Egyes szám ára 16 » KOzségek, kOzaégi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: ==.- Morva! János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6>ik sz. alatt. = TELEFONIAM: 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK a lag T ihiv Ny atalában a legolesébb árak mellett fölvéteJnok. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Hirdetések díjjal előre ftzeteadlk. s» a Levél a szerkesztőhöz. Kedves barátom l Te, ki mindég szives voltál engem megérteni közjóra irányuló törekvéseimben s igy azt hiszem, velem most is egyet értesz s magadévá teszed amaz aggodalmakat, melyek lelkemet gyötrik, látva azon könnyelmű városi politikát, mely Szatmár-Németi jávára soha sem lehet. S ha hallgattam s aggódtam mint olyan ember, ki Szatmár város fejlődését nemcsak figyelemmel kisérni, de arra mindenkor közreműködni is hivatásomnak tartottam, tettem ezt főként azért, nehogy fogadatlan prókátornak tartsatok s nehogy idegen beavatkozásnak bélyegezzétek felszólalásomat. Ma azonban, mikor tetőfokátéri el a város-társadalmi izoláló politika, melyet űztetek mindazóta, mióta szeretett nagybátyám benneteket elhagyott; mikor látom, hogy még azon egy kapcsot, amely várost és megyét összeforraszt, azt is széjjel rombolni törekesztek, csak azért, hogy némelyek egyéni önző érdekeit tologassátok, bocsássatok meg, de felszóllalni kötelességemnek ösmerem. Gondoljátok-e, hogy egy fejlődni akaró város, eme czélját elérheti ily politikával, midőn minden kapcsot elhány magától, mely őt a nagy fogyasztó vidékkel összeköti ? Gondoljátok-e, hogy Szatmár ama nagy czélt, melyet maga elé tűzött, s mely abban kell hogy álljon, hogy köz- gazdasági, cultur s hivatalbeli teljes központja legyen egy nagy vármegyének, s aztán egész Északkelet Magyar- országnak — elérheti az olyan politika által, mely csak ellenségeket teremt, s magára zúdítja a vármegye s a nagy környék intelligentiájának (a mely érte oly erélyesen küzdött) elitélő haragját, s lekicsinylést von maga után ? Gondoljátok-e, hogy midőn az eddig közös főispán egyforma erővel kellett hogy védje a megyei érdek mellett a városi érdeket is, alkalmilag ellenetek nem volt s nem lehetett; gondoljátok-e, hogy egy ily székhelyharcz idejében pártotokat fogja majd, vagy legalább egyenlő mértékkel mér minden érdeknek? S ha ti igy elrúgjátok, nern fog-e épp ellenetekre, élére állani a Szatmárellenes mozgalomnak, s tömöríti maga köré az úgy is megbántott s elidegenített vármegyei intelli- gentiát ? Gondoljátok meg kedves barátom mindezeket, tegyétek a felvetett eszmét közhírré, hogy ne csak a culisszák mögött folyjon a harcz, de bele szólhasson a város minden polgára, s ha jön majd a döntés pillanata, ne hibáztathasson senkit se, de önmagát csak gyenge s idegen városi politika miatt, amely a szép Város romlását vonja maga után. Ki egyebekben vagyok szeretettel S-A.-Ujhely, 1904. január 9. Bőst örményi Sándor orss. képviselő. Szerkesztői válasz. A fenti levélben megnyilatkozó önzetlen érdeklődésért csak köszönetét mondhatunk, sőt mondani kötelességünk is. A benne foglalt aggodalmakat azonban nem osztjuk, mert a mit mi a külön főispánnal elérni akarunk, az épen a város és megye között megindult, de most függőben lévő harcz kedvező eldöntése szempontjából történik és egyáltalán nincs semmi olyas ezélzata, mely a megye ellen irányulna és okul szolgálhatna arra, hogy a megye intelligencziája a városra ezért megharagudhatnék Ez egy olyan kívánság, a melyet a kormánynak már eddig magától megkellett volna csinálnia, épen a saját bizalmi embere, a főispán érdekében, a ki a legkényesebb helyzetbe jut, mikor két egymással érdekellentétben álló törvényhatóságot kell kormányoznia. Egy ilyen kapcsolat felbontása valóságos közérdek, aminek csak örvendeni lehet, akárminő szemüvegen nézzük is. A mi pedig jelenleg aktuálissá teszi a kérdést, az nem más, mint épen az a lehetőség, a melyről megye és városszerte beszélnek, hogy a főts- páni állásra Nagy László alispán volna kiszemelve. Nem bocsátkozunk részletekbe, de ha szükség lesz rá, azt is megtesszük, hogy miért fázunk mi attól a lehetőségtől, annyi azonban tény, hogy mi Nagy László főispánsá- gát nem óhajtjuk, minthogy pedig a megye érzülete e tekintetben állítólag egészen más, egyáltalán nem vehetik rósz néven tőlünk, ha mi keressük a megoldást, hogy úgy a megye, mint a város kívánsága teljesülhessen. Ez a megoldás pedig másként nem képzelhető, mintha a közösséget megszüntetik. Semmiféle izoláló politikáról tehát nem lehet szó, egyedül a mi jól felfogott érdekünk vezet bennünket, s hisszük és reméljük, hogy a kormány alaposan fontolóra fogja venni a kérdést, mikor a döntés ideje elérkezik. A mi kedves barátunkat pedig arra kérjük, hogy maradjon ő ennek daczára továbbra is azzal a jó érzületlettel irántunk, a mivel eddig volt. Színház. Lady Windermere legyezője. Wilde Oszkárnak a kitűnő angol Írónak hatásos jelenetekben gazdag s az angol főranguak életéből merített színmüvét kedden mutatta be a társulat. A szereplők közül F. Lányi Irmáról emlékezünk meg elsősorban, ki művészi alakításával s a nehéz, fárasztó szerep minden legesekéTÁRCZA. r Elő reklám. — Szemelvény a nőegylet szombati bálján előadott reklamversekből. — — Irta: dr. Fodor Gyula. — I. Búsúl a kis lány, bár nagyon csinos. , ,A.nyám, az élet oly nagyon kinos. Etel nem Ízlik, nincsen álmom, Érzem, közel van nftár halálom.“ „Mi baj szivem? — kérdi ijedve Mamája — hová lett leányom kedve ? Szerelmes vagy tán?“ ,Oh, dehogy vagyok! Ilyennél kissebb gondom is nagyobb.“ „Színházba vágyói tán, szerelmem ?“ .Oh színházba sincs semmi kedvem.“ „Vagy korcsolyáznál, szép cicuskátn ?“ ,Az sem kell' — mondja sxplinnel, lustán. „Kis táncmulatság kéne, piknik ?“ ,Oh jó anyám, már ez sem Ízlik.“ „Szólj hát, mi bánt, szivem szerelme, Anyádtól érted mi ki nem telne?“ A kis lány egy mélyet sóhajta, S fejét anyja keblére hajtva : .Anyám — igy szól— nekem csak egy kell, Egy vágyam van csak este reggel, Egy orvos van keserveimre, S ez nem más, mint Páskuj Imre.“ „Ah értem, mért busul ő kelme, « Ne sírj leányom, tiéd a kelme.“ II. Egy ifjú sétál kint a korzón, Szembe jő véle egy szép kisasszony. „Nagysád szivembe sajg valami, Legyen szabad itt megvallani.“ ,Nem lehet — szól a lány — meglátják, Hanem küldjön egy ánzikszkártyát.“ A gavallér erre izibe Betér ánzikszért Lövyhe. Találkoznak megint a lineán, Már barátságosabb a kis leány. ,Elvárjuk — szól—hogy meglátogasson/ „Mily boldoggá tesz ön kisasszony.“ Az ifjú aztán gondol egyet S Lővynél csináltat névjegyet. Névjegy után album, könyvajándék, S egyre komolyabban megy a játék. Egyszer csak az ifjú kipirulva Lővy üzletébe siet újra : „Elértem — szól — szívem vágyát, Csináltasson kérem eljegyzési kártyát.“ III. Nincsen megnyugtatóbb a menyasszony szívre, Mintha kelengyéjét adja Lengyel Imre, Kosztümjében bajosb a hölgy nyaka, válla, ízlésesebb blúzt sem készit senki nála. Patyolat csipkéje s a fehérneműje, Ki tőle vásárol, egészséggel nyűje, Szabott áron árul finomat, valódit, Finom ízlésével mindenkit meghódít. Kit egyszer szépen kistaffirozott Lengyel, Bárhogyan csábítják, más bolt neki nem kell. IV. Halad ma a világ, művelődni vágyik, A modern igények apostola Szlávik. Kiben férfi szív van és sportra nem lusta, Van ottan korcsolya, vadászöltöny, puska. S ki nemesebb vadra, nőszivre vadászik, Kedves ajándékkal szereli fel Szlávik. Egy-egy finom tükör, etüi vagy doboz, Mamáknak, lányoknak nagy örömet okoz. Hogyan öltözködjék a férfi ideál, Ízlést, mintát erre c-ak Szláviknál talál. S ha majd aprósággal lesz otthon egy kis gond, Sippal, dobbal csinál lármát Szlávik Zsigmond. V. Azt üzenték a Rooz Testvérek, Hogy a dicséretből ők nem kérnek De én azt ma ki nem állom, Ha kell, ha nem, reklamálom, Mert üzletük ideálom. Ö nálluk főkincs a réz s a vas, Kezük közt arany lesz a garas. Konyhájába minden gazdasszony Töllük való edényt akaszszon. Vasaló, mozsár, ajtókilincs Fényesen ragyog, hogy párja nincs. Méltán zeng tehát a dicséret, Megérdemlik a Rooz Testvérek. VI. A plébániának bal felén Kívánatos auzlág néz felém, Roppant ablaktábla üvege Mögötte bor, sajt és csemege Szivárvány színekben likőrök, Ásványvizek zöld mohágy között, A tenger csudái, sós halak Étvágyingerlö sok jó falat Mennyi kellem, mennyi úri báj S’mesés olcsón adja Rooz Mihály. VII. Kinek van s jól jár órája, Avagy nincs szüksége rája: Arra nem szól innét semmi, Úgy sem fog az órát venni. De kinek órája nincsen, Feiszthuberhez betekintsen, Első órás, eo ipszó, Máskép nem vón’ róla itt szó. A Feiszthuber féle óra, Nem szorul dicsérő szóra; Pontosan jár s mutat, akár Egy gimnáziumi tanár. Keggel felráz a vekkerje, Kivált, ha reggel fekszel le. VIII. Két szép leányka sétál Vasárnap délelőtt Katonabandaszónál A nagy szálló előtt. „Nézd, édes, azt az ifjút, Ki épen most köszönt. Nem láttad szép lején a Dús barna hajözönt ?“ ,Oh hogyne láttam volna? Szép formás ajk felett Tömött sügár bajusz vont Szabályos iveket.“ „Az arca sima tiszta Mint rózsa szirmai, Szelíden árnyék ózzák Kis bakonbartjai,“ ,Valóban nagy művész az .degáji,'«!. Ily arc- s hajrendező, Bizton tudom, hogy^az nem Más, mint Balogh Dezsó| Róth Fülöli kárlsbáái czipőraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a Közvetlen SL Pauunnia legolcsóbb bevásárlási forrást. —— ^ ~ SZÜledSt melletti W Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. MEGÉRKEZTEK I!! az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermek-czipók és csizmák a legjobb kivitelben.
