Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-08 / 10. szám
Huszan-egyedik évfolyam. 10-ík szám Szatmár, 1904. március 8. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ES SZÉPIRODALMI HETILAP. * MEGJELEN MINDEN KEDDEN.-------AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:-----Eg ész évre ... 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes 3zám ára . 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : =-- Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt. = TELEFON-BZÁM: 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám.------HIRDETÉSEK-------- ** Vi o lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvételnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér.-■ Hirdetések díjjal elSre fizetendők. A gyorsvonat. Több éven át megvolt egy nagyon kényelmes összeköttetésünk Budapesttel, a városunkból reggel 6 óra után induló gyorsvonat, a mely Budapestre d. u. fél 2 órakor érkezett, s viszont Budapestről d. u. fél 2 órakor indult és este 9 óra előtt itt volt Szatmáron. A közönség hozzá szokott és élvezte számtalan előnyeit. A kinek dolga volt Nagykárolyban vagy Debrecenben, vagy Budapesten, arra nézve egy nagy áldást képezett ez a vonat, mert hogy dolgát elvégezze, elég volt reá egy napot fordítania. Már pedig a megyének egy tekintélyes része van állandóan abban a helyzetben, hogy a megye székhelyén dolga akad, s viszont a megyének és különösen városunknak összes kereskedői hasonló helyzetben vannak Debreczent és Budapestet illetőleg, nem csoda tehát, ha ez a vonat mintegy életszükséggé nőtte ki magát, s dacára, hogy nagy ideje be van szüntetve, általános és soha nem szűnő az óhaj, hogy visszaállittassék, és^ pedig nem csak a most felsorolt két kategóriánál, de az egész közönségnél. Ez a magyarázata, hogy mikor első ízben be lett szüntetve, úgy a megye, mint a város közönsége feliratilag kérte és sürgette a visszaállítását, és ekkor volt is eredménye a fellépésnek, mert Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter vissza is állította Jött azonban Láng Lajos miniszter és ismét beszüntette, és azóta hasztalan minden kérés, könyörgés, az ígéret megvan, de a vonat még mindig hiányzik. Most már közeledik május elseje, I a mikor a menetrend-változások tör- j ténní szoktak, s nem hallunk róla semmit, hogy a gyorsvonat^ beállításáról szó volna, sőt az illetékes szakkörök olyanformán nyilatkoznak, hogy arra nézve mind ez ideig semmiféle intézkedésről tudomásuk nincsen. Pedig az utóbbi időben méltán remélhettük, hogy ez a sérelem orvosoltatni fog, mert hiszen ez idő szerint a kereskedelemügyi miniszter a mi városunk képviselője, a kinek hatáskörébe tartozik és első sorban tőle függ, hogy ez az összeköttetés létesüljön. Eltekintve mindazon okoktól, melyek a gyorsvonat visszaállítása mellett szólanak, maga ez az egy körülmény elegendő lehetne arra, hogy a város régi óhaja végre megvalósuljon, mennyivel inkább kívánhatjuk tehát, mikor ez nem is egyedül a városnak, de egy nagy vidéknek az óhaja és olyan kívánság, a mi a közönségre nem csak kényelmi, de anyagi szempontból is előnyös. Egy kifogást hallottunk említeni eddig, azt t. i. hogy ez a vonat a magyar kir. államvasutakra nézve kárral jár, arra rá fizet, mert a bevétele nem fedezi a kiadásait. Igaz-e, nem-e, nem tudjuk, de nem is kutatjuk, azonban ha úgy volna is, ezt a kifogást el nem fogadhatjuk, mert az első szempont mindig a közönség érdeke, s a menynyiben a közönség érdeke határozott sérelmet szenved a beszüntetésből, első sorban csak az lehet áz irányadó, hogy a sérelem megszűnjön mégha azért az államvasutaknak némi áldozatot is kellene hoznia. TÁRCZA. A tisztességes munka, mint ilyen, mint olyan és amolyan. A mennyire a nehéz hallási viszonyok mellett a főispáni banketten kivenni lehetett, egy darabig a „ tisztességes munka“ dicsérete is dictio tárgyát képezte. A bankettek menüje nem sok változatosságot kinál. Épen azért olyan meglepő volt ez a tárgy, mintha véletlenül rántott csirke csúszott volna be az obiigát malac helyébe. Ez is csak azért nem történhetett, mert a mivel a gyomrot táplálják, annak a törvényszerűségére ügyel a korcsmáros. De a mivel a szellemet hizlalják, azt csak úgy ötletszerűen állítják egybe. Talán azért van aztán, hogy vagy éhen maradunk, vagy megcsömörlünk. Nagy mértékben megkövesedett dolog ez a bankettezés. Mint a múmiák, a melyek előbb minden nedvet magukba szántanak, úgy tartották meg változatlan formájukat. Az elhagyult fekete kabátok, a melyeket a honleányok elővesznek ilyenkor tatarozás végett a legsötétebb sifonok- ból, és a melyeket egy-egy büszke vidéki szabó remekbe készített valamikor. Persze, most már nem olyan remekek; de hát ki tehet arról, hogy olyan szemérmetlenül gyorsan halad a világ kabátok dolgában. És a dictió 1 a melyet csak az az egy ember hallgatna meg szivesen, — a ki mondja. Hát a filet! Szegény ökrök, a kik a köznek estek áldozatul. A kik csak haláluk után jutottak el a bankettre! Azután következik a hazafias érzés febizgatása. A haza, a honszerelem, az egységes magyar nemzeti állam és társai. Hiába nevetünk a mesebeli nagy mogulokon, a kelet* nagy urakon, a kiknek különös élvezetük telik benne, ha a talpukat vakarja valaki. Elvégre mi is azt tesszük. A legérzékenyebb idegvégződéseket bizgatjuk, valami homályos határozatlan bizsergésbe ringatjuk el magunkat, a legtávolabbi múlt és legmesszebb jövő délibábos képeit vonultatjuk el magunk előtt. Olyan nagy gondolatokat, mint a mesebeli óriások, vagy a milyenekké a lázas beteg agyvelő növeli a környezet tárgyait. A hazafias mámor ez! Határozottan ilyen lehet, mikor valakinek a talpát vakarják. És ezt a gyöngéjét nagyon jól ismerik a mi derék vidéki embereinknek. Azok a nagy urak, a kik politikai eszmékkel agyonhaluskáznak bennünket, jól tudják, hogy a magyarnak csak a talpát kell vakarni., Miután pedig a közönség megunta a puszta reménykedést és szeretne már egyszer biztosat tudni, arra kérjük az irányadó férfiakat, vessék közbe magukat és hassanak oda, hogy a városi közigazgatási bizottságnak a beszüntetett gyorsvonat visszaállítása iránt a kereskedelemügyi miniszterhez intézett felterjesztése minél gyorsabban és pedig lehetőleg kedvezően elintéztessék 1 B. D. Színművészeti szemle. — A „Makranczos hölgyek.“ -— Operette két felvonásban. Ritkaság. A „Mák ranczos hölgyek“ cimü operette, amelynek szombaton este volt a bemutatója színházunkban, éppen két felvonás. E tekintetben tehát ritkaság jellegét viseli magán. (Vájjon nincs-e abban valami inyenczség is hogy 2 felvonásból áll egy Operette?) Máskülönben a rendes operettek színvonalán nem emelkedik felül. A külsőségekkel dolgozik főképen; ezek benne eléggé megkapóak, — illetve azokká tehetők, tekintve a szinrehozatal körülményeit. A „Makranczos hölgyek“ szövegét Boltén Backers irta. Fordították; Molnár F^renez és Faragó Jenő. Zenéjét szerzetté: Lincke Pál. A „Makranczos hölgyek“ szombati előadása volt körülbelül a negyvenhatódik operette-előadás, amelyet az idei szezonban láttam a többi előadások között. Ismerem sziniviszonyainkat jól; az előnyöket és a hibákat; a tagok képességét stb. Szezonunkban dühöngött aA .öperette-kul túsz. Rákapódon a közöna^RW*operettekre, Rssánkint, a müsorbeos2raSok következtében. Tessék végignézni színházunk műsorán. Jaj, igaz, a műsor! Le a sarukkal ; ezugos és fűzős, szarvas- és zerge-bőr cipőkkel. Azt érintened nem szabad. OpeInnen van aztán, hogy kifejtik nekünk, miszerint az egységes magyar nemzeti állam kiépítése körül az oroszlán szerep Szatmárnak jut. Hogy a nemzeti aspirációk nálunk élnek legbelterjesebben; vagy nem élnek a gazdasági haladás rovására, a szerint a mint a pesti ur pártállása diktálja. Elvégre a nemzeti aspirációk mindezzel nem törődnek, mert részben nem léteznek, részben mindegy nekik, hogy Szatmáron ők állítólag lobognak, vagy szolid életet folytatnak-e. Szóval nem igen szoktak komolyan beszélni velünk, különösen igy bankettek idejében. Most az egyszer azonban valamivel kézzel foghatóbb tárgyra akadtak a „tisztességes munka“ képében. Ez már józan dolog, okos beszéd. Csak kevés hiba volt az egészben. A szónok urak nem ajánlották Szatmárvárosán-ak a tisztességes munkát a jövőre nézve, hanem constatálták, hogy Szatmáron már nagyon régóta dívik a tisztességes munká. Ez alighanem tévedés. Nem dolgozunk mi olyan túl a ren-r dén sokat. És valljuk meg, nem is mindig tisztességesen. A mai munkát olyan rugók mozgatják, a melyek néha nem csoda ha csiklandós dolgokba is bele viszik a munkást. Azután főképen nem öntudatos, szervezett tevékenység a mi munkánk. A vezetőkörök kitünően értik anrette kell; s fő, hogy operette kell. Punktum. Még egy punktum. Hát nem is szólok, mert azt mondják: „beszélhetsz jó vitéz .. .“ — Csakhogy azt mégis megmondom, hogy, tekintve az operettek dominálását „szárazon és vizen“, az operettek szinrehozatala bizony sokszor volt 'kifogásolható, ha általában mérlegelem az operette-elöadásokat. Helyi mértékek szerint beszélek. Elsőben a kiállítások voltak gyakran gyengék;- másodszor a rendezés volt sokszor hibás, illetve a játék nem volt megfelelő. Áll az, hogy érdem a jó rendezés; a rossz rendezés szégyen. Nálunk az egyes előadások rendezőinek neve nem volt közölve a szinlapon ; úgy látszik, senki sem ambicionálta magának az érdemet, ami utóvégre is volt; de másfelől senkinek sem ízlett a sikertelenség bogáncskórója. Másutt a szinlapon ki van Írva a neve az egyes előadások rendezőinek ; igy aztán van a felelősségnek értelme. Es azt is meg kell mondanom, hogy az operette primadonna-kérdésben nagyon rosszul állottunk. Ilyen rosz- szul kénytelen-kelletlen, kihúzzuk már ezt a szezont. De engedelmet, színészetünk terén semmiféle boszantó helyzet nem kell nekünk a jövőben. S miután a kérésnek nem sok értelme látszik lenni, s mi akarjuk, amit akarunk, ezennel követelünk igazi primadonnákat a jövő szezonra. Mindenki tudja, milyen értelemben. Ugyan, direktor ur, legyen kedve már egyszer, leszállani, a sok oldalról támadt óhajokkal és nézetekkel szemben megalkotott passziv rezisztenciájának fellegvárából, melyben mintegy „flegmatikusán pipázva“ hallgatja a közvélemény moraját I Tessék a közönségért is tenni. Most különben nemsokára módjában leend a szinügyi bizottsággal karöltve oldani meg a kérdéseket. Mi pedig illően őrködni fogunk jogos kívánalmaink kielégítése körül. Érzem, hogy ezeket olvadóim’ legalább is kilencvenkilenc százalékának élénk helyeslései között mondottam. A „Makranczos hölgyek“ közepes sinak üdvös hatásait. Lélektani, gazdasági és politikai nagy horderejét és mindezt gömbölyű mondatokba foglalják. Ellenben ők magok nem igen dolgoznak. A kik pedig munkálkodnak, azok javarészénél ez tisztán állati functio kö- telességteljesités. Azért nem látszik meg nálunk a munka nemesítő hatása, a munka gőgje, önérzete, azért lehet minket még mindig agyonkuc8Írozni, és levétetni a kalapunkat két agár és egy livrés előtt, mint valami kisoroszországi muzsikokkal. Azokról az urakról pedig, a kik olyan szépen tudják a munkát a mások számára beosztani, az az öreg polgár jut eszembe, aki minden hozzátartozáját agyondolgoztatott, s a végén neki nem maradt semmi tennivalója. A kosztosaival sepertette az udvart. Olyan ekét talált ki, hogy a szarvát se kellett fogni. A pipa szárát pedig úgy tisztította, hogy legyeket tett bele papirba göngyölve. Azok keresztül másztak rajta és kitisztították a pipát. Az öregnek pedig föltétlenül igaza volt abban, hogy a legyeknek dolgozni kell, ha már egyszer nem lettek püspökök és hogy a tisztességes munkát bárkinek tiszta szívből lehet — ajánlani. ____ Bazaroff. Ró th Fülöp kárlsbádi czipöraktárát a t. totő közönségnek mint a forrást. 'j=j== Közvetlen a Pannónia szálloda mellett 1 legolcsóbb ° Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Megérkeztek!!! a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek czipök. Valódi Schervaux bőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben.
