Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-01 / 9. szám
székfoglaló beszédjét, a mely szószerint így hangzik: Mélyen tisetélt törvényhatósági bizottság! örömmel foglalom el .Szatmár-Németi sz. kir. város törvényhatóságának főispán! székét, amelyre engem nem a hiúság s nem is a hatalom-vágy, hanem azon becsületes szándék helyezett, hogy Istentől adott csekély erőmmel és képességemmel én is azok sorába álljak, akik ebben a derék, fejlődő városban a közügyek napszámosainak nehéz, és önzetlen munkáját végzik. (Éljenzés.) És midőn szives üdvözlésüket, megjelenésükkel egyetemben hálásan megköszönöm, engedjék meg, hogy egy őszinte kéréssel vezessem be székfoglaló beszédemet, melyet nem annyira az elmékhez, mint inkább a szivekhez akarok intézni, s amely rövidesen abból áll, hogy ne tekintsenek engem már ma sem teljesen idegennek, aki — Isten látja leniemet — szeretettel és bizalommal lépek az önök sorába, részt kérve és pedig oroszlán részt azon hazafias, törekvő munkából, melylyel a polgárságnak szine-java a város érdekeit, annak boldogulását és felvirágzását előmozdítani igyekszik. (Éljenzés.) Nagy és fényes hivatás az, melyet a városok a nemzeti élet fejlődésében betol teni hivatva vannak. Ók az ország fennállásának élő szervei, szilárd oszlopai, amelyeken az egységes állam fenséges épülete nyugszik. Emellett, mint a tudomány és művészet, mint az ipar és kereskedelem központjai, nemcsak a kulturális haladás közvetítő munkáját végzik, hanem egyszersmind úttörő szerepük van az or szág közgazdasági életének fejlődése kö rül; náluk nélkül nincsen kulturáltam, ők az államalakulás első bölcsői, a nemzeti műveltség és a nemzeti erő fokmérői, úgy annyira, hogy valamely nemzet eröképes- ségét, továbbá azt. hogy valamely nemzet az emberiség életében mit képvisel: a városok lakosságának kulturális munkájából tudjuk megítélni. Ebből következik, m. t. törvényhatósági bizottság, hogy én a polgári jólétet, amely a városok faláról felénk mosolyog, az egyéni boldogulás szerencsés alakulását, szóval az önző megelégedést inég egymagában a városok igaz hivatásának nem tartom, mert az én eszményem a városok közt az, a polgárainak megelégedést nyújtó jóléte mellett egyúttal a kultúrának és a közszabadságnak is zászlóvivője, mely az anyagi jólét megteremtése mellett a szellemi élet alkotó munkájában is részt vesz, s ezáltal a modern állami berendezkedésnek szilárd lerombolhatatlan alapját képezi. És ebből következik az is, hogy a városok gazdagsága és intellektuális ereje nemcsak magukért a városokért van, ez a gazdagság és intellektuális erő egyszersmind az országé is, — amelyből, mint áldásos forrásból fejlődésének feltételeit meMindenki részvétteljesen nyitott utat s én oda álltam a koporsó mellé. Torkom összeszorult... egy szó sem volt képes elhagyni ajkamat.., egyszer csak... elvesztettem eszméletemet... ősz- szerogytam ... keresztül estem a koporsón... bele a Magda sírjába... összetör- ' tem magam ott teljesen... Engem hazavittek, Magdát künthagy- ták a temetőben. Lázas álmaimban annyiszor meglátogatott szegény s úgy kért, úgy könyör- gött, hogy ne menjek utána, ö el fog én hozzám jönni mindig... Ma harminc éve ennek fiuk... Szivem nem birt meghasadni, a halál nem birt elragadni, magammal meg nem tudtam és nem tudok leszámolni, mert sze gény öreg szülőim minden nap megfogadtatják velem, hogy nem keserítem el hátralevő napjaikat... És Magda eljön harminc év óta minden éjjel s kér, hogy hallgassak szüléimre; ismétli mit mondott akkor lázas álmaimban: „Ne jöjj utánam, el jövök én hozzád I“ * ■k * * Egyűlt maradtak még mind a hárman, a pohárral szaporán bántak mindannyian, a szóval az énekkel csak ketten, a két fiatalabbik. Azt mondták a harmadiknak az öreg Boros Ferinek, hogy ők most átalakulnak vegyeskarrá... S hozzá fogtak Gulyás Miska és Káposzta Sára szomorú históriájának énekléséhez. Kezdték pianissimo és in crescendo folytatták; mikor elértek a végére, ott hol a moral következik: „Tanuljatok ebből apák anyák...“ átcsaptak fortissi- tnóba... Az öreg Boros Feri sirt, — sírt mint a zápor eső ..... SZATMÁR ÉS VID&KE. I riti a ne.nzet; aszerint, amint ez a forrás I jókedvű bőséggel vagy elszomorító szegénységgel szolgálhatja a fejlődés és élet- f-ntartás feltételeit nz egész nemzetnek. Mindezekből méltóztatnak látni, hogy e város kormányzatának intézése körül cselekvéseim iránytűjét nem az aprólékos részletekkel való bibelődés, hanem azon magasabb célnak elérése vagy legalábbis megközelítése fogja képezni, amely a város polgárságának jólétével és megelégedésével karöltve a közönség intellektuális eretét és képességét a nemzeti kultur- missió nagy munkájában is felhasználni és értékesíteni akarja. (É^enzés.) E komoly é.s mélyreható munka megindítása, a vele járó ambitiónak a közigazgatás, a társadalom és közgazdaság ösz- szes pontjain való életre hívása, e célból minden értékes erő felkeltése és egyeri- tésitése, ekképen a teremtő és alkotó munkának a városi élet egész vonalán eszköz- lendő éleibe léptetése: ez képezi azt a vezéreszmét, a mely föispáni működésemet és kormányzati cselekvéseimet minden izében áthatni és irányítani fogja, úgy annyira, hogy ezen regeneráló munka gondolatát tekintem azon széles keretnek, a melyen belül az összes szellemi és erkölcsi erőket, és ha szükséges, még a hatalom erejét is a város javainak munkálására felhasználni és érvényesíteni akarom. E munka sikerének első feltétele az állami érdekeknek, a melyeket én képviselek, és az önkormányzat érdekeinek, a melyeket Önök képviselnek, helyes összeegyeztetése. Régi meggyőződésem, hogy a városok életerős fejlődésének alapfeltételét az egyéni szabadság minél szélesebb alapon nyugvó érvényesülésében, vagyis a helyi önkormányzatnak minél szabadabb tevékenységében kell keresnünk, de ez a szabadság, a melyet az autonom joggal felruházott város polgársága saját ügyeinek intézésében kifejt, nem pusztán a város szabad tulajdona, hanem egyúttal a nemzet szellemi és anyagi fejlődésének is lényeges biztosítéka és hatásának titka, sikerének feltétele a polgárság intellektuális erejében rejlik. Minél nagyobb incellektuális erőt képvisel a város lakossága, annál szélesebb alapon mozog az autonom tevékeny- ség joga; minél kisebb az intelligeutia a városban, annál inkább válik szükségessé a felsőbb beavatkozás és befolyás érvényesítése a végből, hogy az autonom joggal való helytelen élés--kártékony hatása bizalmatlanságot ne szüljön a törvényes rend és kormányzat helyessége és célszerűsége iránt. A mi városunk. Szatmár-Némeii szabad királyi város Szent István királyunk óta mindig a szabadelvű haladás és fejlődés zászlóvivője vala. Ennek a törekvésnek sikerei által erősödött meg intellektuális ereje, izmosodott meg erkölcsi felfogása oly mérvben, hogy ennélfogva a főispánnak, mint a végr--lujtó hatalom képviselőjének közvetlen beavatkozása, re mónylem, feleslegessé, az állami érdekeknek az önkormányzat érdekeivel való helyes összeegyeztetése pedig, azt hisze:m, könnyű szerrel lehetővé válik. Azt gondolom, a város közigazgatásával nem sok bajom lesz. A polgármester ur ügybuzgóságát, a tanács és tisztviselői kar kötelességtudását dicséri, hogy annak jósága és tisztasága messze földön ismeretes. Annál nagyobbsuly t f»gok azonban fektetni a város közgazdasági érdekeire, különösen az ipar és kereskedelem fejlesztésének előmozdítására, a'mely a modern város vérkeringését pótolja; és ha kell, a kezdeményezés és tettre hívás, ha kell, a végrehajtás terén állok itt két képzel a küzdők és a dolgozók sorában, nem feledkezvén meg egyszersmind a szegény munkásnépről sem, a melynek jogos erkölcsi és anyagi érdekei mindig meleg érdeklődésem tárgyát fogják képezni. A vagyoni jólét mellett az egészséges városi élet kifejlődésének második alappillére a város központi kulturális jellege, a melyeket intézményekkel fejleszteni és ekképpen a várost a szellemi és közgazdasági élet gyűjtő medencéjévé tenni, már azon oknál fogva is mindany- nyiunk őszinte törekvései közé tartozik mert csak igy emelhetjük a város eropo- riális jellegét, a mely esetben az már nem pusztán önmagáért lesz, hanem kulturális és közgazdasági hatásában kiemelkedve, egy nagy termelési és fogyasztási körnek válik áldásos tényezőjévé. Önként értetőleg a főispánnak a politikai téren is vannak feladatai. Én azt a politikát, a melyet itt képviselek, tz igazi szabadelvüség természete és szelleme szerint fogom kezelni, a m<My midőn egyrészt kizárja az erőszakot, a hatalom nyomását és a hivatali beavatkozást, másrészről mindenki politikai meggyőződésének tisztelete mellett a saját benső igazságaival akar az elmékre meggyőzően hatni. Ugyanez a szabadelvüség fog vezetni e teremben a tanácskozások irányításánál, a hol minden nézetnek meghallgatást, minden indítványnak komoly megfontolást fogok szerezni, arra törekedvén, hogy az ellenkező nézetek és vélemények közül igazságképen mindig az érvényesüljön, a mely a város érdekének legjobban megfelel. Jól tudom, hogy a város fejlődése körül a társadalomban és egyesek viszonyaiban számtalan hasznos érdek vár megoldásra és erélyes képviseletre. Hát én mindezeknek képviseletét felfelé és lefelé egyaránt szívesen és örömmel vállalom, bár hangsúlyoznom kell, hogy mentői nagyobb erőt meritek a közönség támogatásából és bizalmából, annál több eredményt fogok felmutatni ezen hasznos érdekek képviselete és kielégítése körül. Mélyen tisztelt törvényhatósági Bizottság ! Jól érzem, hogy ezen város kormányzatának élén állva, egyszersmind az itteni társadalmi rendnek is vezetője vagyok, vezetője annak a polgári rendnek, a mely hosszú századokon keresztül itt is a demokrácia eszméinek letéteményese vala és nehéz időkben, zivataros napokban, ha kellett, férfiasán küzdött, ha kellett, verejtékével dolgozott a demokrácia hóditó előnyomulásának történelmi utjain. Hát mi nem fogunk letérni erről a történelmi útról soha, hanem vállt vállhoz szorítva, a múltak küzdelmeiből erőt merítve, kezdünk ahhoz a komoly férfias munkához, a melyet Szatmár-Németi szabad királyi város erkölcsi és anyagi boldogulásáért cs felvirágzásáért kifejteni akarunk oly céllal és oly elhatározással, hogy városunk a nemzeti törekvések küzdelmes utjain ezentúl is a demokrácia zászlóvivője legyen. Ehhez a nagy munkához kérem én és az Önök támogatását, de kérem egyszersmind hozzá a Mindenható áldását is, a mely után szives üdvözlésüket és megjelenésüket még egyszer hálásan megköszönve, zárom szavaimat azzal, hogy: Éljen a király! Éljen a haza! Éljen Szatmár-Németi szabad királyi város közönsége! A beszéd befejeztével felhangzó zajos éljenzés lecsilapultával még dr. Kelemen Samu beszélt a függetlenségi párt megbízásából, mire a főispán a közgyűlést berekesztette. Délután i órakor a főispán tiszteletére diszes banket volt, a melyen 200-an felül vettek részt. Beszédet mondottak a főispán a királyra, később ismét a munkás polgárságra, dr. Fechtel János a főispánra, dr. Vajay Károly a vendégekre, Böszörményi Sándor a város közönségére, Kovács Jenő a katonaságra, Kiss Zsigmond ezredes a polgárságra, Jékey Mór a polgármesterre és Domahidy István. Fájdalom, a terem rossz akusztikája és a zaj miatt a beszédet csak azok hallhatták, akik a szónokok közvetlen közelében voltak. Az ebéd és felszolgálás fényes volt, becsületére vált volna akármelyik fővárosi vendéglősnek is. Este a vendégek tiszteletére előadás volt a színházban, s színház után ismerkedési összejövetel a társaskörben, a hol vidám és fesztelen hangulatban volt együtt a közönség jó sokáig. ' A boldogságról. A Kölcsey-körnek fubruar 21-én tartott matinéján felolvasta: dr. Tanódy Márton. Lehet, hogy nem szép tőlem, de kénytelen vagyok legalább enyhén megróni mindama tisztelt elődeimet, akik Önöknek az utóbbi időkben erről a katédráról előadást tartottak. Nem lebegett a szemök előtt körünk valódi hivatása, és kicsinyelték az Önök felvételi képességét, amikor tápláló szellemi eledel helyett kizárólag csemegéket és cu korkákat tálaltak föl. (Megengedem, hogy a legtöbbször igen finomakat és becseseket). Nékem egészen más a fogalmam úgy a Kölcsey-kör feladatáról, mint az itt egy- begyülő közönség igényei felől. Az előbbi nem szórakoztató egyesület, hanem fontos művelődési tényezője társadalmunknak. Nem mulattatás a hivatása, hanem az ismeretek, gondolatok terjesztése, és — változatosság kedvéért belevonva — a zene- és énekművészet, köréből vett előadások tartása. Önökről pedig az a tiszteletteljes meggyőződésem, hogy igenis képesek, meg szívesen hajlandók is ilyen helyen komoly dolgoknak szentelni a figyelmöket. Hiszem ezt márcsak azért is, mert szórakozásra irányuló igényeik a színház, hangversenyek, és egyéb előadások meg mulatságok utján amúgy is bő kielégítést nyerhetnek. Ilyen szempontból kiindulva nem is kérek bocsánatot, hogy a humor mellőzésével rövid vonásokban, csakúgy futólag rámutatok néhánv eszmére, amely korszellemünk irányának megfigyelése közben le- szürődik. * Minden természeti lénynek bennelakó sajátsága az, hogy létezésének körülményeit magára nézve a lehető legkedvezőbb módon kihasználja. Ez az ősi, hamisítatlan őnösség megvan a természet legegyszerűbb teremtméuyeiban, az ásványokban is, melyek, bárha a fejlődésre komplikált szervezettel nem bírnak, egyszerű vegyi utón minden tudat és ösztön nélkül használják ki a föld, viz, levegő, viliágosság és hőmérsék viszonyait a gyarapodásukra. Fokozottabb mértékben teszik ezt a növények bonyolultabb szervezetöknek csudálatos módon való felhasználásával, és méginkább .az állatvilág, ahol a szellemi tevékenység legkisebb mértéke: az ösztön jelentékenyen elősegíti a jól mepélhetésre törekvő hajlamot, és ahol már nemcsak a jelen kiélvezése-, a pillanatnyi szükség kielégítésének, hanem igen sok esetben a jövőről való helyes gondoskodásnak is megtaláljuk a jeleit. Tudjnk, hogy a fecske fészket rak ereszeink alatt, a hangya ösz- szehordja télre az élelmét, a méhek az emberek módjára társadalmat alkotnak, úgy mint az utóbbiak fejedelem alatt, dolgozó elemekből és herékből. Még magasabb fokú állatok, ha legelni mennek, őrö- bet állítanak ki szolgálattéteire, akik a nyájat a közelgő veszedelemről a kellő időben értesítsék, a róka [pedig olyan diplomata, hogy sok külügyminiszter és nagykövet csak azért nem működik elég ügyesen, mert nem a rókához járt iskolába. . Lehetőleg jól és kellemesen élni tehát, vagyis a legjobban boldogulni olyan veleszületett, lényeges sajátsága minden létező természeti testnek, hogy nem lehet csudálkozni, ha a legnagyobb mértékben találjuk kifejlődve az emberben, aki egyébként is a legtökéletesebb szervezettel bírva értelmi erejét is beleviheti a nagy küzdelembe, mit a természettel és különösen embertársaival folytat, hogy nemcsak ő maga boldoguljon, hanem közeli és messze jövőbeli származékai részére is biztosítsa a jólétet Az embernek ezt a törekvését a reá fordított életmunkával együtt nevezik fogyatékosán létért való küzdelemnek. Azért mondom: fogyatékosán, mert úgy a hogy manapság megnyilatkozik, különösen a tömegek felső rétegeiben, nem a létért hanem a jólétért való küzdelem az. Hiszen, ha csak az volna az óhajtásunk, hogy meglegyünk, ezt a célunkat aránylag könnyen és csekély erőfeszítéssel érhetnők el. Az ember természeti szükségletei vajmi csekélyek, és (legyük hozzá csakhamar) min-, áenkire nézve egyenlők. Élelem, hajlék és ruházat képezik az elemi szükségletet egyformán mindnyájunknál. Ott, ahol ezeken felül kivánnuk jólétet, ahol az elsorolt elemi szükségletek kielégítése szinte végtelen fokozatokban történik és amellett a legnagyobb agyafúrtsággal . tökéletesített élvezeiel% és szórakozások után való vágy hajtja az embert, ott kezdődik csak valójában a modern létért való küzdelem. Modern, vagyis ujabbkori tulajdon- képen csak az elnevezés. Maga a tény, hogy nagyon számosam hajszolják az életnek mindennemű vagy legalább sokféle öröméit, körülbelül évezredek óta jellemzi az emberiséget. Mutatják ezt a történelem hajnalát megelőzőit korból véletlenül vagy- ásatások utján talált maradványai az ember kényelem, élvezet és fény után való törekvésének Közelebb jőve pedig tudjuk, hogy az ókori népek, köztük különösen a két leghíresebb, a görög és római, a földi gyö- ; nyörnek mindén kieszelhető módját kihasználták az életők fűszerezésére. Tették ezt olyan mértékben, hogy ettől végűi nem- esak az egyes, hanem az összes nemzetek is, ezkölcseikben elfajulva letűntek az élet színpadjáról, A miénket megelőzött középkorban az ököljog ' szolgált az emberi hatalom és birvágy fegyveréül, hogy a hatalmasok a tömegeket leigázva ezek kényszermunkájával elégítsék ki a maguk féktelen igényeit a földi élvezetek iránt. Fejedelmek, hogy fényben fürödhessenek, rászabadították a kiváltságos osztályokat a népre, melyet ezek kényök-kedvök szerint használtak ki nemcsak Folytatás a mellékleten. _____ Ele gáns báli ingek, nyakkendők, fehér keztyük lévők és kézeliők nagy választékban jutányos árakért legujjabb alakú gal- legjobban beszerezhetők Vajda Mihály úri divatüzletében, Szatmár, Deáktér 10.
