Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-27 / 52. szám

SZATMÁR ES VIDÉKE

fogadást, hogy az adott intést megszívlelik?! hogy a keresztény Karácson tanulságain okulni fognak?! Biztosra veszem, hogy sok apa és anya sóhajt majd fel Karácson estéjén: Oh kis Jézus! áldd meg gyermekeimet! Ez a fohász a Karácson tanulságára vezethet minden szülőt, ha írleggon- dolja, hogy a gyermek legnagyobb .1 , dása a vallásos szülő. Csak az a hajlék adhat meleget, otthont a gyermeknek, melyből nem hiányzik a hit örökfénye.

Karácson szép ünnepén ezt az örökfényt, a hit világitó szövétnekét gerjessze hathatósabb fellángolásra családi körében minden apa, minden anya. A hol pedig hiányzott volna az eddig, karácsoni ajándékul azt kérje Istentől minden szülő. Akkor lesz ez az ünnep valóban a béke, a lelki uj- ‘jásziiletés ünnepe és beteljesedik az angyalok éneke, mely dicsőséget hirdetett az Istennek és békeséget az embereknek.

Melles Emil.

Színház.

Kedden a bemutatóként adott „Te- t-eprehi.vás“-t adták fél ház előtt másodszor ; Kendi Boriska helyett Váradi Jolán játszotta Mindszentynét s mindjárt consta- tálnunk kell, hogy jobban meglehetünk elégedve a mi drámai szendénkkel, mint a pozsonyi társulat a magáéval. Nem akarunk ezzel semmi kedvezőtlent mondani Váradira, hiszen ügyesen, kedvesen játszott, csakhogy az összehasonlitás mégis Kendi Boriska előnyére dől el. Általában az előadás sokkal jobb volt a bemutatónál. Krasznai Ernő és Pataki Riza szépen, sőt jól játszottak.

Szerdán Pásztor Árpád és Stoll Károly operettjét, a „Niobe“-t játszották szép közönség előtt. Ez az operett a hasonló czimü bohózatnak megzenésített kiadása.

A régiség kedvelő Dun Péter (Szentes) álma az egész, akinek álmában megelevenedik a birtokában levő Niobe szobor csoportozat s a klasszikus hölgyek bele- pottyanva a modern világba, szolgáltatják a darab komikumát. Zene számai között van egy pár igen ügyes, mint a Révész Ilonka és Áldori kettős kupléja, mely zajos tetszést keltett. De van benne igen közönséges és kisdedóvodába való énekecske is, mely a kecskéről és a három szabólegénykéről szól. Komái és Szentes fújták és ugrálták el kelleténél több buzgalommal ezt a mekegö „áriát“, és pedig a kő*

( zönség kitörő tapsaira háromszor kellett

bárány. Rajta tanultam meg lovagolni. Mikor kezdő lovas voltam, lassan, vigyázva lépegetett velem, azután döcögősen trappolt, de mikor inár neki mertem ereszteni a kantárszárat, szilajul vágtatott alattam. Amolyan b°* igás, hol prádés ló volt a Lepke. Békében elhúzta az igás szekeret, az ekét, mikor az kellett, ha meg kocsi elé fogták — parádés hámba — a szü- gyébe vágta a fejét és nagy kényesen lépkedett, mint valami úri dáma a ' tollas kalapjában. Azóta bizony a Lepke fölött is eljárt az idő. Megöregedett. A lába pókos leit, az eleje megrokkant, a fél szemét a sok szaladgálástól, iga vonástól elfutotta a hályog. Kegyelemből tartják, mint a régi, hü cselédet. Hasznát nem igen lehet venni, egész nap az istállóban él és rágódik a zabszalmán, no meg — ha gondolkozni tud — az emlékeken. De bizony a bordáin úgy látszik, hogy egyikkel sem lakik jól. Siralmas állapotban van a pajtás nagyon.

Nem is hinné az ember, hogy ez az öreg csontváz gummikerekes kocsi előtt is parádézott már. Nagy szó ám ez falusi lónál. Ez olyan a falúsi lovak közt, mint az ugocsai emberek közt az, a ki íevehá- ton járt. Mert Szattnárban nem igen akad gummikerekes kocsi, de Ugocsában még kevesebb a teve.

Pedig a Lepke, ez a vén csupa csont meg bőr jószág tulajdon sajátlábulag húzott egyszer egy gummikerekes kocsit. Igaz, hogy csak egyszer. De akkor ki is

megismételniük. Ez kell a magyarnak, nenT nem a — házszabályrevizió 1 — Különben Kornai mint Niobe dicséretre méltóan szavalta az évezredes álmából ébredt hölgy klasszikus verseit. Révész I. kisebb szerepében is aranyos volt és kifogástalanul énekelt. Szentes most is elemében volt.

Csütörtökön csekély számú közönség nézte, nem, élvezte végig az eddigi szezon legjobb előadását. „Milton“, Jókainak nem igen ismert, de költői szépségekben gazdag I absolut becsű 4 felvonásős drámája került szinre olyan előadásban, mely egy nagyobb zzinpadnak sem válnék szégyenére. A legnagyobb elismerés és őszinte dicséret melegségével kell üdvözölnünk a társulatnak kiváló, istenáldotta tehetséges művészét, Peterdi Sándort. A vidéki színészettől elvárható maximális színvonalon messze felülemelkedik ez az ember. Miltonnak óriási nagy és roppant nehéz szerepét játszotta. Igazi művészet volt e játék. Eletet, érzést lehelt abba az alakba. A vak költőnek megrázó tragédiája Jókai gyönyörű nyelvén ott folyt le szemünk előtt. Nem egy szerepét betanult fabábot láttunk czél nélkül jónni-menni : Milton volt az, a megcsalatott, a nép szabadságért küzdő és saját népétől halálra kiáltott Milton. Peterdinek minden mozdulata, szava, kiejtése igaz. természetes, mesteri volt. Nem a publikumnak játszott vidéki „hősök“ mintájára, kik a sugólyuk elé állva menydörogve dekla- málják végig szerepüket. O a darabban élt, küzdött, szenvedett s a közönséget vitte magával ; vele sirtunk, vele szenvedtünk. Tökéletes egész 'volt a játéka, amihez foghatót vidéki színésztől még nem láttunk. — Felhívjuk a közönség figyelmét e darabra, melyet hisszük, hogy az igazgató meg fog ismételni. Ha művészetet akarnak látni, tanulni és élvezni akarnák, nézzék meg „Miliori“-t Peterdivel, a kit ez estéu méltán ünnepelt, tapsolt a kis számú közönség. Az igazi elismerés tapsai voltak ezek, nem pedig a „magántisztelők" contra és recontra primadonna-tapsai. De meg kell emlékeznünk a többi szereplőkről is, a kik mindannyian megállották a helyüket. Mintha érezték volna, hogy nem szabad egy ily kiváló főszereplő mellett lanyhán s messze elmaradóan játszaniok. Pataki Riza ritka bensöséggel alakította a költő szerelő leányát, Botrát. Ma igazi volt ő is, nem törekedett arra, hogy oda nem illő velőtrázó kitörésekkel hasson a közönségre. Épen azért megvolt a hatás. Szilágyiné a legnagyobb tudását vitte bele játékába s intrikusi szerepével is szép hatást ért el. Krasznai és Szőke S. igyekezettel és tudással játszottak. Tisztái is igen jó volt a vén orvos szerepében, úgyszintén Szentes is. Dicséretes, hogy Jókai utolérhetetlen szépségű verseit a szereplők jól betanulták (bár Szentesről is ezt mondhatnók!) Egy teljesen összevágó, magas színvonalon álló előadás volt ez,

rúgott a hámból a szószoros értelmében, istenigazában.

Úgy történt a dolog, hogy egy vasárnap délutánra berandultunk kocsin a városba. A Lepke volt sa kocsi elé fogva párjával. A házigazdánknak — a kihez szálltunk — aznap érkezett meg Pestíől egy kétkerekű >;ummiradlis kocsija. Alig várta, hogy végig roboghasson benne ] a városon, olyan még nem gurult végig azon az utcán. Vidéken nem igen van gummikerekü kocsi rósz hozzá az ut. Csakhogy az volt a bökkenő, hogy nem volt még lova. Csak egy ló kellett a kocsiba, befogtuk hát a Lepkét. Uj szerszámot ;is adtunk rá. Mikor befogtuk, úgy nézett ki a csillogó szerszámban, hogy akár egy király kisasszony is elkocsikázhutott volna rajta. Hanem a mint aztán ketten felültünk a kocsira és elindultunk, mindjárt láttam, hogy a Lepkének valami baja van. Félve lépkedett, a fülét hátraszegte, hallgatózott, mintha várt volna valamit. Az- egész viselkedésén észre lehetett venni a szokatlan izgatottságot. Látszott rajta, hogy rettenetes zavarban van. Mert a ló ismerő ember észreveszi a ló viselkedésében a változást. Mindjobban tétovázva lépett, az izgatottsága egyre nagyobb lett. Egyszerre csak — a mi menő lónál szokatlan hátra kapja a fejét s a mint meglátja. a kocsit, neki iramodik a nagy világnak. Mindaketten kiestünk a kocsiból, szerencsére baj nélkül, hanem a szép gummirád lisban nem parádézott többé senki. Darabokra törte a Lepke.

melyhez „hasonló lyókat“ kívánunk és várunk a szezon további folyamán.

Pénteken egy félhelyáras tömegvonzó csacsiságot, „Postásfiu és a húgát“ játszották. A nézőtéren eihber ember hátán. Óriási taps minden aktuális élezre. Révész | Ilonka volt a bájos „húg“; tánczolt és I énekelt a tőle tapasztalt kedvességgel. Pa- I pir és Szentes állandó derültségben tar- | tották a publicumot. Ez este már nemcsak a i színészek játszottak oda a közönségnek, de megfordítva is. Pedig nem tartjuk ízlésesnek az ilyen Csői Ián Berti-féle „közbeját- szás“ t. - N. V.

Heti műsor.

Ma, vasárnap d. u. félhelyárakkal „Czigánybáró“ operett, este rendes hely árakkal „A vereshaju“ népszínmű. Hétfőn d. u. félhelyárakkal „Peleskei nótárius“ énekes bohózat, este rendes helyárakkal „Aranyvirág“ operett. Kedden „áldozati bárány“ vígjáték. Szerdán „Pesti nők“, Operette. Csütörtökön „Romeo és Julia“, dráma. Pénteken zóna előadás „Mikádó“, operett. Szombaton jótékony czélu ingyen előadás d. u. 3 örai kezdettel „Gyimesi vad virág“, népszínmű. Vasárnap d. u. Zóna előadás „Hófehérke“, este Én, ;te, ő. operett. Hétfőn zóna előadás „Hajdúk hadnagya, operett.

Apróságok.

Az elmúlt hét szenzációja az volt, hogy mint a helyi lapok Írták, megalakult az eljenzék Gacsályban. Most már magam is aggódom Tisza Pista miatt.

*

Az egyik ablak üvege kissé megrepedt, s az asszony hívja a cselédet és el akarja vele küldeni az üvegeshez.

— Ne bántsátok — szól közbe a férj — nemsokára választás lesz, akkor úgyis valamennyit el kell küldeni.

*

A mama látogatóban van menyecske lányánál, a ki panaszolja, hogy az utóbbi időben az urán a/.t tapasztalja, hogy az igazmondással kezd felhagyni. El nem tudja képzelni, hogy ez mitől van.

— Nem lépett be az urad a vadász társaságba ?

— De igen 1

— No akkor még van magyarázva. Apád is igy volt, de én segítettem a dolgon, muszáj volt kilépnie.

*

Sok képviselőnek nem irigylem a karácsonyját, milyen keserű foglalkozás lehet a jövő esélyeire gondolni. Képzelem, hány olyan függetlenségi honatya van, a ki szívesen teljesítené Tisza Pistának minden kívánságát, ha ettől a keserű pohártól megszabadulhatna.

*

Sokat utazó emberek mondják, hogy a vonatban kitünően alusznak, hanem a mint a vonat megáll és nem zakatol, a leggyakorlottabb vasúti alvó is felébred. Hát szakasztottan igy járt a Lepke. Erezte a kocsit a háta mögött, de teljesen kihozta a lói sodrából, nem bírta megérteni, hogy ha szekér, miért nem zörög. Az ö zörgéshez szokott fülei izgatottan hallgatták a különös susogást, bizegést, a mely a gumnikerék nyomán támadt. Ilyet az ő puritán vidéki lófüle még nem hallott. S a jó, a jámbor Lepke, a ki — igenis: „a ki“ — közelment a cséplő sistergő gőzgépjéhez, de még a városi villanyos sem tette bokrossá, — most eszeveszetten megfutamodott egy kocsi elöl, a melyik nem zörög.

Ez volt — mondom — u Lepkének egyetlen kirúgása a hámból, de ezt meg- bocsájtottuk neki. Ugyan ki haragudnék a parasztemberre, a ki nem jól érzi magát a frakban, Makkban ? Melyik falusi menyecske nem jönne zavarba, ha hirtelen uszályos, selyem ruhába kellene neki járkálni? Vagy talán a bocskoros ember, a kinek lábát kimarja a kemény bocskor, nem volna-e esetlen a kényelmes lakkcipőben ? Biz az nem járna benne pénzért sem. Jobban esik a paraszt lábnak a bocskor.

Azontúl még jobban megbecsültük a Lepkét.

—r Bravó Lepke, jól viselted magad és úri kocsiért, cifra szerszámért sem tagadtad meg egyszerű, falusi mivoltodat.

Miklós bátyánk is élénk eszmecserét folytatott Makai ' Zsigával a helyzet mi- némüségéről. Mindaketten egyértelműiig konstatálták, hogy felette nagy kár azért a kis pénzért, a mitől a házfeloszlatás miatt elesnek. Majd netr^ két évi lénung odavész.

— Zsiga komám, amondó vagyok, jó lesz nekünk itten alaposan szétnézni, mert mi ketten aligha fogunk ide visszakerülni. Hogy a menn>dörgős mennykő csapna bele abba tt koálicijóba!

Demeter.

HÍREINK.

— Lapunk olvasóinak és munkatársainak boldog karácsonyi ünneplést kívánunk.

— Lapunk jelen száma a közbeeső ünnepek miatt két nappal hamarább jelenik meg. — Legközelebbi számunkat rendes időben veszik előfizetőink.

— Lapunk jelen számához egy fél iv melléklet van csatolva.

— Karácsonyi istenitiszteletek.

A róni, katli. püspöki székesegyházban úgy Karácsony első mint másodnapján az istenitiszteletek sorrendje ez : reggel 7 órakor a plébánia miséje, Hehelein Károly kanonokplébános pontifikálásávul. Ulánu szent beszéd. D. e. 9 órakor a káptalan mond ün- nepies nagy misét. — A szatmári eV. ref. templomban kurácsony első napján d. e. 10 órakor egyházi beszédet tart Biki Károly esperes, ágendázik Rác/. István lelkész ; d. u. egyházi beszédet tart Lovass Aladár segédlelkész. Karácsony másod napján d. e. fel tiz órakor prédikál Rácz István lelkész, ágendázik Biki Károly tsperes: d. u. prédikál Lovass Aladár s.-lelkész. — A németi ev. ref. templomban karácsony első napján d. e. prédikál Inczédy Márton segédlelkész, ágendázik Pőtor Dániel lelkész; d. u. prédikál Inczédy Márton s.-lelkész. Másod napján d. e, prédikál Gachal János segédlelkész, ágendázik Inczédy Márton s.-lelkész; d. u. prédikál Gachal János s.-leikész.

— Karácsonfa ünnepély. A nőegyleti árvaházban f. hó 28-án délutáni fél öt órakor igen megható karácsonyi üunep- ség folyt le, melyen az egyleti' hölgyek közül számosán jelentek* meg. Ott voltak: Uray Gézáné elnök, Jékey Károlyué alei- uök, Morvay Jánosáé, Neuvirlh Nándoriul, Pirkler Józsefué, Nagy Elekné, Nagy Leona, Ritók Piroska, Csoboth Gizella, Bankos Jozsetin, Biki Károlyné, Dr. Fechtel János. A tetőtől talpig uj ruhábu öltöztetett gyermekek párosán és énekelve vonultuk be a szobába s öröm könnyek között állották körül a fényben néző és dúsan megrakott karácsonfát. Mindenik leányka verset mondott a jótékonyságot gyakorló nemeslelkü hölgyeknek. Az árvák ártatlan öröme, éneke, versei könnyekig hatották meg a jelen voltakat, mindenki berfső megBizony külömbül viselte magát az én Lepkém, mint egyik-másik férfi, asszony tette volna.

Lám, más lónak — ha csak egyszer jól tartják abrakkal — mindjárt oda van a szelídsége. Olyan egynémelyík, mint a fiatal legény, ha pálinkái Nzik : nem bir

magával, de még más sem bir vele.

II. Paraszt-lovak.

Lám a Baracs Nagy Ádám szomszéd lovai milyen istentelen dolgot vittek véghez. A téli pihenésben erőre kapott a két girhes csikó. Mikor aztán a szomszéd befogta őket, ágaskodott ‘bennük a virtus, összerugtak, megkapták a nagy szekeret elszaladtak vele. Emberhalál lett a vége. Az öreg Salamon történetesen éppen akkor ment át az utca egyik oldaláról a másikra. Falun csendesen megy az ember, nem úgy mint a nagy városban. Villanyostól, robogó fogatoktól, száguldó gépkocsiktól nem kell tartania. Szekér is ritkán jár téli időn. Az Öreg Salamonnak nem volt ideje élugrani a vágtató bestiák elöl. Hiába rángatta Baracs Nagy Ádám a lovak száját jobbra-balra, megesett a nagy baj. A rúd elütötte az öreg Salamont, a rudas ló éppen vakszemen találta rúgni, a vastengelyü szekér átgázolt rajta. És ott maradt Salamon a csúnya, nagy sárban holtan.

Pedig hát az Istentől — úgy beszélik a falubeliek — nem ez volt neki renEolytatás a mellékleten.

^ Róth Fiilöp kárlsbádi czipőraktárát

m i ajánljuk a t. vevő közönségnek mint » Közvetlen a Pannónia

1 legolcsóbb bevásárlási forrást. i— 00- .. arállnéa mellett 1

Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.

HEGEBKEZTEK !!! az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik