Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-13 / 50. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. ===== AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: ===== Egész évre . . . 8 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre . . . , 3 » | Egyes szám ára . 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6rik sz. alatt. = • TELEFON-BZÁM : 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. = HIRDETÉSEK = s lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mailett fWvéUeinek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Hirdetések díjjal elSra flzetendfik. ----•—• Vá rosi közgyűlés. Nem sok Volt a tárgy, de azok aztán fontosak voltak, s minthogy politikával kezdődött jóformán a gyű­lés, mert a polgármesteri jelentés után mindjárt a dr. Keresztszeghy Lajos indítványa következett, hogy a köz­gyűlés szavazzon bizalmat a kormány­nak, annyira belejöttek a városatyák a beszédbe, hogy már 7 óra is elmúlt, és még mindig volt szónok, a kinek lett volna mondanivalója. A főispán . elnökölt, ki is meg­nyitó beszédjében figyelmeztette a bi­zottsági tagokat, hogy a mennyiben politika is van a tárgysorozatban, higgadtan és tárgyilagosan kezeljék a kérdést, s ne ragadtassák el magukat. A hitelesítő küldöttség kirende­lése után olvastatott a polgármesteri jelentés, mely főként a tárgysorozaton levő csendőri szolgálat behozatala, ipari szakiskola felállítása és a tüzér­ségi és lovassági kaszárnya építésével foglalkozott, s végül megemlékezett Simontsits Béla volt -főispán és váro­sunk díszpolgára haláláról és indít­ványozta, hogy a közgyűlés fejezze ki részvétét és erről az elhunyt özvegyét értesítse, a mit a közgyűlés egyhangú helyesléssel el is fogadott. Á következő tárgy dr. Kereszt - szeghy Lajos indítványa volt, a me­lyet ő és 51 társa irt alá és nyújtott be a közgyűléshez. Az Írásban benyúj­tott indítvány felolvasása után az in­dítványozó állott fel szólásra és mondta el ügyesen csoportosított argu­mentumait, a melyekkel kimutatta egyrészt az ellenzék évek óta tartó alkotmány ellenes viselkedését, más­részt pedig, hogy a kormány eljárása helyes volt, mikor végre ennek a ga­rázdálkodásnak további útját elvágta és ez alapon indítványozta, hogy sza­vazzon a közgyűlés bizalmat a kor­mánynak. Kovács Leó volt az első, a ki hi­vatkozva arra, hogy a mikor ö pár évvel ezelőtt szintén egy politikai in­dítványt adott be, akkor öt a főispán és a többiek azzal vették rá, hogy az indítványát vissza vonja, mert szerin­tük nem helyes dolog a közgyűlés elé politikai kérdéseket hozni, azért ő is kéri, hogy az indítványt vegyék le a napirendről. Utána dr. Farkas Antal emelt szót s kifejtette, hogy miért ellenzi az in­dítványt. Elilélíe az ellenzéket az obstrukció miatt, s elitélte a minisz­terelnököt, a miért a házszabályt meg­sértette, s csodálkozását fejezte ki, hogy vannak, a kik ez eljárást helyes­lik és hozsannát- kiáltanak, holott szük­ség nem volt most a házszabály reví­ziót előhozni, s még kevésbbé ily mó­don megoldani, mikor azt Tisza István törvényes utón is kivihcttc volna. Csornay Imre, Uray Géza és dr. Kelemen Samu következett utána, a kik a november 18-ika óta napvilágot látott ellenzéki vezércikkek tartalmát, ismételgették, egyik másik olyan hév­vel. mintha csakugyan az alkotmány komoly veszedelemben forogna s ne- kiek kellene a hazát megmenteni. Még Mátrai Lajos szólalt fel, aki megcsipkedte az előtte felszólalt dr. Kelement, mire a főispán a névszerinti szavazást elrendelte, a melynek ered- nténye, hogy a közgyűlés 48 szóval 25 ellen a bizalmat megszavazta. A kedélyek lecsillapodásával az üresedésben lévő I oszt. számtiszti ál­lás betöltése következett, a melyre Litteczky István és Báthy Sándor II. oszt. számtisztek pályáztak, kik közül aztán közgyűlés Litteczky Istvánt köz- felkiáltással megválasztotta. Az év utolsó közgyűlése lévén a tárgysorozaton volt a külötnböző bi­zottságok megalakítása, a melyek kö­zül a közigazgatási1 bizottság, az iga­zoló és bíráló bizottságok és a köz­ponti választmány tagjai titkos szava­zással, a többi bizottságok tagjai pedig közfelkiáltással lettek beválasztva. Tudomásul vette közgyűlés a ta­nácsnak az október havi adótörlésé­ről s a városi épületeknél 1904. évre előirányzott munkálatok végrehajtá­sáról szóló jelentését és Hieronymi Károly kereskedelmi mfnrszter köszönő nyilatkozatát, melyben a bikszádi va­sút építéséből kifolyólag a városi köz­gyűlés által hozzá intézett üdvözlést honorálta. A városunkban felállítandó ipari szakiskolára vonatkozólag elvileg ki­mondta közgyűlés és a szerződés meg­kötésére fel is hatalmazta a polgár- mestert, hogy az iskola részére ingyen telket ad és évi 6000 koronát ösztön- dijjakra megszavaz, s egyben köszö­netét mond Hieronymi Károly keres­kedelemügyi miniszternek, a miért az intézetet városunkban állítja fel. A csendőrségi szolgálat bevezeté­sére vonatkozó szerződést közgyűlés elfogadta, miáltal most már teljesen biztosítva van, hogy uj évtől kezdve városunkban a rendőri, illetve köz- biztonsági szolgálatot a csendörség fogja ellátni. A kaszárnya a tűzoltó­sági telken épül és pedig úgy, hogy abban nemcsak a csendörség, de a tűzoltóság és a megmaradó rendőri személyzet is otthont fog találni. Elfogadta közgyűlés a Grünwald és Schiffer czéggel kötött és beter­jesztett. szerződést, a mely szerint ne­vezett vállalkozó czéff kötelezi magát saját pénzén, a lovassági és tüzérségi kaszárnyát felépíteni, s ennek ellené­ben 50 évig öt fogja illetni a hadi- kincstár által fizetendő évi laktanya­bér. A város tehát teljesen ingyen fog jutni azon előnyhöz, hogy váro­sunk tüzérséget és lovasságot kap s nem kell a sajátjából áldozni egy krajczárt sem. Megengedte közgyűlés, hogy Weisz Mária perényi-utczai 12. számú telke megosztassék, i végül Torda-Aranyos megye átiratára, hogy a f. évi tartós szárazság, mint elemi csapás miatt a kaszálók és rétekre adómentesség en- gedélyeztessék, kimondta, hogy hason- szellernü feliratot fog küldeni. Ezzel a tárgysorozat kiinerittet- vén, az- időközben eltávozott főispán helyett elnöklő polgármester a köz­gyűlést berekesztette. TARCZA. ——f ^cjMjno io* ­Szól a zene... Szól a zene, ide hall ik, Úgy a szivembe nyilallik ! Megered a könnyem árja: Oly szomorú a nólája! Vájjon kinek muzsikálnak? Kit gyötör a búj a bánat? Bárki legyen az a legény: Nem boldogtalanabb, mint én 1 ____ Sállá (j Lajos. Réz kapcsos bibliák. Irta: ZÖLDI MÁRTON. Az, aki nekem ezt a történetet elbe­szélte, nem azért' tette, hogy a csabai nép lelkét magyarázza. Ő maga is csabai volt. Az apámnál szolgált, mint béres. De a mellett filozófus lélek volt a positiv isko­lából. Ezt abból sejtem, hogy ahol és amint tehette: kerülte a munkát, lehetőleg mesz- szire. Talán három Ízben szolgált nálunk. Mikor megunta a mezei munkát, a megye szolgálatába lépett. Perzekutor lett. Sok­szor láttam dolmányban, rájthuzliban sé­tálni a csabai piacon. Lomhán, megfontolva lépkedett. Ilyenkor irigyeltem a betyáro­kat. Milyen kényelmes életűk lehet, ha a perzekutorok olyan lusta tempóban lép- kednek, mint Roho^ka Mihály: Mprt uay hívták a derék embert, aki nekem az alábbi történetet elbeszélte. Szegény, már rég künn pihen a lutheránus temető akácai alatt. De én máig is szeretettel gondolok reá. Hogy mikor történt az az eset, me­lyet Rohoska elbeszélt, arra nézve kevés tájékoztató adattal szolgált. 0 is a/, apjá­tól hallotta kisgyermek korában. Ezt egybevetve életkorával, úgy .■•ejtem, hogy a múlt század negyvenes éveiben zajlott le a viharos esemény. Ha a csabai nép között költők szü­letnének, bizonyára dalba foglalták volna ezt a romantikus történetet. De a csabai anyák sokkal okosabbak, semhogy költő­ket szüljenek. Inkább hatökrös gazdákat. A talaj sem alkalmas a költők okszerű fejlesztésére. Nagyon jó búza terem itt s a legutolsó csabai napszámos is jobb ke­nyeret eszik, mint például Norvégiában a költöfejedelem. Ahol nincs kenyér nyomor, ott szunnyad az isteni szikra. Mikor egyszer a nővérem egy hatal­mas kenyeret küldött nekem,'a leányaim nem tudtuk eleget enni belőle. Minden fa­lat után csodálkozva néztek reám s kér­dezték: „Papa, hogy tudtál te Csabáról eljönni ?“ Ezen magam is sokat gondolkoztam, de ez nem tartozik ide. Ismétlem, a múlt század negyvenes éveiben történt. A jó csabai nép izgalmas napokat élt. Egy vakmarő rablóbanda tar­totta rettegésben. Közvetlenül Csaba alatt tanyázott s az orosházi orjzáguton garáz­dálkodott. öten-haton voltak, bár néme­lyek esküdtek, hogy harmincnál is többet láttak. A csabaiak kezdték unni ezt az álla­potot. Deputáció ment a csendbizloshoz. A deputáció vezetője, az öreg Zelenyánszky tiszteletteljesen fölkérte | csendbiztos urat, hogy ne sajnálna valami módon a tanhat- lan állapoton segíteni. — Már nem is merünk a tanyára menni, — kockáztatta meg alázatosan., A csendbiztos keményen rá rivalt a deputációra, hogy ne avatkozzék a ható­ság dolgába. A halóság nagyon jól tudja, hogy mit kell ilyen esetben tenni. Nem kér senkitől tanácsot. Menjenek Isten híré­vel I ha még valaki ilyen panasszal al­kalmatlankodik, hát azt lehuzatja és hu­szonötöt veret reá. Ne tessék ezen csodálkozni. A ható­ság mindig ilyen volt. Nem szereti, ha dolgaiba beleártják magukat. Az ilyesmi csökkenti a hatóság tekintélyét. Pedig a tekintélyre szüksége van a hatóságnak. Nemcsak magáért, hanem a közrend ér­dekében is. Ha nem volna hatósági tekin­tély, csinálni kell mesterségesen. A deputáció mégis leVerten távozott. Éppen az nap hallatszott, hogy Riesz Dá­vidot rabolták ki az orosházi országúton. Húsz ezüst tallért szedtek el tőle. Ezt mindenki borzasztónak találta, csak Riesz Dávid nem. Ok volt reá, hogy könnyen vegye a kalandot. Azelőtt egy esztendővel ugyanis egy cigány lócsiszár becsapta a gyulai vásáron. Hamis ezüst tallérokkal fizetett. Mikor Reisz Dávid megtudta, hogy hamis pénz van nála, na­gyon nyugtalan lett. Mit tegyen? Eldobja? Ehhez nem volt elég ereje, elég hősies­ség, elég szive. Hiába, a pénzt, a kész­pénzt, még ha hamis is, sajnálja az em­ber az ablakon kidobni. Mikor azonban kirabolták s elszedték tőle a veszedelmes ércnemüt, megkönnyebülten sóhajtott föl. Hála Istennek I Legalább nem csuk­nak be hamis pénz terjesztése miatt. Az állapot nem javult. A rablók ma­kacsul kitartottak Csaba környékén. Hal­latszott ugyan, hogy néha elkalandoztak Szarvas, Orosháza és Tótkomlós alá, de a központi telep Csaba maradt. Végre egy incidens lényegesen vál­toztatott az áldatlan állapoton. Az inci­denst Valastyán Dorka, egy szépségéről hires menyecske hozta létre. A nevezett hölgynek mindennap, mi­kor az éj leszállt, valami sürgős halaszt­hatatlan teendője akadt egy bodzási ta­nyán. Hogy micsoda, azt nem tudom. Az ilyen dolgot nem jó a történeti félhomály­ból elövonszolni. Azonban kétségtelen, hogy Valastyán Dorka egyik éjjeli sétája alkalmával ta­lálkozott a rablókkal, ő maga dicsekedett el vele. Ez a Valastyán Dorka, úgy lát­szik, nyílt, egyenes karakter volt. Egy szóval sem tagadta, hogy a rablók a ta­lálkozás alkalmával mégölelték, megcsip­kedték és megcsókolgatták. Ezt különben mindenki természetesnek találta. A rablók végre is nem trappista barátok, viszont Valastyán Dorka szemrevaló, kívánatos menyecske volt. A mellett liberális. De az emberek kíváncsisága nem is­mer határokat. Mikor a szép menyecske kalandjának hire kelt, a szomszédok min­denféle kérdésekkel ostromolták. Részle­teket kértek tőle. Az öreg Lepényi főleg ff FERENCZ JÓZSEF KESERUVIZ az eg'jred.'ü.l elismert kel­lemes izrü. természetes -—W3-» IxastLajtószex. «-fr* -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom