Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-15 / 46. szám

Huszanegyedik évfolyam. 46-ik szám. Szatmár, 1904. november 15. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:— k • Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. ? Fél évre .... 3 > | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL,------HIRDETÉSEK-----­ho vá a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, o lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett WvéteÁMk. továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : =-- Morvái János hSnyvnyomdája Eötvös-utcza 6rik sz. alatt = Nyilttér garmond sora 20 Mér. TPT-líPON-eZÁM : 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. == Hirdetések Aljjal elére fizetendők. ---—■­Antal. III. Caornay Imre, Kató Antal, Szimonisz Albert, Kotnka Alajos. IV. Félegyházy Ferencz, Mátrai Lajos, Bo- ronkay József, Gyulay Lajos, Debre- czeni Károly, ot Regéczy Sándor és társai kérel­mére, hogy a feltöltési munkára befi­zetett összegnek fele részükre vissza- adassék, közgyűlés kimondta, hogy a mennyiben eleget tesznek azon kivá­nalmaknak, a melyek mellett két előző kérelmezőnek a fél összeg befizetése elengedtetett, az esetben nekik is visszaadatik illetve köztartozásukban elszámoltaik, kivéve azokat, kiknek telke az állami iskola részére megvé­tetett és Lechner Jánost, a kinek jog­előde teljesítette a fizetést. Főszámvevö előterjesztésére, hogy a mennyiben az előre nem látott ki­adásokra felvett összeg elfogyott, e ro­vat részére 3000 K erejéig pót hitel ad'assék, közgyűlés a kért póthitelt megszavazta. Ugyancsak hozzájárult ahhoz is, hogy az utczák fásitására felvett összeg terhére a Deáktéren 51 drb. hárs- és platán-fa ültettessék. A nagyszölősi állami gyermek- menhely telep igazgatóságának meg­keresésére közgyűlés megválasztotta városunk területére a telep-bizottsá­got a következő tagokkal: Uray Gé- záné, Jékey Károlyné, Neuwirth Nán- dorné, dr. Fejes Istvánná, Morvái Já- nosné, Fürst Viktorné, Litteráty Elekné, Steinberger Ábrahárnné, dr. Kölcsey Ferenczné, Wodiáner Sománé, Uray Géza, dr. Fejes István, dr. Kölcsey Ferencz, Biki Karoly, dr. Fechtel Já­nos, Osváth Elemér, Rorlich Sámuel, Jankovits János, Wallon Ede, Mor­genthal Antal, Kótay Lajos, dr. Biró Elemér. Törvénynél fogva a bizott­ság tagja még a polgármester, árva­széki és közigazgatási tanácsos, köz­gyám és a városi orvosok. Elnökét a bizottság maga választja. E bizottság­nak pedig feladata lesz a magán tar­tásra kiadott gyermekek ellenőrzése. Markus Márton kérvényt adott be a tanácshoz, hogy neki a villam- áram vagy 4 fillérért adassék meg, vagy engedtessék meg, hogy házilag állíthassa elő. A tanács a kérelmet elutasítván, ö e határozat ellen fe- lebbezett, de a közgyűlés helyben hagyta. Elfogadta közgyűlés a vasúti in- tprnátus építésére felveendő 400 ezer korona kölcsönre beterjesztett kötvényt és törlesztési tervezetet, s annak alá- I írására polgármestert utasította. E 1 kölcsönt, mint ismeretes, a város veszi fel, de a törlesztési részleteket a ke­reskedelemügyi minisztérium fizeti. Tudomásul vette közgyűlés, hogy a pénztár megvizsgáltatván, minden rendben találtatott. Megválasztotta egyhangúlag az ipartanács jegyzőjévé Ferencz Ágoston tanácsjegyzőt. Pécby Városi közgyűlés. Kevés tárgy, semmi vita. igy né­zett ki a tegnapi közgyűlés. Még a választás is egyhangúlag történt, nem lévén több pályázó az ellenőri állásra, mint Fürst Viktor, de a kit, ha töb­ben lettek volna is, akkor is megvá­lasztottak volna, mert egyike azon tisztviselőknek, a kiről csak dicséret­tel lehet szólani. Az ő helyét a kö­vetkező közgyűlés fogja betölteni. Az igazoló választmány bejelent­vén, hogy a választott bizottsági ta­gok felének megbízatása az év végé­vel lejár, közgyűlés elrendelte, hogy a választás e hó 27-én ejtessék meg, s megválasztotta a szavazatszedö kül­döttségeket a következőleg: I. kerület (ev. ref. főgymnasium) elnök Jákó Sándor, helyettes dr. Kelemen Samu, jegyző Hajdú Károly. II. kerület (r. kath. elemi iskola) elnök Antal Kris- tó, h. dr. Lehoczky János, j. Horváth Géza. III. kerület (városháza) elnök dr. Nagy Barna, h. Kótay Lajos, j. dr. Veréczy Ernő. IV. kerület (németi állami iskola) elnök Fogarassy Sán­dor, h. Wallon Ede, j. Demkő Sándor. Kiléptek pedig a bizottsági tagok kö­zül: I. kerületben: Veréczy Antal, Uray Gáspár, Szentiványi Károly, Litteczky Endre, Páskuj Imre. II. dr. Fechtel János, Pap Lajos, Bölönyi László, dr. Biró Eleméi’, Morgenthal T ARCZ A. A táltosok. Irta: ZÖLDI MÁRTON. Roboska Palit nem lehetett rendes mértékkel bírálni. Nagy szélsőségek talál­koztak benne. A legjobb gazda és a leg­nagyobb korhely volt egy személyben. Ez utóbbi tulajdonsága periodikusan lé­pett fel nála. Néha hónapokig színét se látta a korcsmának. Aztán egyszerre, hir­telen, impulzive jött rá a korcsmázás. Bevette magát valahová, korcsmába, ven­déglőbe, vagy csárdába s ki nem mozdult addig, amíg a pénzibe i ártott. Ivott és itatott. Huzattá a nótáját rogyásig. Tele­rakta az asztalt üvegekkel és gyertyák- kel s kileste a. legjobb alkalmat, hogy mindenestül felboríthassa. Aztán kezdte élűiről. Olyan félur, félparaszt volt. A mel­lett élelmes kupec, ki ésszel járt a vásárra. Most is két gyönyörű almásszürkével ál­lított be a korcsmába. A korhely termé­szete volt felül. Már másodnapja ivott. Csodásán győzte. A cimborák kidőltek mellőle, egy kettő kereket oldott. A téli nap korai estje már leszállt, mikor azon vette magát észre, hogy egyedül maradt. Még a cigányok is elkéredzkedtek. Roboska Pali mindenhez érzett ked­vet, csak ahhoz nem, hogy haza menjen. Birtoka úgy 3 óra járásnyira feküdt a Kerekréten. Különben agglegény volt. Nyugtalanul tekintgetett körül a tágas ivóban, melynek egyik sarokasztalánál három gáuyó kucorgóit. Gányónak arra mifelénk a feles do­hánykertészt nevezik. Van ebben az el­nevezésben valami gúnyos, kicsinylő vo­natkozás. A szántó-vető ember nem tekinti magával egyenrangúnak azt, aki nem arat, aki a nagy munkaidőben csak ko- csozza a dohányt. Az — nézete szerint — csak olyan babra munka. A három gányó aznap szállította be a dohányt. Meg is kapták a pénzeiket s egy kis áldomást idogáltak. Csak olyan szegényesen, egy-két litert _ mindegyik. Csak a hire kedvéért. A legtöbb pénzt Fürtös Tamás kapta. Szorgalmas, takaré­kos gányó volt, aki kevés előlegeit szedett ki az uraságtól. Száznegyven forint ütötte a markát. Nagyon megvolt elégedve magá­val és a világi renddel. Úgy egy óra múlva Roboskának megint akadtak cimborái. A cigányok uj- fent előkerültek. Duhaj kedve'szila jón kez­dett lüktetni. Rendelte az italt nyakra-főre. Hangosság, vigasság töltötte be az ivót. — Eb fél, kutya fél 1 — hangzott Roboska ajkairól. Majd megfizeti, aki reg­gelig alszik! Kocintottak és ittak. Rendesen, sza- kadvást, mintha napszámba csinálnák. De úgy éjféltájban Roboska Pali arra a szo­morú fölfedezésre jutott, hogy elfogyott a pénze. Az apró is, a nagy is. Úgy látszik, nem hozott eleget. A mulató kedve pedig nagyobb volt, mint valaha. Ez nem jó dolog, ezen segíteni kell. Segitett is; igazi korhelymódra. Odament a gányók asz­talához : — No atyafiak, ki akar kendtek kö­zül lovat venni ? Fürtös Tamás félénken szólalt meg: — Én is vennék, mert éppen szán­dékom van. — Nohát eladok Rét almásszürkét. Nézze meg kend. Különbet a nagyapja se látott. Hótig elparádézhat vele I Fürtös Tamás megnézte a holdvilág­I nál a két remek almásszürkét. Semmi ivadéka nem volt lókupec, de azért felis­merte, hogy helyes két jószág. Almában se látott szebbet. — Mennyi pénze van ? — kérdezte Roboska. — Száznegyven forintom; hangzott a válasz. — Tyüh, a rongyos miatyánkját a kódus vitézségének, az kevés I Akkor nincs vásári — Már pedig nekem nincs több pénzem. Roboska kidüllesztette a mellét. — Igazán nincs? — kérdezte gya­nakodva. — Mária ucscse I — Adja ide! Üsse meg a menykő! Megkötötték az alkut. Fürtös Tamás hazavitte a két almásszürkét, Roboska Pali pedig ott hagyta az árát. Mindez reggelig megtörtént minden baj nélkül. A gányó-faluban nagy hire járt a Fürtös Tamás két almásszürkéjének. Cso­dájára jártak. Bámulták és irigyelték. — Igazi táltosok 1 — hangzott min­denünnen. Maga Fürtös Tamás is mélyen meg volt illetőd ve, valahányszor rájuk nézett. A feleségének a szeme is könybe lábadt. — No apjuk — mondta elérzéke- nyülten — megszánta kigyelmedet az Isten. Nem is lett volna semmi baj, ha egy inczidens közbe nem jön. Az inczi- dens az volt, hogy az uradalmi bérlő Gaj- lás nagyságos ur, meglátta a két szürkét és azt kérdezte Fürtös Tamástól, hogy eladók-e ? — Nem úgy vettem, hogy túlad­jak rajtuk. — Pedig én megvenném. Jó áron venném meg. Antal alkapitány részére betegsége okából 6 heti szabadságot adott, s végül Südy Károly III. oszt. számtiszt, fizetését, ki a fizetési rendezés alkal­mával a névsorból kifelejtődött, 400 K-val felemelte, mire az elnöklő pol­gármester megköszönve a bizottsági tagok érdeklődését, a közgyűlést be­rekesztette. Milliók, jertek vissza! (VL.) Amiről most nehány szót aka­runk mondani, az is egyike azoknak a thé- máknak, melyek a sajtóban bizonyos peri­ódusokban visszatérnek. Tessék ezidőtájban megtekinteni ke­reskedőink karácsonyi bevásárlásait és bi­zonynyal hazafiui aggodalommal értékeli, hogy milliók- és milliókra megy azaz ösz- szeg, melylyel most háziipari készítménye­kért a külföldnek adózunk. Sóvárgó vágyakkal, esengő szóval fölbukkan nálunk a háziipar megteremtésé­nek kérdése, de sajnos jobbára csak hír­lapi czikkelyekben, pedig hírlapi czikke- lyekkel, melyek közérdeklődést nem tudnak támasztani, háziipart teremteni nem lehet. A sikerben, hogy ezizben másként járnánk, lanyha reménynyel fogunk ahhoz hogy e jelentős kérdésben felrázzuk az apatikus társadalmat. Hogy a háziipar országföntartó és országfölvirágoztató tényező, azt Svájcz be­szédesen igazolja. Hogy nálunk nyers anyag munkáskéz bőviben van, kitetszik azok­ból az erőtlen kísérletekből, melyeket eled­dig a háziipar terén tettünk. Csak megkell nézni a bártfai játékipart, a torontáli sző­— Hászen nem mondom, hogy éppen— Gajlás uram nem hagyta kibeszélni. — Ide hallgasson Fürtös Tamás: adok értük két igás lovat s tetejébe öt­száz forintot. Se többet, se kevesebbet. Holnapig meggondolhatja. — Aludjék rá egyet. Azzal odébb állott. Fürtös Tamás azon az éjszaka nem aludt egy mákszem­nyit. Nyugtalanul hánykolódott az ágyon. Mérlegelte az állapo át. Két ló, meg öt­száz forint 1 Mi ez ? Hiszen akkor ötszáz forint ingyen marad a kezében. Egészen ingyen... Olyan ingyen, mintha lopta volna... Mert hát egész évi keserves munka után se jár ötszáz forint egy gá­nyónak, még akkor se, ha megszakad a munkában... Ez nem istenes dolog... Ha kevesebbet ígértek volna, a legboldogabb emjper lett volna. De igy 1 Nem tudta a lelkére venni. A skrupulusok egyre határozottabb alakot öltöttek. A szegény gányó a létért való küzdelemben csak azokat az eszkö­zöket ismerte, amelyekhez verejték fűző­dik. Még a fogai is vaczogtak arra a gon­dolatra, hogy ő minden vesződség, fárad­ság s munka nélkül ötszáz forintot zsebel- jen be. Nem lehet azon Isten áldása... Azután birálni kezdte azokat a kö­rülményeket, a melyek között a két al­másszürkéhez jutott. Részeg, korhely em­bertől vette. Olyantól, aki elitta az eszét. Megvallotta magának, hogy ez bizony csúnya, alattomos dolog. Ilyet jóravaló embernek nem is szabadna tenni. Ezért még a csendbiztos is felelősségre vonhatja. Hajnalban közölte aggályait a fele­ségével, kj szintén kevés megnyugtató momentumot látott az ötszáz forint nyere­ségében. — Sok pénz az. A mi igaz, az igaz, — mondotta búslakodva. ff FERENCZ JÓZSEF KESERU7IZ az eg'37-ed.-ü.l elismert tei­lendes iz"ü. természetes Idasiiajtószer. -­3-30

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom