Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-25 / 43. szám
Huszanegyedik évfolyam. 43-ik szám Szatmár, 1904. október TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP] MEGJELEN MINDEN KEDDEN. — AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, bová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: =-- Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt = TTTT-TlPn-M-BZ A TWT - 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK *1 o la* kiadóhivatalában a legolcsóbb árak oMllott WvóteAnok. Nyilttér garmond sora 20 fillér. =" " Hirdetések díjjal előre fizetendők.----— ban , hiszen e mozgolódás a népek túlnyomó részét érinti s miután a megélhetési nagy küzdelemben épen a meg-, élhetés könnyebbségét, a kevesebb munkát, jobb fizetést helyezi kilátásba, természetes, hogy felöleli azt az egész réteget, mely minden vagyon nélkül, keze munkájára van utalva. Csakhogy nálunk e törekvés egészséges fejlődésére számítani alig lehet, munkájukban kenyeret kereső agitátorok befolyásolják a fanatizálható tömeg lelkét s éretlen gondolkozással nem a gyümölcs érés idején akarják a gyümölcsöt leszedni, hanem most mindjárt. Éppen ezért ad kiváló gondot a biztonsági közegeknek a socialismus figyelemmel kisérése, hogy szemben a lelketlen törekvésekkel visszatartsa a szüklátkörü népréteget s ne engedje rohanni a tilos területre, melyen a bűncselekmények tilalomfái vannak felállítva. De a gonoszság fejlődésével nem haladt párhuzamosan a becsületesek óvatossága s védőképessége A jóhisze^ müség, becsületes gondolkodás még ma is jó tőke s biztos számítási alap a go noszok számára. A büntettek számával, az erkölcsök elfajulásával arányosan megtéte- tett-e vájjon az autonómiában maradt városi rendőrségek fejlesztése? Nem. Évtizedeken keresztül abban nyilvánult a rendőrségek erosbitése, hogy egy pár emberrel szaporittattak, de ezzel sem erőben, sem értelemben a rendőrlegénység nem erősbittetett, mert 15—20 frt. fizetésre vállalkozóktól testi erejük ki- | merítése s az anyagi gondokkal való küzdelem mellett sikeres önfeláldozó j munkát várni nem lehet. A városi rendőrség korát, a változott viszonyoknál fogva — túlélte. A panduri intézmény sokáig fentartotta magát, de nem azért, mert ez a köz- biztonságra alkalmas intézmény volt, hanem azért, mert a jólétben s megelégedésben élt népnek egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán volt rá szüksége. A megélhetés nehézségeiből származó s bűncselekmények halmazának kinyomozására s megőrzésére a pan- durintézmény sikertelennek mutatkozott, ki is küszöböltetett. Ez lesz a sorsa az egész vonalon és pedig nemsokára az összes városi rendőrségnek, hiszen a városi rendőrség tarthatatlansága már akkor megpecsételtetek, midőn a rendőrség államosítása tervbe vétetett s ez a terv végrehajtása csak halasztódik s valószínű, hogy a csendőrség városi szervezetében fog megoldást találni. Itt nincs mentség. A városi rendőrség szervezete, megengedett szolgálati szabályzata olyan, mely mellett egy városba összegyülemlett néptömeget magánosok és a közérdek sérelme nélkül ma már kellő .korlátok között tartani nem lehet. Helyi s .általában a városi viszonyokat illetőleg figyelemre méltó itt a Rendőri Lapok „Idegenek beözönlése“ czim alatti közleménye: „A nyomorúság az ember két ösztönszerüleg arra serkenti-.' hogy mindennapi kenyerük megkeresésére alkalmas talajt keressenek. Hazánk északkeletén kozpontisá- gának s nagyobb Városi jellegének hátrányára Szatmár, Ugocsa, Bereg, Szilágy, Máramaros megyéknek, mint kikötője áll városunk' s nagyon természetes, nem a vagyonos nép, de az elszegényedett s mindennapi kenyérért küzdő tömeg veszi irányát e kikötőbe s kétségbe esve kell töprengnünk a felett, hogy városunk elhelyezésénél, kultúrájánál s vagyoni viszonyainál fogva alkalmas területnek kínálkozik egy nagy környék teljesen vagyontalan elemének kikötőjéül. Mi lesz a következés? A proletarizmus rohamos erősbödése, a burjánok töménytelen mennyiségének kinövése, mely burjánokból a múlt időkbe gyökerezőleg eddig is nagy részünk van, úgy, hogy azoknak gyom- lálásával szemben tehetetlenül állunk. Miskolczot, Nagyváradót a gyomok tekintetében jóval felülmúljuk, mert fél Magyarországot már is bőven ellátjuk helybeli illetőségű zsebmetszőkkel és hasonfoglalkozásuakkal, miről bizonyságot tesz a r. főkapitányi hivatal fény- képgyüjteménye és tolonczkönyve, stb.“ Ez az újabb népvándorlás, mely a központi városok felé gravitál, ez az, a mi a csendőrségnek a városokban való alkalmazását ma már kívánatosabbá, szükségesebbé teszi a községeknél, mert a csendőr megjelenése és a közönség által is ismert szolgálati utasítása, fokozottabb értelmisége jóval fölötte áll a rendőrökénél s a csendőrCsendőrség.*) Az életviszonyok változása, az egyénnek mindenáron érvényesülésre való törekvése, a létért való küzdelem, az erőn túlterjedő költekezés iránti hajlam, az ország határain belül való szabad költözködés, a korlátlan nemzetközi érintkezés átalakitólag hatott még a bűnöző világra is. Az általános műveltség, az ismeretek terjedése, a mindenféle találmány pedig nemcsak a bűnök nemeire, de még inkább azok elkövetéseinek módjára gyakorolt befolyást. Ma már az élet, a vagyon elleni támadásnak nemcsak a fejsze a fegyvere, betörővas a legnagyobb eszköze, hanem a raffinirozott ész, mely az előbbieknél még veszélyesebb és mely- lyel szemben a védekezés is nehezebb. Ma már a gyilkolás, betörés, lopás nemcsak nehányak kiváltsága, mint régebben, ma a társadalom minden rétege rémitő példákat mutat a bűncselekmények lajstromában, mert a megélhetés, szemben az Őrületes pazarló költekezéssel, küzdelemmé, Sőt a korszellem által megérlelt igények kielégítésére elégtelenné vált, a kielégítés iránti törekvés űzi az embert a bűncselekmény végrehajtására. Nem hagyható figyelmen kivül az újabb kor mozgolódása a socialismus*) A „Rendőri Lapok“ legutolsó számából hozzuk e czikkeí, mely közérdekű voltánál fogva méltó arra, hogy szélesebb körben megismerjék. Szerk. TÁE.CZA. Japáni levelek. VIII. — Saját külön kiküldött harctéri tudósítónktól. Tek. Szerkesztő Ur! Tenger ideje, hogy tudósítást nem küldtem, de az történt velem, hogy épen a mint indultam Port-Arthur ostromához a vezetőséget átvenni, nagyfokú rosszullétet éreztem, s miután dr. Komarucza, a mikádó háziorvossá, konstatálta rajtam, hogy vérhasba estem, ágyba kellett feküdnöm, s alig három napja annak, mióta ismét a saját lábaman járok, öt egész héten keresztül élet-halál között lebegtem, ez az oka an nak is, hogy a liaojangi csata óta a harcz- téren semmi nevezete.-, nem történt, mert Oyama, Nodzu és Oku ez idő alatt a mikádó val egyetemben ágyam mellett virrasztónak, .s kétségbeesve lesték, mikor fordul meg betegségem. Mintegy tiz nappal ezelőtt egy éjjel hangos zokogásra ébredtem fel. és bámulva láttam, hogy dr. Komarucza egyik kezében óráját tartva, a másikkal üteremet tapintja és olyanformán integet a fejével, mintha mondana: „mindennek vége van“, mire a mikádó sirva fakadt és vele együtt sírtak vezértársaim. Én szemeimet újra lehunytam, s ha 100 esztendeig élek, akkor sem fogom elfelejteni azt a beszédet, a mi ekkor ágyamnál végbement. — Mi lesz velünk, mi lesz velünk?! nyögte szivettépő hangon a mikádó. — Vége az eddigi győzelmeknek, vége Japánnak I — sóhajtott az ősz Oyama. — Ha ő meghal — mondta Nodzu és Oku — mi is mehetünk aludni! Hogy aztán minő öröm volt, mikor reggel felé megszólaltam, azt tollal leirni nem-lehet. Egy hét alatt annyira magamhoz jöttem, hogy az újabb haditerveket is megbeszélhettük, s ma már örömmel jelenthetem a jantaji fényes győzelmet, a melyet e haditervek alapján vívtunk ki az oroszon. Az egész hadjárat alatt ez volt a legvéresebb ütközet. Három napig tartott egyfolytában, a mely idő alatt folytonosan szóltak az ágyuk és ettől olyan füstfelhő borította be a harczteret, hogy belekerül ismét három napba, mig a láthatár megtisztul. Ennek a füstnek köszönheti Kuropatkin serege megmenekülését, mert e miatt nem lehetett az üldözést folytatni és igy volt ideje egész Sahóig visszahúzódni. így is 30 ezer halottat olvastam meg csak magam a muszkák részéről, mennyi lehet még ezenfelül, csak ezután fog kitudódni. Kuropatkin maga állott a hadsereg élére és úgy lelkesítette katonáit, s miután én is ugyanezt cselekedtem, az ütközet hevében egyszer csak szembe kerültünk. Soha sem fogom elfelejteni azt az ijedt arczot, mikor engem meglátott. A legnagyobb fokú rémület jelent meg rajta, s valósággal úgy nézett reám, mintha egy sírból felkelt halottal volna találkozása. De én nem hagytam neki sok időt a rémüldözésre, mert hevesen neki rontottam és az angol királytól ajándékba kapott finom damaszkusi aczél kardommal égy hatalmas vágást mértem a fejére, a mely hogy halálát nem okozta, tisztán a lovának köszönheti, mert ez félre ugrott kissé és a vágás csak a vállát érte, a hol is ketté metszette az oldalán lógó táska szijját, mire az a földre esett. Erre hirtelen megfordította paripáját s vad futásban menekült a seregével együtt.1 Némán bámultam utána, mialatt hadsegédem az elejtett táskát a földről felvette és nekem átnyújtotta. Hogy miért volt az én Kuropátkin barátom annyira megrémülve, alaposan megértettem, mikor a táska tartalmával megismerkedtem. A legutolsó jelentése, amit a czárhoz intézett, mindent megmagyarázott. Ide iktatom egész terjedelmében. Felség ! Örömhírt jelenthetek, mely bizonyára jól fog esni felségednek. Ma vettem a hirt a japán táborból, hogy Ripp — a tulajdonképeni Kuroki — vérhasban elhalálozott. (Bár előbb tette volna 1) összes eddigi kudarcainknak és a japánok minden eddigi győzelmének ez az egy ember volt az előidézője. Honnan vette azt a mesés katonai tudományt, a melylyel bírt, én nem tudom megérteni, miután tudtommal soha rendes katona nem volt, hanem csak mint a „Szatmár és Vidéke“ harcz- téri tudósítója fordult meg a krétai, kubai és búr háborúkban, s ennek daczára már az első percztől kezdve, mint tapasztalt hadvezér szerepelt. Szinte hihetetlenek azok a mesterfogások, a melyekkel minden eddigi terveimet meghiúsította.. Sajnálom, hogy egy ilyert sztratégiai tehetség véget ért, de mert gyűlölt ellenségünknek volt segítségére, mégis örvendek pusztulásán. Hogy pedig csakugyan meghalt, egész határozottan állíthatom, mert legjelesebb kémem saját füleivel hallotta, mikor az orvos kijelentette, hogy vége van és erre a mikádó, Oyama, Nodzu és Oku hangos sírásra fakadtak és egymás között olyanforma nyilatkozatokat lettek, hogy most már vége a japán győzelmeknek és vége Japánnak! Három nap alatt hadseregem kellő felállítása megtörténik, s a negyedik napon biztosra veheti felséged, hogy fényes győzelemről fogok beszámolni. Sőt most már azt is határozottan merem megígérni, hogy egy hónap múlva Tokióban leszek és a sárga majmok császárjának trónján fogom kiverni a pipámat. Mukdenben, a főhadiszálláson. KUROPATKIN s. k. főhadvezér. Volt még abban a táskában sok mindenféle, a mire talán egykor még visszaRóth Fülöp kárlsbáái czipőraktárát ajánljuk a t. vevő közinséguek mat a SoZT6tl6B & PafiUOlUá legolcsóbb bevásárlási forrást. — Szálloda melletti HH** o Szatmár és vidéke legnagyobb ezipőraktára. HECIEEKEZTEK!!! az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és ohevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik
