Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-12 / 28. szám

Mindenek előtt hazájok felől kér­dezősködtem, mire ők felvilágosítottak, hogy Tarnoviczból valók Nikolsburg mellől. Igen szép vidék és ők nagyón szeretik. Községüknek mintegy kétezer lakosa van s azok közül 8oo-nál töb­ben foglalkoznak hajháló készítéssel. Már 8 év óta folytatják ezt a házi ipart s ennek köszönik, hogy ma községükben szegény ember nincsen, pedig midőn a hajháló készítését be­hozták igen nagy volt a nyomor s ma például semmi pénzért sem lehet ingatlant venni Tarnovitzban. Elmondották továbbá, hogy sok családban 3 — 4 személy is dolgozik, többnyire persze csak téli hónapokban, s oly könnyű munka, hogy 8 éves gyermekek is megtanulják. Sőt a fér­fiak is segítenek hajat gombolyítani és a hajszálakat egymáshoz göbözni. Ahol hárman szorgalmasan dolgoznak, 90—100 koronát megkeresnek egy hó­nap alatt, már pedig szegény embe­reknél ez óriási összeg. Megkérdeztem aztán a tanítónő­ket, hogyan tetszik nekik Szatmár. Erre azt válaszolták, hogy majdnem olyan szép, mint Tarnovitz, csak sok­kal vallástalanabbak az emberek, mint ott. Azzal például sehogysem voltak megelégedve, hogy Metód és Ciryll nagy ünnepén (julius 5) itt csak olyan vásári nyüzsgés volt, mint más kö­zönséges hétköznapon. Különben megtudtam tőlük, hogy Morvaországban a szentek iránti tisz­telet annyira ki van fejlődve, mikép az év egy harmada bizonyosan ünne­pekre esik, csak azzal nem jöttem tisz­tába, hogy józan munkabeosztásból vallásosak, vagy pedig vallási rajon­gásból takarékoskodnak a munka­idővel. Morvaországi ismerőseimmel foly­tatott boszélgetéseimből is láthatják igen tisztelt olvasóim, mily rendkívül nagy befolyással van a hajháló készí­tés a szegényebb sorsú nép jólétére. Remélem, nem szükséges kom­mentár annak felismeréséhez, misze­rint nem a hajháló viselésben, hanem a készítessél szerzett tisztességes kere­setben rejlik a hajháló készítés gazda­sági jelentősége. Elég szegény család küzködik ná­lunk is a megélhetés nehézségeivel, sőt fájdalom igen sokan szorulnak a közsegélyezésre is. Ezek közül számo­SZATMÁR ES VIDÉKE san megkereshetnék kenyerüket e házi iparral, miáltal mind magukat, mind a város közönségét sok gondtól kímél­hetnék meg. Ismét vannak, kik igen szűkén tudnak megélni szerény jöve­delmükből, vagy akik egész télen át kereset nélkül vannak, ezeket jobb módhoz s egy kis kényelemhez jut­tathatja a hajháló készítés, egyszóval a könnyűszerrel elsajátítható s minden fizikai megerőltetés nélkül végezhető munka sok embernek biztosit nemcsak megélhetést, de jobblétet is. íme ebben nyilvánul a hajháló készítés gazdasági fontossága. Nálunk aligha lesz befolyással ez a háziipar a napszám emelkedésére, legfeljebb a varrólányok stájgerolnak, ha látják, hogy hajháló készítés mellett könyebben és többet kereshetnek. Abból azonban nem lesz közgaz­dasági szerencsétlenség, ha a női toa­letteket ezután drágábban varrják. Szinte hallani vélem, amint a lá­nyos apák e sorok olvasásakor Pókai- néval felsóhajtanak: „Ó Báthori, lát­szik, hogy apa nem voltál“! Mielőtt befejezném soraimat, va­lamit akarok rnég a városunkban meg­nyílt tanfolyamról is mondani. Min­denekelőtt megjegyzem, miszerint ez alkalommal is meggyőződhettünk róla, hogy minden kezdet nehéz Folyó hó 5-ikén bizonyos ünnep­ség keretében nyitotta a meg vállalat a háromutcaközi állami iskolában e tanfolyamot, melyen a várost Pap Géza polgármester és Tankóczi Gyula főkapitány képviselte. A kormány ré­széről Polgár Ferenc debreceni ipar­felügyelő jelent meg. Azonkívül köz­életünk számos előkelő alakja látogatta meg első nap a tanfolyamot, melyen 70 növendék vett részt. Azóta 103-ra emelkedett a nö­vendékek száma s lassan még többre fog szaporodni, ha az előjelekben bízni lehet. Az első pár nap alatt már néhányan oly ügyességet fejtettek ki, hogy naponkint 3 darab hajhálót ké­szítettek. Midőn a növendékek elérik azt a rekkordot, hogy egy nap alatt 6 hajhálót készítenek, jutalmat kapnak, mely az eddig végzett munkájuknak megfelel. Az első hónap elteltével az­tán ezek munkakönyvét kapnak s a szerint dijaztatnak, ahány hálót elő­tudnak állítani, — egy napi 40 f -tői — 1 korona 50 f.-ig. A morvaországi tanítónők csak augusztus 25.-ig maradnak itt, akkor a vállalat az itteni jobb növendékek közül választ tanítónőket, akik az újabb növendékeket beoktatják, mert az is roppant nehézségeket okoz, hogy az idegen tanítónők egy szót sem tud­nak magyarul. A tanfolyam egy évig fog tar­tani, mely idő alatt ezernél is több növendéket be lehet oktatni. Kiki ad­dig jár a tanfolyamra, mig megtanul s munkakönyvét kap, hogy otthon dol­gozhassák s mindig újabb növendékek fogják a régieket felváltani. A tanulás ideje változó az egyéni ügyesség sze­rint, de egy, — legfeljebb két hó Alatt bárkiből jó hasznavehető munkás vál- hatik. Reméljük a legjobbat! Szatmár, 1904. julius 10. Ferenc« Ágoston. Apróságok. — Instálom a tekintetes urat, legyen olyan kegyes és fizesse ki azt a pár forintot, a miivel még a 3 év előtt készített ruháért tartozik. ' — Ugyan édes Czérnási ur, hát keresz­tény ember maga, hogy ebbe a kutya me­legbe éppen ilyen dologgal képes előállani?! * Az asszony minden áron fürdőre akar menni, de a férj egyáltalában nem mutat hajlandóságot, a mit ilyenformán ad tudtára életpárjának: — Ha légfűrdő kell, ott a Szatmárhegy ; ha vízfürdő kell, ott a Szamos; ha pedig napfűrdőre volna szükséged, ki se kell moz­dulni az udvarról, mert itthon is megtalálod. * — Mi baja feleségednek, hogy fürdőre küldted ?- Neki nincsen semmi, hanem én so­káig fogok nyögni bele, mig azt a kölcsönt, a mit e czélra felvettem, kiizadom. * Bögre urrul találkoztam s kérdi tőlem, hova megyek. Mondom, hogy a Szamosba fürödni, 8 biztatom őt is, hogy velem tartson. — Már öcsém — szól rá az öreg — ha én> magamat lehűteni akarom, akkor nem a Szamosba, hanem a pinczébe megyek. * Vasárnap Mikolában voltam egy régi huszár czimborámat meglátogatni. Este a vo­naton hazajövet kérdi tőlem valaki, hogy merre jártam, s mikor elmondom, újból kérdi, hogy aztán mivel töltöttük az egész délutánt. — A japán-orosz háborút beszéltük meg alaposan. Különösen Port-Arthur ostromát. Nagy kár, hogy még egy későbbi vonat nincsen mert e miatt uem tudtuk az érteke­zést befejezni. Demeter. HÍREINK. — Lapunk jelen axámáhoveau fit iv melléklet van csatolva. *'yet- Személyi hírek. Igyártó Sándor debreczem lur. főügyész szombaton vá sunkba érkezett a helybeli kir. íigyész8z megvizsgálása végett. — Unger Gusztáf Jeney György és Viskv Károly debreceni kir. táblabirák családjaikkal együtt a Sz ' uiárhegyen vannak, a hol szabadságidejüket élvezik. — Ugyancsak ott időzik dr. Mád/' Károly kassai kir. Ítélő táblai hin» is.- Városi közgyűlés. Tegnap dél. után 3 órakor városi közgyűlés volt, melyen a főispán szabadságon lévén, a polgármester elnökölt. A hitelesítő küldöttség kirendelés után olvastatott a polgármester jelentése mely főként a hajháló ipar meghonosításá­val foglalkozott, s melyet közgyűlés tudo­másul vett. — Ugyancsak tudomásul vette közgyűlés a miniszterelnök és a keresk. mi- niszter köszönő iratát a vasúti sztrájkból ki­folyólag kapott elismerésért, és a honvédelmi miniszter köszönetét az üdvözletért, a mit akkor kapott tőlünk, mikor v. b. t. t. lett. — Elfogadta közgyűlés, hogy a Zöldfa­szálloda átalakítási költségeiből még fede­zetlen 3265 K a jövő évi költségvetés ter­hére a készületből vétessék, a Körtvélyesi bérleten építendő magtár és cselédlak épí­tési költsége 5600 K pedig a törzsalopból vétessék, a melynek 5 év alatt lesz vissza­fizetendő. — A kereskedő és iparos tanoncz- iskolák költségelőirányzatát a fedezetlen rész­nek államsegélyként való megadása iránt felterjeszti a keresk. miniszterhez. _ \ ho nvéd-zenekarra nézve kötött szerződést, a melyet a honvédelmi miniszter több pont­ban módosítani kívánt, változatlanul fentar- totta. — Regéczi Sándor és társainak kér­vényét a feltöltési költségek 50 százalékának visszatérítése iránt, előkészítés végett a ta­nácsnak visszaadta. — Pap Géza polgár- mester és Novák Lajos főszámvevő részére 6—6 heti és Bartha Károly őrmester részére 4 heti szabadságot engedélyezett. — Soós János kérelmét, hogy nyugdijjáruléka ki­utaltassák, közgyűlés elutasította. — Meg­állapította özv. Székelyhídi Zsigmondné és Laboncz Andrásné özvegyi nyugdiját, kihir­dette Hunyadi Józsefné bába-oklevelét s ezzel a tárgysorokat kimerittetvén, polgár- mester az ülést 4 órakor berekesztette. — A közigazgatási bizottság tegnap d. e. 10 órakor tartotta ülését Pap Géza polgármester elnöklete alatt. Jelenvol­tak még: Kőrösmezei Antal főjegyző, dr. Vajay , Rároly tiszti főügyész, dr. Jéger Kálmán főorvos, Ferencz Ágoston tanács­jegyző. Kovács Béla kir. tanfelügyelő, Ke­mény Alajos pénzügy igazgató, dr. Orosz Sándor kir. alügyész, Kacsó Károly kir. főmérnök és Antal Dániel, dr. Fejes István, dr. Tunódy Márton, Jákó Mihály, dr. Köl­csey Ferenc bizottsági tagok A polgánnes- téri jelentést, mely a hmjháló ipar megho­nosításról, továbbá a téglagyárnál jelentke­Folytatás a mellékleten. A vendéglői helyiség — ha ugyan annak volna nevezhető, a nyugoti oldalon lévő nagy épületben van. De azért, — ha Márkus Marci, Schwarc Miksa — meg a többi is meg nem aprehendálna, — azt a merész megjegyzést kockáztat­nám, hogy jobb izüen eszünk most on­nan, mintha náluk étkeznénk ; mert hát az a turistáskodás, amit itt nap-nap után hegyeken, völgyeken, vízmosásokon, tüs- kén-bokron kéresztül-kasul véghez vi­szünk, nagyon kitűnő szakács', úgy, hogy mire visszaérkezünk a tanyára, alig vár­juk, hogy ételhez, italhoz juthassunk, és nem nagyon nézzük, hogy milyen az az enni, innivaló, hanem hogy hol van — de mindjárt, mert gyomrunk korgása még a pizai torony falát is megreszkettetné különben. — Igenl Majd elfelejtettem megjegyezni, hogy úgy a gyógyfürdő, mint a ven­déglő házi kezelés alatt áll, a f. év junius i-től kezdve. Hogy pedig az olvasó közönségnek az árakkal se maradjak adós — elsoro­lom, amint következik : A szobák ára: 2 K, — i K 6o f. és i K 20 f. A szobák 2 ágy, i asztal z szék, i záros ruhatartó szekrény, i mosdó asztal és i drb uj divánnal vannak felszerelve. Ágynemüeket, szalmazsákot a ven­dégeknek magukkal kell hozniok : mert itt bizony csak szalmát ád a kezelőség. — (Ezekhez aztán kiegészítésül nagyon tanácsos, hogy az ide vándorlók az ágy­nemüeket is magukkal hozzák ; mert itt ilyet aligha kaphatnának.) Ételek, italok árai:1 i adag leves 20 f., i adag főzelék föltéttel 50 f., i adag peceenye 80—go. f. 1 kádfürdő 1 K 20 f., jsmételt hasz­nálás esetén a melegítés 80 f. A melegí­tést pedig mindannyiszor meg kell ismé­telni, mer kevés a viz. Csak az a szeren­cse, hogy az erős viz az első használat folytán nagyon keveset vészit gyógy ere­jéből. — így aztán ez is megjárja-—$ Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy itt holmi márvány vagy emaillirozott por­cellán kádakról szó sem lehet, hanem csakis fakádakról; de hiszen nem a kád fő, hanem az, hogy a gyógyvíz egyike, a legkitűnőbb, a leghatásosabb gyógyvizek­nek, a hülésböl származott idült csúz és köszvényes bajok ellen. Azért még egy­szer ismételve kiemelem, hogy nagy mu­lasztást követne el a tulajdonos, úgy maga, mint a szenvedő közönséggel szem­ben, hogy ha veszésnek hagyná indulni a megbecsülhetetlen értékű gyógyfürdőt. — Hogy az itälkedvelök meg ne nehez­teljenek rám valamiféleképen, idejegyzem, hogy a bor literének ára 80 f.. a turvé- konyi víznek literje 10 f. — s ez a kettő nagyon jól összevág, a ki nem hiszi, kós­tolja meg — és én szentül meg vagyok róla győződve, hogy nekem igazat ád. — Én ugyan még csak egyszer kóstoltam meg, de ez is elég arra, hogy állításom­ban senki áe kételkedjék. Még csak azt említem meg, hogy a j gyógyforrás egy porhanyós rétegű kénes domb alatt van, amely domb gyönyörű egészséges bükkfákkal van beborítva. — Hogy a nagy esők el nem seprik ezt a porhanyós dombot, annak az az oka, mert az agyagos felső rétegben erősen meggyökeresedett fák ettől a veszélytől teljesen biztositják. A gyógyforrás vize erősen fekete kékes, — úgy hogy erre Lővy Miksa ba­rátunk még azt mondaná, hogy talán tinta helyett is el lehehetne ezt manipu­lálni. De ezt , nem ajánlom, mert még a köszvény a körmébe állana annak, aki ilyet merészelne megkisérleni. Tgyüh teringettét még majd meg­feledkeztem a melegítés mikéntjéről, ha Werner Sándor unokám meg nem kérdi tőlem, hogy hát arról irtam-é ? Lám csak ! nem csak az áll, hogy : „jó az öreg a ház­nál, mert ha kár nincs is, kárt csinál“ — hanem jó a csibe is, mert az is kikapar valamit. Hát, hogy az én kedves unokám kérésének .is ejeget tegyek, ide írom, hogy a viz melegítése megtüzesitett kő­darabokkal történik. Reggel és délután a telep udvarán, nyilt helyen mintegy egynegyed ölfát gyújtanak fel, melyen aztán a rárakott kövek izzó állapotba hozva kerülnek a kádakba, — de fel is melegítik úgy a vizet, hogy négy óra múlva is alig hül ki. . Ha kitűnő a gyógyvíz, ezt elmond­hatom az ivóvizrőí is — nagyon jól ízlik, — és hozzá olyanformán észleltem, hogy a jó étvágygerjesztéshez az is hatalmasan közreműködik. Iszom is, de nem .is bánom meg, csak azt sajnálom, hogy Szatmárra nem lehet csapolni. Jó puha agyagos földdel borított sétányok is vannak a fürdő keleti olda­lán, de bizony ezek nem nagyon messze terjednek, hanem azokon túl aztán az erdőségekben mindenütt falevelektől vas­tagon fedett helyeken — no meg úgy, igen gyakran bokáig érő sárban járha­tunk — aztán vízfolyásokon, szakadékokon, .magas hegyoldalokon. E kell a türistás- kodáshoz, . . . nem az aszfalt vagy ce­mentbeton gyalogjáró. — Pár nap alatt jó nagy részt be is jártunk már, de még sok bejárni való van hátra. Hátra van az itteni kiránduló helyek Mekkája, az 1012 méter magas — és a déli és keleti oldalán lévő magaslatokon, úgy szólva kopasz „M i k e“ hegy. Ennek a megjárására egész napra van szükség, s a mi fő, szá­raz, meleg idő szükséges hozzá, mert itt bizony esős időben nem igen lehet turis- j táskodni, hacsak egy kis jó náthára — vagy nyakig lucskoskodásra nem szánja el az ember magát. — A turistáskodás élvezete mellett nagy gyönyörűségem te­lik a kis unokáim turisíáskodásában, kik nem rettenve vissza semmiféle akadálytól, mindenütt a nyomon a sarkunkban van­nak, sőt, ami több — engemet sokszor lefőznek, mert sokszor oly nagy meredek­ségeken, vízmosásokon, melyeken csak orr­túrással, földbe, galyakba kapaszkodással lehet felmászni, úgy mennek és ugrál­nak, mint a kőszáli zerge, még a 6 éves kis lány unokám is, a hova én nem kö­vetem őket, hanem a könnyebb végét vá­lasztva a dolognak, kerülök velük össze. Jó hogy lehet kimódolni, mert külön­ben gyakran magamra maradnék a he­gyek közt. A vidék szépségének részletesebb leírására nem vállalkozom, mert ez merész vállalkozás lenne az én gyenge toliammal, (pláne irónnal, mint a mellyel e sorokat irom) Eötvös Károly, Mikszáth Kálmán, vagy más ahhoz értőnek hatalmas tolla kellene ide, hogy úgy leírja, amint azt leírni kellene. Hogy ennyit is irtani, mint a meny­nyit e helyről ilyen hamarjában leírtam, egyik oka az, hogy égtem a vágytól egy kis ismertetést közreadni, másik oka pedig az, hogy szerdán itt majdnem egész nap esett az eső, — Így pár napon át csak a fürdő telepen való tespedésre leszünk kárhoztatva. No, de most már be is zárom sorai­mat azzal a kijelentéssel, hogy sajnosán fog esni, a mikor e kedves helyről el kell távoznom, hogy ismét nyakamba ve­gyem az élet igáját; de vigasztalásul azt a kedves emléket viszem el innen njMÉ gammal; soha se bánom meg, hogy üt töltöttem egy nehány jó napot. „ Az Ég Istene áldja meg Ónoké Mindnyájukat! Legyenek olyan boldogo > mint amilyen én most vagyok! . . . • ttsztelő hive Fodor György•

Next

/
Oldalképek
Tartalom