Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-24 / 21. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Plinköst napján. A zsidó néppel kötött szövetség első husvétja után ötven napra, a Sinai hegy lábánál mennydörgés vil­lámlás között hirdette ki Isten az ótörvényt. Az ószövetség 1500 évig tartott, és miután feladatának megfe­lelve az emberiséget a Megváltó elfo­gadására előkészitette, megszűnt, hogy helyet adjon az uj szövetségnek, mely­nek első husvétján az isteni Bárány, az Ur Jézus Krisztus vére tisztította meg a világot. Az újszövetség ezen első husvétjától szintén ötven napra hirdette ki Isten az uj törvényt, mi­dőn az irás szavai szerint, lön mint­egy sebesen rohanó szélnek zúgása, és a Szentlélek Isten tüzes nyelvek alakjában, szállott az első ke­resztény gyülekezet minden egyes tag­jára. Ennek a nagy világeseménynek emlékét ünnepeli e napokban az egész világ. És miután szokássá vált, hogy az ily ünnepeken a közélet forgatagá­nak visszatükrözői, a hirlapok is leg­alább, „jegy. percre az ember belső vi­lágára irányozzák az olvasók figyel­mét, rövid vonásokban álljon itt e nagy világesemény legfontosabb kü vetkezményének, a keresztény hit be­csének mérlegelése. Az első pünköstön alakult meg az anya szentegyház. E napon kelt életre a kereszténység, ettől kezdve lett betöltve az Ur Krisztus parancsa, melylyel tanítványait kiküldte, hogy elmenvén tanítsanak minden nemzeteket, mert a ki hiszen és megkereszteltetik, az üdvö- zül, a ki pedig nem hiszen, el- kárhozi k. Enn.ek az isteni parancsnak előhangja az ószövetség lapjain is számtalan helyütt megcsendül, hisz már a 'próféta is így énekelt: Az igaza hitből él, — azaz; az igaz ember élet-tevékenységének sza­bályozója, vezetője a h i t. Az emberiségnek hite mindig voh, de ez a hit sok nem idetartozó részlettel volt keverve. A hit a maga fönségében és magasztosságában csak az Ur Krisztus tanítási rendszerében tündöklőit elő, mert é rendszerben nincs semmi, a mi méltatlan lenne Istenhez, vagy emberhez, más­részt a legfenségesebb dicsfény suga­rai között állítja elénk az Istent, a legmagasztosabb piedesztálra helyezi az embert. A kereszténység áldásait annyira megszoktuk, hogy nem akar­juk azt kellőleg méltányolni sem. Pe­dig ma a legegyszerűbb iskolás gyer­mek oly magasztos igazságokat is­mer, a minők a legbölcsebb görög tudósok előtt is megfoghatatlanok voltak. Ismeretesek a pogány világ borzalmas elvei. Rideg szeretetlenség, fajtalan erkölcstelenség, babonás vak­buzgalom uralkodtak akkor a társa­dalomban. És miért? mert azokkal a kérdésekkel, melyeket életünk, létünk céljáról a kereszténység tanít, nem voltak tisztában. És mindeme borzal­mas dolgok miért tűntek el csaknem varázsütésre a földszinéről ? Mert a keresztény hitnek az életet befolyásoló, vezető igazságait megtanulta, a kereszt vizében ujraszületett a világ. A sötét­ségben és a halál árnyékában ülőkre világosság áradt, mint a próféta mondja, midőn megtanult a világ hinni az Istennek az Ur Krisz­tus tanítása szerint, mert az embernek szebb, igazabb méltóságot még soha semmiféle tan nem adott, mint a ke­resztény hit. , És mégis ma az emberi méltó­ság nevében mond ellene a világ a hitnek, mintha a hit megalázná az embert Az egész világot a hit kormá­nyozza; az ember hisz egész életében. Nézzetek szét az Isten ellenségeinek táborában. Üldözik az egyházat, fenn hangon kiáltják, hogy megalázza az embert, mert hitet követel. És ők maguk mit tesznek? Egy másik tábor­ban, ahol más elvek uralkodnak, el­fogadnak mindent, hisznek mindent, minden ellenmondás nélkül. Ezeknek ember ejőtt meghajolni, neki hinni, nem megalázó. Szerintük csak Isten előtt nem szabad meghajolni. A világ leg hangosabban hirdetett elveit nem tudja bizonyítani senki. Védeni védik, de nem az igazság szelíd, tárgyilagos érzésével, hanem a gyűlölet, a düh, a szenvedély, a rajongás hangján és elveiket ráerőszakolják az emberekre, mintsem elménkkel elfogadtatnák. Ez­zel szemben a kereszténység igaz­ságait tények bizonyítják. Nem rejti el az egyház a maga tanítását, sőt inkább a legnagyobb nyilvánossággal hirdetted, és igazolja azt a történelem, a mindennapi élet, az észelvek, a történelem által védett tekintély annyi bizonyítékával, a mennyivel más tu­domány egy sem dicsekedhetik. Az emberre nézve valóban nincs semmi természetesebb a hitnél. A tár­sadalmi élet a hit elvén nyugszik. A gyermek hisz a szülőknek. A mi ta­pasztalásuk, meggyőződésük, tudomá­nyuk volt, szent örökség gyanánt át­veszi, hogy a magáéval gyarapítva adja át majd utódainak. Az iskola padjain, úgy a legkisebb falusi isko­lában, mint az egyetemek termeiben ismét a hit szabályozza a növendéket. A tanítvány kisebb mesterénél, azért hisz neki, esküszik szavára. A min­dennapi életben még nagyobb szerepe van a hitnek. Az emberiséget eszmék kormányozzák, melyek nem véletlenül vetődnek felszínre. Az újabbak a ré­gieken épülnek fel, és mindegyik úgy szerepel, mint gyakorlati igazság, mely hitet követel és érvényesülni. akar. Azt vélitek, hogy az élet küzdelmei­ben. lekötött ember ezen életelvek bírája lesz, az igazságot elfogadja, a többit visszautasítja? Erre általán véve a nagy többségnél nincs sem idő, sem kedv, sem képzettség. Meghódol tehát azoknak, követi azok irányítását, mert hisz bennük, mert ezt a hitet, ezt a meghódolást egész természetes­nek találja, mert az ellen lénye, egész valója éppen nem tiltakozik. Pedig ezeknek az eszméknek kö­vetése hányszor dönti szerencsétlen­ségbe az emberiséget. Az áldozatok kisebb vagy nagyobb száma tekintetbe sem jön. TÁHCZA. Japáni levelek. — Saját külön kiküldött harctéri tudósitónktól. — IV. Tek. Szerkesztő Ur! Nagy győzelem mindenfelé, szárazon és vizen diadalmasan haladunk előre és porozzuk a muszkát alaposan. Én ugyan nem voltam mellette, hogy a Yalu vizét átlépjük, de vettem észre napokon át, hogy a mikádó nagyon levert és szomorú, mintha valami titkos bánata volna. A haditanácsban szórako­zottan hallgatott, jó formán oda sem ügyelt a beszédeinkre* s ha vége volt, félre vo­nult és kerülte az embereket. Aggódva néztük a változást Oyama és Yamagata barátaimmal, de miután a szigorú udvari etikett szerint a mikádóhoz egészségi, vagy kedélyi állapotára vonatkozó kérdést in­tézni nem szabad, rábíztuk az időre és vártuk türelemmel, hogy majd csak kitu­dódik, mi lehet baja a felségnek. Végre a múlt héten kipattant a titok, a minek következménye aztán a Yalu folyó átlé­pése volt. A Korea herczege czimet megkapván, a mikádó nagy udvari ünnepet rendezett, a mikor a harczf»ui diplomát hivatalosan átadta és egyszersmind bevezetett a ré­szemre adományozott domíniumba is. A kuroki uradalmakat kaptam, a melyek Ja­pánnak legjobb rizstermő földjei, s a me­lyek a hűtlenségbe esett Kuroki család kiirtása után szállottak a mikádóra. Millió­kat ér, a mint Oyama bizalmasan meg­súgta. Egy szép kis vagyon az a gyémán­tokkal pazarul kirakott arany nyakláncz is, a mit ez alkalommal a mikádó nya­kamba akasztott. A czeremóniákat nem írom le, mert nekem végig élni is unal­mas volt, s annyira nem szeretem, hogy pl. Edwárd angol király egyszer s min­denkorra felmentett az efféléktől, pedig mikor a térdszalagrendet adta ugyancsak sokan kellett volna keresztül menni. — Barátom Demi! — szólt egyszer poharazás közben — úgy élj itt nálam, mintha nem is tudnád, hogy király vagyok. A felavatást nagy udvari lakoma kö­vette, a hol én a mikádó jobbján ültem, aranyos Zulejkám pedig a bal oldalán foglalt helyet. Az ételek ugyan japániak voltak, de a pezsgő igazi franczia, s egy pár pohár után kezdett a felséges szom­szédom kedve is megjönni, s mikor már a tizediknél voltunk, spiczczes emberek módjára kitárta, a mi a szivét nyomta. Hogy hát hiszen elismeri az én nagy ka­tonai talentumomat, és tudja is, hogy sok­kal hasznosabb volna a Yalu folyót át nem lépni, de neki ez nem elég, mert ő szeretné az orosz hadsereget semmivé tenni és annak a hatalmas muszka czárnak meg­mutatni, hogy a japánnal tréfálni nem lehet. — Csak ez a baj ?I —szóltam én jó kedvvel — édes mikádóm ezen könnyen segíthetünk. Holnap átlépjük a Yalut és holnapután úgy elverjÜK a muszkát, hogy Kuropátkin meg nem áll Szent-Pétervárig. Sirva borult a nyakamba s majd nem kezet csókolt örömében. Még azután is, hogy a lakomának vége lett, bevitt a dolgozó szobájába és apróra elmondatta velem a támadási terveimet. — Tudod barátom — nyögte a szót — nekem győzelem kell, a mit ne csak a jelenkor, de a késő századok is megemle­gessenek. — Édes Czitóm, minden úgy lesz, a hogy a szived kívánja, — szóltam én, s ehhez képest még akkor este kiadtam a parancsot a másnapi indulásra. Reggeli 3 órakor tartottam meg a szemlét a felállí­tott hadsorokon, s 12 órakor már átléptük a Yalut és alaposan elvertük Szaszulics tábornokot, a ki az átkelést megakarta akadályozni. Innen aztán egyenes irány­ban neki vágtunk Jöng-vang-csöngnek, a hol Kuropátkin állott too ezer emberrel és este 8 órakor már hire hamva sem volt a muszkának. A következő réggel Hara- gicsi tábornok az elŐhad parancsnoka je­lentette, hogy Kuropátkin Föng-vang- csöngnél rendbe hózta hadseregét és ismét állást fogiáit. Rövid megbeszélésre magam köré gyűjtöttem a tábornoki kart és ki­adtam a támadási tervet, a mely ezúttal nem a mindannyiszor sikeresnek bizonyult hármas oszlopban való felvonulásra, ha­nem a tüzérségi és lovassági kombinált operálásra volt fektetve. Az egész lovas hadosztály egy tömegben rohan előre, hasonló tempóban utána a tüzérség, s mi­kor az ellenséges lovasság szembejön, a lovas hadosztály hirtelen kétfelé válik, mire a közben felállított ütegek semmivé teszik az ellenséges lovasságot. Hajszálig úgy történt, a mint gondoltam. A japán lovasság rohant előre, a tüzérség utána, s mikor a szembe jövő muszka lovasság majdnem előtte volt, hirtelen kétfelé vált és a tüzet okádó ütegek megtették pusz­tító munkájukat. Kuropátkin tábornok or­dított fájdalmában, mikor látta a legszebb kozák ezredeit a fűbe harapni, s irtóza­tos heves támadást intézett ellenünk, de katonái már annyira , megvoltak ijedve, j hogy az első sortüzünkre megfordult az 9 egész tábor és futva menekült Föng-vang- csöng felé. Mi persze utána, s csak akkor fuvattam pihenőt, mikor Föng-vang-esöng- bői az utolsó emberig kivertük. Azóta a főhadiszállás itt van, s a további hadmű­veleteket innen fogjuk vezetni. Mondanom sem kell, hogy a leg­Róth rülöp kárlsbáái czipőraktárát Közvetlen a Pannónia ----- szálloda melletti aj ánljuk a t. vevő közönségnek mint a legolcsóbb bevásárlóéi forrást. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Megérkeztek 11! a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek czipók. Valódi Sohervaux bőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. ■■JL

Next

/
Oldalképek
Tartalom