Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-05 / 1. szám
SZATMÁB ÉS VIDÉKEA mi pedig a megye és a város között fenálló jó viszonyt illeti, azt a külön föispánság a legtávolabbról sem érinti, s minden esetre kevésbé, mint a mostani állapot mellett a közös föispánság. Itt a példa előttünk. Bizonyos meghidegülés állott elő az elmúlt években, a mi természetes folyománya épen a közös főispán- ságnak. Mert hiszen kétségtelen dolog, hogy a függőben lévő széltelykérdés miatt a közös főispán mindig versengés tárgyát fogja képezni, s a szerint lesz népszerűbb egyik vágy másik helyen, a mint e kérdésben több vagy kevesebb szimpátiát fedeznek fel viselkedésében. Csakhogy mig a főispán nekünk a székhelykérdésben bir fontossággal, addig a megyénél sokkal több érdek fűződik személyéhez, s megtörténhetik, a mint meg is történt, hogy ezen más érdekek miatt a velünk különben egy czélra törekvő megyei székhelypártiak nem rokonszenveznek a főispánnal, a ki ellen nekünk semmi kifogásunk nincsen, s az érzelmi szétválás hidegséget támaszt, a mint támasztott is, a város és a megyei közönség között. Külön fői>pán mellett ilyen nem történhetik. Az meg épen tarthatatlan állítás, hogy a megye közönsége azért megnehez telne reánk, hogy mi nem akarunk vele ugyanazon főispán kormányzása alatt állani. Miért neheztelne? Hiszen az okot megmondtuk,- s ha csakugyan őszintén óhajtják még mindig a közös cél elérését, még örvendeniük kell a város törekvésén, mely határozottan ezen cél érdekében történik. Sokszor halljuk hangoztatni, hogy a megyei közönséget a városhoz kell édesgetni, de a tapasztalat tanúsítja, hogy ez máig sem sikerült. Az okát ennek a vá rosi s megyei elem különböző életfelfogásában lehet feltalálni, s mennyiben ez az életfelfogás aligha fog egyhamar megváltozni, nem is igen van kilátás a szóró sabb társadalmi összesimulásra. Ez is egy olyan pont, hol a külön föispánság sokat tehetne a jelen állapot javítására. Egy főispán igenis alkalmas volna vonzerőt gyakorolni a megyei közönségre, s nagyszerűen beválnék arra a szerepre, hogy a városi és megyei elem között fémjelzett ellentétet kiegyenlítse és a két elem közeledését közvetítse, a mi a jelenlegi állapotokat tekintve felette kívánatos volna. Sokat lehetne még mondani a külön föispánság üdvös volta mellett, s bárha az említett értekezlet 'a maga részéről idő szerűnek nem találta, mi az eszmét e I ej - tettnek nem tekintjük, s minden esetre olyannak tartjuk, a melylyel még ezután is érdemes foglalkozni. * Az uj főispán személyére nézve kétféle kombináczió van forgalomban: Nagy László alispán és Pap Géza polgármester nevét emlegetik a legsűrűbben. A kombinácziókra általában nincs mit adni, de ma olyan kort élünk, a mikor a legképtelenebb kombináczió is teljesedésbe mehet. Ilyen legképtelenebb kombináczió pedig, hogy Szatmár-Né- meti sz. kir. városának Nagy László lehessen a főispánja. S a mint mi őt ismerjük, kell, hogy maga is ezt a nézetet vallja Elismerjük tehetségéről, hogy az ország többi 86 törvényhatósága bármelyikének élén megállhatja helyét, de a köztünk lévő akadály olyan, a mely lehetetlenné teszi, hogy akár ő minket, akár mi őtel elfogadhassuk, s ha mégis van abban valami, hogy a szatmári főispánt székbe ő volna kiszemelve, akkor ez másként el sem képzelhető, mint csak úgy, hogy külön főispánja lesz a megyének és külön a városnak is. Mert ha annak idején Ujfalussy Sándort, a ki semmi tekintetben nem volt lekötelezettje városunknak, csupán azért, mert a székhelykérdésben ellenünk korteskedett, olyan fogadtatásban részesítettük, akkor Nagy László el lehet rá készülve, hogy előtte a közgyűlési terem ajtaját is bezárjuk. Ha tehát a belügyminiszter csakugyan foglalkozik azzal az eszmével, hogy Nagy Lászlót főispánná kinevezze, a miben kételkedni okunk nincsen, akkor foglalkozzék azzal az eszmével is, hogy a megyei és a városi főispáni állást válassza külön egymástól. És ha külön választotta, akkor, a városi főispáni állásra nem kell sokáig keresnie az alkalmas embert, mert erre az állásra a megfelelő erőt a mostani polgármestebren megfogja találni. Ilyenformán aztán mindakét kombináczió megvalósulhatna. A pótlék. Végre pénzben is leverődön valami — pótlék alakjában — a régen Ígért fizetésemelésből. Felosztásra került a lefolyt 1903. évre kiható erővel 14,800,000 koron 1, tehát 3,300,000 koronával kevesebb, mint a mennyi eredetileg koniemplálva ' volt. És épen ez benne a szépség hiba, az állam pénzügyi egyensúly megmentésére p - dig — ha ez valóban veszélyeztetve vau — ez a három millió a milliárdot meghaladó költségvetésünknél talán nem a legnyomósabb tétel. A III.—XI. fizetési osztályokba ösz- szesen 22, 579 tisztviselő van sorozva. Ezek közül 17, 975 kap itt ugyanoly ösz- öszegü személyi pótlékot, mint a mennyit az eredeti fizetésrendezési javaslat értelmében is nyert volna. 4,6o4 tisztviselő azonban csekélyebb javításban részesült. Ezek az utóbb emlitett tisztviselők jutottak volna ugyanis be az V —XI. fizetési osztályok első fokozataiba, illetve részesülték volna a IX—XI. fizetési osztályokban eltöltött huzamos szolgálat után korpótlékban. Ne feledjük azonban, hogy az állami alkalmazottak fizetésének rendezéséről szóló eredeti javaslatot a Tisza-kormány mind ez ideig nem vonta vissza és reméljük, hogy ezután sem fogja vissza vonni. Meg van tehát a lehetőség arra, hogy az egyes fizetési osztályokban eltöltött 8, illetve 10 évnél, a korpótlékra vonatkozólag pedig 16 és 20 évnél hosszabb szolgálati idő a végleges rendezésnél — az igazság követelménye szerint — mégis kellő anyagi méltánylásban fog részesülni. így teljes tárgyilagossággal, elfogulatlanul ítélve meg a helyzetet, két oly körülményt sem hagyhatunk figyelmen kívül, melyek azt bizonyítják, hogy a kormány szive megdobbant tisztviselőiért. Az egyik az, hogy habár az obstrukció még mindég tart s ennek folytán az állami alkalmazottaknak engedélyezendő pótlékokról szóló törvényjavaslat törvénynyé még nem is vált, az 1903, évre eső pótlékokat a kormány saját felelősségére folyósította. A másik pedig az, hogy jóllehet a biztosíték kiegészítését a kormány nem kívánta, illetve a biztosíték levonását ugyancsak saját felelősségére elengedte. Kár azonban, hogy ezt a saját felelősségére való cselekvést nem terjesztette ki a kormány a személyi pótlékoknak a törvényjavaslat megszavazásáig való állandósítására is, mert igy — intenciója ellenére — nyugalomba vonulni akarók elöl elzárta az utat s ezzel továbbra is megzsibbasztottu az elöhaladást. * A pótlék, mely elnevezés alatt az állami tisztviselői kar azt a kisebb nagyobb összeget várta a kormányelnök Ígérete alapján karácsonyi ajándékul, | mely eddigi s a mostani fi-etésrendezési törvényjavaslatban megállapított uj fizetések kő zötti külömbözetet képezi, karácsony első ünnepén mégis napvilágot látott és az erre vonatkozó utalványozó rendeletét a pénzügy minisztérium az összes utalványozási joggal felruházott hatóságokhoz s?ét- küldötte, úgy hogy ennek alapján a pótlék kifizetése szerdán ténylpg kezdetét vette. A pó1 lékot természetesen a tisztidij levonásával fizette ki | kir. adóhivatal s igy mindenki a nekijáró összeg kétharmadát vette csak kézhez, de egyúttal a jövőre nézve megszabadult az unalmas havi levonásoktól, úgy hogy január i-től a magasabb fizetés már teljes összegben fog kifizetés alá kerülni. Színház. Menyecskék. Sokan a magyar nép színművet kihaló műfajnak tekintik. Mondják lejárt a kora, mert a verista áramlat bevonta forgatagába közönségünket. Nos nézzék meg azok Verő bájos életképét s megfognak róla győződni, hogy a magyar népélet kincses tárháza marad mindig a szinmüirodalomnak, csak legyen olynn rátermett ember, ki éles megfigyeléssel szólaltatja meg a népszínmű alakjait. A „Gyimesi vadvirág* már megfogta a közönség lelkét, a „Bor* fényes sikere pedig megmutatta az igazi nyomot, a melyen a népszínműnek épülnie kell. Verő György kiragadott a népéletböl egy alakot- s megalkotta belőle három egy felvonásos darabját „Menyecskék“ címen. Van-e ennél kedvesebb, alkalmasabb alak arra, hogy körülötte a színpadi élet ezerféle jelenete zajlódjék le? Szerencsés ötlet volt Verő Györgytől, hogy ezt a kedves alakot, mint típust a színpadra vitte. Három egyszerű kis történetet fűzött egybe, melyek szivünkhöz, kedélyünkhöz szólanak s úgy hatnak reánk, mintha festőművészeink magyar életképei beszélnének a maguk egyszerű, igaz közvetlenségükkel. Az I-sö rész „A biróné.“ Egyszerű, kis naiv mese. A katonaságtól hazatért legény fölteszi magában, hogy a szép birónét meghó ditja. A kiszolgált huszár meg is próbálja az ostromot, de pórul jár, mert a biróné csak bolondozik vele, végül pedig mikor a huszár nagyon is vakmerő lesz, a biróné pofon üti s beparancsolja a kóterbe. Összegyűl a falu népe, a huszár p-dig megszégyenítve kullog elő a börtönéből. Mindig mondtam, hogy baka volt ez, nem huszár! — mondja az egyik esküdt s a függöny legördül. A II. rész „Márika elmén.“ Márika csenevész leányka, aki örökösen a szép halál gondolatával foglalkozik. Bátyja Ferkó még az ő születése előtt világgá bujdosott s a bánatos anya e feletti fájdalmában időelőtt hozta világra Márikát, a ki a haldokló elöérzetével megsejti, hogy Ferkó visszatér, de azt is tudja, hogy « mikor Ferkó megjön, Márika elmén. Meg is kéri a tisztelendő urat, hogy estére hozza el neki az Ur testét; Ferkó csakugyan visszatér a házba s magával hozza feleségéi, a kedves székely menyecskét s kis fiát Matyikát. A nagy szülék örvendeznek, miközben az utcáról hallatszik a minislráns csöngetése. Hozzák a Szentséget. Gyötrelmes csend. Az anya megjelenik a tornácon s zokogv <. csak ennyit mond: Márika elmén. — A mennyország. Valóságos magyar életkép. Az öreg telkes gazda két fiával, két menyével egy födél alatt lakik s úgy érzi magát köztük, mint a mennyországban. Hiába akarnak a fiuk önállók lenni, az öreg nem akar beleegyezni. A nászok és anyósok haza akarják vinni a sirdogáló boldogtalan menyecskéket. Az öreg gazda ezt sem engedi meg. Végre, midőn a két anyós kijelenti, hogy akkor ők is leányaikhoz költöznek, megretirál az öreg s megengedi, hogy fiaik külön háztartást vigyenek. Inkább lemond a mennyországról, semmint két anyós kerüljön a házba. Ez a három — egy darab, a melyikben szerencsésen s színesen van megörökitve a magyar menyecske típusa. A három közül az első gyöngébb, legjobba harmadik kép. Ko nai Margit mind három darabban excellált. Tábori kis bírója caracteristikus alakítás. Bátosi s Garai Ilus Márika szerepében miben sem maradt mögötte társainak. Az újdonságnak mindkét estén szép közönsége volt. A hét többi estéin színre került még Cassanova igen jó előadásban, Bob herceg a régi szereposztással, ingyen előadásul a Falu rossza. A Casanova tegnapi előadása egyi ke volt az idény legsikerültebb operett előadásainak. Komái Margit, nem csak kecses, gracziozus láncával, különösen ca- kevalkejával, de rendkívül ügyes" játékával is gyönyörködtetett bennünket. Ferenci, Szentes, föerössége volt az előadásnak. A színház z-uffolásig telve volt jókedvű közönséggel. * Színházi műsor. (Január 5—ti-ik>.) Ma, kedden este: „Lady Windermere legyezője,“ Színmű 3 felv. Újdonság. — Szerdán: „Tavasz“, operett?. Harmadszor * — C-ütörtökön : „Nagymama“, eredeti vígjáték 3 felv. — Pénteken: „Gésák“, operate. Zóna előadás. — Szombaton : Itt először, nagy újdonság, diszes uj k iái lirá-sál „Aranyvirág“, operette. -- Vasárnap d. u. fél 4 órai kezdettel, félhelyárakkal „Hüvelyk Matyi“, tündérrege. E"te: Aran\virág“ operette másodszor. — Hétfőn : „Tisza gyöngye“, népszínmű. Zóna előadás« Apróságok. Interpellál valaki, hogy a mennyi- ben a fővárosi lapok lejebb szállítják az előfizetési díjat, remélhetőleg a helybeli lapok is bizonyára ugyanazt fogják csinálni. — Sőt ellenkezőleg — mondom neki — azok emelni fogják, miután most már a fővárosi lapokért kevesebbet kell- vén fizetni, a közönség a magasabb dijat könnyebben fizetheti. * Eyyik tudományos férfiúnak rendes szokása, hogy folyt ott szeret problémákkal foglalkozni. A múltkor is a kaszinóban nagy előadást tartván, a többek között arról is beszélt, hogy némely kérdések hosszú időn át állandóan napirenden vannak. '— Igen — szólt közbe Bögre ur —. mint pl. ez is: Használ-e már Stomatint? * A politikáról esvén szó, valaki felhozta, hogy nincsenek olyan kuruc/, függetlenségiek, mint a nagykárolyiak, azok még a Kossuth-pártnak is bizalmatlanságot szavaztak, a miért az obstrukczióval felhagyott. — És mindjárt rá — folytatja egy másik I beszédet — tömörültek a fiatal gróf körüli * A zeneiskola hatása mind jobban kezd észrevehető lenni. Alig volt meg az első vizsgálat, máris megindult | magasabb műkriiika, a mely a hangok különböző nemeit magyarázva eljutott a zöngék azon fajához is, a mely a nyulbőr és a disznóbőr érintkezéséből származik. Erről a hangról azonban általános a vélemény, hogy zeneileg nem élvezhető. * .* Mostanság egyébről nem folyik a beszéd, mint arról, hogy ki lészen a főispán. Furcsa volna csakugyan, ha a szerencse Nagy Lászlót érné. Szatmár annakidején elvitte Nagykárolyba alispánnak, s most a károlyiak (kis és nagy a-val) visszahoznák nekünk mint főispánt. Nagyot nézhetnénk egymásra a viszontlátáskor. Demeter, HÍREINK. I — A választó kerületek rendezése. Tisza István gróf miniszterelnök a vármegyék alispánjaihoz legközelebb rendeletet bocsátott ki, melyben kéri, hogy | , válaszló, kerületben ív múlt év folyamán történt változásokról, átkapcsolásokról szóló adatokat juttassák tudomására, miután a belügyminisztériumban a kerületek uj beosztása tekintetében törvényjavaslat készül. A választó kerületek uj, arányos beosztására s a cenzus egységesítésére csakugyan nagy szükség van. — Főispáni beiktatás. Domnhidy Elemér Debreben sz. kir város és Hajdú vármegye főispánjának ünnepélyes beiktatása január hó llréu lesz. — A nagykárolyi képviselőválasztás. Domnhidy Elemér uagy károlyi kerület országos képviselője még di ceinbur 23 án bejelentette lemondását s a képviselő ház elnöke még ugyanaznap értesítette a vármegye központi választmányát a lemondásról, hogy az uj választást kitűzhesse és megejthesse. Azonban .1 képviselőhnz elnökének értcsitvényével egy kis kiadói baleset történt, amennyiben azt Szaunám küldték, ahonan csak dec. mbér 29-én érkezett a vármegyéhez. Az alispán a központi választmányt január hó 6-ile napjára hivta Össze. A választmány valószinüleg január 14-ik napjára csütörtökre tűzi ki a választást. ‘ — Programmbeszéd és beszá móló Gróf Károlyi György, a nagykérolyi választó kerület párton kívüli képviselő jelöltje vasárnap délután mondotta el Nagy - Károlybau programmbeszédét. Pártba nem lép be úgymond, mert politikai függetlenségét nem akarja feláldozni. Beszédét nagy lekesedéssel fogadták a nagykárolyiak. Meg- válus/.tatása bizonyos. — Jékey Zsigtnoiid ugyanekkor tartotta beszámoló beszédét Mátészalkán. — Tisztviselők pótléka A kir. adóhivatal a pótlék illetőleg a inai inapig követk-’/ő kifizetéseket telj-sitette: a kir. adó hivatal tiszti kara részére 2563 K 4 f, anyakönyvvezető részére 666 K 67 f, a felmérési felügyelőség tisztviselői részére 5066 | 78 I I pénzügyőrség- részére 1604 K 82 fillért fi/.eiett ki. Üszesen 9901 K 31 fi1 lért a szolgálati dij levoná-ával. — Kinevezések. A rendelkezési állupotbi helyez-tt vármegyei számvevőségi tisztviselőket a napokban nevezte ki a pénzügyminiszter. Simkó Géza, Gahsz Ödön és Márton Elek alszámvevőket pénzügyi fogalmazóknak illetve számellenőrnek nevezte ki I helybeli kir. pénzügyiguz- gatóeágnál. Ezen kívül Szilágyi Lajos könyvelőt. Bodnár László és Budaliázy Zsigmond Írnokokat száintiszteknek, MS József és Teleki Antal dijnokoknt. számtisztekké nevezték ki, sziveinken s minél tovább pihennek, azután egyszerre annál őrültebb erővel esnek nekünk. Ott vannak, ott élnek s ha ezek szerzik is meg nekünk a múló nagy fájdalmakat, de ezek szerzik meg a múlhatatlan nagy gyönyöröket is. Ezek nélkül nem tudnánk kiélvezni azt a boldogságot a melyet a szerelmi vallomások mint illattalan lángok lobbannának fel ajkainkon — a mámoritó, bódiió édes illatot a szerelem sauce-sza: a szenti- mentálizmus adja meg. A szentimentnlizmus ez a nagyra- növelője a szerelmi gyönyörnek, szerelmi kéjnek, ez a beteges érzés, a mi nélkül olyan üres, olyan sivár lenne az élet. Üdvözöllek 1 A többiek talán nem merik bevallani, de én merem. Miért1 is ne? Mi századvégi emberek lu'finomult idegeinkkel még inkább járma alatt nyögünk, mint elődeink. Mindnyájan, azok is, a kik szomorúan bandukolnak az ''é-et- utakon | ha kérdezik tőlük mi bajuk, tneg- vallják őszintén, hogy a szivük fáj, s azok is, a kik gőgös gunynyal tagadják a létezését. S talán ezek még leginkább nyögnek a járma alatt . . . Hát legyünk őszinték | ne nevessük ki egymást ... (Vége.)
