Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-05 / 1. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Ki legyen a főispán? Megüresedvén a főispáni állás, az utód személyére nézve megindultak a kombinácziók. S ezek a kombinácziók újból felvetették az eszmét, hogy nem volna-e helyes, ha a két törvényhatóság — Szatmár-Németi sz. kir. város és Szatmárvármegye — részére az eddigi gyakorlattól eltérőleg külön- külön főispán neveztetnék ki és ezáltal végleg megszűnnék az a kapcsolat, mely eddig a közös főispán személye folytán fentállott. Ezzel a kérdéssel mi már akkor foglalkoztunk, a mikor a főispáni állás Simontsits Béla távozásakor megüresedett. Lapunk 1897. évi első és második számában czikkeztünk róla, a mikor is nézeteinket részletesen kifejtettük. Szó szerint ide iktatjuk mindakét czikket, a melynek minden szavát ma is változatlanul fentartjuk: 1 A föispánság. Szatmárvármegye és Szatmár-Németi sz.' kír. város főispáni széké ez idő szerint üresen áll- Hogy kit fog a kormány bele ültetni, még nem tudhatni, s az igazat megvallva, a nagy közönség nem is valami különös érdekklődéssel találgatja. Ma megye és város még mindig a volt főispán hirteleni eltávozásának hatása alatt van. Öröm mámorban úszik az egyik, hogy megszabadult tőle, őszintén sajnálja a másik, hogy el kellett válni egy olyan kiváló embertől, kinek képzettsége díszére szolgált annak az állásnak, s akinek mü T ÁH CZ A.-o-iXfcssOOOwOv--®— A „Tera“ ciklusból. Ne fizessünk rá a vasárnapokra, Használjuk fel a drága szép időt. Egymás keblére tisziultan hajolva Tartsunk kedvesem heti-pihenőt. Délelőtt oltsd fel ünneplörruhádat Menj el a Dómba ártatlan leány. Gyónd meg szerelmed ott az ég urának — Egyéb bűnöd nincs én édes Terám. Kérjed a jó mindenhatót imádban, Hogy teljesítse szivünk álmait, Hogy legyen munka mindig bent a gyárban S ne kelljen élnünk mától-holnapig. Délután újból menjük a szabadba S megpihenve fönt a hegyormokon Fejemet dobogó szivedre hajtva Kéz kézben , majd én is imádkozom! Imádkozom ott a hozzánk hasonló Igába hajtott elnyomottakért, A munkát most méltatlan elosztó Részvétlen földi nagyhatalomért. Hogy éljenek tovább a kis királyok, A jövendő nebántsa • trónjukat Hogy legyen kenyerünk — sós könytül ázott, S ne legyenek az élvezők urak! Nikelsaky Gém. ködésétöl megye és város egyformán csak ■ a legjobbat várhatta volna. Kölönös jelenség de tényleg úgy van, hogy a főispánt illetőleg vármegye és város rendszerint ellentétes állást foglalnak el, a mi azt mutatja, hogy vagy az Ízlések különbözők, vagy .psdig olyan valami oknak kell fent forogni, a miből -a legnagyobb határozottsággal feltétlenül nem származhatik más, mint az állandó ellentéteség. Az Ízlésről nem akarunk beszélni, mi csak a tényt konstatáljuk, a tény pedig az, hogy az adott kürülmények között bajos dolog, sőt lehetetlen olyan főispánt találni, a ki egyformán népszerű lehessen úgy a megyében, mint mi nálunk. A székhely kérdés, mely megoldva nem, hanem csak elodázva lett, oka ennek az állapotnak. Az a mozgalom, mely oly nagy hullámokat vert, elpihent, de a küzdő felek mindkét részről nagyon jól tudják, hogy a küzdés ismét meg fog ujulni a jövőben, s nfnthogy e küzdelemben egyik fontos tényező épen á főispán, nem csoda, ha várakozásteljesen tekintenek reá, s igyekeznek egészen a maguk részére hódítani. A mig a székhely kérdés tehát meg oldva nem lesz, a főispán mindig e versengés tárgya fog maradni, s ha a vonzalomnak bármi kis jelét adja az egyik részeit, biztosra leijei veiiina v-isianalttat a másik oldalon. Ez a kérdés csinálta, hogy mig néhai Ujfalussy Sándort annak idején a megye székhelyén óriási lelkesedéssel fogad ták, addig itt Szatmáron oly hidegséggel találkozott, a melyhez hasonló aligha fordult elő a főispáni beiktatások történetében. Ez a kérdés csinálta, ha nem is egészen,- hogy mig Simontsits Béla majd nem bucsuzatlanul hagyta oda Nagy-Károlyt, addig Szatmár város közgyűlése egyhangú A nemezis. — Irta : Vórtesy Gyula. — (Folytatás.) Kinevetjük, kigunyoljuk a szív életét, tagadjuk az igaz szerelmet, mesékbe illő i.avatag figuráknak nézzük az- ábrándozó- kat — és egyszerre csak azon vesszük magunkat észre, hogy könyes szemmel ol -vasgatjuk azokat a lenézett poétákat, akikről azt hirdettük szóval és Írásban, hogy az idejük rég lejárt, mert az emberiségnek megjött az esze, gyermekjátékra nem szorult, haszontalanságokra nincs ideje . . . Azt mondják, hogy az istentagadók is megtérnek haláluk óráján, azt giondom én is a szerelmet tagadókról. Ezek is megtérnek, nem ugyaa haláluk óráján, de mihelyt először valakibe beleszeretnek azzal az óriási mély szenvedélylyel, a melynek létezését eddig tagadták, mert nem ismerték. S aki ifjúkorában legyűrte az esze alá a szivét s nemcsak adta, de érezte is, hogy rajta nincs uralma a szerelemnek — óh be keservesen megvezeklik érte akkor, mikor már ősz szálak is vegyülnek a fekete haj közé . . . Napokon át ott kóvályog az ember azokon az utakon, a hol kedvesével utól- jára járt — bárhol vagyok, bárhol járok, ott látó r. magam mellett, érzem ruhája illatát, érezem közelségét forró arcának — hallom a hangját, fele hajolok s megcsólelkesedéssel választotta meg díszpolgárává. Határozott érdekellentét állváti fent tehát a két törvényhatóság közölt, igazán csodálkozunk rajta, hogy a kormány, melynek erről biztos tudomása van, miért nem csinál valamit, a mivel ezt a közigazgatásra minden esetre csak ártalmas versengést véglegesen megszüntetné. Vagy a szék hely kérdést hozza ismét szőnyegre, és döntse el véglegesen, vagy pedig válassza ketté a főispáni állást, s adjon a megyének is, a városnak is külön főispánt. Akármelyiket fogja csinálni, a nyugalom hélyre áll, a versengésnek egyszer s mindenkorra vége lesz, a mi egyformán üd- jfjSp és kívánatos úgy a megye, mint a város érdekében. Minthogy pedig a székhelykérdés megoldása a közigazgatási rendezés idejére van fentartva, helyesen fog cselekedni városunk törvényhatósága, ha megindítja a mozgalmat | külön föispánság elnyerése végett. Városunk méltósága és érdeke egyformán megköveteli, hogy a mi ügyeink nem csak úgy mellékesen és a távolból intéztessenek, hanem egyenes összeköttetésünk legyen a kormánynyal, a hjl nekünk magunknak legyen egy külön szószólónk, a ki érdekeinket teljes odaadással képviselje. És szükséges különösen, hogy a mikor majd szőnyegre- sr írUi tv székíití 1 y aét-ucs iogo!tloon, -legyen egy egész emberünk, a ki tekintélyét és befolyását latba vetheti, s ne legyünk kitéve annak az eshetőségnek, hogy a közös főispán velünk szemben épen az ellenérdeket támogassa. Ez annyira tiszta és világos, hőgy bizonyítani is felesleges. A kormánynak be kell látnia a helyzet tarthatatlan voltát, s mennyiben a főispáni állás külön vállasztásának törvényes akadálya nincsen, bizonyára maga is készséggel ragadja kólóm az üres- levegőt. Utolsó szavait százszor is elismételem magamban, >az arcképét órákig elnézegetem — képtelen vagyok minden dologra a világon, csak reá tudok gondolni, csak az ő^emlékével tudok foglalkozni s mint , yalaini sülyedő félben levő bárka, egyre jobban megtelik a szivem nagy, nehéz fájdalommal. Kerülöm az embereket, a profán jókedvű arcok nem illenek bele ebbe a szomorúan csendes hangulatba, melyet az ő elvesztése felett érezek. Csak magamra akarok maradni, az ő emlékével és a szorít oruságom mai. És előjönnek sorba mind a szentimentális szerelmi hangulatoknak chablonos megnyilatkozásai. Az ember szégyenli önmaga előtt azt, ami vele történik, de nem tud magának parancsolni. Ostoba lesz, gyerek lesz, akár csak valami éretlen zöld fickó . . . Úgy keresek embert, akinek elmondhatnám, hogy szenvedek megszeretek, — de nem merem elmondani a legjobb barátomnak sem. Félek, hogy úgy járok vele, mint Sándor öcsém járt velem. Pedig annak a fickónak több oka volt arra a hangulatra, mint nekem ; — egy kis leányt szeretett, ártatlan pici leánykát, akiről tudta, ho^y soha se lehet az övé, talán meg se csókolta, csak mond- hallan vágygyal égett érte. Maga pedig édes aranyos asszonyom, akinek az arcképét itt tartom reszkető kezemben, s könyeimen keresztül látom csak nevető nagy szemét, bájos vágású meg az alkalmat, ha az ügy elébe kerül, hogy az áldatlan állapotnak véget vessen. Felhívjuk tehát a polgármester ur figyelmét e kérdésre. Igyekezzék azt minél hamarább a közgyűlés elé vinni, s megtenni gyorsan mindama lépéseket, hogyha lehet még az uj főispán kinevezése előtt, melyek szükségesek arra, hogy a főispáni állás kelté választassák, s külön főispánja legyen városunknak. II. A külön föispánság. Múlt számunkban felvetettük azt az eszmét, hogy tekintettel a város és a hivatalos megye közt fenforgó érdek ellentétre, nem volna e helyes dolog aziránt kérelmezni a kormánynál, hogy városunk részére külün főispáni állás szerveztessék. A polgármester e tárgyban f. hó 8-án értekezletet hivott össze, a hol élénk megbeszélés folytatódott, de a jelen voltak többsége úgy gondolkozván, hogyha bár az eszme nagyon érdekes és kívánatos is lehetne, nem célszerű épen most indítani mozgalmat, mikor a főispáni szék nincs betöltve, és káros is volna a városra, mert ezáltal könnyen elveszitenök a megye jóakaratát, már pedig a székhely kérdés eldpntésépél csakis ettől várhatunk eredményt. ______Egyéhb argjuneiitum — legalább szá mbavehetö — nem hangzott, ez a kettő pedig annyira gyenge, hogy igazán kár érte elejteni a felvetett eszmét, a melyre nézve a mostaninál alkalmasabb időpont aligha fog bekövetkezni. Mert ha külön főispánt akarunk kérni, azt minden feszé- lyézés nélkül csak akkor tehetjük igazán, a mikor a főispáni szék üresen áll, a mikor tehát nincs okunk félni attól, hogy bármiféle személyi érzékenységet sérthetnénk. ajakát s azt a kis gödröcskét arcán, melyet annyiszor, de annyiszor csókoltam — maga az enyém volt, s az enyém lesz újra I S mégis ez a jól trainirozott erős szív a válásnak erre az egy pár napjára is felmondta a szolgálatot. Belebetegszem az utána való vágyakozásba — s a felébredt melankolikus szentimentális fájdalommal szemben tehetetlen vagyok, s akárcsak évek előtt az a fiatal kikacagott legényke, úgy ülök itt a szobámban, fájdalmasan, szomorúan és amint olvasom azt a könnyekkel ázta- tot sárga lapot, a régi könyek felibe leperdül egy pár uj is ............ Ke dves Sándor öcsém, de jó, hogy nem látsz most engem, mekkorát kacaghatnál fölöttem .... A betűk összefolynak a szemem előtt, elolvasni nem is tudnám már, csak magamban mondogatom : Óh jaj! El kellett válnunk Bár tudtam gyászos lesz a vég Te a haldokló erdő Én a búcsúzó nyár valók . . . . Pedig dehogy lesz gyászos a vég. Újra találkozunk majd és nagyon boldogok leszünk — olyan boldogok, mintha nem is bűnben fogant volna ez a szerelem, a melyikre, ha igy távolból gondol az ember — olyan ideálisnak, olyan nemesnek, olyan megkönyezni valónak látszik. Mert a szentimentális beteg érzések, hiába tagadjuk meg őket, ott ragadnak a Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a “•* Közvetlen a Pannónia legolcsóbb bevásárlási forrást. - = szálloda melletti Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. MEGÉRKEZTEK!!! az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermek-czipók és csizmák a legjobb kivitelben.
