Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1903-07-07 / 27. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS 'SZÉPIRODALMI HETILAP. Hol álljon az emlék oszlop? Múlt számunkban már jeleztük, hogy a tiszabecsi győzelem emlékét megörökítő emlékoszlop helyének megjelölésére kiküldött bizottság a helyszínén megjelenvén, a legalkalmasabb helyül a tiszaujlaki balparti hidfő tengelyében az ott felállított kereszt háta megett a dr. Kóródi Kálmán tiszaujlaki lakos tulajdonát képező föld azon pontját jelölte meg, mely a szatmár- tiszaujlaki törvényhatósági ut és az ott lévő mezei ut között fekszik. A bizottság egy pár tagja azonban tekintettel arra, hogy az ütközet színhelye Tisza- Becs volt, a melyről el is neveztetett, azt javasolta, hogy az emlékoszlop a község határában,, a Batár hídfőnél állíttassák fél. Az ünnepély rendezésére kiküldött bizottság Nagy László alispán elnöklete alatt f. hó i-én tartott ülésén tárgyalta a kétféle véleményt és hosszú vita után elfogadta azon javaslatot, hogy az emlékoszlop a tiszauj- laki hídfőnél állittassék fel. A kik ellene voltak, azok különösen kettőt hangoztattak, azt t. i. hogy az emlékoszlopot Szatmármegye állítja, az tehát Ugocsamegye területére nem tehető, s miután a győzelem helye Tisza Becs, a történeti hűség úgy követeli, hogy az emlékoszlop is ott álljon. Ami az első kifogást illeti, az teljesen lényegtelen, mert hiszen eltekintve attól, hogy az emlékoszlopot Szatmármegye Ugocsamegyével és S^atmár- Németi sz. kir. várossal együttesen állítja fel, akárhol fog is az állani, mindig Szatmármegye dicsősége fog maradni, mint a ki az eszmét megpendítette s annak megvalósítását első sorban lehetővé tette. Sohasem fog Ugo- csának eszébe jutni, hogy ez emlékoszlopot a magáénak tekintse, legfeljebb csakis olyan értelemben, mint a hogy azt minden magyar ember magáénak tekintheti. A mi pedig a történeti hűséget illeti, az ellen sem lesz elkövetve semmi sérelem, mert hiszen igaz ugyan, hogy az 1703. julius 14-én kivívott fényes győzelem a‘ történetben tiszabecsinek neveztetik, azonban ez csak a neve és semmi esetre sem azt jelenti, mintha az ütközet magában Tisza-Becs községében ment volna végbe. Kétszáz évvel ezelőtt Tisza-Becsnél volt csak hid a Tiszán, ezen jött át a Rákóczi serege, ..erről, nevezte el a fejedelem az ütközetet, de hogy melyik ponton volt akkor Tisza-Becs vagy a hid, azt lehetetlen volna kimutatni. A Tisza medre azóta lényegesen megváltozott, a régi Tisza-Becs ~ községét a viz elhordta, azóta a község már ki tudja hányadik helyen van, s a mederváltozás folytán megtörtént, a mint egyik lelkes hive a Tisza-Becsen való emlékoszlop felállításának mondotta, hogy az a föld is, a hol az emlékoszlop felállítása határozatiig kimondatott, 200 évvel ezelőtt tiszabecsi határ volt. A kinek halvány sejtelme van egy ütközetről, s a ki még hozzá el is olvasta a tiszabecsi ütközet leírását, az bizonyára tisztában van vele, hogy a csata nagy területen vivatott meg, s a kiválasztott pont is okvetlenül olyan, a melyik a csatatérhez tartozott. Már pedig ha egy győzelem emlékének megörökítéséről van szó, hívják az ütközetet bármiként is, az emlékoszlop bármelyik pontján állittassék fel a csatatérnek, a történeti hűség ellen sérelem el nem követtetik. így állván a dolog, a kiválasztott pont ellen alapos kifogást emelni egyáltalán nem lehet, s miután az oly helyen van, a hol három irányból jön össze az ut, és egy nagy vidék minden lakosa szeme előtt fog állani, mig ha Tisza-Becs községben vagy határán állíttatnék fel, teljesen eldugva volna, ha egyéb ok nem volna, ez egymagában elegendő lenne az elfogadott, helyet a legalkalmasabbnak tekinteni. A választás megtörténvén, meddő vitánál egyébnek venni nem lehetne, ha most még mindig arról beszélnénk, hogy hol volna megfelelőbb az emlék oszlop felállítása, a mely csakis azt eredményezhetné, hogy az ünnepi hangulat megzavartatnék. Az a dicső korszak, a melynek megünneplésére három törvényhatóság hazafias közönsége egyesült, méltán megérdemli, hogy lelkesedéssel gondoljunk a nagy napra, a mikor szívvel lélekkel áldozunk a múltnak és emléket állítunk, hogy az utódok előtt is örökké látható legyen a jel, mely őket az elődök nagy tetteire emlékeztesse. Tegyünk félre tehát minden kicsinyeskedést és nyugodjunk bele a rendező bizottság határozatába, a mely minden tekintetben megfelel a kitűzött czélnak, s a melynek meghozatalánál semmiféle más gondolat nem szerepelt, minthogy olyan emléket állítsunk, mely méltó legyen ahhoz a ko*hoz, a melynek dicsőségét hirdeti, s méltó legyen hozzánk is, a kik azt felállítjuk. d. A gimnáziumi tanulók játéktere. Egy rég vajúdó ügyet oldott meg Pelhő György gazdasági tanácsos elnöklete alatt szombaton tartott értekezlet, melynek tagjai voltak : Antal Dániel, Er- „ (J'Tx.V István .főmérnök,.. ELa.tkovszki. % Tkir. katn., Borzos Benoev. ref. főgimn. igazgatók és Erdélyi Imre tornatanár. Pethö György gazd. tanácsos ismertette a városi tanácsnak 4305—903. sz. határozatát és ennek előzményeit az iskolai játéktér kijelölése és felszerelése tárgyában s maga részéről javaslatbahozta a Szatmár-erdődi h. é. vasút csatlakozó állomása és a gazdasági egyesület szőlő- telepe s katonai utász gyakorlótér által határolt 3 holdnyi városi kaszállót. TÁECZA. 25 éves érettségi találkozó. 1878-1903. Városunk vakácziói egyhangú képét, a melyet a diák-népség nyaralni hüs ligetekbe, nagy vizek partjára repült közönség távozásával kezde felölteni, a tikkasztó hőségben a szokott álmos hangulatot kissé felderítette az a kedélyes és közérdeklődést keltő ünnep, a melyet julius 2-ik és 3-án egy emlékeiben lelkesedő fekete kabátos kis csoport ült meg a szeretet jegyében városunk kebelében. Mindenkinek feltűntek a kath. gymnasium felé siető ünnepélyes és sugárzó arczu, jó kedvvel és hangosabban beszélgető idegenek, kik valami gyűlésre, vagy összejövetelre siettek, mert kissebb csoportokban verődve, óráikat vizsgálva, vonultak s egymáshoz intézett szavaikban a viszontlátás felett való örömnek hangos kifejezést adtak. Csakugyan összejövetelre siettek az idegenek. 25. évvel ezelőtt 1878-ban junius hóban a kir. kath. főgymnasiumban 43 ifjú tett érettségit. Az ifjak az érettségi bi- zonyitványnyal zsebükben, mert közülük egy sem bukott, szerte széledtek az élet keresztutján, pályát választottak s a pálya elvégzése után neki fogtak az életharcz, a kenyérkereset keserves munkájának. A küzdelemben itt-ott mindjárt az első előnyomuláskor a társak közül egymásután 9-en hullottak el s dőltek kora sirba, az egyiket meg éppen tragikus sors érte, mert már egyetemi tanulmányai közben Budapesten egy utczai harcz alkalmával a ropogó katona-fegj'verek golyói ölték meg őt, ki munkából fáradtan megtérve lakására sietett. A megmaradt 34 mindegyike diplomás ember, jókora részben doctori czim- mel és a társadalomban előkelő tisztességes szerepet tölt be. Ügyvédek, papok, tanárok, bírák, orvosok, mérnökök, magasabb hivatalnokok stb. szóval egészben és általában meg lehettek elégedve egymás carrierjével a találkozón. És ez ritkaság! 43 ember között a sors szeszélyes kaszája szerte szokott keményen vágni s a ki sarkán erősen meg nem áll, bizony elbukik, elveszti lába alól az erkölcsi talajt, elveszti a szükséges kitartást, bátorságot ée fokról-fokra sülyedve végre el- züllik, mint már sokan, annyian. A 43-ak azonban emberül dolgoztak, a veszedelmekkel férfiasán szembe szálltak, győztek, mindenki által tiszteit pozícióba jutottak, a jövő pedig még természetesen reményekkel is kecsegtetheti őket. íme az ilyen találkozó nemcsak örvendetes az egykori gyermekkori pajtásokra, nemcsak az ifjú korba visszaringató szellemes eszköz: hanem erkölcsi missioval is biró, caracter nevelő ambitio szító ethikai tényező, a mely az iskolatársakat erőfeszítésekre, komoly munkára, sikerek szerzésére serkenti, hogy majd a találkozón, méltó önérzettel, büszkén nézhessen az egybegyült társak szemébe, és megelégedéssel mutatkozhassék be fáradsággal, sors kedvezéssel elért állásában. Ezen erkölcsi alapon én mindig lelkesedtem az ünnepélyes iskolatársi találkozók eszméjéért s azok rendezésére szívesen vállalkoztam. Az összejöttek 25 éven belül ez úttal 3-szor találkoztak. Először Budapesten 1888-ban, a melyen t2-en jelentek meg, köztük szeretett osztályfőnökükkel J a n d- risics Jánossal, mázodszor 1893 ban Szatmáron, a midőn 20 an gyűltek egybe, tanáraik közül Hehelein Károly apát—főesperes, Jandrisics János apát—espereslelkész és Aiben Mátyás, akkori gymn. igazgató voltak jelen. Ezen alkalommal „Jandrisics Já nos-em lékalapi t- vány“ czimmel 300 korona fundátiot tettek le, melynek kamatait mindig egv érettségit tett ifjú kapja a történelemben tanúsított kiváló előmeneteléért, Ez a találkozó a legnagyobb fontossággal bir I 3 között. Hiszen egy félszázad határkövét állották körül a volt iskolatársak, a mely határkő delelőt is jelent életük folyásában, s e kőtől tovább indulva, sok illúzió, ábránd, ifjúi tűz, remény maradt el hátuk mögött. Érezték is a nap jelentőségét mindnyájan, mert a ki csak jöhetett, eljött: 34 közül 26 így, 7-en pejeikkel: Péchy László, Dr. Joó Imre, Edef Pál, Szimon 1 Béla, Imre Lajos, Dr. Léderer Zsigmond és Farkas Jenő. A megjelentek névsora a következő: Ardelián Coriolán főgymn. tanár, Belényes. Bozsenyik Béla kir. kath. főgymn. tanár, Újvidék. Báthory Endre kath. képezdei tanár, Szatmár, Blazsek Géza róm. kath. lelkész Vinnán. Dobosi Péter gör. kath. lelkész A.-Medgyes. ,Dr. Ember Elemér orvos, Szinér-Váralja. Éder Pál irodaigazgató, Budapest. Fechtel János dr. főgymn. tanár Szatmár. Fölkel Béla főgymnasiumi tanár, Szatmár. Farkas (Riesenberger) Jenő polgármester, Felsőbánya. Harmat (Hartman) Adolf kir. főmérnök, Nagy Becskerek. Herczi tger Ferencz dr. városi főorvos, Nagybánya. Imre Lajos pénzügyi titkár, Székes-Fehérvár. Dr. Jékel László orvos, Nagy-Károly. Joó Béla árvaszéki ülnök, Arad. Joó Imre dr. főgymn. tanár Nagy-Kőrös. Kaminszky János pénzügyi titkár, Nagy-Várad. Krasznay Gábor dr. kir. közjegyző, Kisújszállás. Léderer Zsigmond dr. ügyvéd, Halmi. Méhes Mihály plébános Hányko- vicza. Péchy László műszaki tanácsos Nagykároly, Szabó Sándor dr. fővárosi kerületi orvos Budapest, Szilágyi József számtanácsos Mármaros-Sziget. Szitnon Béla uradalmi főerdész Sikárló. Szemák János esperes Ugla. Vadász Gusztáv r. kath. lelkész, Mátészalka. Távolmaradásukat kimentették: Móricz Lajos pénzügyi titkár, Beregszászról. Járvás József esp.- pléb. Lajos-Mizséről. Kovács Antal orvos, Kunhegyes. Fekete Gedeon törvsz. biró Sárospatak. Papp Gergely, Uj Németi. Pajor Endre r. kath. lelkész, Császlócz. Sengschmiedt Frigyes erdész, Nántü. CsuRóth rülöp kárlsbádí czipőraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a Közvetlen a Pannónia legolcsóbb bevásárlási forrást. ■■■■== |y g gvilleda iwellettl 0 Szatmár és vidéke legnagyobb ezipőraktára.
