Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-21 / 16. szám

SZATMlR ÉS VIDÉKE vezéreinket, ahelyett, hogy kivé­geznék. Ez lesz aztán az ismerkedési es­tély. A régi dalegyesiilet tagjai fog­nak megismerkedni az új dalegyesü­let tagjaival. Alig fognak ráismerni — önmagukra. D»*. Tanódi Márton. Apróságok. A hét szenzácziója, hogy a katona banda vasárnap délután Németiben játszott. Csodálkoztak is rajta a németi atyafiak, s ugyancsak találgatták, hogy mi lehet a ma­gyarázata. — Meglássák — mondotta az egyik — valami hátulütője lesz ennek a dolog­nak, mert nem szoktak ingyen muzsikálni a mai időben senkinek. * Megjelent a „Sárkány“ czimü humo- risztikus újság, 1 egy városi adóvégrehajtó a szerkesztője. Ha az adóhátralékosok va­lamennyien járatni fogják, pedig a szer­kesztőre tekintettel bizonyosan megcselek­szik, annak lesz a legtöbb előfizetője Szat- máron. * En különben, ha pénzügyigazgató vol­nék, akkora szubvencziót adatnék a lapnak, hogy minden adófizető ingyen kaphassa addig, mig adóját pontosan fizeti. Egészen uj korszak nyílnék meg az adófizetés terén, uz emberek jó kedvre hangolódnának, s csakhogy a lapot megkapják, az adójukat pontosan befizetnék, s végezetül odajut­nánk, hogy az adóvégrehajtók volnának a legkedveltebb emberek az országban. * Bögre ur szombaton este oda volt az adópénztárnok jubileumi banketjén, s mi­kor másnap reggel nagy későn kél felfele, újságolja az asszony, hogy uz éjszaka hó esett. — Nékem mondod — mordul rá az öreg — hiszen azért nem tudtam idejében eljönni. — Hátha nem esett volna ? — szól rá az asszony csípősen. * A hideg időjárás a beszéd tárgya most mindenütt, az egyik a gyümölcsöt, a másik a bort félti, a mint a következő pár­beszéd is illusztrálja: — Hisz a gyümölcs, csak bor legyen! — Fontosabb a gyümölcs, mert bort tudnak csinálni, ha nem lesz, de gyümöl­csöt még nem. * Olvasom a fővárosi lapokban a hajdú városok 6oo-as küldöttségének impozáns felvonulását s elgondolkozom a felett, hogy egy pár helyi lap szerint e hó 20-án fo­gadja a ház elnöke a szatmári küldöttsé­get. Minő külömbség a kettő között. Igaz, hogy kétszer is felirtunk, azon­kívül népgyüléseztünk, de erre csak azt mondom, hogyha a pénzt és az időt sajnál­juk, akkor a lelkesedésünk sem volt valódi. Tiemeter. HÍREIN K. * . Lapunk jelen számához egy fél iv melléklet van csatolva. — A „Széchenyi Társulat“ köz­gyűlése. A Szatmárvánnegyei Széchenyi Társulat f. hó 16 án tartotta évi rendes közgyűlését a városháza dísztermében. A gyűlésen Nagy László alispán elnökölt ki­nek rövid megnyitó beszéde után u közgyű­lés tudomásul vette Nagy Béla igazgatónak a társulat múlt évi működéséről nagy gonddal szerkesztett kimerítő jelentését. Ez­után Dr. Fechtel János tartotta meg költői képekben gazdag e Dr. Scblauchnak pupi, szónoki, írói, hazafiui s társadalmi érdemeit méltató temek emlékbeszédét. Az éljenzés­sel fogadott szép beszédet a közgyűlés jegyzőkönyvbe vétetni, kinyomatni s a ta­gok közt szétosztani rendelte. Elfogadta a közgyűlés a társulat 1902. évi zárszámadá­sát s 1903. évi költségvetését, majd az üre­sedésben levő két alelnöki állásra Kende Zsigmond cs. s kir. kamarás, vármegyei nagybirtokost s Pap Géza polgármestert egyhangúlag megválasztották. Elfogadta a közgyűlés államsegély adá-a iránt a vallás­ügyi miniszterhez intézendő kérvényt s a pénzügyminiszterhez intézendő folyamodást az iránt, hogy a jótékonyczélu államsorsjá­ték jövedelméből szintén részeltesse a tár­sulatot n pénzügyminiszter. Végül Nagy Bélu iga/gató indítványára a közgyűlés a vároj közönségének köszönetét szavazott amu szivessegeért, hogy a gyűlések tartá­sára a tanácstermet átengedte s ezután az elnök az ülést berekes/.tette. — Gör. kath. hús vét ja. Gör. kath; polgáriasaink vasárnap és hétfőn ülték meg I húsvéti ünnepeket. A németi g. k. tem­plomban Melles Emil főesperes, a szatmári g. k. templomban Papp Lajos g. k. lelkész tartotta az ünnepi istenitiszteletet, itt első nap Zahoránszky István alap. könyv, pénz­táros intézett szent beszédet a hívőkhöz. Az ünnepek egész lefolyása alatt kellemetlen, Iliivös, esős, szóval változó áprilisi időjárás volt, igy a szabadban való sétálás, a ta­vaszi nupok küllemeinek élvezete nem igen volt lehetséges, a templomok azonban telve voltak mind két napon ájtutos hívőkkel. A"') húsvéti locmlódás a kedvezőtlen idő duezára sem maradt el az idén sem. — Szolgálati jubileum. Tiszttársai, jó barátai, tisztelői szeretettel iinnepellék f. hó 18-án P.ip Gyula kir. ú 11 -1 inpénztűri pénztárnokot, s hivatal főnököt abból az alkalomból, hogy közszolgálatának 25-ik évét betöltötte. Az őszinte tiszteletnek, sze­retetnek s ragaszkodásnak fényes megnyilat­kozását láttuk ama sikerült összejövetelen, melyet az ünnepelt tiszteletére az állam­pénztári hivatal tisztikara rendezett a kath. kaszinó helyiségében, melyen képviselve vol­tak a vidéki társhivatalok s szine-java vá­rosunk társadalmának. Az ünnepelt pénztár­nokot már délelőtt óváczióban részesítette a vezetése alatt álló tisztikar, a midőn testü­letileg tisztelgett nála s Kádas József ellenőr szép üdvözlő beszéd kíséretében adta át a tisztikar ajándékát, egy értékes ezüst szi- vartárczát a humánus s őszintén szeretett főnöknek, ki annyira megvolt lepetve a nem várt, nem remélt óváczió melegségétől, hogy alig tudott választ adni a meghatottságtól, 8 biztosította a tisztikart további szeretőié­ről s jóindulatáról. Este a bankettre küldött­ség hívta meg az ünnepeltet, a kit belépte- kor szűnni nem akaró éljenzéssel fogadtak. Hogy mily kedves társadalmi ember Pap Gyula ama körülmény is bizonyította, hogy tiszteletére közel százan gyűltek össze, a bankett mindvégig fesztelen s kedélyes volt s úgy vigadott az egész társaság mintha egy család tagjai lettek volna. Mondanunk sem kell, hogy a sikerült összejövetelt szá­mos pohárköszöntő fűszerezte. Elsőnek Ká­das József ellenőr állott fel s csinos beszéd­ben tiszttársai nevében az ünnepeltet éltette, Fodor Gyula dr. a jubilánst a kaszinó ne­vében üdvözölte; majd éltette az ünnepelt nejét, családját, Dr. Fechtel János a társa­dalom nevében, Dr. Fekésházy Gyula a bí­rói kar nevében szólalt föl, Abaífy Jenő humoros szavakban szintén az ünnepeltet él­tette. Fásztusz Elek Pap Gyulát köszön­tötte. Zajos derültséget keltett Dr. Fejes Istvánnak lapunk szerkesztőjének, ötletes, pompás pohárköszöntöje, Kormos Lajos ál­lam p. tiszt a vendégeket éltette s felol­vasta az üdvözlő sürgönyöket. Sürgönyileg üdvözölték az ünnepeltet a mátészalkai, a nagybányai állampénztári hivatalok, Kádas László szolnoki p. ü. fogalmazó. |Nagy An­tal számvizsgáló N.-Károlyból Gábel Antal Gyulafehérvárról stb. Azonkívül Nagy Gá­bor p. ü. titkár, Bagossy Bertalan s Tom- bory Virgil mondottak pohárköszöntőket még az est folyamán. Az ünneplő társaság vig kedélyben sok ideig együtt maradt még akkor is, a midőn a pohár köszöntők már elnémultak s csak a czigány szép nótái mu­lattatták a jelen voltakat. A köztiszteletnek örvendő hivatalfőnököt magunk részéről is szei'etettel üdvözöljük azon óhajtással, hogy a következó 25 évet is kedélyének oly iide- ségével ünnepelje, mint a miuőben jelen ju- ; bileuma alkalmával láttuk. — Iskolai ünnepély. Az 1848-iki törvények szentesítésének ünnepnapját az idén a törvény által nemzeti ünneppé ava­tott ápril 11-ike helyett, mivel e nap a húsvéti szünidőkbe esett, a miniszteri utasí­tás értelmében a szünnapok után f. hó I7-éu tartották meg a kir. kath. főgymnasiumban. Az ünnepély alkalmából d. e. ünnepi nagy mise volt, melyet Dr. Fechtel János mon­dott 8 uzután az intézet tornacsarnokéban gyűltek egybe a növendékek, itt dr. Fech­tel János tanár emelkedett hangulatú, lel­kes beszédben méltatta az ifjúság előtt a nap jelentőségét. Beszéd előtt az ifjúság a Hymnuszt énekelte s ugyancsak az ifjúság éneke rekesztette be az ünnepélyt. — A Lorántffy Zsuzsámra egye­sület tavaszi utolsó közgyűlését f. hó 15-én tartotta az ev. ref. gymn. tornacsarnokában. A közgyűlést Domahidy István elnök nyi­totta meg, rámutatva azon tevékenységre, melyet az egyesület a közelebbi évben ki­fejtett, s buzdította a tagokat a további lelkes kitártásra a indítványozta, hogy a vármegye területén fekvő három egyházme­gye lelkészei és tanítói kara kerestessék meg az egyesület érdekében kifejtendő actió vé­gett, úgy szintén a közigazgatás hatóságo­kat, hogy a büntetés pénzekből, s a várme­gyét, hogy a közművelődési pótadóból jut­tassanak ennek u culturális czélt szolgáié egyesületnek. Majd Böszörményi Emil tit­kár olvasta fel évi jelentését, melyet meg­előzőleg általánosságban igen meg kapóan fejtegette a nőnevelésnek emez elsőrendű so- cialis kérdésnek a nagy jelentőségét, mely­től függ a társadalom jövője és erkölcsisége. A múlt évi működésről titkár a következők­ben számol be. Szatmáron tartott az . egye­sület 10, Nagykárolyban 1 estélyt. A far­sangi estély 612 koronát jövedelmezett. Sőt a közönség kívánságára az utóbbi időben ki­tett persely is 34 koronát jövedelmezett, Júkó Sándorné úrasszony alelnökn), meg­rongált egészségére hivatkozással tisztéről lemondott. Az egyesületnek ez idő szerint van 400 tagja. Vagyona 5905 korona. Szá­mosán a kik úgy a tanári, mint az ügyvé­di karból s a hölgy közönség közönség kö­réből az estélyeken lelkesen közreműködtek, Dicséretet érdemel az iparos dalárda is az utolsó estélyen is előadott szép énekeiért fáradhatatlun karvezetőjével. Ez utolsó esté­lyen Bakcsy Gergely gymn. tanár olvasott föl. — Hitoktatók tiszt elet dija, A régóta húzódó hitoktatók tiszteletdija ügyé­ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter f. hó 17-én a kir. tan felügyelőséghez érke­zett leiratában a következőleg határozott, illetőleg az oly miserábilis módon megoldott kérdést némileg helyesbítette a következő- képen : I. 2. ev. ref. hitoktató eddigi 400— 400 K fizetését heti 20—-20 óra után 800— 800 koronára; II. a rk. hitoktatók 320 K fizetését heti 14 óra után 560 koronára; III. 2 gör. kath. hitoktató eddigi 240 és 160 K. fizetését 8 — 8 óra után 320—320. K., Igor. kath. hitoktató 80 K. fizetését 4 óra után 160 koronára; IV. 1 izr. hitoktató eddigi 480 kor. fizetését 16 óra után 640 koro­nára, a másiknak 80 kor. fizetését 4 óra után 160 kor. emelte. A szatmárhegyi ref. hitoktatók fizetését pedig 240 koronában állapította meg. Folytatás a mellékleten. számítva az ideiglenes tagokat, a menyi­ben azok gyakran változnak — 343 volt, az 1902. év végén pedig volt 321, tehát 22-veI kevesebb, mint az előző évben. E 22-ből pedig az önkényt kilépők száma i7, tehát olyan tekintélyes szám, mely méltán szolgáltat okot az aggodalomra. A választmány gyakran foglalkozott e kér­déssel, kereste az okot, mely a tagokat kilépésre készteti, s igyekezett a maga hatáskörében azt ellensúlyozni. — Társa­dalmi életünk erős széttagoltsága, az anyagi nehézségek, a sok humanisztikus és más társadalmi egyesületek, s az ezekkel járó sokirányú kötelezettségek, a folyton növe­kedő társadalmi igények — imminens aka­dályul szolgáltak minden irányú törekvé­seinek. Nem kerülte el figyelmét egy másik ok sem, mely szintén eléggé meg­fontolandó, s a mely ma országszerte kezd általánossá lenni, s a melynek legelső és legerősebb hatása épen a társadalmi élet erős széttagoltságában, s a kasztrendszer újra való rohamos fellépésében és érvé­nyesülésében nyilatkozik, — nevezetesen az a balfelfogás, hogy a kaszinói élet csak azoknak való, kik otthon családjaik köré­ben, vagy hivataltársaik, barátjaik köré ben nem tudják megtalálni azt a szórako­zást, mely a mindennapi élet terhes elfog­laltsága mellett mindenkinek, — szellemi és physikai munkával foglalkozónak egy­aránt szükséges, — a mi ezt illeti, vá­lasztmányunk ez ellen is síkra szállt. Min- denekfelett társasköri életünket igyekezett közvetlenebbé, bensőbbé tenni azáltal, hogy barátságos találkozások, fesztelen estélyek rendezésével hozza össze a különféle tár­sadalmi állásban lévő egyéneket. Három ilyen estélyt rendezett, s hogy törekvése nem járt a várt eredménynyel, nem rajta múlt. Én hiszem, hogy e részvétlenség múló baj, időhöz kötött, de azért nagy akaraterővel s egyesült összetartással kell mindnyájunknak . arra törekedni, hogy megszüntessük. A tagok száma rna 257 rende-i, ~5 féldijat, 35 vidéki és 4 alapitó. Múlt év­ben volt 276 rendes, 25 féldijas 37 vidéki és 5 alapitó. A választmány az év folyamán tar­tott összesen 9 ülést, s elintézett 34 ügyet, melyek közül a főbbek a következők: Az 1903. év kezdetével a bérlővel kötött szerződés lejárván, pályázatot hir­detett s annak lejárta után a volt bérlő­vel a szerződést újra megkötötte. A régi szerződést azzal a változtatással újította meg, hogy bérlő ezután évi 800 koronát köteles pontosan fizetni, egyebekben vál­tozatlanul hagyta, de a bérlő kötelezettsé­geit kibővítette azzal, hogy köteles a fel­fogadott szolgának lakást és kosztot adni, az udvari kutat gondozni és javíttatni, a kéményseprőt fizetni, az ürszékeket taka- rittatni. Ezek mellett fentartotta magának továbbra is a jogot, hogy minden év jan. i-én azon év május i-re, a mennyiben a bérleti idő eddig terjed — felmondhat. Ezzel kapcsolatosan — tekintettel a múlt évi uyári és őszi idény kedvezőtlen voltára, — indítványozza a közgyűlésnek, hogy a bérlőnek a bérleti összeg 1903, jan. 1. — május i-ig terjedő részét en­gedje el. A nagyszámú tagdíj hátralékok ren- dezése szempontjából utasította a Társas­kör ügyészét, hogy a követeléseket per u'ján is hajtsa be; e tekintetben ma már a követeléseknek elég tekintélyes része nyert kiegyenlítést, bár még mindig elég nagy az összeg, mely mint tagdíj hátralék a pénztári számadásban is szerepel, mert az 1902. év végén 1187 K. 08 fii. tett ki. Minthogy azonban a háiralékok kö­zött olyanok is voltak, melyek részint már elévültek, részint behajthatatlanok voltak, — hogy ne szerepeljenek évröl-évre a pénztári számadásban vagyon czimén ak • kor, mikor arra úgy sem számíthatni, — ezeket törölte. E czimen 144 kor. törölt. A helyiségeket a lefolyt évben a Válsztmány hat esetben engedte át idegen egyesületnek estélyek tartása czéljából és pedig egyszer a „Nőegyletnek“, egyszer a Budapesten székelő „Szatmáriifjak köré-“ nek, és négy Ízben a „Dalárdának.“ A helybeli ev. ref. főgimn. ig. taná­csának megkeresésére — néhai dr. Farkas Antal emlékének megörökítésére indított gyűjtéshez 25 K-val járult. Szükségét látván annak, hogy a Tár­saskör vagyona leltátilag is rendeztessék, — egy szükebb körű bizottságot küldött ki kebeléből, azzal az utasítással, hogy a vagyont leltárilag mutassa ki, s azt hozzá terjessze be. Ugyancsak egy — a kebeléből kikül­dött bizottságot — felhívott, hogy állítsa egybe azon könyveknek jegyzékét, melye­ket könyvtárba való megszerzés czéljából — a költségvetés keretén belül — aján­latba hozni jócak lát, s ezen jegyzéket szintén terjessze a Választmány elé. Ezzel kapcsolatosan tisztelettel beje­lentem, hogy a könyvtár ma 2280 kötet­ből áll, ide nem számítva a lapokat és folyóiratokat. Ez utóbbiakból a lefolyt év­ben járt 8 szépirod. lap és folyó irat, 8 humorisztikus, 10 szaklap és folyóirat, 16 politikai napi lap, 10 vidéki és az összes helyi lapok. A könyvtárt használta i4i tag, ki­vettek összesen 7644 kötetet. Tárgyalás alá vette Választmány a pénztáros beterjesztett számadását, folyó évre szóló költségelőirányzatát, és a szám- vizsgálók jelentését, s azt beható tárgya­lás után a maga részéről elfogadja s ha­sonló czélból valamint a pénztárosnak a múlt évi számadás terhe alól való felmen­tés végett a közgyűléshez beterjeszti. E számadás főbb tételei a kövotke- zők : bevétel volt 8027 K 83 f (múlt év­ben 7981 K 4g f.) Kiadás 6862 K 57 f (m. é. 7165 K 22 f.) pénztári maradvány 1158 K 26 f (m. é. 816 K 27 f.) A vagyon mérleg főösszegei: összes vagyon 87740 K 44 f (m. é. 87357 K 37 f) összes tartozás 48102 K o4 f (m. é. 49313 K 92 f) tiszta vagyon mint egyen­leg 39637 K 40 f (m. é- 38043 K 45 f.) A folyó évre előirányzott bevétel 8000 K 26 f (m. é. 8156 K 27 f) előirány­zott kiadás 7861 K 69 f (ül. é. 7797 IC 44 f) remélhető pénztári maradvány 138 K 57 fillér. Végül tisztelettel bejelentem azok névsorát, kik részint eltávozás, részint ki­lépés, részint törlés, részint elhalálozás miatt a tagok sorából töröltettek. Eltávoztak: Antal József, Dr. Korbay Károly, Medveczky Jenő, dr. üreg Béla, Poszvék Zoltán, Spitzer Herman, Stern Bertalan, Saágh Alajos. Kiléptek: Borsos Benő, Hajdú Károly, Halmi János, Kovács Leo, Mol­nár Mihály, Nagy Vincze, Ratkovszky Pál, Sávor Kálmán, Tóth József, Zsiga Miklós, Erdélyi Imre, Halász Mór, Héder Sándor, Farkas Jenő. Meghaltak: Hérmán Mihály, Dr. Lengyel Géza, Lossonczi József, Domahidy Ferencz, Br Vécsey József, Szegedy An­tal, Galba Lajos, Keresztes András, Vári Antal. Virass/on az elhunytak sirja felett a hálás kegyelet és az emlékezés! Tisztelt közgyűlés! A Társaskör életében mai közgyűlé­sünkkel a 70-ik év zárkövét tesszük le. Kevés idő az örökkévalóságban, de nagy idő emberi fogalmaink szerint egy egye­sület éleiében. És a nagy múlt még töb­bet nyer elő'tünk, — kik a jövőt vagyunk hivatva biztosítani — erkölcsi becsben, ha elgondoljuk, hogy ahoz mennyi nagy emlék, mennyi szent kötelék csatol. Tár­sadalmi kultúránk kipróbált, a nagy idő által megedzett s az áldásos tevékenység által felszentelt hajlékává lön, — vajha a jövő e tevékenység méltó jutalmául az er­kölcsi diadalt ne vonná meg tőle, hogy eljuthasson oda, hol mindnyájunk vágya, óhaja és reménye szeretné látni, hivatása teljes magaslatára, melyen az erkölcsi és szellemi kultúra az anyagival egyesülve a szeretet, az egyetértés és igazság fegy­verével igyekezik egységes és egészséges társadalmi életet biztosítani, mindnyájunk javára s városunk jövő fejlődésére. Isten áldása a Társas körön és annak tagjain! _________

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom