Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-13 / 2. szám

Huszadik évfolyam. 2-ik szám. Szatmár, 1903. január 13. SZATMÁR VIDÉKE TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. I SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, ~| I I = HIRDETÉSEK ===== I _____ 4 7 £LŐ FIZETÉS ÁRA* ===== I h°v:' a 'aP szellemi részére vonatkozó közlemények, I I e lap kiadóhivatalában a legolcsóbl^^rn mellett fitvéteinek. I _ , , , A ”, ' I továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: I I ,, , ----;— Zr „„, | i: lkf- SÄ” ä™or: «"l1- = «.™í«p**e.«,».%■'«“ *®mond®«í 20 aiwr. Községek, községi jegyzők és néptanítók részére | =■■ Hirdetések dLllai elSre flaettndSk. smmmm egész évre 4 korona. I A Szerkesztő lakása: Eütvös-utcza 19-ik szám. I I I Városi közgyűlés. Ha az első közgyűlésről jöven­dölni lehetne a következőkre, akkor azt mondhatnék, hogy 1903-ban a békés hangulat és a kellő érdeklődés lesznek a fő sajátságok. A város­atyák szép számmal jelentek meg, igaz, hogy választás vost; s az összes tárgyak simán mentek keresztül, igaz, hogy valamennyi olyan volt, mely már előre kizárta az összeütközést. A polgármesteri jelentés beszá­molt a múlt évi munkálkodásról s elismeréssel bólintgattak a város­atyák annak hallatára, hogy a beér­kezett 13825 ügydarabot derék hiva­talnokaink az utolsóig feldolgozták és igy minden n iranczia nélkül léptek át az uj esztendőbe. Csak aztán ez a jó tulajdonság továbbra is megma­radjon. Azt is jól esett hallani, hogy az adófizetésben sem volt semmi hi­ba, mert bár szegények vagyunk, de azért az adónkat pontosan fizetjük, s az elmúlt évben még pontosabbak voltunk, mint 1901-ben. Nagyon tet­szett az a kijelentés is, hogy a. pol­gármester feladatául tűzte ki a szat- már-mátészalkai és a szatmár-bikszádi vasutak kiépítését, s hogy e tekintet­ben nem sokára ott leszünk, hogy az építés is megkezdődik. Csak buzgól- kodjék benne, az elismerés nem fog elmaradni. Megemlékezett, még a je­lentés a dr. Chorin Ferencz főrendi­házi taggá történt kineveztetésóről,de igazán csak a végén csattant, mikor rámutatva arra, hogy a főispán mű­ködésének a múlt hónapban volt 5-ik évfordulója s ez alkalomból kifolyó­TAUCZA. Szerkesztői üzenetek. Miután az összes képzelhető foglalko­zásokon végigmenve arra jöttem rá, hogy egyik sem képes családomnak és némiké- pen saját személyemnek kellő megélhetést biztosítani, elhatároztam, hogy vidéken la­pot abpitok. Annyi bizonyos volt, hogy lapomnak valami rendkívül különös és pikáns tüne­ménynek kell lennie, mert különben meg­öli a részvétlenség hideg keze. Az a tervem, hogy tisztán személyi dolgokkal fogok foglalkozni, hajótörést szenvedett azon, hogy körülményeim nem engedték meg egy vivómester szerződteté­sét. Már pedig e nélkül a személyeskedés nagyon merész vállalat. így aztán eltökéltem, hogy mivel az élet csupa probléma, lapomnak az lesz egyedüli rendeltetése, hogy ezekre feleljen. Természetesen szerkesztői üzenetek alak­jában. Miután az ilyen kérdéseket rendesen az előfizetők szokták feltenni, én pedig az élet által felvetett kérdésekre szándékoztam megfelelni, nagyon félő volt, hogy nem is lesz más előfizetőm, mint —az élet. Mivel pedig az élet rendesen rém szokott a hozzá lag indítványozta, hogy az ő kiváló érdemeit a közgyűlés jegyzőkönyvé­ben örökítse meg. Közgyűlés lelkes éljenzéssel vette tudomásul a polgármesteri jelentést és egyhangúlag fogadta el az indít­ványt, mire főispán meghatva mon­dott köszönetét a szép ováczióért Az éljenzések lecsillapultával a főjegyző olvasta a bel ügyminiszter le­iratát, a mely a Kovács Béla féle ház­vételi ügyben megsemmisíti a közgyű­lés határozatát és újabb közgyűlés kitűzését rendeli el, a mi f. hó 24-re ki is tűzetett. Az óvoda-'így tehát is­mét szőnyegre kerül, a mely hogy az­tán miként fog eldőlni, előre nem lát­ható, annyit azonban már ez alkalom­mal is lehetett látni az i!t-ott meg­nyilatkozó hangulatból, hogy a telek- vásárlók pártján a lelkesedés most sem nagyobb, mint a múltkor volt, sőt mintha valamivel kisebb volna. A választás egyáltalán nem vert nagyobb hullámokat. Olyan szép volt a beérkezett ajánlat., hogy az ered­mény már előre megnyugtatott min­denkit. Akármelyik kapja a többségét, a város nyeresége biztosítva volt. Ilyen szép pályázatra nem igen emlékezünk, a mit jól esik konstatálni azért is, mert ebből az látszik, hogy a fiatal­ság érdeklődése kezd a városi szollá- lat iránt is megnyilvánulni, a mi ed­dig még nem volt tapasztalható. Ta­nácsjegyzővé Ferencz Ag-Ston I. oszt- aljegyzö közfelkiáltással választatott meg, a mit az ő eddigi buzgó műkö­désének jutalmául tekinthet, s jövőre, mint leszűrt igazságot, tartson is ál­landóan szem előtt, hogy a közgyii­lést, mikor érdemes tisztviselő áll előtte és várja az elismerést, nem le­het a helyes irányból kizökkenteni. Az I. aljegyzői állásra 42 szavazattal dr. Lénárt István ügyvédjelölt válasz­tatott meg, inig ellenfele dr. Szepessy Károly ügyvédjelölt 25 szavazatot kapott. A II. oszt. aljegyzői állást pe­dig Krüzsélyi Barnabás közigazgatási joggyakornok Mármarosból nyerte el, a ki ez állásra az egyedüli pályázó volt. A kik ismerik, azt állítják róla, hogy derék, képzett fiatal ctnber, a minek csak örvendeni lehet. Igazán sajnálni való, hogy a 4 pályázó közül egy kimaradt, de hát csak 3 állást kellvén betölteni, egynek okvetlenül ki kellett maradnia, pedig milyen hasznára lett volna a városnak, ha azt is megnyerhetjük. A választás megejtése után mint­ha megritkultak voltra a városatyák sorai, a mi annyiban menthető, hogy bizony a következő tárgyak alig nyúj­tottak valami érdekest. Gyors egymás­utánban pergették le az előadók a határozati javaslatokat s felszólalás ^csakis a kisegítő állatorvos felvételé­nél és a bikák legelőjére szükséges terület kiadásánál történt. Tudomásul vette közgyűlés a szeptember és no­vember havi adó le- és előírásokat; a rendőr legénység részére eszközölt téli csizinavételt; a városi átírási dij szedéséhez szükséges egy szakdijnok felvételét; az erdöalap tényleges meg­szűntére vonatkozó jelentést.; az avasi bérezi erdőség ideiglenes üzemtervé­nek a megye részéről való jóváhagyá­sát; az erdők 1902. évi állapotáról, kezeléséről és védelméről szóló erdészi és a város pereiről szóló tiszti főü­gyészi jelentéseket; továbbá a városi és gyámpénztár megvizsgálásáról, Biki Károlynak bizottsági taggá történt megválasztásáról, a legtöbb adótfize- tök 1903 jegyzékének megállapításáról és a színháznak egy évre újból Kré- mer Sándor részére történt kiadásáról szóló jelentéseket. Engedélyezte közgyűlés, hogy a közkórháznál egy peczegödör készíttes­sék s fedezetül az előre nam látható kiadási tételt jelölte meg. Az állator­vosi teendőkre kisegítőül évi 800 kor. dijjazás mellett Somogyi Miksa m. kir. állatorvost mogbizta. A közigazgatási bizottságba árvaszéki előudóul Békéssy Géza tanácsost kijelölte. A nagyberki birtokosságnak hídépítéshez szükséges faanyagot kedvezményes árban meg­szavazta. A vámőrök failletöségét 4 méterről 8-ra felemelte. A városi szölütelepek eladása felett hozandó határozat végett f. hó 24-én a rend­kívüli közgyűlést kitűzte. A szatmár- várinegyei lóverseuyegylet részére a kért 800 kor. versenydijat megadta. A tűzifa árát az erdész elöterjSsztésé- hez képest megállapította és a legeP tető társulat kérelmére a bikák részére a szükséges legelőterületet kijelölte, Nyifravártnegye átiratát a nem­zeti mozgalmak korlátozására nézve és Somog) vármegye átiratát a magyar földnek magyar kézben való megtar­tása tárgyában magáévá tette s elha­tározta, hogy hasonló szellemben fog felírni az országgyűléshez. Ezzel a közgyűlés háromnegyed 5 órakor véget ért. ban ragaszt. A forralás eme munkáját el­végzik a mamák. Végy: hetenként egy jour; két hetenként: egy vacsora; havon­ként : egy házibál; minden alkalommal szőjj be egy kis mesét, a gyengélkedő nagy bácsiról; tégy hozzá egy szerény megjegy­zést leányod rejtett bájairó1. Ez annyira felheviti a még csak esz­mei állapot gyanánt jelentkező házassági hajlamot, hogy valóságos házassággá mele­gedve, a köztisztviselő előtt a feleket össze­forrasztja. Egyelőre ilyenkor egy nyugalmi álla­pot áll be. A természet törvényei szerint azonban megeshetik, hogy az egyik ra­gasztott fél, külső okok következtében fel­be vü I, mikor is a ragasztó kapocs is hő­emelkedést szenvedvén, maga is meglazu'. Eleinte az ilyen hőemelkedés csak ne­hány foknyi szokott lenni, és felidézője nem egyéb, mint egy kis pörpatvar. Később emelkedik, midőn a férjet a kártya és bor néha fel-fel melegítik. A legnagyobb fokra hág a lazulás, midőn az asszony oldaláról kezd hőemel­kedés mutatkozni. Ilyenkor megeshetik, hogy a háziba­rát, a ki a hevület okozója, maga is bele­ragad a megolvadt enyvbe. És igy tovább.“ Erre az üzenetre minden mama, min­den férj, minden asazony, minden házi­barát visszaküldte a lapot. Különösen az előbbiek oly számban voltak, hogy lapomnak alig muradt elő­fizetője. Csak a bakfisok maradtak, a kiket a kérdés még nem érint és az éltesebb haja- donok, a kik nem bánják, ha bármily alak- b in érinti őket a kérdés, csak egyáltalá­ban érintse. Hogy ő velők foglalkozzam előbb, az egyik például ezt kérdezte tőlem: „Le­hetséges-e az, hogy egy nem fiatal leányba beleszeressen valaki.“ — Igen — válaszolám — a szerelem oly vak, hogy semmi sincs kizárva. Mire pedig a szeme felnyílik, akkor már rende­sen késő. Az aggszüzek visszaküldték a lapot. Végül csak a bakfisek maradtak. Ezek egyike ezt kérdezte: „Mit tegyek azzal az úrral, aki csárdás közben megcsókolta a karomat ?“ „Önnek semmi teendője sincs egye­lőre. Ha az az ur ezen csók daczára is hű marad önhöz, akkor örüljön, hogy ilyen szerencsésen túlesett ezen a könnyelműsé­gen. Sohasem szabad mutatványszámokat adni. Nagyon könnyén elmegy az ember kedve az előfizetéstől.“ Csakugyan úgy volt, az emberek kedve elment az előfizetéstől. És én teljességgel értettem őket. Bf. Róth Fülőp« kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a Közvetlen a> PcLlUlOlliä, « legolcsóbb bevásárlási forrást. ' gr * Szálloda mellett I W • Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. ^MMj fuzött várakozásoknak megfelelni, még attól is kellett tartanom, hogy az is c-crben hagy-, Én azonban erkölcsi alapon állottam Nos tehát a legérdekesebb probléma mindjárt a házasság. Egy képzelt előfizetőm szájába a kö­vetkező kérdést adtam: „Mit gondol, szer­kesztő ur, mi a szerepe az életben a há­zasságnak ?* Nehéz kérdés, de szép kérdés, és a mi fő, még senki sem felelt reá. Mert hát ki is kérdezi mikor megházasodik, hogy mire is jó az az egész dolog ? A pessimisták szerint vannak ugyan olyanok, a kik erre a kérdésre röviden, koronaértékbenj és kerekszámban tudnak felelni; de lapom ezektől utálattal fordult el. Hisz emlitém, hogy erkölcsi alapon ál­lottam. A többi emberek azonban nem is gondolnak erre. És a kik gondolnak reá, azok egész házaséletükön keresztül tűnőd­nek rajta és a végén még sem tudják, hogy mire való volt az éleinek ezt a vál­tozatát létrehozni. A logika itt nem felelhet. Ilyenkor a képes gondolkozás, a költészet képes csak segíteni. Én tehát szellemesen igy feleltem: „A házasságnak az a szerepe van, mint az enyvnek. Egybeforraszt. Az enyv azonban csak meleg állapot­

Next

/
Oldalképek
Tartalom